Szlovákia maradt Szlovákia

Ez egy gyorselemzés: hat pontban a tegnapi szlovákiai választás eredményeiről.

Használhatatlan exit pollok

Mind a szlovák köztévé, mind a Markíza kereskedelmi tévé exit pollja bőven az általuk ígért, 2%-os hibahatáron túl ment mellé a Progresszív Szlovákia esetében. Este a pozsonyi-nagyvárosi liberális párt még a választás győztese volt 2% körüli előnnyel, másnap reggel meg nyert Fico 5% különbséggel. Egy szavazóhelyiségbeli rendellenesség miatt ráadásul meghosszabbították a szavazást 22:45-ig, ami azzal járt, hogy komplett választási műsorok lettek nézhetetlenek (ettől függetlenül le a kalappal a Partizán előtt, amiért megpróbálkozott a műfajjal) – egyrészt nem volt mit elemezni, másrészt mivel az addig, pártnevek nélkül publikált exit polloknál még azt a Lengyelországban elterjedt gyakorlatot sem merték alkalmazni, hogy eljátsszák, hogy piaci árakat ismertetnek, és az egyes pártok színeire utaló zöldségeknél (pl. zöld színű párt: zöldalma, piros párt: cseresznye, lila párt: padlizsán) az exit poll által mért százalékot teszik hozzá árként, úgy feküdt le a fél ország és az irántuk érdeklődő pár szomszéd, hogy igazából fogalma sem volt, minek nézte ezt egész este.

Fico duplán nyert

Az értékkonzervatív szlovák társadalom alapvetően értékkonzervatív pártokra szavazott. A Progresszív Szlovákia első fontos arcát, Zuzana Čaputovát elnökké tévő, Kuciak-gyilkosság utáni morális felháborodást pedig elsöpörte az infláció, az orosz-ukrán háború és a mindennapi megélhetési problémák, veszekedés helyett stabilitásra, a szuverenista erős emberre szavaztak a szlovákok. Meglepetés etéren nem lehet, rengeteg közvélemény-kutatás mutatta ki (pl. ez), hogy a szlovák társadalmi többség ilyen: nem oroszellenes, gazdaságilag baloldali, társadalompolitikailag konzervatív.

Akinek ez nem tetszik, kérje vissza Csehszlovákiát.

A Smer nemcsak a választást nyerte meg magabiztosan, de kedvesen még azt is összehozta Robert Ficónak a szlovák nép, hogy az esetleges akadályozó tényezőktől megszabadítsa a következő pozsonyi kormányt. A Smer, a Peter Pellegrini-féle Hlas és a parlamentbe ismét bekerült szoftszélsőjobbos SNS többséggel rendelkezik az új parlamentben – köszönhetően annak, hogy a szélsőjobbos Republika 4,78% körüli eredményével nagy meglepetésre nem ugrotta meg a küszöböt. A Hlas ugyanis végig azt mondta, hogy a Republikával nincs közösködés – ez az akadály is elhárult.

Hogy Fico kormánya milyen lesz, nagy talány: a budapesti média szeretné ugyan beleszuszakolni az Orbán-centrikus világképébe (nem vicc, van olyan hírportál, ahol Orbán képes volt elveszíteni egy montenegrói választást is), de a szlovák politikus viszonylag pragmatikus, nincs sem káderállománya, sem nagy támogatottsága a durva átalakításokhoz, és az eurózóna tagjaként a mozgástere se olyan nagy, mint Orbánnak. Hacsak arra nem gondolnak, hogy a gazdasági hátországát megpróbálja mentesíteni a törvény alól. Fognak tőle ijedezni, hátha ez hoz pénzeket nyugaton: de a magyar ellenzékiek már eléggé elinflálták ezt a műfajt a sikertelenségükkel.

A győztes: Peter Pellegrini

Avagy az illedelmes Fico, ahogy azt Tokár Géza mondta: az ember, akinek Fico utódjaként, mintegy Bajnai Gordonjaként, smeres exminiszterelnökként sikerült elhitetnie magáról egy országgal, hogy ő nem is olyan, ő igazából ott sem volt, és ezáltal elfogadhatóvá vált mind Ficóék, mind a nyugatos pártok számára. Pellegrini Smer-szakadárokból alakult Hlas pártja nem zuhant be a kampány végére, a színtelen-szagtalan szociáldemokrata lózungokra alapozott semmi végül magabiztos 15%-ot hozott, amivel a pártelnök akár királycsináló is lehet: technikailag kijönne ugyanis egy Smer-Hlas-SNS, de egy PS-Hlas-KDH-SaS-kormány is. Pellegrini nélkül viszont nincs semmi, lehet pofátlan és kérheti mindkét oldaltól a miniszterelnöki posztot is akár.

Igor Matovič egy politikai zseni

A 2020-2023 között kormányzó politikus-showman-üzletember elutasítottsági rátája 91%-os. Ehhez képest milyen eredményt ért el? Bingó, 9%-ot.

Nemcsak kockáztatott azzal, hogy egyedüli koalícióban indulóként magasabb küszöböt kelljen megugrania – a pártoknak 5%-ot kell, több párt koalíciójának 7%-ot –, de ezt rendkívüli magabiztossággal tette, pár olyan, a kampány utolsó heteire hibátlanul időzített akcióval, amelyek mind Matovič személyiségének pozitív oldalait emelték ki: a korrupció kérlelhetetlen leleplezője, az a politikus, aki ha kell, állja a maffia pofonjait is, hogy aztán amikor kell, mellberúgja őket. Szeptember elején még temették az OLANO-t, de Matovič szeptember végére ismét a mennybe ment.

Lehetne egy erős jobboldal

Aki a Progresszív Szlovákia 17%-os eredményére nézve azon ábrándozik Budapestről, hogy bezzeg Szlovákia, bár lenne nálunk is egy erős progresszív-liberális párt, ki kell ábrándítsuk: a PS a saját bázisa mellett elsősorban a Fico-ellenesség gyűjtőpártjaként a küszöb alatt és annak környékén szerepelt nyugatos pártoktól (Demokrati, Modri-Híd, talán Szövetség) hódíthatott el szavazókat azzal a szöveggel, hogy így nem veszik el a voksuk, másrészt a nagyrészt liberális média hónapokon keresztül nyomatta őket Fico legesélyesebb kihívójaként, a választás lehetséges győzteseként mutatva a pártot.

Ehhez képest a kereszténydemokrata-kőkonzervatív KDH-t és a korrupcióellenesség lefejtése után hasonló értékeket valló OLANO-t végig billegőnek hozták ki, mérték őket küszöb alatt is, végül mindketten magabiztosan megugrották azt –

közösen, voksaikat összeadva majdnem a Progresszív Szlovákiának a média és a kispártoktól elpártoló szavazók által feltuningolt eredményét hozva.

A KDH (6,9%), az OLANO-lista (9%) és a gazdasági jobboldalt kőkeményen képviselő Szabadság és Szolidaritás (SaS, 6,2%) együtt erősebb a PS-nél, azaz ha lett volna egy képzeletbeli összjobboldali lista (a Demokratival és a Modrival), az nemcsak a Progresszív Szlovákiát, de akár Fico Smerjét is megverhette volna.

A magyaroknál nagy baj van

Nem a mennyiség számít, hanem a minőség, az ezüst is szépen csillog – reagáltunk röhögve a chatszobánkban a Modri-Híd először 0,4%-os exitpoll-számára, majd a 0,27%-os eredményére. A másik magyar lista, a Magyar Fórum és mindenféle szlovák kispártok összefogása ennél is kevesebbet, 0,12%-ot hozott csak. Persze így is tiszteletreméltó, hogy volt 7600, illetve 3400 olyan ember Szlovákiában, aki a nyilvánvaló esélytelenség és a biztos elveszített szavazat dacára is kitartott ezen pártok mellett, azt viszont ki lehet mondani, hogy végül

sem a Szövetségből kiszakadt hidasok, sem a Simon Zsolt vezette Magyar Fórum lelkén nem szárad, hogy a Szövetség nem jutott végül be – a legnagyobb magyar párt akkor sem jutott volna át a küszöbön, ha ez a 11 ezer ember őket ikszeli.

Biztos lehet és fogják is hibáztatni a kilépésükkel az egységet, pontosabban annak látszatát szétverő hidasokat vagy épp az orbánista Gyimesi Györgyöt, a Szövetséget miatta is némi alappal orbanistázó pozsonyi magyar médiát, de az alapvető gond itt az MKP-ra épülő Szövetséggel van, amely a 2020-as 112 ezer szavazatból 2023-ra 130 ezret tudott csak csinálni. Hiszen számos európai régió példája mutatja, hogy az (etno)regionalista politizálás működik. És más út nincs, hiszen a szlovák pártok listáin induló ún. tokenmagyarok se jutottak be: sem a PS-es Forró Tibor, sem az SaS-es Ravasz Ábel nem kapott elég karikát ehhez (Szlovákiában be lehet karikázni a nekünk kedves jelölteket az általunk választott párt listájáról, így arról azok jutnak be a parlamentbe, akik a legtöbb karikát kapták). Bejutott viszont az OLANO-listáról Grendel Gábor, de ő négy éve sem a magyaroknak, magyar témákkal kampányolt.