Csak a Gemišten: az endorsementek április 3. előtti nagy özöne!
Kire szavazzunk majd, és miért? Mi alapján mérlegeljünk? Mik azok a témák, amik fontosak? Milyen kijelentések tántorítanak el valakitől? Vállalható-e valaki csak azért, mert egy hangsúlyos témában azt gondolja, amit mi, de minden másban az ellenkezőjét? Felülír-e mindent a háború? És a járványkezelés? Miért az ellenzék? Miért a Fidesz? Miért a Kutyapárt? Miért a Mi Hazánk? És fordítva: miért nem?
Egyáltalán, van értelme elmenni szavazni egy illiberális demokráciában?
Bár ezt minden négy évben el szokták mondani, a járvány, a háború és ezek kezelése miatt tényleg ez lesz az eddigi legfontosabb választás Magyarországon, még úgy is, hogy láthatóan sem az ellenzék, sem a kormány nem kommunikál újabban mást: eltörölnék az értelmetlen korlátozásokat és békét akarnak.
Szeretnénk minél több véleményt látni arról, mik a szempontok ikszelés előtt. Mostantól április 3-ig rendszeresen jelentkeznek a Gemišt szerzőinek és felkért vendégszerzőinek véleménycikkei: ezúttal Bede Ábel újságíró (Alsóház Podcast) írt.
Ukrajna orosz megszállása igazolta az ellenzék fő tételeit, a Fideszét pedig megcáfolta
Amikor január végén a Gemišt szerkesztői felkértek arra, hogy írjak egy cikket arról, hogy melyik blokk lenne alkalmasabb Magyarország kormányzására az elkövetkezendő négy évben, amellett, hogy megtisztelve éreztem magam, kicsit bajban is voltam. Nagyon sokáig fogalmam sem volt, mi olyat lehetne leírni ebben a témában, amit nem mondott el már mindenki 627-szer és nem egy agyonprivilegizált nézőpontból van megírva.
Azonban amikor Oroszország februárban megtámadta Ukrajnát, egyszerre nagyon világossá vált, hogy Magyarország biztonságát jelenleg csak egy nyugati szövetségi rendszer felé teljes mértékben elkötelezett kormány tudja garantálni – ezt jelenleg az Egységben Magyarországért listája képviseli.
Orbán Viktor az elmúlt 12 évben egész külpolitikáját a keleti nyitásra építette fel, aminek a lényege az volt, hogy a diktatórikus országokkal is lehet bizniszelni, és Magyarországnak ki lehet kacsingatnia a saját szövetségi és gazdasági rendszeréből, hiszen ezek a diktátorok által vezetett országok igazából nem is veszélyesek Európára nézve, csak kereskedni akarnak. Orbánék minden ennek ellentmondó figyelmeztetést és aggodalmat lesöpörtek, sőt ki is figuráztak. Ukrajna megtámadásával az illiberalizmus erről az alaptéziséről derült ki, hogy totális tévedés, sőt még a Fidesz által gúnyolt kritikusai legrosszabb félelmeit is felülmúlta Putyin, aki csak azért rohant le egy országot, mert az nem akar a bábja lenni.
A Fidesz külpolitikájáról kiderült, hogy nem zseniális 3D-sakk, hanem egy elbénázott szerencsejáték. Világossá vált, hogy Putyin nem egy pragmatikus, környékbéli országokkal jó gazdasági kapcsolatokat kereső zseniális politikus, hanem egy saját karikatúráját is alulmúló zsarnok. Ebből az is következik, hogy nem lehet vele kiegyezni, nem lehet vele megpróbálni jópofizni, ahogy azt Orbán megpróbálta, mert teljesen kiszámíthatatlan, hataloméhes és imperialista.
Ez pedig az összes hozzá hasonló diktátorra igaz.
Egyetlen ok van, amiért jobb ma magyarnak, észtnek vagy horvátnak lenni, mint grúznak vagy azerinek, de főleg ukránnak: ez pedig az, hogy Magyarország tagja a NATO-nak és az EU-nak, és ezáltal annak a nyugati szövetségi rendszernek, amit Orbán a hatalomba kerülése óta csak megpróbál nevetségessé tenni és kikacsingatni belőle. Magyarország nem azért van biztonságban, mert jó kapcsolatokat ápol Oroszországgal vagy mert nem engedi, hogy átmenjen a területén egy fegyverszállítmány és ezért szívességből Putyin nem támadná meg az országot, hanem azért, mert tagja ennek a szövetségi rendszernek.
Az elmúlt hetek bizonyították, hogy Magyarország mostani külpolitikája egy totális tévedésen alapult, ráadásul Oroszország elszigetelésével lehetetlen is lesz ezt fenntartani. Komolyan gondolja bárki is, hogy most az éppen EU-s szankcióktól bedőlő orosz gazdaság képes lesz itt bármilyen atomerőművet finanszírozni?
Orbán Viktorról kiderült, hogy teljesen rossz értékítélettel mérte fel a helyzetet, ami igencsak fontos kérdéseket vet fel. Ha a teljes eddigi külpolitikájáról kiderült, hogy egy óriási tévedésen alapult, mi garantálja, hogy a jövőben képes lenne jó döntéseket hozni, jól felmérni a helyzetet, és nem pont olyan fatálisan benézni például a Kínával való kapcsolatot, mint ezt?
Az orosz agresszióval induló új korszakkal a híd- vagy hintapolitika nem tartható fenn, így olyan politikára van szükség, ami a Magyarország biztonságát nyújtó szövetségi rendszerhez teljes és erős elköteleződéssel fordul, ami az összellenzék programjában benne is van, az utolsó fejezetben.
Keep reading with a 7-day free trial
Subscribe to GEMIŠT to keep reading this post and get 7 days of free access to the full post archives.