Minden, amit tudni akartál a szlovák politikáról

A választás előtt másfél héttel Pozsonyban nem látni nagyon sok nyomát a kampánynak. Az élet nyugodtan zajlik, mint bármely kedves kis osztrák városban: az emberek söröznek a Duna-parton, napoznak a Zlaté piesky partján vagy a Horský park környékén isszák a burčiakot; az olasz turisták pedig a langošt vagy a lečot próbálják meg kiejteni (utóbbi a Bistro 24-ben, nem messze a főpályaudvartól, elég jó).

Unalmasnak, eseménytelennek nem lehet nevezni a kampányt.

Főleg Igor Matovič, volt kormányfő gondoskodik a buliról, akinek viszont Robert Fico Smer-pártja segít: minden egyes ütés Matovičnak újabb szavazót jelenthet neki. Pozsony belvárosában leginkább csak a Progresszív Szlovákia párt plakátjai láthatóak, de az elég sok van. Ez egyrészről érthető, elvégre ők ott úgyis nyerni fognak, másrészről viszont talán éppen ezért felesleges is. A külsőbb részeken jelennek meg a többi pártok. Egyedül a neonáci Republika plakátjai vannak megrongálva.

Közvélemény-kutatást nem végeztem, de a megkérdezett emberek (egy hózentrógeres kocsmáros, egy szájpirszinges csaposlány, egy söröző nyugdíjas öregúr és egy Pozsonyba költözött francia fiatal lány) mind a Progresszív Szlovákiának drukkolnak, és nagyon remélik, hogy „nem lesz Szlovákiából Magyarország“. A hózentrógeres kocsmáros amúgy örülne, ha Bugár Béla visszatérne, de a Fico-kormányban való részvételét nem bocsátja meg. Szerinte viszont

egy magyar pártnak illene ott lennie a pozsonyi parlamentben, de „a Szövetség ma egy kis Smer, orbánisták, a magyarok, akiket ismerek, nem szavaznak rájuk“.

Ha kicsit biztosabb felmérést akartok, akkor a liberális Sme hétvégi címlapjára elég pillantani: eszerint a Progresszív Szlovákia mellett csak Robert Fico, a szocdem Peter Pellegrini-féle Hlas, a jobbpopulista Sme rodina, a neonáci Republika és a tradicionalista-nacionalista Nemzeti Párt ugorná meg a bejutási küszöböt. Kívül maradna a neoliberális SaS, Matovič (de ő azért, mert neki koalícióként hét százalékot kellene elérnie), a Matovič-szakakadár „Demokraták“ párt, és továbbra sem jutnának be a kereszténydemokraták vagy a magyar pártok. Ezzel gyakorlatilag majdnem

20%-nyi jobbközép szavazó nem lenne képviselve az új pozsonyi parlamentben.

A vonaton visszafele Petržalkából Bécsbe egy idős bécsi úr és egy szlovák alkoholista „beszélgetett“ kicsit politikáról. Mármint abban az értelemben beszélgetett, hogy a szlovák szlovákul hajtogatta végig, hogy „Bécsben leszállsz-e?“, a bécsi úr meg szlovákul mondta neki, hogy „nem értelek, barátom“, és aztán németül, erős bécsi dialektusban hosszan fejtegetett neki arról, hogy az infláció Putyin miatt van, aki az egészet azért csinálja, hogy Ausztriában az FPÖ-s Herbert Kickl, Szlovákiában meg Robert Fico kerülhessen hatalomra. De szerinte „Szlovákia nagyon jó hely, nagyon nagy szívük van az embereknek, a nők is szépek, olcsóbbak is, mint Bécsben“, azaz azt javasolta a szlovák alkoholistának, hogy „töltsél el egy szép napot a [bécsi] Praterben, igyál sok sört, aztán menjél vissza Pozsonyba, jó hely az, hidd el nekem“. A szlovák viszont erre is csak azt mondta, hogy „leszállsz-e Bécsben”.

Végül mindketten leszálltak Bécsben.

(Techet Péter)

---

Lesz-e orbanizálódás? Mit akar Fico?

Nagyjából ez az a két dolog, amire mindenki kíváncsi most a szeptember 30-i szlovákiai választás kapcsán. Hogy mi lesz, pontosabban mi minden lehet, és kiken múlik mindez, azt Tokár Géza szlovákiai politikai elemzővel beszéltük át. Aki szeretné követni a kommentárjait, elemzéseit, beszólásait, itt teheti meg a Facebookon.

Miért ennyire baromi nehéz megmondani egy héttel a szeptember 30-i választás előtt a közvélemény-kutatások alapján, hogy mire lehet számítani?

Az óriási bizonytalanság oka, hogy van összesen kilenc olyan párt, amelynek esélye van a parlamentbe való bekerülésre, és további két olyan, akiket abban a zónában mérnek, ahonnan már elképzelhető, hogy ez sikerül nekik.

Ezt a kilenc, illetve tizenegy pártot próbálja mindenki ide-odarakosgatni, mint egy legót, hogy ki lesz bent, ki nem, ki kinek segít azzal, hogy bent lesz, illetve, ha nem lesz bent, azaz hogy milyen koalíciós felállások lehetségesek, és azokból mi jöhet ki.

A szlovák politika baloldala

A legjobban talán akkor segítünk az olvasónak átérezni a helyzetet, ha végigmegyünk a kínálaton, megnézve, hogy melyik párt mit képvisel, mit mond, kik szavaznak rájuk. Kezdjük rögtön a 19-22%-kal az egyik legnagyobb támogatottságúnak mért párttal, Robert Fico exkormányfő Smerjével!

A Smer szlovákiai viszonylatban történelmi pártnak számít lassan: a kétezres évek elején alapította Robert Fico. Több stádiumot is megjárt már a párt: a baloldali populista jelzőt alkalmazták rá talán a legtöbbször. A 2018-as Kuciak-gyilkosságot követő események erősen visszacsaptak a Smer népszerűségére és Fico megítélésére is – a lakosság egy része szemében ő lett a gonosz háttérember, aki olyan állapotba juttatta az országot, hogy ott oligarchák vadászhassanak újságírókra. A 2020-as választáson ez a Smer támogatottságán nagyon meglátszott, a reputációjáról nem is beszélve – alig akart már valaki közösködni velük. Nem sokkal a választás után kilépett a pártból Peter Pellegrini volt kormányfő, és az új, Hlas nevű pártjába követte őt meglehetősen sok smeres középvezető és az üzleti háttéremberek egy része is.

Fico ekkor ott állt azzal a feladattal, hogy mit is kezdjen ezután a Smerrel. Néhányan azt mondták, ez a végszó, politikai nyugdíjba kell menni, mert lefelé ível a személyes népszerűsége és sok kudarcot vallott. A predikciók – és a 2010 óta folyamatosan lebegtetett visszavonulása – ellenére, és elképzelhető, hogy a személye és környezeti elleni rendőrségi vizsgálatok hatására – mert már nem az volt a kérdés, hogy politikai nyugdíjba megy-e, hanem hogy azt a börtönben tölti-e el – Fico adott egy újabb lökést a Smernek. Látva a növekvő politikai keresletet radikálisabbra hangolta a Smert, amely most ott tart, hogy nagyobb a választói potenciálja, mint korábban Pellegriniékkel együtt volt – ebben saját politikai autoritása mellett a Matovič-kormány ballépései is segítségére voltak –, stabilan 20% fölé mérik a pártot, Fico a legtöbb közvélemény-kutatás szerint megnyeri a választásokat.

Mi vonzó a szlovákok számára Ficóban? Ő lenne az az erős ember, akire annyira vágynak, illetve ő az, aki retorikájában kiszolgálja az elégedetleneket?

Is-is. Van, aki úgy gondolja, hogy Fico kormányzása alatt rend és valamilyen szintű kormányzati stabilitás volt – ami igaz is, 2010 óta minden szlovák jobboldali kormány instabil volt. Van, akinek Fico meglehetősen autoriter személyes fellépése tetszik: a szlovák közéletben ez nem feltétlenül negatív dolog, sokan szeretik az olyan vezetőket, akik direktben megmondják nekik, hogy mit kell csinálniuk.

A szlovák politika egy olyan helyzetbe került mára, ahol a lakosság többségi álláspontját számos kardinális kérdésben – a nyugat- vagy keletpártiság kérdésében, Oroszország megítélésében – csak Fico vagy a szélsőjobboldal képviseli, a többi párttól pedig egészen mást hallanak vissza,

mint amit ők üdvösnek tartanak. Ebből is Fico profitál a legtöbbet.

Az emberekért, Szlovákiáért: Robert Fico plakátja. Fotó: Techet Péter, Pozsony, 2023

Szlovákiában mennyire van olyan liberális konszenzus, mint Csehországban?

Attól függ, miben. A fősodratú sajtó egyértelműen liberális nézőpontból kezeli a történéseket, vannak kedvencei és olyan szereplők, akiket nem kedvel. A politikában Oroszország ukrajnai inváziója kapcsán kialakult egy egységfront a liberális és jobboldali pártok között Ukrajna támogatásáról, fegyverekkel való ellátásáról – ezt csak a Smer, az SNS és a szélsőjobboldal vonja kétségbe. Hasonló a helyzet az Orbán-kormány megítélésével kapcsolatban is, de etéren nyilván vannak árnyalatok.

Ficóval bosszulja meg a lakosság, hogy az elit nem azt gondolja, amit a többség?

Az biztos, hogy Fico valami olyat kínál a „politikai piacon,” amit más pártok nem, miközben igény volna rá – egy nemzetorientált, kritikus és konfliktusvállalóbb külpolitika, illetve a stabilitás és az anyagi biztonság. Ha valakit a lakosság meg akar büntetni, az pedig leginkább az előző kormány: Eduard Heger vagy Igor Matovič.

Miért van káosz Szlovákiában?

A külföldi, de akár a magyarországi médiák is Szlovákia „orbanizációjától” tartanak. Mennyire Orbán Fico, hogyan kell elképzelni Szlovákia orbanizációját?

Az orbanizációt egy misztikus kifejezésnek tartom, amit azért dobtak be, hogy ijesztőnek hangozzon, de definíciót már nem mellékeltek hozzá, így mindenki kicsit mást ért alatta. Külpolitikai téren Orbán és Fico meglehetősen jól megértik egymást, segíthetik egymást, lehet egy felvállaltan Orbán-szimpatizáns rezsim Szlovákiában – ezt lehet orbanizációnak érteni. Lehet, valakinek a fogalom azt jelenti, hogy megerősödnek az autoriter tendenciák, és eddig plurálisan, liberálisan működő döntéshozói folyamatokat mélyrehatóan átalakítva központi irányítás alá vonnak.

Ezt nem tudom, mennyire lehet átültetni a gyakorlatban Szlovákiában: nem azért, mert Fico részéről ne lenne meg rá az igény, hanem mert hiányzik hozzá a káderállomány, a koncepció és a médiahátszél, ami Orbán esetében mind megvolt. Nem akarom ezt kisebbíteni, el tudom képzelni, hogy eltolódnak a hangsúlyok mondjuk a civil társadalom támogatásában, de az orbanizációt egyelőre inkább politikai szlogennek tartom, mintsem értelmezhető vagy látható koncepciónak.

Fico olyan politikusnak tűnik, aki a hatalomrajutásért és a hatalmon maradásért bármit megtenne, azaz végsősoron rendkívül pragmatikus. Ha kormányra kerülne, akár atlantista fordulatot is venne, csak hatalmat kaphasson végre a kezébe, vagy ezúttal komolyan gondolja, amit mond?

Ez most a szlovák politika egymillió eurós kérdése. Fico híre korábban se volt jó: amikor 2006-ban, Mečiar bukása után hatalomra került, akkori ellenfelei lenácizták, a diktatúra visszatérésétől tartottak. Fico akkor is nagyon pragmatikusan viselkedett: rendszerszintű, hosszútávú hatalomtechnikai változtatásokat nem foganatosított, inkább szimbolikus lépéseket tett. A kérdés az, hogy ez most is így van-e, vagy Fico radikalizálódása tényleges, mert látja, hogy az EU-szerte tapasztalható demokráciadeficit miatt ma sokkal több mindent lehet megúszni, mint korábban, és emiatt sokkal inkább nekiáll „rendet rakni” – ezt nyilván az is befolyásolja, hogy mennyire lesz erős a pártja, és kikkel fog tudni kormányozni.

Jól érzékelem, hogy a szlovák liberális média sokkal inkább próbálja elszigeteltnek mutatni Ficót, mint amennyire ő valójában elszigetelt? A Smer például nincs kizárva az európai balközép pártcsaládból, ugyanolyan tagja neki, mint az osztrák SPÖ vagy Olaf Scholz pártja, a német SPD.

Ha Fico nem akar indokolatlanul – és ez egy fontos kitétel – vétókig, támogatásmegvonásokig fajuló szóváltásba keveredni az EU-val vagy a NATO-val, a nemzetközi szereplők sem fogják látványosan keresni vele a konfliktust. Ez csak újabb púp lenne a hátukra Magyarország és Lengyelország után, ennél az uniós tisztviselők és pártok pragmatikusabbak. Szimbolikus deklarációkra persze lehetne számítani, sokan kijelentik majd, hogy veszélyben a szlovák demokrácia, jobban figyelnek rá.

Következzen akkor a Smerből kilépett politikusok által 2020-ban alapított másik nevében balos párt, a 13-15% köré mért Hlas! Ők kik?

Peter Pellegrini imidzse az, hogy ő az illedelmes Fico. A kormányfő, aki ugyan a Smerben kezdett politizálni, de nem annyira autoriter, nem annyira konfrontatív, szépeket mond, jólfésült. Azon választók, akiknek Fico már túl sok volt, de nem jobboldaliak, alternatívát láttak benne, és idén tavaszig úgy tűnt, hogy Pellegrini a középutas, senkire semmi rosszat, semmire semmi felháborítót nem mondó stratégiájával eléri, hogy a Hlas legyen a domináns párt, ő legyen a miniszterelnök, és megválogathassa, kivel kormányozzon. Szinte biztos, hogy ez a stratégia kudarcot vallott, a Hlastól ugyanis szivárognak el a szavazók:

akik inkább Ficóval szimpatizálnak, attól félnek, nehogy Pellegrini utat nyisson egy jobboldali-liberális kormányzásnak, a nyugatos Hlas-szimpatizánsok pedig attól tartanak, hogy Pellegrini a nyakukra hozza Ficót.

Azaz a színtelen-szagtalan jelleg, az üresség, a semmi Szlovákiában sem sikeres.

Pontosan, egyelőre úgy tűnik, a Hlas lesz a választás legnagyobb vesztese – de a szlovák politikában még egy hét alatt is rengeteg dolog történhet. A kormányalakításnál ugyan ott lehet, hiszen mindkét oldal számára kompatibilis partner, de nem a Hlas lesz a domináns párt, nem diktálhatja a feltételeket.

Mind a Smer, mind az abból kivált Hlas pártnevéhez hozzá van ragasztva a szociáldemokráciára utaló „-SD” rövidítés. Ez mennyire egy ilyen balos szavazókat orientáló ragacs, és mennyire van mögötte tényleges tartalom?

Sokkal inkább ragacs, mint sem. Nagyon kevés az ideológiai vita a kampányban, ezt mintha mellékesnek tartanák. A szlovák gazdaság makroökonómiai mutatói nem túl jók, a költségvetés kiegyensúlyozatlan, reformokat kell bevezetni vagy a kiadások visszavágásával, vagy a bevételek növelésével. Etéren tekinthető szociáldemokratának a Hlas, mert utóbbi, azaz a baloldali állásponton van, szeretnék megtartani a lakosság számára nyújtott kedvezményeket – mint a legtöbb párt, arról ugyanis alig beszél valaki a kampányban, hogy hogyan hozná egyenesbe a gazdaságot.

Peter Pellegrini erős államot akar. Fotó: Techet Péter, Pozsony, 2023

Pellegrini erős államot akar, legalábbis az egyik plakátján ez van, ez egy klasszikus szociáldemokrata szólam – ez akkor egy szlogen, egy kötelező kör?

Ennek a mostani kampányban van egy extra áthallása: az elmúlt időszakban az állam és a kormány is egymással veszekedő gyerekek gyülekezetének tűnt. A szlogen arra céloz, hogy ezek a szereplők végre felnőttként viselkednek majd, így a választó is tudja, mire számíthat tőlük.

A magyar posztkommunista gazdasági-kulturális és médiaelit eleinte az MSZP, majd az SZDSZ mögé állt be. Szlovákiában mi ezzel a helyzet, mennyire befolyásos ez a hálózat, hálózat-e egyáltalán, és mely pártok mögött van ott?

Szlovákiában a kuponos privatizáció miatt másként alakult ki a gazdasági elit, egységes álláspontról szerintem nem beszélhetünk.

A legkomolyabb oligarchák és pénzügyi befektetőcsoportok több párt mögött is egyszerre ott vannak, több politikustól is kérhetnek szívességet.

Ezzel együtt valószínűnek tűnik, hogy a jelenleg is zajló hatósági vizsgálatokban érintett oligarchák a Smerben látják a személyes sérthetetlenségük zálogát.

A szlovákiai sajtóban gyakran olvasni, hogy valaki „a jó oldalon” van, vagy hogy épp már nincs a „jó oldalon”, mert Ficóra kacsintgat. Mit hívnak „jó oldalnak”, és mi alapján teszik ezt?

A sajtóban olvasható jó oldal az szinte bizonyosan a „nyugati,” „európai” fogalmakat fedi le, az alternatív médiában pedig nagyjából a szlovák nemzeti érdek figyelembevételét értik alatta. Mindkettő egy erkölcsi álláspont, nem valamilyen racionális fogalom.

A szlovák jobb- és balliberálisok

Legyen a következő párt a szociáldemokraták teljes ideológiai ellentéte, a Szabadság és Szolidaritás (SaS, divatosan újrabrandelve SASKA), Richard Sulík most 5-7% közé mért pártja.

Sulík pártja a 2010-es évek elején jelent meg, neoliberális pártként definiálják őket, de szerintem inkább libertariánusok, olyan keményvonalas gazdaságpolitikát visznek, amely a szélsőségesen hatékony és nagyon minimalista, csak az életképeseket jutalmazó államban hisz. Egy nagy hitelességi problémájuk lett 2023-ra: hogy Sulík már három kormányt megbuktatott. Akármennyire is jólfésültek és nyugatosak,

Sulík nagyon nehéz ember és partner, az SaS-esek pedig sokszor értelmes kompromisszumokra is képtelenek. Ha benne vannak egy kormányban, az a kormány onnantól kezdve minden, csak nem stabil.

Viszont nincs alternatívájuk: ha nyugatbarát kormány alakul Szlovákiában, annak ők mindenképp részei lesznek, mert másképp nem jön ki a matek.

Erős gazdaság az anyákért és gyerekekért. Fotó: Techet Péter, Pozsony, 2023

Ez a kompromisszumképtelenség bizonyos szavazók szemében még vonzó is lehet, nem? Hiszen eszerint a párt elmegy a falig is, hogy a nekik fontos témákat, érdekeket képviselje.

Pontosan, ezért gondolkodnak a szlovák politikában kis 5%-os pártokban: Sulíknak, Matovičnak nem az a célja, hogy nagyon népszerű legyen, hanem hogy legyen annyi ember, amennyi bejuttatja őt a parlamentbe. A szlovák politikának ez a fajta szemlélet az egyik legnagyobb hátránya. Az SaS-nak van azonban egy másik gondja is: a szavazói nagyrésze átszivárog a teljesen másként liberális Progresszív Szlovákiához, és már taktikai okokból sem hajlandó leszavazni az SaS-re.

Mi az oka annak, hogy Szlovákiában egy libertariánus párt ennyire erős lehet?

Sulíknak mindig volt egy szakértői karizmája, olyan emberként tűnt fel, aki tudja a választ a vállalkozók problémáira. Szlovákiában az 1998-as első Dzurinda-kormány kemény és szűkmarkú gazdasági reformokat vezetett be, ezután jött egyenesbe az ország gazdasága és kezdett el felzárkózni a nyugathoz – azóta van egy olyan megítélése a vállalkozóbarát pártoknak, hogy ugyan érzéketlenek, de technokrata megközelítéseikkel ők teszik sikeressé az országot. Sokaknak ez imponál, pont ahogyan – nem akarok párhuzamot vonni a személyek között – vannak Steve Jobs-, Elon Musk- és Jeff Bezos-rajongók is.

A jobboldali liberálisok után jöjjenek a baloldali liberálisok: a Progresszív Szlovákia szépen hajrázik, 16-18% köré mérik most őket. Mi ennek az oka?

Ők olyanok, mint a Momentum: részben az elit gyerekei, részben fiatal vállalkozók, volt korábban roma elnökük is. Sokáig egy idealista, szivárványos pártnak tartották őket, ahol keverednek a klasszikus liberalizmus elemei az újhullámos ideológiák, mint az LMBT-jogok hangsúlyos képviseletével, emiatt

az volt a mondás, hogy az 5-7%-os mezőből nem fognak tudni kiszakadni, relatíve marginális párt maradnak. Az elmúlt egy év rácáfolt erre: a Progresszív Szlovákia mint a Smer fő alternatívája gyűjtőpárttá kezdett el válni,

felszívva az összes csalódott, de nyugatpárti, sok esetben akár jobboldali szavazót. Hosszútávon nem lesz ez fenntartható, de a mostani választáson minden bizonnyal erőn felül teljesítenek majd – a kérdés az, hogy fogják-e tudni adni a kormányfőt.

Mennyire pozsonyi, fővárosi párt a Progresszív Szlovákia?

Inkább nagyvárosi: miközben a legnagyobb támogatottsága valóban Pozsonyban van, Nyitra, Kassa, Zsolna is bástyája a pártnak.

Előny vagy hátrány volt nekik Zuzana Čaputová 2019-es meglepetésszerű elnökké választása? Egy szlovák liberális háttérember nekem korábban azt mesélte, hogy őt alapvetően későbbre akarták felépíteni, ám nagyobbat nyertek, mint gondolták, és azzal, hogy a politikusuk államfő lett, egy fontos arcukat veszítették el – a 2020-as választáson bezuhantak, a parlamentbe se jutottak be.

Valóban, 2020 előtt a Progresszív Szlovákia egy meg nem álló sikertörténetnek tűnt: gyakorlatilag a semmiből jött győzelem a 2019-es elnökválasztáson, majd első hely az EP-választáson. Az, hogy 2020-ban a választási koalíciók számára előírt 7%-os küszöbtől 0,04%-ra elmaradva szerepeltek, óriási pofon volt nekik. A mostani kampánystratégiájukra már sokkal több idejük volt, és jelentősen professzionálisabb.

A múltnak és a káosznak vége, a jövőre kell szavazni, mondja a PS elnöke. Fotó: TP

Mik most az üzeneteik?

Bemutattak nemrég egy nagyon részletes és ambiciózus programot minden liberális összes létező vágyálmával: fele-fele a listájukon a férfiak és a nők aránya, a hagyományosan konzervatív szlovákiai környezetben be szeretnék vezetni az azonos neműek házasságát, teljesen szét akarják választani az államot és az egyházat. Nagy kérdés, hogy ezek a célkitűzések mennyire jelentenek majd hátrányt a kompromisszumokról és visszalépésekről szóló kormányalakítási tárgyalásokon – mert a szavazóik számára problémát jelent majd az is, ha hajlandóak visszalépni egy céljuktól, hiszen akkor átverve érzik magukat, és az is, ha nem, mert akkor az alternatíva a Fico-kormány.

A Progresszív Szlovákia akkor az ún. jóemberek pártja, egy woke erő?

Abszolút, a szélsőjobboldaliak számára a Progresszív Szlovákia a megtestesült gonosz, a párt pedig egyértelműen, nagy örömmel bele is helyezkedett ebbe az ellenségszerepbe.

Németországban a woke-nemwoke pólus két széle, az AfD és a Zöldek sokáig párhuzamosan erősödtek. Az identitáspolitikai küzdelem Szlovákiában is kifizetődik az ellenérdekelt felek számára?

Igen.

A szlovák politika jobboldala

Térjünk akkor át a jobboldali pártokra, kezdjük is a kereszténydemokratákkal, a KDH-val. Őket 5-6% közé mérik most.

A KDH egy hagyományos, a lehető legklasszikusabb értelemben vett kereszténydemokrata párt, amely Északkelet- és Észak-Szlovákiában, a Szepességtől Árváig ott nagyon erős, ahol sok vallásos ember él. 2016-ban kiestek a parlamentből, oda két cikluson keresztül sem sikerült visszajutniuk, többszörös identitásválságon estek át, de mivel régi és erős struktúrákkal rendelkeznek, a többi hasonló cipőben járó szlovák párttal ellentétben ők nem tűntek el, és most a legtöbb kutatás szerint éppen hogy a bejutási küszöb fölött szerepelnének.

A KDH gondja az, hogy mivel kevés ingadozó szavazójuk van, a nagy részvétel lenyomhatja őket a küszöb alá. Abszolút nyugatpártiak, de semennyire sem kompatibilisek a liberálisokkal: bizonyára le kell nyelniük majd a Progresszív Szlovákia egyes liberális követeléseit, hiszen nekik is egy EU-párti kormány a céljuk.

Egy liberális szlovák újságíró egyszer azt mesélte nekem, hogy náluk nincs olyan európai értelemben vett jobbközép párt, amivel értelmesen vitatkozni lehetne – de a legközelebb a KDH áll ehhez. Ez a klasszik liberális gőg megnyilvánulása, vagy valóban így látja a pártot a pozsonyi média?

Így, de közben meg abszolút nem szeretik a KDH-t, katolibánnak neveznek a katolikus és a talibán szavak összevonásával mindenkit, aki keresztény és konzervatív szempontokat hoz be egy vitába, nevetségessé téve, elmaradottnak mutatni próbálva az illetőt. Ez is mutatja, mennyire nehéz lesz a nyugatos pártoknak úgy stabil kormányt alkotniuk, hogy azt egyikük se élje meg visszalépésként.

A katolibánozás mögött – tekintettel a KDH vidéki bázisára – van vidékizés is?

Noha van Pozsony-vidék konfliktus, a vidékizés nem ilyen kontextusban nyilvánul meg, ez inkább az erős jobboldali intézménynek számító egyház befolyása ellen van, a szlovák liberális identitásnak ugyanis alapvető eleme az egyházzal és a hittel való erős szembehelyezkedés. Ez az averzió azonban kölcsönös, és az utóbbi időben szintet is lépett.

A magyarországi jobboldalon valamiért liberálisnak elkönyvelt, a menekültek segítése mellett felszólaló Ferenc pápa sem győzi őket meg arról, hogy az egyház nem feltétlenül rossz?

Ez a probléma messzire vezet, Ferenc pápát a liberálisok is addig kedvelték látványosan, amig az orosz-ukrán háború kapcsán nem kezdett békemisszióba. Szerintem ez egy antagonisztikus, kölcsönösen feloldhatatlan ellentét, hiszen a szimbolikus témákban – mint az azonos neműek legális viszonyának rendezése, terhességmegszakítás – a két oldal nem is tudhat közmegelégedésre kompromisszumot kötni.

Egy kis keresztény párt most Igor Matovič OLANO-jával indul együtt, ahogy Andrej Kiska volt államfő minipártja is. Mit tud ígérni az 5-7% közé mért Matovič négy év káosz után, ki szavaz még rá?

Matovič tudatosította magában, hogy őt nem kell, hogy az egész ország szeresse, hiszen igazából látványosan utálják: most koalícióként indulva 7%-nyi szavazót akar összeszedni, amivel nagy kockázatot vállal. A parlament stabilitása szempontjából fontos lesz, hogy bejut-e az OLANO-koalíció: ők ugyanis azok, akikkel senki sem akar együtt kormányozni. Matovič annyira kiszámíthatatlan, hogy nem lehet vele hosszútávú egyezséget kötni, ő pedig miniszterelnöki karrierje alatt valószínűleg rájött és megbékélt azzal, hogy örök ellenzéki politikusnak született, aki rávilágít pár korrupciós ügyre, megafonba kiabál a parlament előtt vagy épp verekszik. Most arra törekszik, hogy a nemzet, de leginkább saját maga lelkiismerete legyen, rámutatva arra, aki épp rosszat csinál.

A maffia vagy az emberek: te döntesz. Fotó: Techet Péter, Pozsony, 2023

Eszerint még csak megzsarolni sem lehet, hogy viselkedjen?

Nem, annyira kiszámíthatatlan, és egy átlagos szlovákiai politikushoz képest tiszta, már csak a természetéből adódóan sem képes a szisztematikus lopásra.

Van egy szűk, de fanatikus réteg, akiknek Matovič a tisztaság és korrupcióellenesség garanciája, aki ha minősíthetetlenül viselkedik, az csak az igazságért vívott keresztes háború egy újabb stációja a szemükben.

Az OLANO-ból vált ki a Matovičot a miniszterelnöki székben követő Eduard Heger pártja, a Demokrati. Őket 3-4% közé, a küszöb alá mérik. Bejuthatnak?

A nyugatpárti koalíció stabil szövetségesei lennének, de egyetlen kutatás sem méri őket a küszöb fölé. Nem kizárható, hogy a taktikai szavazók végül bejuttatnák őket – ha ez megtörténne, az nagyon komoly segítséget jelentene akár a Progresszív Szlovákiának, akár a Hlasnak, hogy egy középutas, nyugatpárti kormányt hozzon létre. De szerintem nem fog megtörténni, mert Hegert gyengekezű kormányfőnek tartják, és rengeteg dolog miatt hibáztatják.

Nem lett tényező, de illik szót ejteni róluk: Mikuláš Dzurinda exminiszterelnök nagy visszatérésként beharangozott projektje, a Modrí még a Híddal együtt sem áll túl jól, őket 1-2% közé mérik.

Dzurinda nem kellett senkinek, kivéve a Szövetségből kilépő hidasoknak. Nem tudom elképzelni, hogy ki az, aki jó ötletnek tartja, hogy rájuk szavazzon – ha 3-4% környékén mérnék őket, el lehetne mondani róluk azt, amit a Demokratiról, de ők már a taktikai szavazókra sem számíthatnak.

Ahogy átnéztük a jobboldali pártokat, látszik: külön-külön indulva mind a bejutási küszöb környékén toporog, de sokszor inkább alatta mérik őket. A közös indulásról ugyan volt korábban szó, de végül elutasították. Mi lesz, ha emiatt végül elveszik jó 15-20%-nyi jobboldali szavazat?

Páran, például a Demokrati vagy Dzurindáék felszámolják majd magukat. De nem példanélküli a szlovákiai politikában, hogy elvesszen ennyi szavazat: 2020-ban a szavazatok majd’ harmada veszett el, a klasszikus liberálisok teljesen kiszorultak a parlamentből. Azaz hiába arányos a választási rendszer, a parlament összetétele nem képezi le a szlovákiai társadalmat.

A szlovák szélsőjobboldal

Menjünk tovább a szélsőjobboldalra. Ott a Sme rodina (Család vagyunk), Boris Kollár házelnök pártját szintén 5-6%-ra mérik.

Ők inkább szélsőpopulisták, akármit is jelentsen ez. Kollár egy celeb, kicsit olyan, mintha Berki Krisztiánnak lenne pártja: rendszeresen a bulvármagazinok címlapjain virít, volt egy csomó élettársa, felesége – az ő szavazói a bulvárt fogyasztók.

Ha megint beviszik a parlamentbe, a nem a politikai közegben szocializálódott Kollár ismét nagyon pragmatikus lesz, mindenfelé tapogatózni fog. A jobboldal problémája az vele, hogy hozzá közeli emberek bekerültek a rendőrség látókörébe, Kollár pedig nagy valószínűséggel ezen emberek sérthetetlenségét kérné a koalíciós szerepvállalásért cserébe, amit nem biztos, hogy hajlandó lenne megadni neki bárki is. Ebből adódóan a Smer koalíciós partnere kellene legyen, viszont Kollár többször is tagadta, hogy velük igyekezne kormányozni. Ez persze lehet taktika is.

Boris Kollár segít: most épp a jelzáloghitelüket törlesztőknek, mert nem kerülhetnek utcára családok. Fotó: Techet Péter, Pozsony, 2023

A pártja korábban Marine Le Pen szövetségeseként volt említve: ez egy sikertelen szélsőjobboldali kísérlet volt és mára lezárult, vagy ideológiailag továbbra is ott vannak?

A szociálkonzervativizmus mint ideológiai áramlat valamennyire lefedi őket.

A következő a Szlovák Nemzeti Párt, az SNS, a Budapestet anno tankokkal megszállni akaró Ján Slota pártja, amibe most Andrej Danko pártelnök ismét életet lehelt, és ugyancsak 6% környékén mérik őket.

Az SNS szintén egy hagyományos, történelmi párt. Dankónak sikerült kicsiben ugyanaz, ami Ficónak a Smerrel: 2020 után mindenki temette, de Danko sikeresen rebrandelte a pártot, és ma már a szlovák szélsőjobboldalon viszonylag illedelmes szereplőnek számít. Nagyon messze áll már Slotától, de még Matovičtól is: Danko ugyan nem egy értelmiségi, de legalább nem csinál botrányokat. Megvannak ma is azok a jobboldali nacionalista szavazók, akik úgy gondolják, hogy a nemzet nagyságát meg kell tartani, hogy Szlovákia az első – ez egy történelmi, stabilan 10%-os potenciállal rendelkező szavazóréteg, akikre a párt mindig is támaszkodhatott, noha egy részét most elvitte Robert Fico és az újhullámos, fasiszta szélsőjobboldal.

Vagyis akkor az SNS a szlovák MIÉP?

Végülis. De érdekes módon most a roma-, magyar- és zsidóellenesség nem került elő semmilyen formában, a „hagyományos szlovák ellenségekről” nagyon kevés szó esik a kampányban. Frusztráció a liberálisokkal és a migránsokkal szemben merül fel.

Említetted az újhullámos fasisztákat: ők a Republika, akiket 5-10% közé mindenhova mérnek.

Ők Marian Kotleba pártjából váltak ki: az egy klasszikus fasiszta párt, amelytől nagyon sokáig rettegni kellett. Kotleba pártmenedzselésben nem bizonyult túl sikeresnek, autoriter módszerekkel kiszorította a riválisait a pártvezetésből, a pénzügyeket szorosan saját kezében tartotta, így a maguk szintjén tehetséges,

a közösségi médiát jól használó úgymond szexi nácik önállósodtak. Ők kicsit a fegyvermániás redneckek szlovákiai megfelelői: jó imidzsük van, fiatalok, izmosak, csak úgy sugárzik belőlük a maszkulinitás.

A fiatalok körében a Progresszív Szlovákia mellett ők a legnépszerűbbek, de van olyan kutatás a teljes népesség körében, amely országosan a harmadik helyre hozta ki őket. A volt SNS-szavazók mellett az elmaradott régiókban, roma közösségek mentén élők, a velük való konfliktusokat megtapasztaló réteg is nagy arányban rájuk szavaz.

Ukrajnának még egy golyót sem adna a szélsőjobb. Fotó: Techet Péter, 2023

Mit jelent az, hogy újhullámos fasizmus?

Például a Republika az egyetlen párt, amely Szlovákia EU- és NATO-tagsága ellen kampányol – ezt még a Smer és az SNS sem mondja, sőt, ők kifejezetten kijelentették, hogy amennyiben a Republika ezt szabja a kormányalakítás feltételéül, úgy nem lesznek bevéve a kormányba. A „civil szféra” támogatásának teljes elvonásával kampányolnak. Oroszország-pártiságban velük még Fico sem tud versenyezni – igaz, amennyire pragmatikus, nem is akar. A Republika viszont szándékosan arra építi a saját imidzsét, hogy ők a spektrum szélén vannak.

Hogyan nyilvánul meg az Oroszország-pártiság a szlovák politikában?

Oroszország történelmileg is fontos szerepet játszott a szlovákiai politikában – gyakorlatilag a nemzet formálásában –, hiszen a cári birodalom a saját jól felfogott érdekében mindig is támogatta a régiós szláv népek nemzetépítő törekvéseit. Úgyhogy a szimpátiát indokolhatja a történelmi tapasztalat is. A tipikus szlovák „oroszpárti” álláspont ebben a kérdésben amúgy inkább egyfajta hídszerep kialakítására irányul a kelet és nyugat, az Egyesült Államok és Oroszország között.

A szlovákiai magyarok

Tizenegy pártról beszéltünk eddig, a tizenkettedik és utolsó legyen a közös magyar pártnak indult, de mára szétszakadt Szövetség. A pártot 3-4%-ra mérik, de közben mindenki azt mondja, hogy hagyományosan alulmérik őket a kisebbségi szavazóbázis miatt.

Elképzelhető, hogy elérik az 5%-ot, ehhez nagyon komoly erőfeszítésre lesz szükségük. A legnagyobb problémájuk az, hogy megint van magyar-magyar verseny, azaz a magyar voksokért a Híddal és egy másik minipárttal, a Magyar Fórummal is versenyeznek, ezen felül pedig nem igazán egységesek, emiatt nem is túl hatékonyak,

a belső harcok miatt pedig gyakran egymás ellen is kampányolnak attól függően, hogy ki a „nemzetibb” vagy épp „liberálisabb”.

Ehhez jön, hogy a szlovákiai magyarok rendkívüli mértékben kiábrándultak a politikából, a választási részvétel a déli országrészben nagyon gyenge. A Szövetségnek a minél alacsonyabb részvétel segítene.

Milyen mondanivalóbeli eltérés van a magyar pártok között?

A Magyar Fórum és a Híd markánsan Orbán-ellenes, a Szövetség nem.

Ennyire fontos volna a magyar állampolgársággal nem is rendelkező szlovákiai magyar választóknak, hogy a határ túloldalán mit csinál Orbán Viktor?

A magyarországi törésvonalak valamennyire átjönnek a határon túlra, az Orbán-pártiság vagy Orbán-ellenesség elég súlyos vád vagy komoly dicséret lehet. És ezzel azt is deklarálják, hogy mennyire látványosan ukrán- vagy oroszpártiak, hogyan viszonyulnak az EU-hoz.

Az etnikai magyar párt, az MKP/MKÖ, majd a Szövetség a parlamentbe sok éve képtelen bejutni, Orbán Viktor Tusványosról meg is üzente, hogy gyenge a teljesítmény. Mi lesz, ha ezúttal se kerülnek be?

A Szövetségnek továbbra is erős a régiós képviselete, jelen vannak az önkormányzatokban és a megyékben, tehát nem szűnik meg nyomtalanul. De az a kérdés, hogy vajon van-e értelme az önálló etnikai politizálásnak – szerintem van –, minden korábbinál fontosabbá válik a közbeszédben.

Orbán mintha el is engedte volna egy ideje a magyar pártokat, 2020-ban Pellegrininek drukkolt, most pedig Fico mellett áll ki a Fidesz. Hogyan dolgozza fel a szlovákiai magyar közösség, hogy Orbán Viktor és a Fidesz az általuk annyira gyűlölt Ficónak szurkol?

A magyar kormány szerintem teljesen realista döntést hozott, mikor felismerte, hogy a Szövetség nem jut automatikusan a parlamentbe, a Híd-frakció egy részének távozásával pedig még nehezebb dolga lesz, és van B-terve, pontosabban párhuzamosan támogatja mindkét felet. És ebből bizony következnek anomáliák, hiszen Fico Orbán természetes szövetségesévé vált Európában, miközben a szlovákiai magyarok természetes ellensége. Pontos számokkal nem találkoztam, de szerintem a közösség egy része – különösen amelyik magyar médiafogyasztó – fel tudja dolgozni ezt az ellentmondást, de erre a bázisra önmagában nem lehet felépíteni például egy sikeres, öt százalékot elérő és egyszerre Orbán/Fico-barát magyar gyűjtőpártot.

Rastislav Káčer volt külügyminiszter azt mondta nemrég egy interjúban, hogy Fico visszaadná Magyarországnak Dunaszerdahely környékét. Ezzel akaratlanul is, de hoz voksokat Ficónak a szlovák politikából kiábrándult magyarok körében?

Ezt nem hinném. Káčer egy nagyon furcsa figurája a szlovákiai politikának a dezinformációs tevékenységével, miközben a liberális körökben sokan tisztelik és a korábbi tevekénységéből adódóan egyébként ismeri Magyarországot. De Ficóra ezért nem szavaznak többen, különösen nem a magyarok.

Az, hogy szlovák pártoknak vannak magyar jelöltjeik – az SaS-nél Ravasz Ábel volt hidas romaügyi kormánybiztos indul –, vihet el tömeges voksokat a magyar pártoktól, vagy a rájuk való szavazás egy szubkulturális jelenség legfeljebb?

Tömegesen nem fognak szavazni rájuk a magyarok. A tokenmagyar jelenléte egy stratégia, ezek a pártok azt akarják ezzel bizonyítani, hogy ők nem teljesen szlovák pártok, nekik is vannak magyarjaik. Az etnikai magyar pártoknak a dél-szlovákiai régiók fejlesztésével és kisebbségi jogokkal kellene foglalkoznia, mert erre a szlovák pártok képtelenek.

Milyen arányban szavaznak a magyarok már most szlovák pártokra? Mely szlovák pártok mondhatóak a leginkább fogékonynak a kisebbségi jogok iránt?

A liberális Progresszív Szlovákia programja például eléggé részletes, de a magyar választók aligha a kisebbségi jogok miatt választanak szlovák pártot. A Forum Intézet márciusban publikált kutatása szerint a magyar nemzetiségű választók 58 százaléka szavazna az – akkor még egységes – Szövetségre, körükben a legnépszerűbb szlovák pártoknak a PS (5,4%), a Hlas (4,9%), illetve a Smer (4,2%) számítottak – de azóta valószínűleg alapvetően átrendeződtek a preferenciák.

Az interjú elején említetted, hogy a Hlas nem lesz domináns párt – de mégis ő az, aki mindkét oldal számára kellhet a többséghez. Amit tudunk, az az, hogy Pellegrini nem szívesen koalíciózna a PS-szel, a Smerrel szívesen, viszont a Republikával már nem. Tehát jelenleg két koalíciónak lenne többsége: PS-Hlas-KDH-SaS(+Sme rodina?), illetve Smer-Hlas-Republika(+SNS?). Egyikben Pellegrininek a PS-szel van baja, másikban a Republikával. Melyik mellé fog állni?

A sok változó miatt nagyon leegyszerűsítve három kimenet lehetséges: egy hangsúlyosan nyugat- és EU-párti kormány a Smer kihagyásával, egy különutas kormány a Smer és a Republika részvételével, vagy egy mérsékeltebb Smer-kormány a szélsőjobb nélkül. Illetve nagyon is valós egy negyedik lehetőség: a sok egyezkedés ellenére sem jön össze egy stabil kormánykoalíció es tovább folytatódik a szlovákiai politikai válság a gyakorlatban elég erőtlen Ódor-hivatalnokkormány menedzselésével.

A V4 újjáélesztése szempontjából milyen kimenetelek lehetnek?

Egy normálisan működő visegrádi kooperáció mindenki érdekében lenne, mert a négy ország geopolitikai érdekei az unión belül sok részterületen továbbra is nagyban megegyeznek – az ukrán-orosz konfliktus kezelése a nagy, hangsúlyos kivétel. Fico esetleges hatalomra kerülésével megerősödnének a bilaterális szlovák-magyar kapcsolatok, de a V4-eken belüli törésvonal nem tűnne el. Én abban bízok, hogy a visegrádi négyek szerepe felerősödik, de nem Fico, hanem a józan ész miatt.

Milyen Fico megítélése Csehországban, Lengyelországban?

Nem nagyon látszik. Csehország és Szlovákia a politikai rezsimtől függetlenül mindig is egymás természetes, közeli szövetségesei voltak, ez biztosan később sem fog megváltozni. A lengyel kapcsolat ugyanannyira ellentmondásos lehet majd, mint Magyarország esetében.

Lengyelországban a PiS régóta németezik, Václav Klaus környékén is egy Németországot kiegyensúlyozó tömbnek látják, és ezért szeretik a V4-et. Miután Szlovákia kis túlzással szintén a német autóiparból él, tematizálja Fico és a Smer a német befolyás ügyét?

A német szál semennyire sem hangsúlyos a kampányban, a németellenességnél sokkal nagyobb szerepet kap az Amerika-ellenesség.

Ha Fico kerül kormányra, megjelenhet Szlovákián belül a liberális konszenzus uralta Csehországhoz való visszacsatlakozás vágya?

Persze, mármint abban az értelemben, hogy már most olvastam olyan kommentárokat releváns újságíróktól, melyekbe Fico esetleges sikeréért a nem eléggé felvilágosult választókat hibáztatják, nem pedig a politikai kínálatot. De ez nem újdonság, lásd a deklarált „elköltözök az országból” hullámot bármelyik országban bármelyik választást követően, ami a frusztráció számlájára írható.

(Bukovics Martin)