Sem azt nem mondjuk, hogy az ellenzék kerüljön hatalomra, sem azt, hogy mi

Mit akarnak a szerbiai egyetemisták, és mit nem?

Egyetemisták biztosítják a múlt szombati tüntetés előtt a felvonuló motorosok számára az útvonalat. Fotó: Bukovics Martin, Belgrád, 2025

A szerbiai tüntetések főszereplői a sárgamellényes egyetemista szervezők: nemcsak sakkjátszmát folytatnak Aleksandar Vučić elnökkel, miután az ő követeléseikről szól hónapok óta az ottani közélet, de emellett ők szervezik, jelentik be és sajtózzák a tüntetéseket, építik fel a rendőrségi útlezárásokat követően a kordonokat, biztosítják a demonstrációkat, terelik a tömeget, figyelnek az esetleges provokációkra, mindezt tenyerükön szüleik vastag alkoholos filccel írt telefonszámával és a vércsoportjukkal.

A mai hírlevél célja az, hogy jobban megértsük, mit akarnak a Szerbiát, a Balkán körüli sajtót és egy sor politikust állandó mozgásban és izgalomban tartó egyetemisták.

Két teljesen más nézőpontú szervezővel beszélgettem a szombati tüntetés előtt és után Belgrádban: ugyan mindkettőt Petarnak hívják, egyikük fővárosi, másikuk egy vidéki kisvárosból jön, az egyik magánegyetemen hallgat kommunikációt, a másik a neves belgrádi bölcsészkaron szociológiát. Közös bennük, hogy az egyetemisták plénumának engedélyével nyilatkoznak. Arról is közösen döntenek, hogy kivel állnak szóba – de hangsúlyozzák, a saját véleményüket mondják, nem a kollektíváét, szóvivőjük ugyanis nincs, mivel nem akarnak vezetőket-arcokat maguk elé tolni.