Tényleg akkorát bukott Orbán a jogállamisági perrel?

• Miért van Orbán előrébb, és nem hátrébb azután, hogy Magyarország elbukta az Európai Bizottság elleni pert a jogállamisági mechanizmus kapcsán?

• Miben hazudott óriásit Márki-Zay, és miért örömködik feleslegesen az ellenzék?

• Hogyan lehet ellopni a pénzt, ha esetleg a kormány körmére nézne az EU?

Ezekről lesz ma szó, a hírlevél végén pedig egy kis sajtós köldöknézés.

---

Az Európai Bíróság megírta a következő keresetlevelet Orbán Viktornak

Tegnap az Európai Bíróság kihirdette a várva várt döntését a jogállamisági mechanizmusról, és nem meglepő módon elutasította a rendelet ellen benyújtott magyar és lengyel semmisségi keresetet.

Ahogy az lenni szokott az EU működéséről a választóikat hülyítő ellenzéki politikusok és az ő közleményeikből kritikátlanul dolgozó ellenzéki sajtó hangosan örömködni kezdtek, hogy Orbán megint „megbukott” az EU-ban (már nem is számolom, hányszor bukott meg), a kormánypárt pedig hangosan „politikai döntésről” kezdett panaszkodni az ítélet alapján. Az elvileg jogász igazságügyi miniszter a Facebook-posztja tanúsága szerint olyannyira képtelen például egy ítélet értő végigolvasására és értelmezésére, hogy inkább arról kezdett hazudozni, hogy a kormány szerint gyermekvédelmi, az ellenzék szerint homofób népszavazás miatt gyakorolnak nyomást a brüsszeli bürokraták (mármint gondolom, itt luxembourgi bírókat akart írni) Magyarországra, miközben a kettőnek az égvilágon semmi köze nincs egymáshoz.

A helyzet a valóságban az, hogy Orbánék ezzel az ítélettel egyáltalán nem veszítettek olyan nagyot, mint ahogy azt az ellenzéki közvélemény hinni szeretné,

a kormánypárti oldalon felhangzó hisztikórus pedig már annak a kampánynak a része, amellyel a kormány ügyesen meglovagolhatja az EU-val szemben kritikus érzelmek hullámait és esetleg behúzhat pár szavazatot azoktól, akik bár a Fideszért sem rajonganak, de az EU-ért (aminek ugye az ellenzék már jó előre hűségesküt tett) még annyira se. A hisztikórusnak Orbán már januárban megadta az alaphangot, amikor a mostani ítéletről megjósolta, hogy abból ki fog derülni: az Európai Bíróság föderális Európát tart kívánatosnak.

Csakhogy a tegnap kihirdetett ítélet pont annyira nem szól a föderális Európáról, mint amennyire a gyerekek nemváltó műtétéről sem. Épp ellenkezőleg: azt részletezi több, mint hatvan oldalon keresztül, hogy milyen szűk körben lehet csak alkalmazni a jogállamisági mechanizmust. Ezt egyébként nem az EU bírósága találta ki, eleve benne volt a rendeletben, ahogy az már 2020 év végén, annak elfogadásakor is látszott.

Mi is ez a jogállamisági mechanizmus?

A lényeg, hogy a rendelet alapján olyan jogállamiságsértéseket lehet szankcionálni, amelyek „kellően közvetlen módon sértik vagy súlyosan veszélyeztetik az EU pénzügyi érdekeit vagy az EU hatékony és eredményes pénzgazdálkodását”.

Hogy ez mit jelent pontosan, arról kétféle felsorolást is tartalmaz a rendelet.

Először is példálózó jelleggel rögzíti, hogy milyen jelenségek jelezhetik a jogállamiság elvének megsértését: a bírói függetlenség veszélyeztetése; az, ha a hatóságok jogellenes vagy önkényes döntéseit nem előzik meg, korrigálják és szankcionálják, illetve az összeférhetetlenséget nem zárják ki; valamint az, ha a jogorvoslati lehetőségek nem hatékonyak, akár amiatt, mert annyira szigorúak az eljárási szabályok, akár amiatt, ha gyakorlatilag nem nyomozzák ki és nem büntetik a jogsértéseket. Ez a lista tehát nem kimerítő: csak annyit mond, hogy ezek lehetnek ilyenek (de ezeken kívül lehet akár még más is).

Egy külön felsorolás pedig azt tartalmazza, hogy konkrétan mire kell, hogy vonatkozzanak például a fenti a jogállamiságsértések ahhoz, hogy a pénzmegvonást mint szankciót alkalmazni lehessen. Itt olyasmik szerepelnek, hogy az uniós pénzeket osztó hatóságok és a közbeszerzési eljárások megfelelően kell működjenek, akárcsak a pénzügyi ellenőrző szervek; az ügyészség hatékony kell legyen a csalások, adócsalások, korrupció és az EU-s pénzekkel való visszaélések felderítésében; és itt is megjelenik a hatékony bírói jogvédelem követelménye. A végére pedig odaírtak egy olyan gumiszabályt is, hogy „a tagállami hatóságok egyéb olyan helyzete vagy viselkedése, ami releváns az EU hatékony és eredményes pénzgazdálkodása vagy az EU pénzügyi érdekei szempontjából”. A listát olvasva érthető, hogy miért indult be a Fidesz környékén a hisztikórus.

Azonban fontos, hogy még ha fenn is állnak a szükséges feltételek, a pénzek felfüggesztése akkor sem automatikus, vagyis Márki-Zay Péter is hazudik, mikor visszaszerzendő hatezermilliárd forintokról posztolgat az ítélet kapcsán.