Mit akarnak a csehek?

Jó reggelt, jó 2023-at! Két hét szünet után újra itt a Gemišt, az első hírlevélben pedig rögtön meg sem állunk Prágáig, hogy a hétvégi cseh elnökválasztás kapcsán kicsit átvilágítsuk, mit is akar a cseh politika. Szó lesz még horvát euróról, az uniós biztosok és EP-képviselők magyar átlagbérrel emelkedő fizetéséről, bezárt boszniai McDonald’s-okról és a legjobb magyar borokról is: jó olvasást! Ha pedig ötleteket adnál: rajta!

---

Decens ország, decens kormány, decens elnök?

Hétvégén döntenek arról a csehek, hogy ki legyen az ország új elnöke, azaz, hogy az illető idegesítse-e a jobbközép-liberális ötpárti prágai kormányt, vagy inkább együttműködésre törekedjen vele. Három jelölt juthat be a második fordulóba:

• Petr Pavel nyugalmazott tábornok, korábbi vezérkari főnök, aki rendpártisággal, megbízhatósággal és nyugalommal kampányol. A stábjában ott látni Václav Havel több egykori emberét, a plakátjain pedig egy kitüntetés a logója. A kutatásokban ő az első, a kormány jobboldali pártjai is támogatásukról biztosították annak ellenére, hogy kiderült, nemcsak tagja volt a csehszlovák kommunista állampártnak, de a katonai titkosszolgálat soraiban szolgált a szocializmusban.

• Andrej Babiš, aki úgy nyerte meg a 2021-es választást, hogy nem lett parlamenti többsége, így távozni kényszerült az ország éléről. Sokáig azt hitték, csak poénkodik az indulással, aztán arra fogták, hogy a mentelmi jogra hajt: ám a bíróság tegnap kimondta, nem bűnös a Gólyafészek-ügyben, így nem tudjuk meg, hogy a mártírpóz berepítheti-e őt az elnöki palotába. Az első közvetlenül választott államfő, Miloš Zeman közölte, őrá fog szavazni, kérdés, mire lesz ez elég, ugyanis a kutatások alapján mindkét ellenfele legyőzné a második körben.

• Danuše Nerudová. A cseh üzleti elit jelöltje, a brünni egyetem korábbi rektora, magasabb és igazságosabb nyugdíjakért küzdő közgazdász, aki társadalmilag és gazdaságilag is liberális programmal, feminista kampányszövegekkel állt rajthoz, és elnökként a klímaváltozáshoz való alkalmazkodással foglalkozna többet. Mivel a cseh elnökválasztási kutatások jellemzően nem annyira pontosak, elképzelhető, hogy akár Pavel, akár Babiš helyett ő jut be a második fordulóba. A kérdés az, hogy a Babiš-ellenes szavazók Pavelt vagy Nerudovát tartják-e hitelesebbnek.

Mivel az elnök szerepe eléggé szimbolikus, a kampánnyal különösebben nem fontos foglalkozni (akit érdekel, ezt olvassa), az elnökválasztás és a nemrég véget ért cseh EU-elnökség kapcsán inkább azt próbáltam megnézni, mit is akarnak most a csehek. A kérdéseimre a válaszokat két nagyon eltérő thinktank, az EU-s témákkal foglalkozó AMO és a szuverenista Václav Klaus Intézet munkatársaival beszéltem át Prágában.

Mik az alapvető politikai törésvonalak?

„Babiš Is Over! If You Want It” (friss plakát egy csomó prágai kocsmában)

Kezdjük a nagyképpel, ami a Monarchia szinte összes utódállamára jellemző: a mainstream pártjai Csehországot a nyugat részének látják, amely a szocializmus alatt tévúton járt, és azóta sikeresen vissza lett rángatva onnan, de emiatt szerintük még bizonygatnia kell azt, hogy hova tartozik. Ezt a legerősebben a mostani, Petr Fiala vezette prágai kormány képviseli, és annak pártjai, a jobbközép ODS, a konzervatív-liberális urbánus TOP09, a STAN polgármesterpárt, a morva vidékeken erős kereszténydemokrata KDU-ČSL és a Kalózpárt, de ez a fősodor a többinél is.

Az utóbbi két államfő, azaz a jobboldali Václav Klaus és a posztkommunista Miloš Zeman viszont önállóbb, a német gazdaságnak és a brüsszeli bürokráciának kevésbé kiszolgáltatott országot szeretne – ebből az irányvonalból táplálkoznak az aktuális elitellenes populisták is, mint most az ország egyik leggazdagabb embere, Andrej Babiš, valamint a szélsőségek, mint a parlamenten kívüli moszkovita kommunisták vagy a Tokióban született Tomio Okamura szélsőjobboldali SPD pártja. A magyar kompország-hasonlattal párhuzamot vonva itt a metafora a híd, és főleg azok használják, akik szerint van azért keleten is pár dolog, amire érdemes odafigyelni.

Az aktuálpolitikai törésvonal pedig egy ideje az amúgy szlovák származású Andrej Babiš megítélése, akitől a mára parlamenten kívülre szorult baloldali és a kormányzó jobboldali pártok régóta szeretnének megszabadulni, cseh Orbánnak, Mečiarnak láttatva az állambiztonsági múltjából nagy vagyont összerakni képes, cégei érdekeit kormányzati pozíciókból sem megvető oligarchát. 2021-ben a jobboldali pártok széles összefogásával (ellene állt össze eleve az ODS dominálta Spolu-koalíció) le is váltották a kormányfői posztról. Az oligarcha-politikus tavasz óta plakátkampánnyal győzködi a népet arról, hogy alatta márpedig jobb volt, az elnökválasztási kampányban pedig jóságos nagypapára fazonírozva posztolgat arról, hogy ő szereti a népet, miközben a kormány elárulja, elnyomja és elszegényíti. Babiš tehát utolsó esélyként megélhetési kérdésekkel igyekszik átformálni a törésvonalat egy kormány vs. nép konfliktusra, bízva abban, hogy az időjárás és az egykori Zeman-tábor összeáll mögötte.

Mi az alapvető cseh nemzeti érdek?

„A Cseh Köztársaság – vagy korábban Csehszlovákia – az EU egyik alapító tagja lett volna, ha 1948-ban nem történik meg a kommunista hatalomátvétel.” (Václav Klaus)

A cseheket ma legfeljebb a természet szeretete és a klímaváltozás egyre látványosabb következményei miatti tenniakarás hozza közös nevezőre – magyarázza Vendula Kazlauskas, a főleg kül- és Európa-politikával foglalkozó prágai AMO thinktank elemzője a belvárosi irodájában: „Ülünk itt, mint egy fazékban, panaszkodunk mindenen és isszuk közben a sört. Itt az egyik legmagasabb az életminőség, nem akarunk nagy változásokat, csak stabilitást.” Mint meséli, nincs igazi vita arról, hogy mi az ország nemzeti érdeke – a mostani kormány az első olyan, amely homályosan ugyan, de igyekszik megfogalmazni ezt főleg az orosz-ukrán háború kapcsán. Eszerint Csehország első számú biztonságpolitikai érdeke az, hogy minél távolabb legyenek tőle az oroszok, és ez vonatkozzon az energiaellátásra is – ott ugyanis a függőség gyakorlatilag 100%-os. Ezt a tavalyi önkormányzati választási kampányban a kormányzó jobbközép fel is rótta az előző miniszterelnöknek, Andrej Babišnak, őt orosz ügynöknek nevezte az óriásplakátokon, amiért – egyébként Angela Merkelhez hasonlóan – nem törekedett ennek megváltoztatására. Az elemző szerint

nagy cseh európai vízió hiányában a működő uniós közös piac, az ország garantált energiaellátása, az atomenergia melletti kiállás és a régióbeli stabilitás fenntartása, azaz Ukrajna támogatása kell legyen most a fontos, de a természetvédelem mögött lehetne a legkönnyebben megteremteni a nemzeti egységet.

És akkor egy egészen más nézőpont. Csehország első számú nemzeti érdeke az, hogy a kulcsfontosságú döntések meghozatalához szükséges kompetenciákat visszaszerezze, azaz visszakapja a szuverenitását, ehhez pedig az kell, hogy kilépjen az Európai Unióból, vagy hogy az átalakuljon, mert az ország sorsát ténylegesen meghatározó döntéseket nem Prágában, nem a kormány tagjai és nem csehek hozzák – magyarázza Ivo Strejček, a Václav Klaus Intézet igazgatóságának tagja, korábbi ODS-es európai parlamenti képviselő, Klaus elnök korábbi szóvivője.