Lesz-e NATO-Oroszország-háború Transznisztria miatt?
A transznisztriai helyzet fokozódik, avagy érdekes figyelni, hová lehet eljutni a rejtélyes robbantásokból pár nap leforgása alatt. Már az amerikai külügyminiszter, Anthony Blinken is arról beszél, hogy Moldova veszélyben van, Bulgária pedig felszólította minden Moldovában tartózkodó állampolgárát, hogy hagyja el az országot. Az USA és Németország ugyanezt tette, de csak a kedden a legmagasabb terrorfenyegetettségi készültségre kapcsolt szakadár területre, Transznisztriára vonatkozóan.
A terület ún. vezetője, Vadim Krasznoszelszkij csütörtökre virradó éjjel az összes, Telegramon tuti, magas szintről jövő értesülésként felbukkant pletykát cáfolva azt kérte, mindenki hivatalos forrásból tájékozódjon, csakhogy csütörtökön a legtöbb ottani honlap cybertámadások miatt elérhetetlenné vált, így a hírforrások is.
Ez a legjobb táptalaj arra, hogy pánikot keltsenek a lakosság körében és ezáltal destabilizálják a területet. A helyi források szerint pont ez történik most: a közösségi médiában olyan (megcáfolt) hírek terjednek, hogy ukrán és román seregek készülődnek Tiraszpol felé, hogy a felnőtt férfiak nem hagyhatják el hazájukat, plusz túlélési kisokosokat és fotókat osztanak meg az óvóhelyek pontos címeiről.
A tegnapi nagy összefoglaló és képbehozó cikkünkből kimaradtak olyan kérdések és ügyek, amelyek megfejtéséhez sokéves tapasztalat és helyismeret kell. Ha valakinek ilyenje van, az a Pécsi Tudományegyetemen, majd a Budapesti Corvinus Egyetemen is tanult, az európai és nemzetközi sajtót épp körbenyilatkozó, a Twitterén az aktualitásokat folyamatosan posztoló Moldova- és Transznisztria-kutató, korábban újságíró, most független politikai elemző Cristian Vlas. Őt kérdeztük.
Hogyan látja a transznisztriai vezetés az Oroszország és Ukrajna közötti háborút? Melyik oldalon állnak, és mit kommunikálnak?
A szeparatista adminisztráció elkerülte, hogy a háborút háborúnak nevezze, igaz „speciális katonai műveletnek” sem hívja, hanem leginkább ukrajnai eseményeknek. Viszont nem hárította Ukrajnára az annak kirobbantása miatti felelősséget, ukrán menekülteket fogadott be, és a semlegességét hangoztatta.
A rezsim el akarta kerülni a verbális konfrontációt Ukrajnával. Mindössze pár napja volt példa olyasmire, hogy a helyi vezető, Vadim Krasznoszelszkij az ukrán szélsőségeseket hibáztassa a régióban nemrégiben történt incidensekért, de itt sem magát Kijevet. Sőt, arra kérte az ukrán kormányt, hogy vizsgálja ki és akadályozza meg az ilyen incidenseket. Emellett Krasznoszelszkij megismételte, hogy a régió nem akar háborút, és figyelmeztette Moldovát, hogy ne keveredjen velük újabb konfliktusba.
Mit gondolnak a Dnyeszteren túli emberek az elmúlt napok robbantásairól?
A robbanásokért ukrán szélsőségeseket okolnak, és az oroszbarát Telegram-csatornák részben sikeresen meggyőztek néhány helyit, hogy Ukrajna a hibás, de a legtöbben szkeptikusak, gondolom.
Egy 1 és 10 közötti skálán mekkora Oroszország befolyása Tiraszpolra?
Az orosz média befolyása erős 8-as. Az oroszbarát Telegram-csatornák (és egy-két Viber-csatorna is), amelyeket valójában egész Moldovában aktívan követnek a fiatalabb moldovaiak, aktívan terjesztenek ukránellenes propagandát, pánikot és nevetséges állításokat a NATO és a román katonai szerepvállalásról Moldovában. A hagyományos orosz médiák fogyasztása is még mindig széles körben elterjedt.
A gazdasági befolyás évről évre csökken, a legtöbb kereskedelmet az EU-val és Ukrajnával bonyolítják (persze Moldovát leszámítva, ami szintén megjelenik a statisztikáikban), de a helyiek még mindig nagyobbnak látják a függőség mértékét, mint amilyen az valójában.
Mi ennek az oka?
A médiakörnyezet Oroszországról, a szovjet múltról idealizált képet közvetít. Maga
a transznisztriai államépítés is azért kezdődött el, mert egymásra találtak az egyébként jó ukrán kapcsolatokkal rendelkező helyi üzleti és ipari körök érdekei a kilencvenes évek elejének orosz nacionalista kommunistáinak érdekeivel, akiket a Kremlből irányítottak annak érdekében, hogy Moldova ne szakadjon el.
Oroszország ma a szeparatista kormányon belüli lojális embereivel, valamint a területen állomásozó orosz csapatokkal képes bizonyos nyomást gyakorolni a rezsimre. A térségben élő helyieknek – a nyugdíjasok többségének van orosz állampolgársága – a sima helyi nyugdíjon felül adott orosz nyugdíjakkal már nem tud vonzó lenni: azok ma már érnek annyit, és most a szeparatista rezsimnek kell kompenzálnia az elértéktelenedett orosz rubel okozta veszteségeket, hogy azok vásárlóerőben nagyjából ugyanolyan értéket képviseljenek, mint korábban.
Tud-e Tiraszpol a saját érdekében cselekedni? Egyáltalán mi Tiraszpol érdeke?
Nehéz most megmondani, hogy mik Tiraszpol érdekei, mivel a válság után különböző érdekcsoportok alakulhatnak ki. Krasznoszelszkij, az üzleti konglomerátum által támogatott vezető nyilvánosan ugyan függetlenséget akar, de a Sheriff-cégcsoport megelégedne valamilyen Moldován belüli különleges státusszal is, különösen adózási szempontból. Egyelőre azonban húzzák az időt. A másik, határozottan Kreml-barát csoport, amelyet valószínűleg az úgynevezett külügyminiszter, Vitalij Ignatijev vezetne, és amelyet az orosz csapatok operatív csoportja támogat, valószínűleg sokkal inkább a régió függetlenségének elismerését szorgalmazza. Ignatijev legutóbbi kérése a terület státuszáról szóló tárgyalások felgyorsítására lehet ennek jele, de ezek egyelőre csak feltételezések. Tiraszpol rövid távú céljai közé tartozhat a moldovai kormány kényszerítése vagy meggyőzése, hogy engedélyezze a régióba irányuló korlátlan és illegális, a moldovai vámnyilvántartáson kívüli importot és a folyamatos csempészetet.
Mennyire veszik komolyan a Fehér Házból származó információkat vagy a Kremlből származó nyilatkozatokat Tiraszpolban, amelyek azt feltételezik vagy épp állítják, hogy az orosz hadsereg el akarja érni Dnyeszteren túli területeket?
Nem vagyok biztos benne, hogy a Fehér Ház említette, hogy Oroszország egyáltalán képes lenne elérni a Dnyeszteren túli régiót, tekintettel a dél-ukrajnai patthelyzetre. A Kreml is furcsa nyilatkozatokat tesz: Putyin szóvivője azt mondja, hogy Oroszország aggódik a feszültségek miatt, a helyettes külügyminiszter pedig azt, hogy Oroszország szeretné elkerülni a beavatkozást a régióban.
Az az orosz katonai parancsnok pedig, aki először kezdett el beszélni a Dnyeszteren túli területet Oroszországgal összekötő szárazföldi folyosóról, a régió szempontjából érdektelen, tekintve, hogy az orosz Központi Katonai Körzetből való: a Dnyeszteren túli orosz csapatok ugyanis a nyugati körzetnek jelentenek.
Ez egyértelműen a szóbeli megfélemlítés egy formája volt. A térségben a közelmúltban történt incidensek egyrészt arra szolgálnak, hogy Ukrajnát hibáztassák, mondván egy újabb frontot akarna nyitni, amelyben Moldova és abszurd módon Románia is érintett, másrészt arra, hogy megfélemlítsék a moldovai közvéleményt és a szeparatista térségben élő helyieket, akik szeretnék elkerülni a konfliktust.
Volt már korábban egy senki által nem elismert népszavazás: a transznisztriaiak ezen kimondták, hogy ők bizony Oroszországhoz akarnak csatlakozni. Ennek fényében hogyan fogadnák ott az emberek az orosz hadsereget?
Igen, 2006-ban volt egy népszavazás az Orosz Föderációval való esetleges egyesülésről. Egy orosz hadsereget, mint amilyen már most is ott állomásozik, többnyire tárt karokkal fogadnának. Az Oroszország-ellenesek vagy önszántukból száműzetésben élnek a moldovai anyaországban, vagy hallgatnak, üldöztetéstől tartva: az orosz „békefenntartók” pozitív szerepének tagadását büntetik a régióban. Tiraszpol viszont tudja, hogy az Oroszországhoz való csatlakozás még kevésbé lehetséges, mint korábban, ezért óvatosabbak. Egyelőre csak a függetlenséget kérik.
Maia Sandu moldáv elnök pár napja arról beszélt: ha a többségében románajkú Moldovában az emberek népszavazáson támogatják az egyesülést Romániával, úgy az be fog következni. Ideális lehet-e a mostani pillanat Románia számára ahhoz, hogy elkezdje megvalósítani a régóta vágyott egyesülést?
Aligha. Tény, hogy az egyesülés támogatottsága a lehető legnagyobb most, de ez sem Bukarestben – ugyanis rendkívül költséges, és hatással lehet a demográfiai és politikai színtérre –, sem Chișinăuban és Moldovában nem kívánatos, mivel a lépés cselekvésre kényszerítené a Dnyeszteren túli adminisztrációt. Tiraszpol valószínűleg elbarikádozná magát, de az is lehet, hogy katonai eszközökkel lépne fel a teljes függetlenség megszerzése érdekében. Ez persze valószínűtlen, de erre senki sem szeret gondolni.
Van-e arra esély, hogy Transznisztrián keresztül Moldova, valamint a NATO-tag Románia is belesodródjon az orosz-ukrán háborúba?
Elég szkeptikus vagyok ezzel kapcsolatban, a jelenlegi román kormány kifejezetten lassan mutat fel bármiféle erőt egy esetleges moldovai orosz agresszióval szemben. Moldovát humanitárius szállítmányokkal, üzemanyaggal, speciális oktatási és üzleti programokkal már most is támogatja,
egy nem túl valószínű transznisztriai konfrontáció esetén legfeljebb régi katonai felszerelést és lőszert szállítana Románia.
Talán lesznek önszántukból harcolni csatlakozó önkéntesek is. Románia tehát vonakodna katonailag beavatkozni a Dnyeszteren túli területeken: mellesleg a román-transznisztriai kereskedelmi kapcsolatok nem is rosszak, sőt, kifejezetten jók, köszönhetően a Mélyreható és Átfogó Kereskedelmi Övezetnek. Ha valaki, akkor Ukrajna gyorsabban és hatékonyabban segítene Moldovának.
Vagyis nem sodorja bele Transznisztria nyílt NATO-orosz háborúba a világunkat?
Nem, nem gondolnám. Ez inkább Oroszországtól függ: hogy mennyire játssza a hülyét, miközben elveszíti a háborút. De abban az esetben is valószínűtlen az opció.