Tizennyolc tudós alapjaiban zúzta szét a német járványkezelést

Jó reggelt! Ma egy nagy és fontos témáról szól főleg a hírlevél, szó lesz arról, hogy

• miként zúzta szét a német parlament és kormány felkérésére 18 tudós az elmúlt két év járványkezelési módszereit, hogyan próbálta mindezt halasztani és elkenni az egészségügyi miniszter, és pontosan mi mindennel volt bajuk;

• hogyan reagált erre a német sajtó és a politika, mennyire volt önkritikus a szociáldemokrata egészségügyi miniszter, és mit ígérget lemondás helyett.

• És a szokásos közép-európai híradónk az új balkáni háború valószínűségéről, Horvátország közelgő nagy napjáról, az angol nyelvről, vasútról és villamosokról.

---

Megsemmisültek a német járványügyi intézkedések: elégtelen adatközlés, átláthatatlan döntéshozatal, zéró bizonyíték a hatásukra

Németország semmit nem bíz a véletlenre: a járványügyi törvényükbe külön beleírták, hogy a koronavírus-járvánnyal kapcsolatos rendeletek hatásait egy idő után értékelnie kell egy több tudományterület képviselőiből álló bizottságnak. A határidő június 30-a volt: eddig kellett a 18 tudósnak – akiket felerészt a kormány, felerészt a parlament kért fel, van köztük virológus, infektológus, egészségügyi szakjogász, közgazdász, szociológus, jogfilozófus, alkotmányjogász – benyújtania a német kormánynak a jelentést, hogy az aztán elolvassa, feldolgozza, kommentárral ellássa, majd szeptember 30-i határidővel a parlament elé bocsássa, és az tudomásul vegye.

A rendkívüli módon maszkviselés-, lezárás- és kötelezőoltás-párti szociáldemokrata egészségügyi miniszter, Karl Lauterbach több alkalommal is megpróbálta elcsúsztatni az eddigi intézkedések hasznáról szóló jelentés benyújtási dátumát, és ezzel addig nyújtani a fenti procedúrát, ameddig csak lehet. Nem sikerült, a jelentés határidőre elkészült, majd ahogy illik, még múlt héten kiszivárgott a mainstream sajtóban a lockdownok és a járványkezelés kritikájának leginkább teret engedő napilaphoz, az Axel Springer-kiadó ékkövéhez, a neoliberális Die Welthez.

A tökéletes kép: balra, öltönyben Karl Lauterbach német egészségügyi miniszter 2021 nyarán egy covidtesztállomáson, mögötte valaki egy arcpajzsban, amit Ausztria már 2020 őszén betiltott, mondván semmi értelme. Fotó: KL / Fb

Azért is érdemes tudni, mi áll benne, mert noha a szociáldemokrata-zöld-liberális kormánykoalíció két nagyobb pártja, az SPD és a Zöldek már most fel akarnák állítani azon szabályokat, amelyek mentén ősszel az élet szerveződne Németországban, a polgári-liberális FDP türelmes, és azt kéri: várják ki, mit mondanak a tudósok.

Nincs elég adat, így nincs mivel indokolni és bizonyítani

Az alábbiakra jutott (.pdf) az egészségügyi minisztérium külsős szakértői bizottsága.

• A politika és a szövetségi és tartományi hatóságok közös felelőssége, hogy annyira katasztrofális az adatszolgáltatás a járvány ügyében, hogy számos intézkedést eleve nem is tudtak minden oldaláról elemezni, konkrétan tudományfinanszírozási vagy politikai akarat miatt nem álltak rendelkezésükre olyan kutatások, amelyek egyes járványkezelési intézkedéseket és azok hatásait elemezték volna Németországban. Sőt: tudományos kutatási célokra ma sem elérhetőek a német egészségpénztárak aktuális ellátási adatai, ami kihatással van arra is, hogy a járványkezelésben rendre a hatalmi szó lesz a döntő, nem a tudományé, az legfeljebb legitimálni tud, vakon. (Magyar szál: a hiányzó adatokra így is világot építeni tudókat kritizálja itthon a Nemtudjuk.hu.)

• A német járványkezelés tudományos hátteréért felelős Robert Koch Institut már a járvány előtt sem foglalkozott azzal, hogy utólag megkutassa egyes döntéseinek hatását: ez az elmúlt két és fél évben sem történt meg, annak ellenére sem, hogy a járványügyi törvény értelmében ez feladata lenne. A bizottság szerint az intézetnek lenne dolga az adatszolgáltatás minőségének javítása terén is, nem beszélve az olyan közleményekről, amelyekben azt az azóta fake newsnak bizonyult kijelentést tették, miszerint aki kétszer be van oltva, nem terjeszti tovább a koronavírust, nem fertőz meg vele másokat.

• A hiányzó adatok miatt a 18 tudósból álló bizottság nem vállalkozott arra, hogy megvizsgálja az oltások tényleges hatásosságát, ahogyan egy esetleges kötelező oltásét sem. Ugyanezen okból nem készítették el a járványkezelés költségeit, társadalmi kárait az annak hasznával összevető elemzést sem.

• A lockdownok, kijárási tilalmak, üzletzárások kapcsán azt írták, nincs annyi információ a birtokukban, amennyi alapján végső ítéletet lehetne hozni arról, mely intézkedés mennyire volt hatásos, már csak azért sem, mert ezeket gyakran csomagban vezették be, így lehetetlen szétszálazni őket. Egy lockdown legfeljebb a pandémia kezdetén lehet hatásos, írják. Kiemelik, hogy minél tovább voltak érvényben alapjogkorlátozó intézkedések, annál kevésbé voltak készek az emberek követni őket, és annál inkább megjelentek olyan nem szándékolt (noha a szakpolitika által belátható) következmények, mint a csúsztatott vagy elmaradott műtétek okozta egészségkárosodás, elmaradt diagnózisok, a bezártság miatti pszichés megbetegedések, a lezárások miatti megugrott munkanélküliségből fakadóan egzisztenciális problémák. Külön kiemelik, hogy például a svájci határ mellett fekvő baden-württembergi Waldshutból olyan adatok érkeztek, amelyek szerint az első hullámban a halottak 55%-a covidban, 45%-a a járványra hivatkozva elmaradt kórházi kezelések hiánya miatt hunyt el. De mivel továbbra sincs szövetségi szinten egységesen gyűjtött adat erről, nem tudható, hogy ez-e az általános minta.

• Nincs elég adat az embereket a védettségi státuszuk alapján diszkrimináló 2G/3G-rendszerek működésének hatásosságát illetően sem, sőt, ha a bizottságon múlna, a 2G (azaz az alapvető jogaikat csak az ikszedszer oltott és a covidból fél éven belül felgyógyult embereknek biztosító rendszer) örökre elsüllyedne: miután az oltások idővel egyre inkább veszítenek hatásukból, és az oltottak is megfertőződnek-fertőznek, ezért a bizottság úgy gondolja, hogy amennyiben van tesztelési kötelezettség, azalól őket sem szabadna mentesíteni.

• Noha az FFP2-maszkok belső terekben való hordása pozitív hatással volt a járvány terjedésének megfékezésére, nem látnak olyan adatokat, amelyekből le lehetne vezetni, hogy kívánatos volna ennek kötelezővé tétele vagy ajánlása, főleg mivel egy rosszul vagy sokadszorra hordott maszk hatása zéró. A bizottság egyedül a beltéri FFP2-maszkoztatásnál látott elég adatot ahhoz, hogy (amennyiben helyesen viseli mindenki) kijelenthesse: volt haszna.

• A járványkezelési intézkedések jogi háttere és az azokról való döntés meghozatala kaotikus volt a bizottság szerint: főleg a tartományi miniszterelnökök és a kancellária közötti zárt ajtók mögötti, sem az alaptörvényben nem szereplő, sem a parlament által nem elszámoltatható találkozókon dőlt el, mi lesz. Sem párbeszéd, sem társadalmi vita nem volt, rója fel a 18 tudós, hozzátéve, továbbra sem tudni, hogy egyáltalán mennyire folytak bele ezen döntések meghozatalába a kormány által kijelölt szakértők – akik közül az egyik, Christian Drosten berlini virológus eredetileg tagja volt a bizottságnak, ám áprilisban kilépett onnan, annyi kritikát kapott a többi tagtól. Drosten és az egészségügyi miniszter célja akkor az volt, hogy a bizottság októberben megkezdett munkájához új határidőt rendeljenek, vagy akár a nulláról újrakezdjék, ám ezt a parlament végül leszavazta, ugyanis kitudódott, hogy a többi szakértő fellázadt amiatt, hogy addig feleslegesen dolgoztatták őket. Drosten helyére június elején a WHO influenzára és járványokra való felkészülési programját korábban vezető SARS-kutató epidemiológus, Klaus Stöhr állt be, aki kifejezetten ellenzi a lockdownokat, a jelentés végső szövegében ezért külön szerepel, hogy nem mindennel ért benne egyet.