Valóban korlátozza az emberek szabadságát a környezet védelme?

Vitasorozatot indítottunk arról, hogy elfér-e egymás mellett a szabadság, a demokrácia és a klímavédelem. Mint a vitaindítóban fogalmaztunk: mi van akkor, ha a többség tisztában van azzal, hogy a klímaváltozás fontos globális probléma, de nem megelőzni akarja, hanem alkalmazkodni hozzá – még úgy is, ha tudja, hogy kevésbé szerencsés helyen élőknek ez az életébe, az életmódjába, a lakhelyébe kerülhet?

A szabadságunk korlátozása zajlik a többség akaratával szemben, amely ellen akár még lázadni is lehet? Meddig lehet indok a „tudomány” vagy a morál a többséggel szemben? Lehet-e és kell-e a többséget életmódja megváltoztatására kényszeríteni?

Ezúttal Szabó Attila, a Társaság a Szabadságjogokért (TASZ) jogi szakértője szól hozzá.

---

A Gemišt vitaindítója szerint kérdés, hogy a környezetvédelminek nevezett intézkedések a többség akaratának ellenében korlátozhatják-e a szabadságunkat. Vajon az állami szabályozó hatalom további kiterjesztése történik-e a környezetvédelem leple alatt? Ha jól értjük, akkor a Gemišt legfontosabb kérdése, hogy lehet-e és kell-e a többséget életmódja megváltoztatására kényszeríteni?

Mi máshogyan látjuk ezt a dilemmát.

A jogsegélyért hozzánk forduló különböző társadalmi helyzetű polgárok üzeneteiből az derül ki, hogy mindenki egy élhető, egészséges környezetben szeretne élni. Az általunk ismert kutatások is azt mutatják, hogy a társadalom többsége úgy érzi, tennünk kell a környezet állapotának javításáért. Az igazi dilemma az, hogy ezt hogyan és milyen áron tudjuk biztosítani a 21. században.

Nem arról van szó, hogy chipet ültetnek-e a karunkba és megfigyelik-e az összes karbonkibocsátásunkat. Sokkal inkább arról, hogy az állam olyan beruházásokat támogat-e, illetve olyan törvényeket alkot-e, amelyek környezetvédelmi szempontból támogathatóak. Ezek nyilván komplex kérdések, ahol számtalan tényezőt figyelembe kell venni, de a polgárok szempontjai is elengedhetetlenek. Számunkra a legfontosabb kérdés az, hogy beleszólhatunk-e abba, épül-e akkumulátorgyár a kertünk végébe vagy megmarad-e a nádas a Balaton partján. Ráadásul ezek – sok más közéleti témával ellentétben – pártpolitikán és világnézeteken átívelő kérdések.

Az persze valódi dilemma, hogy mindez kinek a terhére történjen. A hozzánk forduló polgárok általában nem egymás jogait szeretnék korlátozni, hanem a hatalommal és pénzzel rendelkezők túlkapásait szeretnék megakadályozni – legyen szó nagybefektetőkről vagy önkormányzatról, esetleg magáról az államról.

A tatai polgárok elérték, hogy a Barabás család ne építhessen szállodát a tatai Öreg-tó partjára. A Fertő-tó Barátai nevű szervezet szerepet játszott abban, hogy Tiborcz István ne építkezhessen a nemzeti parkban. Az Aligai Fürdőegyesület megakadályozta, hogy az aligai magaspartra egy hatalmas épületet húzzon fel egy NER-közeli cég. Ezekben az eljárásokban cégek és tulajdonosaik vállalkozáshoz való joga szenvedett csorbát, de nem szükségtelenül és pláne nem aránytalanul.

A helyi közösségek egyértelműen jelezték, hogyan szeretnének élni, hogyan tudják elképzelni a jövőjüket. Az ő egészséges környezethez való joguk volt a tét.

Vannak persze komolyabb dilemmák. Lehet-e akkumulátorgyárat építeni, ami elvileg segítheti a zöld átmenetet? Lehet-e korlátozni a városokban az óriási SUV-ok használatát azért, hogy a levegő jobb legyen és a közterek élhetőbbek legyenek?

A mi véleményünk az, hogy ezekben a kérdésekben valódi társadalmi vitát kell folytatni, a véleménynyilvánítást pedig nem elég formálissá tenni, hanem az állami, önkormányzati szerveknek kifejezetten segítenie kell, hogy minél többen részt vehessenek a döntésben.

Ebben szerintünk három alapvető elvre kell tekintettel lenni, három szempontból érdemes vizsgálni minden új szabályozást, beruházást vagy bármilyen más, a környezetünket érintő döntést.

Először is meg kell vizsgálni, hogy mennyire fair eljárás során született. Minden állami szervnek feladata, hogy a klímaváltozással, a környezet pusztulásával kapcsolatban is naprakész, hiteles, tudományosan megalapozott információkat szolgáltasson, hiszen ezek fontos közügyek. Az egyetemeknek és az állami kutatóintézeteknek feladata az ezzel kapcsolatos alap- és alkalmazott kutatások elvégzése, ehhez pedig állami, tehát közösségi befektetésekre van szükség. Ezek nélkül a kutatások nélkül nem lesz elég információnk ahhoz, hogy közösségi szinten jó döntéseket tudjunk hozni.

Nemcsak a tudás előállítása az állam feladata, hanem annak terjesztése és alkalmazása is. Az állami szervek és döntéshozók feladata pedig az, hogy a hatósági jellegű intézkedések során alkalmazzák ezt a tudást annak érdekében, és ezzel védjék a polgárok érdekeit: egészségét, tulajdonát és emberi méltóságát.

Ez valójában befektetés a jövőbe.

Az állam felelőssége az is, hogy az így összegyűjtött információk alapján előzetesen és ne csak utólag vonja be az állampolgárokat a döntésekbe. Ez oldja fel a dilemmát:

nem környezeti diktatúrára van szükség, hanem hiteles, pontos adatokon alapuló környezeti demokráciára. Ha a polgárok érzik, hogy ezek fontos kérdések, és számít a véleményük, akkor jobban el is köteleződnek az olyan intézkedések mellett is, amelyek egy másik szempontból akár korlátozzák a mozgásterüket.

A második megközelítésünk alapjogi jellegű: csak akkor korlátozható valakinek az alapjoga, ha a korlátozás legitim célt szolgál, szükséges és arányos. Ha a bíróságok észlelik, hogy az egyik polgár vállalkozáshoz való joga a másik polgár egészséges környezethez való jogát sérti, akkor be kell avatkozniuk. Ugyanígy, ha egy környezetvédelmi intézkedés valakinek a magánszférához való jogát sértené, a bíróságoknak akkor is mérlegelniük kellene. Ezeket a szempontokat esetről esetre, jogszabályról jogszabályra kell vizsgálni. Az alapvető jogok összeütközése esetén mindig a független és pártatlan bíróság feladata a mérlegelés és a döntés.

A harmadik fontos szempontunk az egyenlőséget érinti. A klímaváltozás a tapasztalatok alapján a rosszabb helyzetben lévő társadalmi csoportokat sújtja a legkomolyabban. A Notre-Dame Global Adaptation Initiative elemzésében azt látjuk, hogy a világon a legsérülékenyebb államok vannak a legrosszabb helyzetben a klímaváltozás szempontjából: hozzájuk gyűrűznek be leginkább a problémák, és ők lesznek a legkevésbé képesek az alkalmazkodásra. Így van ez nemcsak az országok, hanem egy országon belüli társadalmi csoportok szintjén is.

Magyarországon belül azok a polgártársaink lesznek a legnehezebb helyzetben, akik legkevésbé tudják érvényesíteni az érdekeiket.

Akinek a hátsó kertjükben elhordják a hegyet és a nyakukba ömlik a sárlavina, akiknek házai mellett a forgalmas utak mennek el, ipari és hulladékfeldolgozó üzemek létesülnek, és akik nem tudnak olyan helyre költözni, ahol egészségesebb környezet venné őket körül. A társadalom alsóbb rétegei sokkal nagyobb veszélynek vannak kitéve már ma is, és ez az egyenlőtlenség csak fokozódni fog.

Ezeknek a tényezőnek a figyelembevétele az állam elsőrendű feladata, hiszen biztosítania kell a polgárai egyenlőségét. Az egészséges környezethez mindenkinek, a legelesettebbeknek is joga van. Amíg pedig nem egy ilyen szolidáris államban élünk, ki kell állniuk azért, hogy a sérülékeny csoportok érdekei és jogai is megjelenjenek, még akkor is, ha ők nem tudják magukat képviselni.

Összegezve, szerintünk ezek a tényezők szükségesek ahhoz, hogy megvalósuljon a környezeti demokrácia, amely az egyének szabadságjogait és a környezeti szempontokat is szem előtt tartja:

• az egészséghez és az egészséges környezethez való jog mint szempont előtérbe helyezése,

• a részvételiség bátorítása a döntési folyamatokban,

• a társadalmi egyenlőtlenségek, marginalizált társadalmi csoportok érdekeinek védelme,

• tudományos eredményeken alapuló, szükségességet és arányosságot figyelembe vevő korlátozások akkor, amikor alapjogok ütköznek.

Hiszünk abban, hogy ezeket a szempontokat figyelembe véve az eredetileg felvetett dilemmákig, az egyéni szabadságjogok szükségtelen és aránytalan korlátozásig soha nem jutnánk el. Mi ezért dolgozunk, és minden, a szabadságjogait védeni kívánó polgárt arra bátorítunk, hogy ezeknek az elveknek a tiszteletben tartását kényszerítse ki a hatalommal rendelkezők részéről.

(Szabó Attila)

Ha te is írnál egy cikket a fenti vitaindítóra, vagy valakinek a megjelent véleményével vitatkoznál, várjuk a cikkedet a gemisthu kukac protonmail pont com címre. Ha tetszett a cikk, vagy maga a vita és annak ténye, oszd meg a közösségi médiában ismerőseiddel:

---

A vitában eddig megjelent cikkek

• Lányi András: A diktatúra bármi lesz, csak nem zöld

• Seres László: A nagy klímahazugság

• Jávor Benedek: Ne üljünk fel a szabadságot a klímacselekvéssel szembeállító provokációknak

• Isztin Péter: A kapitalizmus megoldhatja a klímaváltozást is

---