Vásárosnaményra is eshetett volna

Jó reggelt! A hírlevelet kivételesen minden feliratkozónknak kiküldjük afelett érzett örömünkből, hogy mégsem tört ki a harmadik világháború. A téma: ki se kell találni.

---

Öt pontban a lengyel rakétaválság visszásságairól

Kedd este a Lengyelország lublini vajdaságban található Przewodów faluban egyes beszámolók szerint egy, a lengyel média szerint két eltévedt rakéta zuhant egy gabonasilóra. A becsapódás következtében két lengyel állampolgár is meghalt. A robbanásokról először Mariusz Gierszewski, a Radio ZET elismert oknyomozó újságírója számolt be fél hétkor, rövidesen pedig megjelentek az első fotók.

Bár a lengyel kormány részéről a megerősítés egy ideig váratott magára, valami kétségtelenül lezuhant a NATO-tag Lengyelország területén, az a valami kétségtelenül Ukrajna felől érkező haditechnika volt, amely kétségtelenül megölte egy NATO-tagállam két állampolgárát. Mára már tudjuk: Oroszország nem támadta meg szándékosan a NATO-t, és valószínűleg nem is egy eltévedt orosz rakéta esett Przewodówra, hanem éppen egy H-101-es orosz cirkálórakétára kilőtt ukrán légvédelmi rakéta maradványai pottyanhattak át lengyel területre.

A lengyel rendőrség fotója másnap.

Az eset viszont nem véletlenül okozott rég nem látott mértékű hírverést, és egyúttal rávilágított a közösségi média információs zajával kapcsolatos visszásságokra is.

1. Előbb kiáltottak farkast, minthogy bárki bármit megerősített volna

Még javában tartott a lengyel Nemzetbiztonsági Tanács rakéták miatt összehívott ülése, mikor a lengyelekkel szövetséges országok minisztériumai már harcias közleményeket puffogtattak: az észt és litván külügy bejelentette, hogy a NATO területének minden négyzetcentiméterét készek megvédeni. Volodimir Zelenszkij mellett Edgars Rinkēvičs lett külügyminiszter és Jaroslav Nad' szlovák védelmi miniszter kész tényként kezelték, hogy orosz rakéták érték Lengyelországot. Most ezek a szereplők azok, akik magyarázkodhatnak – és nem azért, mert ne lenne helyes szolidárisnak lenni a szövetséges lengyelekkel. Hanem azért, mert

hatalmas felelőtlenség, ha fontos állami döntéshozók előbb tweetelnek, minthogy tájékozódnának.

2. A legfontosabb érintett okosan reagált

Ha valahol, hát Lengyelországban könnyű lenne felkorbácsolni annyira a közvéleményt, hogy másnap a szárnyas huszárok vágtassanak át a Kelet-európai-síkságon megrohanni a muszkákat. Nem ez történt: Varsó – a Washingtonból érkező üzenetekkel összhangban, és valószínűleg velük bőszen egyeztetve – folyamatosan hűtötte a kedélyeket. Andrzej Duda elnök kijelentette, hogy az országot nem érte szándékos támadás. Sőt: nemhogy ki nem ejtette a száján a Washingtoni szerződés kollektív védelemről szóló ötös cikkelyét, hanem Mateusz Morawiecki kormányfő szerdára már az annál csak jóval enyhébb négyes cikkely elindításából is kihátrált (kedd este ennek lehetőségét még vizsgálták a lengyelek).

Az USA és Lengyelország mellett dicsérjük meg még az okosan reagálókat: például a cseh külügyet, akik részvétnyilvánításuk mellett kedden külön kiemelték, hogy megvárják, amíg a lengyel Nemzetbiztonsági Tanács döntésre jut, és kivételesen a magyar kormányt is, hiszen sem Orbán Viktor, sem Szijjártó Péter, sem Novák Katalin nem adtak ki elhamarkodott közleményeket (ezzel együtt: Oroszország gyors elítélését nem is tőlük vártuk).

3. Oroszország csinálja, amit mindig

Hogy mennyire veszélyes az, ha egyes döntéshozók belefulladnak az információs zajba, azt Moszkva reakciója is mutatja. Régi orosz propagandastratégia, hogy különböző közéleti szereplők egymással szöges ellentétben álló narratívákat terjesztenek, hogy minél nagyobb bizonytalanságot idézzenek elő. Miközben az orosz védelmi minisztérium azt állította, hogy a helyzet eszkalálását szolgáló „szándékos provokáció” történt, amihez Moszkvának semmi köze, Margarita Szimonyan, az RT propagandatévé „főszerkesztője" arról tweetelt, hogy Lengyelország is megkapta „a saját belgorodi régióját”. Ezzel Oroszország Ukrajnával határos régiójára utalt, ahol az ukrán hadsereg előszeretettel támadta az orosz katonai infrastruktúrát. Nem mi voltunk, de megérdemelték: nyilvánvaló, hogy a két állítás egyszerre nem áll meg, egyértelmű cél tehát az oroszok részéről a nyugati közvélemény összezavarása.

4. A NATO ötös cikkelye nagyon nem azt jelenti, hogy Joe Biden megnyomja a piros gombot

A főleg a Twitteren mozgó közéleti hangadók egy része már az Észak-Atlanti Szerződés ötös cikkelyének megindítását követelte. Az ötös cikkely lényegében a kollektív védelemről szól: ha egy tagállam területét fegyveres támadás éri, azt úgy kell tekinteni, mintha az összes többi tagállamot megtámadták volna. Ha azonban a megtámadott tagállam az ötös cikkelyt élesíti, az még nem jár azonnali reakcióval: ahhoz, hogy a NATO katonailag tényleg beavatkozzon, minden tagállam egyetértésére szükség van. Ez egy bürokratikus (és precedens nélküli) procedúra, távolról sem automatizmus.

5. Ne legyen kétségünk, hogy kit okolhatunk

A NATO-főtitkár és az amerikaiak állítják, ukrán légvédelmi rakéta maradványai csapódtak be, eközben Volodimir Zelenszkij ahhoz ragaszkodik, hogy biztosan nem az ő rakétáinak maradványai zuhantak le Przewodówban. Bármi is legyen az igazság,

rögzítsük a tényt: november 15-én Oroszország indított hónapok óta példátlan méretű rakétatámadást Ukrajna infrastruktúrája ellen. Oroszország miatt maradtak ukrán civilek milliói víz, gáz, áram és internet nélkül. Mintha ez a tény elsikkadna a lengyel területre átbóklászó – akármilyen eredetű – rakéták híre mellett.

A przewodówi eset mögött is az ukrán kritikus infrastruktúra elleni támadást sejthetjük.

Marek Budzisz, a kormánypárti wPolityce újságírója úgy véli (akinek a cikkét Mitrovits Miklós polonista közölte magyarul szerdán), az orosz csapás valószínűleg az Ukrajnát Lengyelországgal összekötő egyetlen távvezeték megsemmisítésére irányult, a pontos célpont pedig a Przewodówtól légvonalban 44 kilométerre található dobrotviri hőerőmű lehetett. Ha felelősöket keresünk, akkor ne abban az országban találjuk meg őket, amely a megszálló csapatokkal szembeszállva légvédelmi rakétákkal védi stratégiai jelentőségű infrastruktúráját, hanem abban az Oroszországban, amely katonai sikerek híján a civil lakosság kifárasztásában és megfagyasztásában látja jövőbeli sikerei kulcsát.

+1. A nap hasznos hülyéje

A megtisztelő címet ezúttal ifjabb Donald Trump nyerte, aki arról tweetelt, hogy ha ukrán rakéta csapódott be a NATO-szövetséges Lengyelország területén, akkor az Egyesült Államok igazán elzárhatná a Kijev felfegyverzésére nyújtott segélyeket. Bármi is volt a szándéka, nem ezzel a kijelentéssel szerzett magának lengyel barátokat.

(Illés Gergő)

---

Hát ezért nem engedi át a fegyverszállítmányokat Magyarország

Két, a Gemišten már korábban is megszólaltatott biztonságpolitikai szakértővel beszéltük át a przewodówi esetet: Demkó Attilával, az MCC Geopolitikai Műhelyének vezetőjével, valamint Szalai Mátéval, a velencei Ca’ Foscari Egyetem kutatójával.

Balra Demkó Attila, jobbra Szalai Máté. Fotók: privát

Ha röviden, két mondatban össze kellene foglalni: mi történt Przewodówban?

Demkó Attila: Valószínűleg egy ukrán légvédelmi rakéta vagy meghibásodott, vagy történt vele valami egy bejövő orosz rakéta elhárítása során, amitől lengyel területre esett. A meghibásodás a valószínűbb, de nyilván ki kell vizsgálni az esetet.

Szalai Máté: Természetesen pontos képet csak a hivatalos vizsgálatok után adhatunk, de egyelőre úgy néz ki, hogy a lengyel-ukrán határ közelében fekvő településen az ukrán légvédelem által használt rakéta csapódott be. Az első ijedelmek ellenére úgy tűnik, nem ez az esemény fogja kirobbantani a harmadik világháborút.

Szintlépés ez, vagy csak a média és a politikusok fújják fel?

Szalai Máté: Szerintem egyértelműen szintlépés, hiszen egy NATO-tagállam területén, egy NATO-tagállam két állampolgárának halálával járt az incidens. Függetlenül attól, hogy ki lőtte ki a rakétát, hogy milyen jellegű rakéta volt, és milyen szándék miatt történt, ezek a tények önmagukban nagy jelentőségűek.

Demkó Attila: Egy meghibásodott ukrán sugárhajtású drón NATO-területen való becsapódásának már lehettünk tanúi, márciusban, Zágráb mellett. Annyiban szintlépés, hogy halottak eddig nem voltak, és ha nem is közvetlenül, de közvetetten az orosz invázió miatt halt meg egy NATO-tagállam két polgára NATO-területen.

Amerikai források szerint egy SZ-300-as, szovjet gyártmányú rakétarendszer által kilőtt légvédelmi rakéta csapódhatott be lengyel területen, megölve két embert és megsemmisítve egy traktort, azaz az orosz rakétatámadás ellen bevetett ukrán védelemről van szó. Az ilyen rakéták hogyan tévednek el? 

Szalai Máté: Ehhez én nem értek sajnos.

Demkó Attila: Nem vagyok rakétaszakértő, de minden meghibásodik, egy rakéta is, ha nem a célt követi és becsapódik valahol, vagy ha nem semmisíti meg önmagát, hiszen vannak olyan rendszerek, amik ha egy ideig nem találnak el valamit, akkor megsemmisítik önmagukat. Az egy rendkívüli véletlen és pech, hogy meghibásodik egy rakéta, és egy nem túl sűrűn lakott vidéken pont eltalál két embert.

Joe Biden amerikai elnök szerda reggel azt mondta, valószínűtlen, hogy a rakétát Oroszországból lőtték volna ki, és erre jutott a lengyel elnök és a miniszterelnök is. Az mennyire valószínű, hogy Ukrajna, amely NATO-tagságot akar magának már mióta, szándékosan lengyel, azaz NATO-területre hagyta becsapódni a rakétáját, egyáltalán van-e erre lehetősége?

Szalai Máté: Lehetségesnek biztos lehetséges, de jelen pillanatban erre nem mutat semmilyen jel. Amíg nincsenek ilyenek, addig ez csak spekuláció. 

Demkó Attila: Nem hiszem, hogy Ukrajna egy ilyen provokációt megengedne magának Lengyelországgal szemben.

A lengyel légvédelem szerint az ő dolguk a kritikus infrastruktúra védelme, módjuk sem volt a rakéta semlegesítésére. Az ilyen eltévedt rakétákkal mit lehet csinálni, van-e bármiféle lehetőség a semlegesítésükre, ha igen, az hogyan néz ki?

Demkó Attila: Egy nagy ország teljes területét nem lehet védeni. Izrael képes erre, de az egy 22 ezer km² területű ország. Lengyelországban nem lehet minden egyes silót, minden egyes falut megvédeni. Az országok a kritikus infrastruktúrát védik: erőműveket, hidakat, nagyvárosokat. Mezőgazdasági területeket olyannyira nem, hogy

még az izraeliek is hagyják becsapódni azokat a rakétákat, amelyek nem városra vagy fontos infrastruktúrára repülnek.

Szalai Máté: Léteznek olyan rakétavédelmi rendszerek természetesen, amelyek képesek lennének egy ország területére irányuló rakéták elhárítására. Ezek nagyon hatékony eszközök, nem véletlen, hogy a hidegháború folyamán is stratégiai jelentőségű kérdéssé vált a szabályozásuk. Az elmúlt két évtizedben napirendre került egy NATO-szintű rakétavédelmi rendszer kiépítése, de ez rengeteg változtatáson esett át és a megvalósítása lassan halad. Lengyelország az elmúlt időszakban Nagy-Britanniával fokozta az együttműködést ezen a területen.  

Mennyire gyakran fordul elő, hogy egy háborúban ilyen módon kárt szenved egy harmadik ország is?

Demkó Attila: Nagyon gyakran. Svájcot is bombázták a második világháborúban véletlenül, volt, hogy harcok során elsüllyedt harmadik fél hajója. Ahol háború van, ott a szomszédos országok is egyértelműen veszélynek vannak kitéve.

Szalai Máté: Az ilyen jellegű „spill-over” események, egy háború továbbgyűrűző hatásai folyamatosan jelen vannak és érintik harmadik országokat, gondoljunk csak az ukrán-orosz háború gazdasági következményeire vagy a menekülthullámokra. Az afganisztáni instabilitás például a szomszédos Pakisztánra is gyökeres hatással volt, Törökországot pedig a szíriai háború következtében egy támadáshullám rázta meg a 2010-es évek közepén. A jelenlegihez hasonló konkrét fizikai hatás is sokszor érvényesül, akár közvetlenül a harcoló felek tevékenysége által, akár a háború okozta káosz következtében. Az ilyen spill-over hatásoknak köszönhetően a nemzetközi közösség sosem tekinti egy fegyveres konfliktust csak a harcoló felek ügyének.

Ilyen jellegű katasztrófa is történt már, például 2020 januárjában, amikor Irán Irakban tartózkodó amerikai katonai célpontok ellen intézett támadása alkalmával véletlenül lelőtt egy ukrán utasszállító gépet, megölve 176 civilt. Akkor annak az esetnek elsősorban iráni belpolitikai hatása lett, nem nemzetközi jellegű.

Ha ukrán rakéta csapódott be lengyel területre, kié a felelősség: az oroszoké, mert ők kezdték a háborút, és az ukrán rakéta rájuk adott válaszként repült fel, az ukránoké, mert az ő rakétájuk csapódott be, vagy a lengyel légvédelemé?

Demkó Attila: Nem jogi, hanem erkölcsi szempontból közelítve az alapfelelősség egyértelműen Oroszországé, a két lengyel még mindig élne, ha a háborút nem indították volna el február 24-én. Az ukránok Oroszországból kiinduló orosz támadásra reagáltak. Hogy jogilag kié, azt nem tudom.

Szalai Máté: A jogi felelősség kérdése nagyon bonyolult, és rengeteg múlik a részleteken, ezt meg sem kísérelném megállapítani. A kérdést politikai oldalról megközelítve annyi mindenképpen kijelenthető, hogy a felelősség nem kizárólagos: Oroszország kiprovokálatlan módon kezdte meg a háborút, ezáltal felelős annak negatív következményeiért. Ráadásul tegnap több mint száz rakétát lőtt ki az orosz hadsereg Ukrajnára, ami a legmagasabb szám a háború kitörése óta.

Nyilván az ukrán légvédelem felelősségét is fel lehet vetni, még akkor is, ha ők a megtámadott fél – azt nem várja el senki, hogy tökéletes munkát végezzenek, de ha civilek halálával járó hibákat vétenek, és kiderülne, hogy nem jártak el kellő körültekintéssel, az komoly következményekkel járhat. Nyilván nagyon sok múlik a részleteken, pontos felelősséget csak ezeknek a tudatában lehet megállapítani, valamint fontos lesz még látni, hogy hogyan reagálnak az ukránok. Végső soron pedig természetesen a lengyel állampolgárok védelméért a lengyel kormány felel, ezért a kérdésnek egyértelműen lehetnek belpolitikai hatásai.

A nemzetközi sajtó kifejezetten óvatos most, kerülik az ukrán rakéta öl(hetet)t meg két lengyelt mondat leírását. Ennek mi az oka, ennyire fontos az, hogy NATO-tagországok médiájáról van szó? (Eddig egyedül a nem NATO-tag Ausztriában láttam ilyet a konzervatív, ÖVP-támogató Exxpress portálon.)

Demkó Attila: Ukrajna a megtámadott ország, szolidárisak vele.

Szalai Máté: Sokan mondják, hogy a nemzetközi sajtó elfogultan közelíti meg a kérdést, igyekezve megengedőbb hangot megütni az ukrán védelmi erőkkel. Én nem lennék meglepve, ha lenne ilyen szándék politikusok vagy újságírók részéről, de én pontos kutatás híján nem vagyok meggyőződve, hogy ez egy rendszerszintű jelenség. Ráadásul a lengyel kormány is puha hangon nyilatkozik az ukránokkal szemben.

Persze elképzelhető, hogy sokan tartanak attól, hogy ha nagyon keményen szólalnak fel Ukrajnával szemben, az segítheti az orosz dezinformációs kampányt.

Szerintem egy háborús helyzetben ez érthető megfontolás, persze annak jogos mértékéről vitatkozhatunk. Másik oldalról Twitteren többen azt is felvetették, hogy a magyar állami média is elfogult volt, csökkentve az oroszok esetleges felelősségét. A mai közhangulatban érthető, hogy minden politikai szereplő a maga meglévő narratívájába igyekszik beleilleszteni az eseményeket.

Milyen következménye lehet annak, ha a hivatalos lengyel vizsgálat megállapítja, hogy egy ukrán rakéta ölte meg a két lengyelt? És milyen, ha azt állapítják meg, ha orosz? Mi a különbség a szcenáriók között?

Szalai Máté: Egyik esetben sincsenek automatizmusok, a NATO-nak és a tagállamok kormányainak nagy mozgástere van, hogy a saját nézőpontjuk alapján értelmezzék a helyzetet és átgondolják, hogyan reagáljanak. Szerintem egyik esetben

sem feltétlenül törne ki a harmadik világháború, egy eltévedt orosz rakéta sem feltétlenül vezet atomhatalmak összecsapásához. Az elmúlt hetekben az amerikaiak is felvállalták, hogy magas szinten közvetlenül tudnak kommunikálni Moszkvával,

ennek én nagyon örülök, mert a történelemben megtanultuk, hogy a közvetlen kommunikációs csatornáknak mekkora jelentősége lehet egy válság elkerülésében vagy kezelésében. Szerintem most, hogy úgy tűnik, ukrán rakétáról van szó, nem fogunk látni gyökeres stratégiai változást. Persze felerősödhetnek a viták, hogy mennyire átlátható vagy mennyire jó ötlet ennyi fegyvert adni Ukrajnának, de nem hiszem, hogy a kormányok viselkedésében emiatt tényleges változás történne.

Demkó Attila: A legnagyobb kérdés az, hogy a jelentés maga mit állapít meg. Ha azt, hogy direkt támadás volt, abból akár a NATO 5. cikkelyének alkalmazása is lehet, noha azt bizonyítani nehéz lenne, holott persze, SZ-300-as légvédelmi rakétákat szoktak használni szárazföldi célpontok támadására is. A hatótávolságuk 200 kilométer, Oroszország pedig 600 kilométerre van, de kilőhették ezeket Belaruszból is. De nyilván nincs szó olyasmiről, hogy Oroszország tudatosan, előre eltervezetten támadott volna, hiszen ez egy baleset, az ukránokat pedig nem fogják megvádolni a lengyelek.

Eddig hadviselő országokban öltek meg civileket, most egy nem hadviselő országban. Ilyenkor háborús bűncselekményért előveszik a vétkes felet? Mit tehet a két halott civil családja?

Demkó Attila: Ez jogi kérdés, erre nem tudok választ adni. Az erkölcsi felelősség Oroszországé, ő a felelős, de az orosz kormány nyilván nem fog fizetni nekik, hacsak nem foglal le a lengyel kormány orosz vagyont, és kárpótolja őket abból.

Szalai Máté: Nemzetközi jogi szempontból nagyon sok múlik a részleteken. Ha indulna eljárás az ügyben egy nemzetközi fórum előtt (szerintem nem fog), akkor a stratégiai kérdés az lenne, hogy milyen folyamatok vezettek ahhoz, hogy az a rakéta Lengyelországban kössön ki. Ha meghibásodás történt, és az ukrán hatóságok bizonyítottan megtettek szükséges óvintézkedéseket, akkor teljesen más helyzetről beszélhetünk, mint ha csak össze-vissza lövöldöztek volna rakétákat, veszélynek kitéve a saját és más államok állampolgárait is. Fontos lesz még látni, hogy az ukrán vezetés hogyan kezeli majd a kérdést, ha beigazolódnak a jelenlegi sejtések, hogyan kérnek például bocsánatot.

Biztonságban vannak a magyar-ukrán határ mellett élők? Hova menjen onnan az, aki paranoiás?

Szalai Máté: Egy fegyveres konfliktusnak mindig lehetnek közvetlen hatásai a szomszédos országokra és területekre, ezért sosem zárható ki, hogy hasonló vagy ennél durvább esemény is történhet akár magyar területen, akár más ország területén. Márciusban egészen Horvátországig jutott el egy drón, szerencsére akkor annak az esetnek nem lettek halálos áldozatai. Bármilyen hasonló eseménynek az esélye nem több vagy kevesebb, mint két nappal korábban. Én nem szeretnék senkinek tanácsot adni arra, hogy hova költözzön, ugyanakkor egy biztos: tökéletes biztonság nincs, a háború eszkalációja esetén nem lehet előre jelezni, hogy melyik ország vagy melyik város lesz a legbiztonságosabb.

Demkó Attila: Magyarország pont az ilyen incidensek elkerülése érdekében nem engedi a saját területén, majd Kárpátalján át a fegyverszállítást. Kárpátalját eddig egyetlen támadás érte, egy szlovák fegyverszállítmány miatt, május elején, Volócon.

Amögött tehát, hogy nem mehet át Magyarország területén fegyver, a kárpátaljai magyar testvéreink védelme mellett az a megfontolás is áll, hogy ha nem sikerülne céloznia az oroszoknak, akkor a Beregszász központján átmenő kamion helyett ne mondjuk Vásárosnaményben csapódjon be a rakéta.

Ha ugyanis az oroszok elkezdenék Kárpátalját tömegesen támadni, előbb-utóbb lenne magyar halott. De jelen pillanatban nem kell aggódni, Kárpátalja nem célpont.

Lehet-e, van-e a történteknek bármiféle hatása a békekötés elmúlt napokban felmerült lehetőségére? 

Demkó Attila: Nem hiszem, hogy addig, amíg egy fél lélekben fel nem adja a harcot, addig a békének bármilyen lehetősége lenne. Szóban van ugyan szó békekötésről, de Oroszország és Ukrajna nem tudják elfogadni egymás feltételeit, fényévnyi távolságra vannak egymástól az álláspontok. A helyzet nem jó, de rontani nem fog rajta.

Az ukrán álláspont egyébként nagyon gyorsan változhat, érzékelni némi nyomást Amerika részéről aziránt, hogy leüljenek tárgyalni az oroszokkal.

Szalai Máté: Szerintem minimális. A béke irányába való elmozduláshoz kell politikai akarat mindegyik fél részéről, a jelenlegi támadás szerintem ezen nem változtat. Amíg legalább az egyik fél úgy érzi, hogy a háború folytatásával jobb pozíciót szerezhet, mint annak beszüntetésével, addig nem lesz vége a konfliktusnak. A mostani tragédia inkább emlékeztetőként szolgál arra, hogy a háború itt van, közvetlenül hat az életünkre.

Kedd éjszaka már egy NATO-tagállam elleni orosz támadás is komolyan felmerült, volt, aki azonnal a NATO 5. cikkelyéről kezdett el beszélni, a magyar médiában akadt, ahol megerősítés nélkül is tényként kezelték, hogy orosz, tehát nem szovjet gyártású, hanem Oroszország által kilőtt rakéták csapódtak be Lengyelország területén. Mit tanulhatunk ebből az egészből?

Demkó Attila: Azt, amit az elejétől fogva mondok, hogy tanuljuk meg a nem tudom és a türelem szavakat. Don’t jump to conclusions. Sok sajtótermék abból él, hogy azonnal ugrik és csinál egy látványos címlapot, ez nekik anyagi kérdés. De szakértői szinten nem szabad azonnal határozott véleményt mondani egy ennyire kényes eset kapcsán, főleg, mivel mostanra biztosak lehetünk abban, hogy ez nem egy 5. cikkelyes történet.

Szalai Máté: Engem nagyon erősen emlékeztetett a helyzet arra a közhangulatra, mint amikor egy terrorista merénylet történik valahol. Az ilyen események során van egy igencsak ellentmondásos hozzáállás: az incidenst követő néhány órában nagyon

kevés információ áll rendelkezésre, de mindenki odafigyel, mindenki beszél róla, vitatkozunk a közösségi médián. Aztán később, amikor lenyugodnak a kedélyek, egyre több a kézzelfogható tudásunk arról, hogy mi is történt, viszont ekkor már senkit nem érdekel az eset.

Emiatt a jelenség miatt hatalmas mozgástere van a politikai szereplőknek, hogy a saját érdekeik mentén alakítsák a közbeszédet bizonyítékok nélkül. A nyugati vezetők szerintem higgadtan reagáltak, ami mutatja, hogy nincs szándék a NATO részéről a konfliktus eszkalációjára.

(Bukovics Martin)

---

Tehetséges Magyar Sajtó

Kedd este kilenckor egy ismerősöm megkeresett, hogy olvastam-e a híreket, és mi a véleményem a lengyelországi rakétaincidensről, mert szerinte „nagy para van”. Bár nem vagyok se biztonságpolitikai, se hadászati, se diplomáciai, sőt, úgy nagyjából semmilyen szakértő sem, megnyugtattam, hogy

nem kell összekészítenie a túlélőcsomagot, nem fog meghalni huszonévesen, a világvége – mint az elmúlt pár évben oly sokszor – ma is elmarad.

Ha az ember nem rendszeres hírfogyasztó, teljesen kézenfekvő, hogy egy-egy ijesztő fejlemény hallatán azokhoz az ismerőseihez fordul eligazításért, akik nála alaposabban követik a híreket. Ez a gyakorlat nem is csak azért hasznos, mert ők több információval rendelkeznek – elvégre mobiltelefonnal és internetkapcsolattal mindenkinek a rendelkezésére áll szinte a világ összes információja –, hanem mert a rendszeresebb hírfogyasztók nagyobb valószínűséggel tudnak szelektálni a hírek között: mi megbízható, megerősített, mi nem, mi hangulatkeltés, mi nem, és így tovább.

Személy szerint én a Telex és a 444 élő hírfolyamát preferálom, amikor valami nagyon breaking news van, így a keddi eseményeket is ott követtem, a szokásos korrekt tájékoztatást kaptam, megtudtam mindent, amit aznap tudni lehetett az ügyről. Éjjel fél tizenkettőkor viszont az „Életbevágó, hogy katonai támadásnak tekinti-e a NATO a Przewodówra hullott rakétákat” című írás fogadott a 444 főoldalán, első kiemeltként, és sajnos nem csak a szokásos szájbarágást tartalmazta arról, hogy ha NATO-országot ér támadás, akkor az összes tagállam hadba vonul. Habár egy az egyben nem volt leírva benne, hogy „itt van a harmadik világháború”, így nem lehet simán minden szakmaiságot nélkülöző fake newsnak elkönyvelni, erősen abban a szürkezónában mozog a cikk, ahol azért felmerül a sajtómunkások morális felelőssége.

Rögtön az első mondattal erősen indít a szerző: „Kedd este orosz rakéták vagy azok darabjai hullottak Przewodów lengyel kisvárosban egy mezőgazdasági épületre, meggyilkolva két embert.” Meggyilkolva. Ugyebár a gyilkosság a magyar nyelvben minden esetben szándékosságot feltételez, de a rakétaincidens kapcsán ezt nem tudhattuk kedd éjjel, azóta pedig egyre valószínűtlenebb, hogy erről lenne szó.

Az utána következő kiemelés még erősebb: „Akár a harmadik világháború kitörése is múlhat azon, hogy az esetet minek tekinti a lengyel kormány, és minek tekinti a NATO, a világ legnagyobb katonai szövetsége.”

Az állítás tényszerűen továbbra is igaz, ahogy az utána jövő jogi szövegértelmezés is, hogy milyen esetekben is vonul hadba a NATO, de a megfogalmazás végig azt sugallja, hogy itt bizony másnap simán a harmadik világháborúra ébredhetünk. A cikk szerkezete is megér egy misét, ugyanis a szöveg utolsó kétharmada teljesen korrekten mutatja be az incidens ismert részleteit, de addigra az olvasóra már rendesen ráijesztettek. A cikk egész éjjel a 444 főoldalának első helyén állt, majd szerdára paywall mögé került, a kattintásokat hozó, paráztató első egyharmad kivételével.

Értem én, hogy kattintásokból él (legalábbis részben) az oldal, de amikor ezekben az egyébként is szorongást keltő időkben egyre nehezebb az átlag hírfogyasztónak kihámozni a cikkek „igazságtartalmát”, talán meg lehetne találni más módját is a kattintásszerzésnek – a Telex például időt és munkaerőt áldozott arra, hogy helyszíni riporttal hozzák közelebb a történetet az olvasóknak.

A 444 persze a covid alatt is élen járt hétről hétre a rettegtetésben, de azért a világháború-pánik más kategória, itt még a legnagyobb jóindulattal sem lehet azt feltételezni, hogy „csak óvatosságra akarnak inteni” azzal, hogy a tények ismerete nélkül „orosz rakétacsapásként” ajánlják ki a hírt Facebookra. A német Bild is hasonlóan próbálta „feldolgozni” a sztorit, azt tehát mindenki döntse el magának, hogy akkor most a 444 nyugati színvonalú újságírást vagy bulvárújságírást folytat-e.

(Varsányi Bence)

---

És ha még olvasnál valamit az ukrán-orosz háború kapcsán

Az atombombák és nukleáris fegyverek működésével tele az internet, hát még a bevetésükről szóló spekulációkkal, arról azonban nehezebb információt kapni, hogy hogyan kezeli ezeket a politika, hogyan néznek ki a róluk folytatott tárgyalások, és hogyan veszik rá a vezetőket arra, hogy inkább ne nyúljanak hozzájuk. Joe Biden és Barack Obama korábbi nukleárisfegyver-ügyi szakértője, Jon Wolfsthal majd’ negyvenéves tapasztalattal a háta mögött kezdett el írni a Substacken arról, hogyan néz ki ez a világ, a hírlevelének/blogjának a költői BoomBoomBoom nevet adta.

Akit tehát kifejezetten aggaszt, hogy atomháború lehet az orosz-ukrán háborúból, vagy hogy a harmadik világháborút atomfegyverekkel fogják megvívni, olvassa őt (a kontent ingyen van), az ilyen sztorikért és mondatokért ugyanis mindenképpen megéri:

• „Putyinnak nem kell irracionálisnak lennie ahhoz, hogy atomfegyver bevetésével fenyegetőzzön, vagy éppenséggel be is vessen egyet. Másképpen fogalmazva, olyan világban élünk, ahol számos olyan eshetőség van, amikor a vezetők logikusnak tarthatják a nukleáris fegyverek használatát. Az Egyesült Államok, a britek, a franciák és más atomhatalmak vezetői évtizedek óta fenyegetőznek azzal, hogy különböző forgatókönyvek esetén atomfegyvereket vetnek be. A nukleáris fegyverek nukleáris és nem nukleáris forgatókönyvekben történő alkalmazásának gondolata tehát már régóta beépült a globális biztonsági felépítménybe. Számunkra tűnhet ez értelmetlennek, de Putyin számára lehet, van értelme, ahogyan más olyan vezetők számára is, akiknek állnak a rendelkezésére nukleáris fegyverek. (…) Az Emory Egyetem hallgatója voltam, amikor Jimmy Carter azt mondta nekem, hogy aki úgy gondolja, hogy nem tudná elrendelni egy atomfegyver használatát, annak nincs keresnivalója az elnöki székben.” (Innen.)

• Amikor a nyilvános vitában az az aggodalom jelenik meg, hogy Oroszország esetleg beveti egyik taktikai nukleáris fegyverét Ukrajnában, akkor ez a nyilvánosság számára úgy fordítódik le, hogy Oroszország esetleg bevet egy kisebb nukleáris fegyvert, vagyis egy ilyen bevetés visszafogott, kezelhető és kevésbé szörnyű lenne, nem vezetne a konfliktus eszkalálódásához. El ne higgyék ezt! (…) A taktikai atomfegyver nem azt jelenti, hogy kicsi, nem azt jelenti, hogy jelentéktelen és pláne nem azt jelenti, hogy kezelhető. Ebben a kontextusban a taktikai szó csak annyit jelent, hogy azt 500 kilométernél kisebb távolságból indították el, vagy hogy az egy levegőből ledobott gravitációs bomba volt. A valóság ezzel szemben az, hogy egy atomfegyver bárminemű alkalmazása stratégiai lenne a közvélemény, a nem nukleáris fegyverekkel foglalkozó katonatisztek és a politikai vezetők gondolkodásmódja szerint. Bármilyen forgatókönyv esetén, amikor Putyin úgy dönt, hogy nukleáris fegyvert vet be, az ukrajnai háború tétje, az Ukrajnának nyújtott támogatás, valamint a NATO és Oroszország közötti szélesebb körű konfliktus kockázata olyan mértékben emelkedik, amilyet még soha nem láttunk. Megnő egy egész Európát elborító szélesebb konfliktus kockázata. És annak a kockázata is, hogy Oroszország és az Egyesült Államok elkezdi használni egymás ellen a nagyobb stratégiai nukleáris fegyvereit. A legjobb tehát köntörfalazás nélkül fogalmazni: ha Oroszország atomfegyvert vetne be Ukrajna megszállása közben, az olyan szörnyűség lenne, amilyet még soha nem láttunk – és az csak a nyitó felvonás lenne.” (Innen.)

Nem egy vidám olvasmány, cserébe nagyon jó.

---

Ajánlhatnánk még a végén öt jó lengyel sört, amivel koccinthatunk arra, hogy nem tört ki a harmadik világháború, de kraftsöröket leszámítva nem tudunk ilyeneket.