Annyiszor leírtam már, hogy szinte unom magam ismételni: olyan közel van Magyarországhoz, mint Csehország, a vezetője szinte állandó vendég Orbán Viktornál, mégis alig esik szó otthon Bosznia-Hercegovina szerbek dominálta kisebbik entitásáról, az ország területének 49%-át lefedő Republika Srpskáról. Lenne miért pedig: Milorad Dodik, az entitás elnöke ugyanis hónapok óta arról beszél, hogy kikiáltja a függetlenséget Banja Lukában, amennyiben az ország központi, szarajevói kormányánál marad az állami vagyon feletti rendelkezés joga. Dodik azt szeretné, ha a közös, állami szint a lehető legvékonyabb volna, és helyben rendelkeznének minden fölött, ami a Republika Srpska területén található. Ez már csak azért is kapóra jönne neki, mert a költségvetésük nagyon rossz állapotban van már évek óta, és ha nem lenne baráti orosz, szerb vagy magyar segítség, a nyugdíjakat sem tudnák fizetni: csak ugye a segítség hitelek formájában érkezik, és ezeket is törleszteni kell majd.
Hogy emelje a tétet, Dodik a héten azt pedzegette, hogy 10-15 olyan országról tud, amely a függetlenség kikiáltása esetén hajlandó lenne elismerni a Republika Srpskát önálló államként: a politikus állítása szerint EU-tag is van köztük.
Ez a legnagyobb valószínűséggel Magyarország lehet, de ezt nem tudjuk, a budapesti külügyminisztérium nem válaszolt az ezt firtató kérdésünkre. Dodik (mivel az interjút egy horvát lapnak adta) annyit tett még hozzá, hogy Horvátország nem lesz ott az elsők között, de idővel tudomásul veszi az új realitást, de szerinte eleve saját állama kellene legyen a hercegovinai horvátoknak. Ezt a boszniai horvátok legerősebb pártja éveken át követelte is, a polgárháború alatti Herceg-Bosna végül a mai Bosznia 51%-át alkotó bosnyák-horvát többségű Föderáció része lett, de közben egy kanton, a hivatalosan Kanton 10 nevű területi egység magát továbbra is így hívja, egy másikkal együtt pedig az akkori herceg-bosnai zászlót használják hivatalos jelképként, fütyülve arra, hogy a szarajevói alkotmánybíróság alkotmányellenesek nyilvánította ezt.
A lényeg, és ami miatt mindenki annyira ideges az egész miatt: Dodik a kilencvenes évek elejének szerb és horvát háborús céljairól beszél még 2023-ban is.
A probléma, miszerint a pályája elején Orbán Viktorhoz és a macedón Nikola Gruevszkihez hasonlóan még a nyugat kedvenceként indult politikus beváltja a szeparatista fenyegetőzését, nem új dolog, jó tíz éve megy már ez a játék. A helyi elemzők, politikusok, újságírók emiatt az informális beszélgetésekben nem is adnak nagy esélyt ennek. Mégis: a legnagyobb esély erre most van, mondják, ugyanis Dodik erősen be van kötve Moszkvához, az oroszoknak pedig egy kis balkáni feszültség bármikor kapóra is jöhet, ha Ukrajnában elkezdenének nagyon rosszul állni a dolgaik. Még novemberben ismét Moszkvába tervez látogatni a szerb politikus. Mint mondta: Bosznia-Hercegovina nem az ő országuk, sok megbeszélnivalója van Putyinnal. De van, aki erre is legyint: mivel a nemzetközi színtéren ő egy senki, max koldulni megy.
A Republika Srpska politikai mezőnyéből Dodik nem is annyira tűnik ki: koalíciós partnerei között olyan párt is található, amely nemhogy önállóságot, hanem egyenesen Szerbiához való csatlakozást sürget. A legerősebb ellenzéki erő pedig az a jobboldali-nacionalista SDS nevű párt, amelyet a boszniai háborút kirobbantó, a srebrenicai népirtás miatt Hágában életfogytiglani börtönre ítélt Radovan Karadžić alapított. Azóta persze átmentek a néppártosodás folyamatán, már nem olyanok, mint rég, a szélsőjobboldaliból sima konzervatív-nacionalista párt lett, azt mondják, ám háborúkori nevét és logóját, pláne infrastruktúráját valamiért nem dobta el azóta sem.
Az olyan alapkérdésekben, mint a Republika Srpska megőrzése és kompetenciáinak bővítése, valamint a szerb nacionalizmus, konszenzus van: azaz olyan a helyzet, mintha csak a Fidesz, a Jobbik és a Mi Hazánk között lehetne választani.
Vagy persze lehet szavazni az itteni választásokon összesen legfeljebb 6-7%-ot elérni képes, emiatt legutóbb együtt induló nem szerb pártokra is, de ez olyan, mint Székelyföldön magyarként leszavazni a román liberálisokra: csinálhatod, de titokban. A többi szerb párt Dodiktól tehát annyiban különbözik, hogy nem ugrálna és talán nem lopna annyit (vagy nem úgy), mint ő, ám arról, hogy Bosznia-Hercegovina egy centralizált, az etnikai elven túllépő ország lehessen, hallani sem akarnak – holott a nagyvárosi értelmiség, a strasbourgi bíróság és valamennyire az EU is efelé tereli őket.
Az Európai Bizottság ugyanis tegnap jelentette be, hogy melyik balkáni és keleti EU-tagjelölt hogyan áll épp: eszerint Moldovával és Ukrajnával megkezdik a csatlakozási tárgyalásokat. Ezt szimbolikus gesztusként adják el helyben, de mindenki tudja, hogy valójában egy vicc, mint azt már 2022 nyarán is megírtuk: Ukrajna területén háború van, az ország több oblastja is orosz megszállás alatt áll, Moldovának pedig a Dnyeszteren túli területét az ott állomásozó orosz haderőre támaszkodva függetlenítette a helyi kormánytól egy izé, gazdasági érdekcsoport (erről itt és itt) – azt talán még az Európai Bizottságban sem gondolja senki, hogy ezek az országok az unió tagjai lehetnek, amíg ezek az állapotok fennállnak. (Igaz, pont hét elején írtuk meg, hogy Moldovában valami elkezdődött nemrég, és úgy tudni, amerikai és európai diplomaták elkezdték rábeszélni az ukrán vezetést is a béketárgyalásokra.)
A poént Brüsszelben a végére hagyták: eszerint a részben orosz megszállás alatt álló Ukrajnával és a saját szeparatistáival megáldott Moldovával szemben a nemzetközi közösség által irányított Bosznia-Hercegovina 28 évnyi béke után sem jutott el oda, hogy meg lehessen kezdeni velük a csatlakozási tárgyalásokat.
Külön kiemelik: az, hogy a Republika Srpskában szeparatista és autoriter tendenciák figyelhetők meg, semennyire nem egyeztethető össze az EU velé vezető úttal. A tárgyalásokat akkor kezdik majd meg, ha Szarajevó végre végrehajtja azt a 14 lépést, amit az EU 2019 óta kér. Dodik reakciója meglepően lanyha volt: szerinte ha az EU célja az, hogy az EU-tagság felé vezető úton megszabaduljon az ország a külföldi alkotmánybíróktól és a helyben senki által meg nem választott, a kormány lépéseit megvétózni, akár saját törvényeket is hozni képes nemzetközi főképviselőtől, akkor Brüsszel és Banja Luka céljai megegyeznek. Csakhogy ezeket alapvetően a daytoni békeszerződésben rögzítették: miközben hivatalosan mindenki nagyon erősen kiáll az 1995-ös béke mellett, addig sokan azon gondolkodnak, hogyan reformálják azt meg.
Azaz a külföldi póráztól tényleg mindenki meg akar szabadulni: Dodik egy még önállóbb Republika Srpska érdekében, vagyis azért, hogy még kevésbé szóljanak bele a dolgaiba, az EU és a nemzetközi közösség azért, hogy mutathassa, Dayton jó példa, abból végül csak kinőtt egy elműködni képes ország, míg a nagyvárosiak liberális értelmisége és pártjai egy európai liberális demokráciát szeretnének végre látni.
Tehát egyszerre nagyon bonyolult és nagyon izgalmas ez.
A hírlevélben interjút olvashattok a politikussal, aki tavaly ősszel lehet, legyőzte Dodikot, de ezt talán soha sem tudjuk meg; utána pedig következik hat érv, mi minden miatt érdemes nektek is elmennetek egyszer Banja Lukába. Jó olvasást!
A nagyhatalmak pragmatizmusának áldozatává váltunk: interjú Dodik korábbi fő kihívójával
Jelena Trivić a 2022-es Republika Srpska-beli elnökválasztáson a legerősebb ellenzéki pártok közös jelöltje volt, Milorad Dodik legfontosabb ellenfele. Akkor a választás estéjén úgy tűnt, a 40 éves, a banja lukai egyetemen tanító közgazdász nyert, ám a másnapi számok már Dodik győzelmét jelezték. Az ellenzék heteken keresztül demonstrált új választás kiírásáért, ebből végül az lett, hogy elvitték az összes fellelhető voksot Szarajevóba egy sportcsarnokra, hogy ott újraszámlálják őket: senki, így a helyi sajtó sem értette, hogy ez a folyamat miért ment baromi lassan, de végül azt hozták ki, hogy Dodik 27 ezer szavazat különbséggel legyőzte Jelena Trivićet.
Az ellenzéki politikus nagyot csalódott ezt követően az ellenzéki pártokban, amiért nem tartottak ki amellett, hogy választási csalás történt, így saját mozgalmat alapított Narodni Front néven, hogy ne csak Dodik, de pár, szerinte vele összefonódott ellenzéki sztárpolitikus ügyeit is szóvá tegye. Már tavaly is szerettem volna interjúzni a Banja Lukában akkor minden második plakáthelyről mosolygó, angolul és németül is beszélő Trivić-tyel, ám ez nem jött össze, most azonban igen. A magyar ellenzékre volt leginkább kíváncsi, kicsit meséltem róluk, de legyintett és megállapította: ezeket ismeri.
A magyar ellenzéki mezőnyhöz szokott olvasó csodálkozhat Trivić pragmatizmusán: sebnyalogatás helyett előrenéz, a vereséget pedig olyan körülményeknek tulajdonítja, amik később őt segíthetik győzelemhez. Banja Luka központjában, az új párt visszafogott, a pártelnök arcával és szerb zászlókkal alaposan kidekorált irodájában beszélgettem vele Dodikról, Putyinról, Vučićról, Bosznia-Hercegovina esélyeiről, a Republika Srpska esetleges függetlenedéséről, akár Szerbiához való csatlakozásáról.
Furcsa helyzetben vagyok: nem tudom, hogy a Republika Srpska tényleges elnökével interjúzok-e, hiszen az itteni 2022. őszi elnökválasztás eredményét nehézkesen, egy vitatott újraszámlálást követően hozták nyilvánosságra.
Milorad Dodik nem legitim elnöke a Republika Srpskának. Az entitáson kívül őt ismerik el elnöknek és akként is viselkedik. Én nem ismerem el a győzelmét, mert az egy óriási választási csaláson és politikai korrupción alapult. Amikor urnazárást követően
elkezdték számolni a szavazatokat, megjelentek a fontosabb szavazókörökben Dodik emberei – hiszen a szavazóköröket nem őrzi a hadsereg –, és arra utasították az ellenzéki delegáltakat, hogy hagyják el a helyiséget, majd azzal fenyegették őket, hogy ha maradnak, a családtagjaik vagy barátjaik elveszítik a munkahelyüket.
Számtalan bizonyítékunk van arról, hogy rám leadott szavazatok vagy eltűntek, vagy érvénytelenné váltak vagy Dodikra leadott szavazatokként bukkantak újra elő. Hogy hányan szavaztak rám, továbbra sem tudni, a megismételt szavazatszámlálás után ugyanis ugyanannyi szavazatot regisztráltak nekem, mint előtte, azaz meghagyták az összes olyan ívet, amin nulla szavazatot jegyeztek fel hozzám.
Elég lett volna csak három városban – Dobojban, Prijedorban, Zvornikban – tisztességesen számolni ahhoz, hogy hivatalosan is megforduljon az eredmény. A bizonyítékokat eljuttattuk a bosznia-hercegovinai központi választási bizottságnak és az illetékes bíróságnak is, miután büntető feljelentést tettünk a választás bűnszervezetben történő – ezalatt Dodik pártját, az SNSD-t értem – elcsalása miatt. A bosznia-hercegovinai ügyészség ezalapján eljárást is indított, de nem tudom, lesz-e eredménye: ebben az országban minden ilyesmi azzal végződik, hogy kéz kezet mos.
Mi az oka annak ön szerint, hogy az ilyesmire elvileg annyira háklis nyugat hagyta Dodikot csalni, így nyerni?
A nagyhatalmak pragmatizmusának áldozatává váltunk. Mindenki, a nemzetközi közösség és a nyugat is tisztában van azzal, milyen volt a választási csalás mértéke,
de annyira rossz – legalábbis nekem és a szavazóimnak rossz – nemzetközi körülményei voltak a választásnak, hogy az orosz-ukrán háború kontextusában nem erőltették az elnökválasztás megismétlését. Dodik azzal fenyegette ugyanis őket, hogy amennyiben ismétlésre kerül sor, a Republika Srpska rendőrségének felhasználásával feszültséget fog kelteni – az ilyesfajta turbulenciákra senkinek sem volt szüksége.
Így a nyugat azt mondta, rendben, Dodik marad, de cserébe nagyon gyorsan kormányt kell alakítani Szarajevóban. Soha nem alakult még meg olyan gyorsan, hónapok alatt kormány ebben az országban, mint akkor, eddig ehhez egy-két év minimum kellett – erre azért volt szüksége a nyugatnak, mert oda akarták már végre adni az EU-tagjelöltséget az országnak, de előtte fel kellett mutatnunk azért valami eredményt. Ez volt az az eredmény: ha Dodik nem maradt volna és megismételtették volna a választást, még ennyi előrelépés se tudott volna összejönni. Az EU tehát a pragmatikus utat választotta. Az én kis életemet ez a döntés nyilván agyonütötte.
Milyen volt ennyire közvetlenül megtapasztalni az európai értékeket?
Keep reading with a 7-day free trial
Subscribe to GEMIŠT to keep reading this post and get 7 days of free access to the full post archives.