Nyolc politikus, akiről sokat fogsz hallani 2023-ban

A listák listája, ezúttal csak közép-európai politikusokkal. Kire érdemes idén figyelni? Mesélni a kocsmában, mikor máshol először írnak róla, hogy te már rég ismered? Kitől várunk nagy dolgokat? Ki fog nagy botrányokat csinálni? Kiknek vannak akkora ambíciói, hogy abba akár a Balkán is beleremeghet? Ki akarja felforgatni/rendbehozni Németországot, Szlovákiát, Csehországot, Olaszországot, Ausztriát? Magyar politikust nem tettünk a listára: Orbán Viktor szerepel így is eleget, az ellenzék pedig először pofozkodjon, és döntse el, mit akar, szóval talán majd 2024-ben. Jó olvasást!

---

8. Milica Đurđević Stamenkovski

Fotó: Zavetnici / Facebook

Szerbia legcéltudatosabb politikusa, az ottani szélsőjobboldal épp gyermekáldás elé néző 32 éves vezetője a nacionalizmusba született bele. Miután egy Koszovóról szóló cikksorozata miatt a publikálástól odahaza el lett tiltva, újságíró apja Tito alatt Svájcból és Németországból hordta Jugoszláviába a Dobrica Ćosić nagyszerb eszméit hirdető emigráns lapokat, majd a jugoszláv polgárháború kitörésekor Šešelj pártjának tagjaként haditudósítónak állva hirdette Slobodan Milošević igazságát.

Az apuka mesterműve azonban nem is a szerb Koszovóról írt és forgatott rengeteg anyaga, hanem a lánya, aki úgy képes mosolyogni a fotóin, hogy látszik rajta az is: minden percben, minden porcikájában átérzi a szerb nép összes szenvedését.

Fiatal korához képest hosszú közéleti múlt áll Milica Đurđević mögött: belgrádi joghallgatóként tüntetések sorát szervezte, tiltakozva a hágai bíróság szerb háborús bűnösök ügyében hozott ítéletei és a mindenkori szerb kormány Koszovó-politikája ellen, kiállva a srebrenicai népirtás fő felelőse, Ratko Mladić, a boszniai háborút kirobbantó Radovan Karadžić, az oroszok krími annexiója, vagy épp Asszad szír diktátor mellett. A pártpolitikában az apja által a saját lányára szabott párt, a Zavetnici (Eskütartók) élén 22 éves kora óta vesz részt. Az első választása a 2014-es volt, amin ötezer voksot se szerzett: ha valahol, hát Szerbiában nehéz befutni nacionalista politikával, ugyanis mindenki ezt csinálja pár nagyvárosi balliberális párton kívül.

De Milica nem adta fel, olyannyira ennek szentelte az életét, hogy a pártnak az apja melletti másik alapítójához ment feleségül (az illető Milošević feleségének, Mira Markovićnak az egyik bizalmasa volt), és miközben sorra járta az ortodox templomokat és hadisírokat országszerte, egyre jobban szerepelt, 2022 áprilisában pedig egy Szergej Lavrov orosz külügyminiszterrel készített közös fotóval a 3%-ra leszállított bejutási küszöböt magabiztosan ugrotta már meg, köszönhetően annak, hogy a szélsőjobboldali szavazóknak Aleksandar Vučić Brüsszel és Moszkva között ingadozó hintapolitikája lanyha volt, nekik Z-betűk kellettek. Milica pártja, az Eskütartók (Zavetnici) ma a leghangosabb oroszpárti és Pristina-ellenes erő Szerbiában, és mivel a következő hónapokban Szerbiában a koszovóiakkal folytatott tárgyalásokról lesz szó, Vučić pedig az EU óhajának megfelelve nem tehet mást, mint hogy magát áldozati pózba helyezve megegyezik Albin Kurtival, ezért lehetőségünk lesz végignézni, hogy mennyire képes maga mögött egyesíteni a fiatal politikus a csak személyes egók miatt töredezett szerb szélsőjobbot, majd elhitetni a szerb néppel, hogy lehetne más megoldás is, még ha az nyugaton teljesen el is szigeteli Szerbiát – újra. Ha Vučić belebukik az egyensúlyozásba, jöhet a szerb Đorđa Meloni. (bm)

7. Danuše Nerudová

Fotó: DN / Facebook

Közép-Európában a női politikusokat főleg kirakatpozíciókba szavazzák meg (Szlovénia, Magyarország, Szlovákia, korábban Horvátország: államfő; Szerbia, korábban Lengyelország és Románia: miniszterelnök), és lehet, a listához idén csatlakozik Csehország is. A cseh Čaputová – mondják Danuše Nerudováról, Oroszország- és Kína-ellenessége és a nyugati fősodorhoz tökéletesen idomuló progresszív nézetei miatt. A jelzőt negatívan és pozitívan is használják rá, nyilván nem ugyanazok, még ha ő maga ki is kéri magának, mondván ő közgazdász, nem aktivista.

A brünni egyetem 2018-2022 közötti rektora a cseh elnökválasztás pártonkívüli meglepetésjelöltje: hetek alatt küzdötte fel magát egyszámjegyű támogatottságból az élmezőnybe. Amennyiben január 14-én ő (nem pedig a pillanatnyilag egy kicsit esélyesebbnek mért Petr Pavel tábornok) kerül be az européer-nyugatos szavazók jelöltjeként a második fordulóba, nagy eséllyel legyőzheti az ország egyik leggazdagabb emberét, az elitellenes szociálpopulizmusban utazó Andrej Babišt,

már csak azért is, mert miközben Babiš a problémákat szlogenként emlegeti, addig Nerudová azt hangsúlyozza, hogy ha valaki, ő tud választ is adni rájuk, olyat, ami nem fáj a népnek. Noha a jobbközép kormánypártok támogatják, a szociálliberális, zöld és jobbközép elemeket vegyítő, hangsúlyosan feminista kampányt folytató közgazdász közölte: kritikusan szemléli azért Petr Fiala kormányát, de amennyiben megválasztják Csehország elnökének, a mostani elnökkel, a betegeskedő, a neki ellenszenves kormányokat és politikusokat előszeretettel csuklóztató Miloš Zemannal szemben azon lesz, hogy a kormány teljesíteni tudja a választási ígéreteit. És ha mégsem lesz elnök? Akkor megjelent a cseh jobbközépen egy magát a minden eddigi legnagyobb elnökválasztási adományokból felépítő politikus, aki láthatóan hosszabb távra tervez a politikában, hiszen a prágai politológusok szerint eleve akkor érdemes csak a politikában ismeretlen jelöltként elindulni a cseh elnökválasztáson, ha ez a B-terv. (bm)

6. Elly Schlein

Fotó: ESch / Facebook

Miután az olasz Demokrata Párt nagy arányban elvesztette a 2022-es választást és ellenzékbe szorult, a párt megint a főtitkárát keresi, mert Enrico Letta nem vállalja tovább. A posztra többen is bejelentkeztek, valódi választási kampány zajlik a tagság körében, februárban lesz döntés. A párt identitásválsága közben tovább mélyül, igaz, mindig is furcsa állatfaj volt, elvégre a balliberálissá vált egykori kommunisták és az egykori kereszténydemokraták balkatolikusai hozták nagy nehezen össze.

A mostani belső vita alapvetően arról szól, hogy a Demokrata Párt tartson-e még inkább középre, gyakorlatilag egyfajta olasz macronizmust megjelenítve (azaz ne a bal-jobb ellentétben, hanem a globalista-szuverenista dichotómiában helyezze-e el magát a nemzeti szuverenista jobboldallal és a populista baloldallal szemben), vagy pedig legyen sokkal határozottabban, keményebben baloldali. Azaz olasz Macronra vagy olasz Mélenchonra van-e szükség. A helyzet azonban annyival bonyolultabb, hogy a jelentkező, aki programjában Mélenchont ígér, személyében Macront hordozza.

Elly Schlein jelszava ugyan a kemény baloldaliság, antifasizmus, a határozott szociális politika és az antitradicionalista identitáspolitika, de életrajza alapján nehezen elképzelhető, hogy akár csak annyira elfogadná az olasz proletariátus a 37 éves bolognai politikust, mint a francia Jean-Luc Mélenchont.

Elly Schlein a svájci Luganóban született, ott is nőtt fel, csak a svájci érettségije után ment Olaszországba jogot tanulni, ahol főleg a menekültek és a homoszexuálisok jogaival foglalkozott. Ha ennyi nem elég ahhoz, hogy egy olasz proli Giorgia Meloni pártját vagy az Öt Csillagot ikszelje, álljon még itt az a tény is, hogy Schlein mindkét szülője egyetemi professzor, amerikai születésű apja egy svájci magánegyetemen oktatott. Apai ágon Schlein (és ez magyarázza nem olaszos nevét) galíciai zsidó családból származik, felmenői a Habsburg Monarchia idején vándoroltak ki Lembergből New Yorkba.

A politikába először Barack Obama 2008-as választási kampányában szállt be (Schlein ugyanis olasz-amerikai-svájci hármas állampolgár). Olaszországba visszatérve aztán a Demokrata Párthoz csatlakozott, de kezdettől fogva az Enrico Letta- vagy Matteo Renzi-féle centrista út kritikusa volt, #OccupyPD néven még egy párton belüli ellenzéket is létrehozott. 2014-ben európai parlamenti képviselővé választották, egy ciklus után azonban visszatért választott hazájába, Emilia-Romagnába, ahol 2020-ban a legtöbb szavazattal került be a regionális parlamentbe. Ekkor úgy nézett ki, hogy esetleg ott is hagyja a demokratákat: saját listával indult ellenük. Helyi népszerűsége okán azonban a régióelnök helyettese lett, majd beválasztották a római parlamentbe.

Noha Schlein magát folyamatosan harcos baloldaliként próbálja meg pozícionálni, nemcsak életrajza, de számos témája miatt is inkább progresszivistának, mint klasszikus szocdemnek lehetne nevezni. A magát hol leszbikusnak, hol biszexuálisnak tartó, jelenleg leszbikus kapcsolatban élő Schlein ugyanis különösen az identitáspolitikát nyomatja, amivel nemcsak ideális ellenfél a jobboldal számára, de a katolikusabb déli demokratapárti politikusoknak se egykönnyen elfogadható. Emlékezetes, hogy a déli balközép demokraták 2021-ben már akkor is buzizásba kezdtek, amikor felmerült a transzfóbia büntetőjogi üldözése, azaz Schlein se feltétlenül az ő szívük választottja.

Schlein persze sok kárt már nem tud okozni, elvégre a Demokrata Párt amúgy is arra a 10-13 százalékos nagyvárosi, tanult, jómódú rétegre számíthat leginkább, amely számára Schlein éppen ideális politikusnak tűnhet. Fiatal kora és ügybuzgó karrierizmusa miatt bizonyosan fontos szereplő marad az olasz politikában, akár őt választják februárban a demokraták első női főtitkárának, akár nem. Azaz a nevét a magyar olvasónak is érdemes legalább idéntől megjegyeznie. (tp)