Nem a majomhimlő a kemény, hanem Brüsszel tömeges megfigyelési terve

Kolbásszal töltött lángosos jó reggelt kívánok mindenkinek a járványok és a háborúk korában, ahol már Bécsben is olcsóbb a lángos, mint a Balatonon! Nem viccelek: egy kitűnő wiedeni Imbissbude teraszán volt alkalmam nemrég eltölteni egy estét, és pár sör mellett beszélgetni a helyi közönséggel arról, hogy már elegük van a szájkosárból, azaz a maszkból, ami Ausztriában a szupermarketekben és a tömegközlekedésben még mindig kötelező. A Murauer-bratwurst párosításról egy, a szomszédos templom lépcsőjén kezdődő jazzkoncert vonta el a figyelmet, a közönség jugókból és őshonos bécsiekből állt, mint mondták, mivel a járvány alatt a templomok nyitva lehettek, a zenekar ezt a módszert találta ki arra, hogy találkozhasson a közönségével, és azóta is ezt csinálják. Az élet tehát utat tör magának mindenhol, ahogy a mai témák is:

• Mit is akarnak az oroszok valójában Ukrajnában, és sikeresek-e benne?

• Miért gondolják azt egy csomóan, hogy az EU olyasmire készül, ami egy diktatúrában is durva lenne, és pontosan mit is akarnak Brüsszelben?

• Miért lesz unalmas az osztrák elnökválasztás, mi van a Valneva-vakcinával, kik alkotják a következő szlovák kormányt, mi lesz a majomhimlő-sztori kifutása, és végül hogy oldották meg a csehek a náluk dekkoló magyar cigányok ügyét?

---

A volt NATO-stratéga nem lát ukrán győzelmeket

Hiába ír a magyar és a nyugati sajtó az ukrán sikerpropaganda nyomán ukrán győzelmekről, Stefanie Babst, a NATO foresight teamjének alapítója és korábbi vezetője szerint szó nincs ilyesmikről, éppen hogy az oroszok állnak jól, akiknek láthatóan az a céljuk, hogy mint egy óriáskígyó, úgy tekeredjenek rá az ukrán infrastruktúrára és szállítási útvonalakra, lassan megfojtva a megtámadott országot.

Mivel ritka az ennyire tiszta/világos beszéd, szemlézzük a vele készült Pioneer-interjút:

• Az orosz stratégia szerinte most már hetek óta elég egyértelmű: gazdaságilag kivéreztetni Ukrajnát. „Megpróbálják elvágni az utánpótlási vonalakat. Ezt az Azovi- és a Fekete-tengernél látni a legerősebben: a négy ukrán kikötőváros közül már az utolsó szabad ukrán város, Odessza is ostrom alatt áll, amit az oroszok gazdaságilag meg akarnak fojtani.” A kikötők blokád alatt állnak, a tenger tele van aknákkal, lehetetlen kereskedni, az áru nem tud se ki, se bejönni, azaz Ukrajna teljes ellátása is veszélybe került.

• Miért épp a kikötővárosokat támadják az oroszok, ha egyszer a háború elején mindenki azt hitte, a főváros, Kijev a fő célpont, már csak a szimbolikája miatt is? Mert Ukrajna tengeren bonyolítja külkereskedelmének 95%-át. Közúton nem nagyon tud nagy mennyiségben sem gabonát, sem olajat behozni-kivinni. Ha hihetünk a mariupoli polgármesternek, a kikötőkben lévő rengeteg gabonát az oroszok fogják, és a Krímbe szállítják, onnan pedig jó áron értékesítik a világpiacon. Algéria, Törökország, fél Afrika, a Közel-Kelet pedig megveszi.

• A helyzet nem rózsás Kijev számára: a frontvonal elképesztően hosszú, egyszerre kell védenie a Donbaszt és helytállnia a parton, hogy legalább Odesszát meg tudja tartani. Babst szerint az oroszok a kezdeti, Kijev sikertelen bevétele fémjelezte kudarcos műveletek után jól újra tudták gondolni a stratégiájukat, és bár láthatóan vannak gondjaik csapataik moráljával és az utánpótlás biztosításával, az elmúlt hetek alapján az óriáskígyójuk működik, Ukrajna pedig egy, az alapvető fontosságú kikötői és az ipari termelésének nagyrészét adó Donbasz nélkül maradt megcsonkított ország lett.

• Mennyire reális az, amiről Zelenszkij beszél, miszerint Ukrajna célja az, hogy területén ne legyenek orosz seregek? A volt NATO-stratéga úgy látja, hogy semennyire, Putyinnak ugyanis bőven vannak még tartalékai, és még csak nem is a taktikai atomfegyverekről van szó, hanem arról, hogy az ukrán és az orosz haderő létszáma nagyságrendekben különbözik. Ukrajna nyugati szövetségeseinek szerinte le kellene ülnie az ukrán elnökkel, hogy definiálják: pontosan mik is a célok, és ezek közül mik azok, amik reálisak és mik nem. De ezt a stratégiai vitát a NATO vagy az EU még csak el sem kezdte: a német kancellár a további eszkaláció miatt aggódik, a francia elnök fegyverszünetet akar, a brit kormányfő valamiféle stratégiai hibát akar elkövettetni Putyinnal, aki kapcsán az észt miniszterelnök azt sürgeti, a telefont se vegyék fel neki.