Nagy csalódás, hogy azokból áll az ellenzék, akikből
Március 15-e alkalmából úgy gondoltuk, hogy miután mindenhonnan a mai kampányrendezvények ömlenek majd mindenkire, ebből szeretnénk kimaradni, de április 3-ával egy kicsit mégis foglalkoznánk. Szerbiában ugyanis ugyanaznap ugyancsak választások lesznek, így a magyar nemzeti ünnepen az orbáni-vučići szerb-magyar egymásra találás jegyében az egyik szerb elnökjelölttel Belgrádban készített interjút olvashatjátok Bukovics Martintól.
Egy szomorú történésről is be kell számolnunk: a vasárnap 80 évesen elhunyt Erhard Busek jobbközép osztrák alkancellárról Techet Péter írt nekrológot.
Szó lesz még benzinről, Záhonyról és az április 3. előtti kontentről. Jó olvasást!
Szerbiában maga az EU szállítja az EU-ellenesek legjobb érvét
Interjúalanyunk, az 1972-ben született Biljana Stojković a magyar párhuzammal nagyjából a 2009-es LMP-hez hasonlítható, 10% körül mért zöld-baloldali Moramo választási koalíció embere Aleksandar Vučić helyére. (Noha igazából egyik ellenzéki elnökjelölt sem esélyes, a legesélyesebb ellenzéki nem ő, hanem az úgymond régi, centrista ellenzéki pártok által jelölt korábbi vezérkari főnök, Zdravko Ponoš.) Az evolúcióbiológusként, a Belgrádi Egyetem professzoraként és a rendszerkritikus Peščanik portál egyik szerzőjeként ismert politikus rengeteg dologról beszélt nekünk:
Mik Vučić sikerének titkai, és miért nincs neki alternatívája?
Miért támogatja az autokrata Vučićot és rendszerét a nyugat is?
Miért rendkívül frusztrált mindenki, aki Szerbiában EU-párti?
Mi értelme van bekerülni a szerb parlamentbe ellenzéki pártként?
A Moramo állandó jelzője az, hogy zöld-baloldali. Mit jelent ez pontosan, miben nyilvánulnak meg a zöld ügyek és a baloldaliság?
A koalíciót egyrészt rengeteg sok, kis környezetvédő szervezet alkotja: miután Szerbiában kínai, orosz, nyugati cégek gyárai és bányaprojektek miatt számos helyen környezetpusztítás folyik, az emberek országszerte megszerveződnek az ezek elleni tiltakozás jegyében. Ezek az emberek nem baloldaliak, ha van is ideológiájuk, az inkább nacionalista – ez nekem még ha nem is feltétlenül tetszik, a környezetvédelem ügye összehozott minket.
Másrészt Szerbiában óriási a különbség a gazdagok, a Vučić-féle új elit és a szegények és a még épp nem szegények között, Európában talán a legmagasabb.
A szerb államnak nincs szociálpolitikája, nincs semmiféle újraelosztás – ezt az elvileg állami feladatnak számító pillért talán világszerte egyedülálló módon Vučić pártja működteti. A Szerb Haladó Párt és aktivitái egyfajta szociálpolitikai intézményként működnek. Az emberek voksait gyakorlatilag megvásárolja azzal, hogy ad nekik segélyt, támogatja az idősgondozást.
Baloldaliak tehát már csak azért is vagyunk, mert azt szeretnénk, ha ez nem Vučić pártján múlna, hanem a szerb államnak lenne rendes szociálpolitikája.
Béke, stabilitás, Vučić – ez a szerb elnök kampányszlogenje, amit a rádiókban is tízpercenként bemondanak a hirdetési blokkokban. Zöld-baloldali ellenzéki listaként mit tudnak önök mondani azután, hogy a pacifista üzenetet ennyire hangosan képviseli az elnök?
Minden értelmes üzenetet ellop, tőlünk is. Tíz éve ezt csinálja, ez nem új dolog. Ő egy populista: minden olyat felhasznál, amivel szavazókat szerezhet, jöjjenek bármely oldalról is. Konkrét ideológiája neki nincs is, nem is igazán érdekli, hogy legyen – ez az oka annak is, hogy Vučić lényegében elpusztította a szerb belpolitikát.
Mit ért ezalatt?
Elpusztította a saját pártját, a Szerb Haladó Pártot: ő az egyetlen, akinek ott szava lehet. Ha esetleg megbukna, vele bukik a párt is, hiszen ő maga a párt. De elpusztította az ellenzéki pártokat is, igaz, ebben azok vezetőinek lassú felfogása és ötlettelensége is a segítségére voltak. A szerb belpolitika tehát szinte teljesen megsemmisült mostanra – a feladat most az, hogy valahogy újjáélesszük az ellenzék összefogásával, feltámasztásával, de egyelőre ebben sem érünk el túl sok sikert.
Mi ennek az oka?
Az ellenzéket nagyrészt olyan öregek alkotják – Dragan Đilas, Vuk Jeremić, Boris Tadić –, akik húsz-harminc éve benne vannak a politikában. Láttuk őket kormányon 2000-2012 között: az emberek megtapasztalták, mit tudnak, és nem voltak megelégedve velük. Kifejezett csalódásuk, hogy ők az ellenzék, de mivel nem látnak mást alternatívát, jobb híján, bármiféle szenvedélytől mentesen rájuk szavaznak.
Gemišt-magyarázat: kik ezek a régi ellenzékiek, akikről szó van?
Dragan Đilas Vučić kedvenc főellensége, Belgrád volt főpolgármestere, a régi ellenzéki összefogás legerősebb pártjának elnöke, nagyjából egy Demszky Gáborba oltott Gyurcsány Ferenc, ha magyar párhuzam kellene: egészen döbbenetes videók vannak arról, ahogyan fociultrák panelházak tetejéről ordítják fáklyákkal a kezükben, hogy Đilase lopove, azaz ő egy tolvaj.
Vuk Jeremić volt szerb külügyminiszter 2007-2012 között, 2012-2013 között az ENSZ közgyűlésének elnöke. 2017-ben az elnökválasztáson 6%-ot se kapott, ezt követően megalapította az ellenzéki összefogásban díszkonzervatívként is részt vevő Néppárt nevű jobbközép kispártot, melynek azóta elnöke.
Boris Tadić Szerbia baloldali államfője volt 2004-2012 között, ma egy szociáldemokrata kispárt elnöke, az összefogásban nem vesz részt.
Ez vezetett oda, hogy megalapítottuk a Moramo-koalíciót: a politikában teljesen új, környezetvédő és emberi jogi mozgalmakból érkező emberek alulról szerveződő mozgalmát. Ez talán változást hozhat április 3-án, amit onnan is érzünk, hogy a régi ellenzék mennyire nem kedvel minket: az általuk befolyásolt médiában blokkolni próbálják a rólunk szóló híradásokat, a szerepléseinket. A kormányközeli médiában pedig értelemszerűen eleve blokkolva vagyunk – túl jó pozícióban tehát nem vagyunk. Így csak az utcai aktivitás marad nekünk, és pár kisebb ellenzéki felület, ahova hívnak.
De miért blokkolja a Moramót az ellenzéki média?
A legnagyobb ilyen cég, az N1 tévét és a Nova tévét-napilapot-hírportált tulajdonló United Media tulajdonosa, Dragan Šolak jóbarátja Dragan Đilasnak. Az ellenzéki média nyíltan reklámozza az összefogás elnökjelöltjét, nyíltan beálltak nemcsak Zdravko Ponoš személye, de az őt jelölő pártok mögé is.
Mégis: a közvélemény-kutatások azt mutatják, önök 9-12% körül állnak, míg a régi ellenzék 14-17% körül – akkora nagy különbséget tehát nem jelent ez a médiafölény, ha hihetünk a kutatásoknak. Mennyire tartják reálisnak ezeket a népszerűségi mutatókat?
Noha reméljük, hogy ezek igazak, nem bízhatunk bennük, mert nem tudjuk ellenőrizni, miután saját nagymintás reprezentatív kutatásra nincs 20 ezer eurónk.
Ön ismert szerb természettudós, közéleti kérdésekben gyakran kritikusan megnyilvánuló értelmiségi. Miért vállalta el az elnökjelöltséget?
Mert ezzel akartam hozzájárulni a Moramo ismertségéhez és új szavazók mobilizálásához. Ha ugyanis sokan elmennek szavazni, az okozhatja azt, hogy Vučićot nem választják meg az első fordulóban, amit ő már kisebb vereségként értékel. Ez a fő célom és motivációm, még akkor is, ha nem túl valószínű, hogy én leszek az ellenfele a második fordulóban.
Decemberben-januárban még azt hihette mindenki, így mi is, hogy a RioTinto lítiumbányája elleni széleskörű tiltakozás nyomán környezetvédelmi kérdések lesznek a kampány középpontjában – erre jött a háború, amelyben Szerbia kifejezetten unikális pozíciót képvisel azzal Európában, hogy nem hajlandó szankciókat alkalmazni Oroszországgal szemben. Ez Aleksandar Vulin, az oroszpárti belügyminiszter szerint azt jelenti, hogy Szerbia Európa utolsó szabad országa. Ön szerint mi áll az egyedi pozíció hátterében?
Keep reading with a 7-day free trial
Subscribe to GEMIŠT to keep reading this post and get 7 days of free access to the full post archives.