Szeptember 14-én indul a Gemišt!
Addig is szeretnék beköszönni, elsőként
Dávid-replika a firenzei Piazza della Signorián. Fotó: Bukovics Martin, 2021. szeptember
Horvát nevem van, helytelenül magyarítva ráadásul, a ć ty kellene legyen, nem cs, és mivel a magyarosító politika és a trianoni békeszerződés miatt sajnos idővel bekövetkezett az, amit az erdélyi magyarok esetében olyannyira drámainak fest fel a (velünk ugyanezt tevő) budapesti magyar politika, szóval a nyelvvesztés, elég fura érzés, hogy Isztriában előbb tudok beszélgetni a helyi olaszokkal. Az önálló, szláv korridornak is nevezett Burgenland ötletével együtt veszett oda az, hogy én is úgy mehessek a primošteni halpiacra, mint a mohácsi Planina borház büszke sokac borásza, Horváth Zoltán, akitől ott csak annyit kérdeznek, hogy mondja már el, Horvátország melyik részéről jött.
Így amikor először voltam az igazi Horvátországban – tehát nem Dalmáciában vagy Isztriában –, kisebb meglepetéssel ért fel, hogy amikor németül, részletes instrukciókkal magyaráztam a pultosnak – mintha hülye lenne és nem ismerné –, hogy fröccsöt kérek lehetőleg kutjevói olaszrizlingből, ő magától értetődő természetességgel közölte velem, hogy ez egy gemišt, és persze, hogy olaszrizlingből adja, kutjevói van csak eleve. Miután ez németül azt jelenti, hogy vegyes, hálát adtam az égnek, hogy megértette a fura koktél iránti vágyamat, és szóltam, hogy akkor a mischung ugye pola-pola (fele-fele). Mikor két nappal később viszontláttam a szót egy itallapon, és rákerestem a neten, és szokásom szerint kiolvastam róla a borügyi internetet, és megtudtam, hogy a kisfröccsöt így hívják horvátul, minden világos lett.
Zágrábnak és a kontinentális Horvátországnak (mínusz Szlavónia, az más világ) ez a fajta Habsburg-, vagy ha jobban tetszik, közép-európai öröksége engem azon a héten valahogy beszippantott. Nyilván ehhez kellett a horvát főváros mint díszlet – persze ez sem működik mindenhol, van sajnos pár olyan romániai szász kisváros, ahol hiába van még mindig meg a díszlet, nincsenek hozzá élő hagyományok és sztorik –, és az olyan apróságok is, mint a kava sa šlagom (kávé tejszínhabbal), meg a helyi Franck kávé – amit aztán a mosonvármegyei Mosonszentjánoson (ma Jánossomorja) is gyártottak, ahol a mai napig van egy cikóriagyár a zágrábi cég emlékét őrző Franck utcában –, de a lényeg, hogy nekem mindez ebben az egy szóban foglalódott össze.
Ezért Gemišt.
Szóval mi lesz itt?
Hetente kétszer lesz fizetős hírlevél, csak az előfizetőknek, néha pedig kipakolunk ezt-azt ingyen is, de ebből nem csinálunk rendszert, hiszen ezeket éppen azért tesszük ingyenesen elérhetővé, hogy a fizetős hírlevelet népszerűsítsük velük – nem akarunk se újság, se blog lenni. Mi – miután elfogadtuk, hogy a magyar tömegmédia gyakorlatilag menthetetlen, ezért nem is igazán olvassuk – nem befolyásolni akarunk, hanem szabadon elgondolkodtatni, insiderré tenni és néha szórakoztatni.
Nem fogunk sírni amiatt, hogy leesett a Facebook-reachünk és ezért gondban vagyunk – hiszen nem érdekel minket. Ami érdekel minket, az az, hogy olyan hírlevelekkel jelentkezzünk, amire azt mondod: ezért fizetnék! Nem azért, mert azzal nyomasztunk, hogy különben éhenhalunk, hogy különben összeomlik a szabad magyar sajtó, hanem azért, mert tényleg tetszik. Olasz vendéglátós alapszabály: csak jót szabad adni.
Padova: egymás mellett a szentkép és a kommunista párt dísztányérja. Fotó: Bukovics Martin, 2021. augusztus
Keddenként a bor: politikaibb, elemzősebb hírlevél
Most a hazai előválasztás mellett egy óriási választási szuperszezon áll előttünk Csehországtól Németországon és Franciaországon át Szerbiáig, de emellett a lengyel kormánykoalíció szétesését, a coviddiktatúrával való széleskörű próbálkozásokat és a washingtoni-brüsszeli nyomást Orbánon is velünk lesz a legjobb végignézni.
Miért nem tudnak nyerni a német Zöldek?
Milyen belülről az előválasztási kampány?
Ki lehet-e játszani a green passt Olaszországban, és ha igen, hogyan?
Orbánt vagy Vučićot buktatja meg előbb a béna ellenzéke?
Lesz-e raszta miniszterelnöke Csehországnak?
És rengeteg hatáskörtúllépés: miért van kormányválság Bukarestben?
Persze nem csak. Mi ezekről nem azért írunk, mert a (fő)szerkesztő erre utasít, hanem azért, mert egyszerűen ez érdekel minket. Tapasztalat: ezt csak így lehet.
Csütörtökönként a szóda: megfejtjük a világot
A keddihez hasonló adag mellé jön majd kedvenc országunk, Olaszország, a hét legizgalmasabb bora, meg egy kevés életmódkontent. Mint például:
Miért nem világhírű a tokaji borvidék?
Miért annyira jó hely Bécs?
Élhető-e még a Balaton?
Kell-e maszk a tengerpartra?
Hova ülj be Pécs belvárosában?
Megéri-e a budapesti 800 forintos hipsztercroissant?
Mit egyél Triesztben, és miért ne pizzát?
Mit hallgass Makarska felé?
Hogyan kell otthon tökéletes kávét főzni?
Miért vannak még mindig tömegek Firenzében?
Miért pont proseccót igyál a reggeli mellé, és amúgy miért ne kérd soha?
És persze: hogy áll a Mediciknek ígért borom?
Ezekről azért és csak azért írunk, mert hiszünk a jóízlésben.
Ahogy a pármai sonkából egy egész, jó kétkilós darabot kérő magyar turistának mondta az azt úgy kiadni semmi esetre sem hajlandó, az jókora részt inkább negyedórán át hajszálvékonyra szeletelő milánói hentes: perché la cultura.
Ismerős? A Presnitz a pozsonyi kifli neve Friuliban. Prodotto tipici! Bukovics Martin, 2021. augusztus
Kik fogják írni?
Ez a héten kiderül, egyelőre legyen elég annyi, hogy olyan újságírók, akiknek a cuccaiért külön-külön is fizetnék, nemhogy együtt, szóval annak is külön örülök, hogy szerkeszthetem őket. És lesz egy meglepetésnév is, sőt, idővel lehet, nem csak egy.
Fun fact: jelenleg az alapító szerzőgárda egyik tagja sem él Magyarországon – nekünk nincs se igényünk, se szükségünk arra, hogy kiplakátoljuk azzal az országot, hogy európaiak vagyunk. Éppen ezért a Magyarországról és a magyar politikáról szóló cikkeinkre a jobb külföldi lapoktól megszokott távolságtartás és – talán mondhatunk ennyit álszerényen – lényeglátás lesz jellemző.
Miért annyi, amennyi?
Igen, tudjuk, hogy minden online izét 4,99 euróra áraznak.
De ez nem minden online izé, ez egy bevallottan prémium termék. Annyira prémium, hogy csak annak jár, aki fizet érte. Aki nem, annak nem. A Gemištre előfizetni mégsem luxus – egy bizonyos szint fölött az a luxus, ha ezt havi 7 euróért nem teszed meg.
Három idézet a német politika megértéséhez
Man kennt sich, man hilft sich. Konrad Adenauer, az NSZK első, jobboldali kancellár mondata (ismerjük egymást, segítjük egymást) a nyugatnémet, de főleg a rajnai politika alapvetése: a gazdasági-kulturális-politikai elit egymásnak mindenféle szívességeket tesz későbbi ellentételezések, esetleges szorult helyzetek kielégítő kezelése reményében. Amikor németül nem tudó magyar ellenzék szereplők és újságírók Angela Merkeltől, az SPD-től meg ki tudja, még honnan remélnek segítséget, jó, ha tudják: euch kennt hier keiner.
Wer bei mir Führung bestellt, bekommt sie auch. (Aki tőlem vezetést rendel, meg is kapja azt.) Olaf Scholzról, az utóbbi hetekben élre tört szociáldemokrata kancellárjelöltről nemrég írta meg portréjában a Spiegel, hogy hamburgi főpolgármesterként úgymond autoriter módon vezette volna a várost: a városházi SPD-frakció nem arra volt, hogy abban vitázzanak és szétszavazzanak, hanem arra, hogy ha megjött a levlistán egy emailben az OWD kulcsszó (Olaf will das, azaz ezt Olaf akarja), akkor hirtelen mindenkinek világos lett, mi az álláspontja. A balszárny által vezetett SPD meglepően jól működik együtt a párt jobbszárnyán lévő kancellárjelöltjével: ez a Scholz-idézet megmagyarázza, miért.
Es ist besser nicht zu regieren, als falsch zu regieren. (Jobb nem kormányozni, mint rosszul.) Ezt a 2021-es királycsináló, a polgári-liberális Szabaddemokrata Párt (FDP) elnöke, Christian Lindner mondta 2017-ben azt követően, hogy közölte: az akkor 10,7 százalékot kapott pártja kiugrik a merkeli CDU-val és a Zöldekkel folytatott koalíciós tárgyalásból. Megérte: most lényegében mindenki nekik udvarol, pártja mozgástere sosem volt még ekkora, egy CDU/CSU-Zöldek-FDP-, egy CDU/CSU-SPD-FDP- és egy SPD-Zöldek-FDP-koalíció ugyanúgy elképzelhetetlen. Egy dolog nem: hogy idén a már 13 százalékra mért FDP nem áll be kormányozni.
A helyzet röviden: a szociáldemokraták három héttel a Merkel utáni Németország sorsát eldöntő választás előtt is magabiztosan vezetnek (25 százalék) a Merkel alkancelláraként magát egyszerre a változás és a folytatás óvatos mixeként beállító Olaf Scholzcal, a CDU/CSU annak ellenére van már csak 20 százalékon, hogy maga Angela Merkel is felszólalt jelöltjük, Armin Laschet érdekében, mondván aki el tudja vezetni Németország legnagyobb tartományát, az az országot is el tudja. (Markus Söder Bajorországból kacsint egyet.) A Zöldek beragadtak 20 százalék alá, és a többi párt sem tudott érdemben elmozdulni, ezen már csak a negatív kampány vagy valami isteni közbeavatkozás segíthet. Miközben a CDU/CSU az SPD-t azzal támadja, hogy az összeállna a kommunista, 7 százalékra mért Linkével (és a Zöldekkel), a Linke kihozott egy kormányprogramot, amiből lényegében minden olyan elemet törölt, amivel szalonképtelenséget sugallhatna, de konkrétan az SPD balszárnyától kapta meg az elutasítást szinte azonnal, még mielőtt a Zöldek tehették volna ezt meg. Szóval most épp kicsit olyan az egész, mint egy házibuli, ahol mindenki csak vizet iszik.
Mit igyál az indulásig?
Én a mohácsi Planina borház 2020-as fehér kadarkájával vészeltem át az elmúlt napokat. Igen: az elején már említett Horváth Zoltán fehérbort készített kékszőlőből.
Ne keressétek, már elfogyott. De ha ilyen címkét láttok, az csak jót jelent. Fotó: Pannon Borbolt
Lehet ilyet, fehérszőlőből viszont nem lehet vörösbort, de fordítva működik a varázslat, csak nagyon oda kell figyelni. A fehér kadarka nem is teljesen fehér ezért, minimális, alig észrevehető rózsaszínes árnyalatot kapott a héjból, de a fajta borára jellemző savak és szerkezet azonnal visszaköszönnek – úgy, hogy miközben várnám a többi ízjegyet, azok csak nem jönnek, van viszont túrókrém, natúrjoghurt és ha iszom még két pohárral, a Rákóczi-túróst is kiérzem belőle. Tehát nagyon finom, és nem csak szerintem, mert elfogyott már mind a boltokból, mind a pincéből is.
Egy kadarkához képest olyan ez a bor, mint a pezsgő likőr nélkül, a karácsonyfa dísz nélkül, szóval mint Michelangelo Dávidja, értitek. Valahogy így állunk most mi is előttetek: tele ötletekkel, energiával, őszintén és kíváncsian, mit szóltok mindehhez.