Tíz tanulság egy horvátországi nyaralás után

Ahogy a környékbeli sajtót látom, a horvát tengerpart árain való panaszkodás most a sláger, megspékelve pár dalmát vendéglátós siralmaival azt illetően, hogy nem úgy alakul a szezon, ahogyan azt ők tervezték: olyan rossz ár-érték arány mellett, amit néhányan szolgáltatni hajlandóak, ezt nem is annyira csodálom. Horvátország a héten inkább a téli elnökválasztás lázában ég, a kormányoldal megnevezte ugyanis, hogy ki lesz a regnáló balpopulista-nacionalista Zoran Milanović kihívója: egy olyan orvos-genetikus, aki korábban volt már a jobboldali HDZ színeiben oktatási miniszter, de aztán olyannyira eltávolodott és kilépett a pártból, hogy ellenük indult el a választáson, sikertelenül, majd inkább tudósként jelent meg a nyilvánosságban, egyre inkább kivívva a köztiszteletet. Az illető, Dragan Primorac most függetlenként indul, a HDZ pedig beáll mögé, horvát elemzők egyrésze szerint mindez arra utal, hogy a kormányoldal annyira lefutottnak látja a versenyt, hogy még csak beáldozni sem hajlandó saját politikust, a miniszterelnök szerint viszont egész egyszerűen jó a jelölt, a provokatív botrányhős Milanović elnök tökéletes ellentéte. Meglátjuk, mi lesz ebből, de most van még egy hónap a nyárból, foglalkozzunk inkább azzal, a többi ráér: következzen tíz tanulság, amit egy bő egyhetes Adria-parti nyaralásból szűrtem le.

10. Oda kell menni, ahol kevés a turista: a Pelješac-félszigetre

Ide. Balról jobbra, fentről lefelé: Janjina, Osobjava, Trstenik, Mali Ston öble. Az utóbbi az egyik leghíresebb osztrigázós hely. Fotók: Bukovics Martin, 2024

Aki látott már szezonban horvát autópályapihenőt, mindent látott, és nem biztos, hogy akarja azt még máskor is elviselni: irdatlan méretű tömeg a mekiben, óriási sorok a kéteurós benzinért az INA-nál, borzalmas kiparkolás, egymást dudáló idióták – mondjuk nem csoda, mert miután képtelenek voltak éttermeket rakni a Zadar és Karlovac közötti másfélórás szakaszra, a délre igyekvő többség a nagy, dalmát-isztriai elágazás előtt/után tud csak enni-inni. Jól be lehet lőni, hogy hova igyekszik a legtöbb turista: Zadar után elkezd párologni a tömeg, Split körül átlagos a forgalom, Makarskától délre pedig olyan tud lenni a pálya, mint az M6-os Szekszárd után dél felé, még tovább haladva, Dubrovnikig pedig autópályára sincs szükség, noha pont a déldalmát központ körül szokott felgyűlni a forgalom – igaz, főleg műszakváltáskor, amikor a turizmusipari szakmunkások hazaautóznak a falujukba vagy akár a szomszédos Boszniába. Érdemes az úton a horvát közrádió kettes adását, a HRT2-t (a Drugit) hallgatni, ezen ugyanis angolul és németül is bemondják óránként a közlekedési információkat, közöttük az olyan állandó szövegeket, minthogy Zadar és Rijeka felé lépésben lehet haladni, a Zágráb előtti fizetőkapu előtt pedig kilométeres torlódás alakult ki. Délen már a horvát rádió dubrovniki adása a jó: bőven elfér egymás mellett az egyórás Adriano Celentano-válogatás, a diszkó és a népdalok.

Amikor átadták pár éve a Pelješac-félszigeten áthaladó hidat, a horvátok azt remélték, hogy ezzel bekapcsolják a félszigetet a turisztikai körforgásba: az ottani falvak egyszerűen kiestek addig, nagyon kevesek jártak oda nyaralni, titkos tippnek számított sokáig. Sokat ez nem változott: tömegeket ma se látni Pelješacon.

Vagyis a a Gemišt-olvasóknak, ha jót akarnak maguknak, ide kell jönniük.