Nem, nem a főispánokkal és a vármegyékkel kerülünk vissza a középkorba!

Immár tizenegyedszerre tervezik módosítani Magyarország gránitszilárd Alaptörvényét, ennek részeként vármegyékre neveznék át a megyéket, egy külön salátatörvény pedig a kormánymegbízottak főispánná való átnevezéséről rendelkezik.

Érdemes az elején rögzíteni, hogy jogilag a közigazgatásban mindez az égvilágon semmilyen változást nem jelent: teljesen mindegy, hogy minek nevezzük, a megye funkciója az (az Orbánék által kiüresített valami) lesz, mint eddig, és a kormányzati hivatalnokként működő kormánymegbízott is ugyanolyan egyszerű végrehajtó marad attól még, hogy a jövőben főispánnak hívják.

Dresscode-ról egyelőre nincs hír, de lennének ötleteink.

Mégis, a dolog kábé akkora shitstormot váltott ki a közösségimédia-buborékokban, mintha bejelentették volna, hogy mától a homoszexuálisokat átnevelő táborba küldik, focimeccsre járni és újságot írni pedig csak keresztlevéllel lehet (ez neveztük mi egy gondolatkísérletben anno illiberális greenpassnak). Az ellenzéki hangadók mintha varázsütésre megfeledkeztek volna a 400 forintos euróról és a 11 százalékot közelítő inflációról: ehelyett azon szörnyülködnek, hogy a vármegyék és főispánok miatt most már végérvényesen visszafordultunk a Horthy-, ha nem egyenesen a középkorba.

Van egy rossz hírem: ez már rég megtörtént, és ezt nem csak én mondom.

Megvan az a jó hétéves videó, amikor Lázár János miniszterként demonstrálta, hogy hogyan oldja meg odatelefonálgatással a hódmezővásárhelyiek ügyes-bajos dolgait, és az akkori Index kérdésére, hogy ez nem olyan-e, mint a szocializmusban, megmondja, hogy dehogyis, Magyarország már többszáz éve így működik? Ennél jobban semmi nem foglalja össze, hogy miért működik feudalisztikusan az ország, és azóta sem a polgári öntudat, hanem a jobbágyi alázat felé tettünk öles lépéseket.

Például amikor egy országot fosztottak meg a szabadságjogaitól, majd egy fél országot (az ún. oltatlanokat) rekesztettek ki, akkor valamiért nem háborodtak fel azok, akik most a teljesen irreleváns főispánokon hőbörögnek. Az sem zavarta őket, hogy középkori hangulatú boszorkányüldözés folyik az úgynevezett tudomány nevében azok ellen, akik a felvilágosodás legfőbb vívmányait, a szabadságjogaikat nem hajlandók feláldozni egy brutálisan felnagyított veszély elleni védekezés jegyében, amely védekezés alapja, a lockdown eleve a lehető legközépkoribb volt?

(Persze az, hogy ízléskérdéseken – mert az, hogy főispán, kormánymegbízott vagy épp bureaucracy solution director van-e ráírva a névjegykártyára, ízléskérdés – ez a közönség jobban és látványosabban kiakad, mint tényleges, hús-vér embereket érintő, alapjogcsorbító döntéseken, mutatja: ők a felvilágosodás koráig eleve el se jutottak.)

Ahogy az sem, hogy kedvenc pártjaiknak, a DK-nak, a Momentumnak, az LMP-nek, de még a Kétfarkú Kutyapártnak sem volt 2021 nyarán álláspontja arról a disztópikus olasz baloldali ötletről, hogy szabadna-e, kellene-e a passzív választójogot a koronavírus elleni nem kötelező oltáshoz kötni. Megüzenték: direkt nem válaszolnak.

Az egészségügyi és rendvédelmi dolgozókra vonatkozó, a kormány által járványügyi indokokkal megérvelt felmondási tilalom megvan? És a középkori röghöz kötés?

Vagy ott van az, amikor a választási kampányban, amikor az ellenzék azt hitte, hogy nyerhet, és ezen az úgynevezett független sajtó jórésze annyira fellelkesült, hogy a szakmai étoszt sutba dobva beállt ellenzéki propagandistának (mert hát a kormányoldalon is ezt csinálják, tehát akkor oké). Az vajon a demokratikus közélet kialakulását és fennmaradását segítő szabad sajtó megnyilvánulása volt, vagy inkább az udvari krónikások tevékenységére hasonlít?

És ez csak az utóbbi két év, amikor nagyjából kétszázat csúsztunk vissza a legelemibb szabadságjogok iránti igény terén. Komolyan ezek után pont az zavar bárkit, hogy Sára Botond ezután nem kormánymegbízottként, hanem főispánként fogja aláírni a határozatot, amiben a fővárosi kormányhivatal kiutalja a családi pótlékot?

---