Uniós fegyverkezés, Le Pen jelöltsége, Osztrák-Olaszország, Modrić sörei

Jó reggelt, miközben az izraeli miniszterelnök Magyarországon turnézik, az Interpol pedig nem akarja kiadni a boszniai szerb vezető, Milorad Dodik ellen a nemzetközi elfogatóparancsot (a szerb és a magyar kormány is tiltakozott a szarajevói kérés ellen), mi két latin főváros mellett Európa kulturális fővárosára nézünk inkább. A mai menü:

• leszedte a mélyállam Le Pent a sakktábláról, vagy egyszerűen ilyen a francia jog? Jogelmélet és esélylatolgatás a francia elnökválasztás eddigi esélyese kapcsán.

• Amikor az EU felfegyverzése fegyverzi le az olasz baloldalt: hogyan törleszkednek az ottani ellenzéki pártok Melonihoz és Salvinihez? Techet Péter Rómából!

• Két országban lenni egyszerre: milyen Görz/Gorizia/Gorica, Európa egyik idei kulturális fővárosa, miért érdemes eljönni ide egy hosszú hétvégére?

• Megkóstoltuk Luka Modrić horvát kraftsöreit: vajon miért ezekbe fektet a focista?

---

Leszedte a mélyállam Le Pent a sakktábláról, vagy egyszerűen ilyen a francia jog?

Hétfőn egy párizsi bíróság Marine Le Pent, a francia szélsőjobboldali Nemzeti Tömörülés parlamenti képviselőjét és esélyes elnökjelöltjét, elsőfokon pénzbüntetésre és négy év szabadságvesztésre ítélte, amelyből két évet nem felfüggesztve, de nem is börtönben kell eltöltenie, hanem elektromos lábbilinccsel.

A vád – és az elsőfokú ítélet – szerint Le Pen és több más párttársa az Európai Parlament költségvetését 2004 és 2016 között majdnem 3 millió euróval rövidítette meg, mert a parlamenti asszisztenseket, akiket a parlament fizet, nem brüsszeli parlamenti munkára, hanem Párizsban pártmunkára alkalmazta, azaz illegálisan és közvetve EU-s költségvetési pénzből a 2018-ig még Nemzeti Front néven működő Nemzeti Tömörülést finanszírozta. Az eljárást amúgy még 2015-ben Martin Schulz, az Európai Parlament akkori német szociáldemokrata elnöke kezdeményezte, aki az OLAF-fal vizsgáltatta ki az ügyet, majd ezen vizsgálatok alapján a francia hatóságok kezdtek el nyomozni és emeltek végül vádat. A per tavaly novemberben kezdődött.

Az ítélet természetesen megfellebbezhető, Marine Le Pen ügyvédje be is jelentette, hogy élnek ezzel a lehetőséggel, azaz egyelőre egészen bizonyosan

nem kell elektromos bilincset tennie a lábára. Politikai értelemben viszont meg lett kötve a keze: a bíróság Le Pent öt évre eltiltotta a közügyek gyakorlásától, ami azt jelenti, hogy semmilyen választott tisztségért ezen időszak alatt nem indulhat – a 2027-es elnökjelöltségét is elbukhatja, még mielőtt egyáltalán elindulna.

Közbe lehetne persze vetni, hogy dehát elsőfok, várjuk ki a végső döntést! Igen ám, de a bíróság ezen egyetlen szankció, tehát a közügyektől való eltiltás kapcsán azonnali végrehajtást rendelt el, azaz a fellebbezések egyébkénti logikája megfordul: miközben a fellebbezés a francia jogban a szankciót felfüggeszti, ez esetben a szankciót végre kell hajtani, legfeljebb ha a másodfok az ötéves eltiltás alatt változtatja meg az elsőfokú ítéletet, akkor az onnantól kezdve nem végrehajtható a továbbiakban. Addig viszont Le Pen el van tehát tiltva a közügyektől. A már elnyert parlamenti mandátumáról nem kell lemondania – a francia igazságszolgáltatás szerint ugyanis a nép döntését ilyen formán nem bírálhatja felül egy bíróság –, de újabb posztokért, így elnökségért vagy majd újbóli képviselőségért nem indulhat az eltiltás alatt.

Az államfőválasztás 2027 tavaszán lesz, azaz ha eséllyel akar indulni ott, legalább fél évvel korábban, azaz 2026 őszén, telén legkésőbb felmentő másodfokú ítéletet kell kapnia, ami a francia igazságszolgáltatás lassúsága miatt nem túl reális opció. Ráadásul eleve nem biztos, hogy a másodfok ne erősítené meg az elsőfok ítéletét. Mindez azt jelenti, hogy Le Pen vagy bevállalja a kockázatot és egy még időben megszülető felmentő ítéletben bízva tovább folytatja az elnökjelöltségre való felkészülését – vagy pedig éppen akkor, amikor 33-37% között vezeti a népszerűségi listákat, lemond Jordan Bardella, a 29 éves pártelnöke javára az indulásról.

Politika-e a jog?

Az ítélet a francia közvéleményben heves reakciókat váltott ki. Éric Zemmour, a szélsőjobboldali Visszafoglalás párt elnöke „a bírák diktatúrájáról“ beszélt, a Nemzeti Tömörülés eleve utcára szólítja most a híveit „a politizáló bírák“ ellen, de még Jean-Luc Mélenchon, a szélsőbaloldali Lázadó Franciaország vezére szerint „sem a bíróságok feladata a nép helyett dönteni“. De valóban „politikai döntést hozott a bíróság“, ahogy Le Pen állította hétfőn a TF1 esti híradójában? Miközben a francia jogi hagyomány éppen azt vallja, hogy a bíró „a törvény szája“ (Montesquieu), azaz nem tesz mást, mint robotként alkalmazza a törvényt, éppen a francia jogelméletben erősek azon irányzatok is, amelyek arra mutatnak rá, hogy