Jó reggelt, jó hétvégét! Tegnap az elnöksége vége felé közelgő, valami jó NATO-s vagy EU-s állást megcsípni szándékozó Klaus Johannis román államfő betrollkodta magát Kijevben Emmanuel Macron, Olaf Scholz és Mario Draghi közé, akik Ukrajna EU-csatlakozási szándékait megvitatni mentek nagy sokára oda. Az ukrán tagjelöltség kapcsán a hétvégén még várhatók fejlemények, ezek fényében a keddi hírlevélben alaposan kielemezzük majd a témát. Addig is beszéljünk:
arról, hogyan maradhat minden ugyanúgy, mint eddig 2024-ben;
arról, hogy hogyan és milyen gyorsan lehet meg a zöld átállás az EU-ban;
és szokásos módon közép-európai dolgokról: kerítés, cash, vízilabda!
Orbán egyben tartja a háziellenzékét
Az idei nagy összegfogásban mindenki megkapta április 3-án, amiért indult. Lett mind a hat pártnak frakciója busás állami támogatással. Pszeudotevékenységként újabb négy évig lehet hányni a borsót a falra a parlamentben, és lájkokat gyűjtögetni az egyre szűkülő bázistól az orbántakarodjozás cifrázásával.
A dicstelen április 3-ai eredmény után elkezdtek a háziellenzéki pártok divergálni, hiszen a közös koncot felosztották már. Még a Párbeszédben is felmerült, hogy lehet, ez az összefogás dolog önnönmagában még nem a siker kulcsa, és egyszer az életben meg kellene méretődni egy választáson egyedül. Azzal a felkiáltással engedték el egymás kezét, hogy mindenki találja meg a saját hangját és szavazóit: a 2024-es európai parlamenti választáson megméretődnek külön-külön a szokásos asztal alatti rugdosásokkal, és majd az önkormányzati választáson ismét országos cimborák lesznek, hogy megtartsák Budapestet és a nagyvárosokat.
Orbán megmondta az elején, hogy ez lesz a legnehezebb ciklusa. Látva az elszálló forintot és a még gyorsabban száguldó inflációt, elég cudar gazdasági helyzettel lehet számolni 2024-re. Más sem hiányzik a Fidesznek, minthogy kinőjön a masszából egy épkézláb erő a rendszer veszteseinek szóló üzenetekkel. Ezért egyberántja a széteső háziellenzékét az állampárt. Az összegfogás legnagyobb zsákmányát, a frakciók költségvetési támogatását nagyjából megfelezik. Így vagy közös szakértői csapatot hoz össze az ellenzék, vagy csak a DK-nak lesz pénze minden szakpolitikai területet lefedő szakmai bázisra. A hagyományosan őszi önkormányzati választást pedig azért hozzák előre 2024 tavaszára, hogy egy napon tarthassák az EP-választással.
A Fidesz frakcióvezetője, Kocsis Máté szerint ezzel spórolni lehet 9 milliárd forintot. Sokkal inkább az áll mögötte, hogy az EP-választáson is közös listára tereljék a hat pártot. Hiszen az elég komoly kommunikációs feladvány lenne: egyszerre kampányolni külön pártos és közös helyi üzentekkel, miközben a Fidesz csak annyit mond, hogy megvédi a magyarokat Brüsszeltől. Az könnyen lehet, hogy szavazókat nyerhetnének az ellenzéki pártok a külön listákkal az európai parlamenti választáson, hiszen 2018-ban jobb eredményt hozott az a taktika, mint 2022-ben a teljes összefogás.
Ám a felszínen való civakodással már megszerzett pozíciókat bukhatnak az önkormányzatokban. Az önkormányzati státuszok magnetizáló hatása miatt (a várható momentumos berzenkedések és hosszas vajúdás után) feltehetőleg összeállnak ismét.
Minden jel szerint majd lesz megint előválasztás: az EP-listára meg a polgármesteri helyekre. Ami majd fellelkesíti és a kvázigyőzelem illúziójába kergeti a radikális összefogáshívő szavazótábort, mielőtt találkozna a buborékján kívüli Magyarországgal. A háziellenzék pedig újabb ciklusra eljátszhatja a szerepét.
(Vágó Gábor)
Mégsem teljes zöldremosás lesz az uniós Green New Deal?
A zöld átállás, avagy a Green New Deal az Ursula Von der Leyen vezette Európai Bizottság fő ígérete volt erre a 2019-24-es ciklusra. Nem véletlen, hogy Frans Timmermans – aki a szocdemek csúcsjelöltje volt a legutóbbi európai parlamenti választáson, és a Bizottság ügyvezető alelnöke is lett – vállalta a klímás portfóliót, hiába nem volt hosszú politikai előtörténete a témában. Ez ugyanis az a szakpolitikai terület, amire a legnagyobb médiafigyelem fordul az EU-buborékban. Hogy valódi politikai cselekvés, vagy csak egy zöldremosó áltevékenység lesz-e a mérleg, az a következő hónapokban dől el.
A cél az, hogy az EU 2050-re klímasemleges legyen. Bár a brüsszeli malmok egyébként sem az őrlési sebességükről híresek, valahogy a klímakatasztrófa árnyékában (soha nem látott mértékű a légköri CO2-koncentráció, hőségrekodok világszerte, pusztuló ökoszisztéma) a szokásosnál is lassabban haladnak előre klímás ügyek.
Az ok prózai: számos ipari érdeket sértenének ezek a javaslatok. A több elemből álló csomag alapját a klímarendelet jelenti, ami végül 2021-ben lépett hatályba. Bár az üvegházhatású gázok 2030-ra tervezett kibocsátáscsökkentési számain sokáig ment a kötélhúzás az EP-Bizottság-Tanács-háromszögben, végül a legkevésbé ambiciózus és könyvelési trükkökkel fellazított, 1990-es bázison nettó 55%-os kibocsátáscsökkentési célszám került bele a törvénybe, hiába szerepelt ennél magasabb arány az Európai Parlament által megszavazott verzióban. A tudományos konszenzus szerint ez aligha lesz elegendő megelőzni a katasztrófát, de azért mégiscsak egy előrelépés. Ezzel
a globális klímadiplomáciában az EU a legambíciózusabb a nagy szereplők közül, így inspirálva a többi globális játékost a kibocsátáscsökkentésre. A legutóbbi klímacsúcs megmutatta, hogy szép ígéretekre legalább futotta a többiektől is.
Nemcsak az EU-s klímarendelet okán, hanem a 2021 őszén Glasgow-ban megtartott klímacsúcson elfogadott határozat alapján is felül kellene vizsgálnia minden tagországnak a saját, üvegházhatású gázokra vonatkozó kibocsátáscsökkentési tervét. Ám ezt kevés kormány tette meg, és maga az EU sem módosított a tervén. Pedig a járványügyi lockdownok miatt számos EU-s országban csökkent a kibocsátás.
Keep reading with a 7-day free trial
Subscribe to GEMIŠT to keep reading this post and get 7 days of free access to the full post archives.