Min múlik, hogy jön-e uniós pénz?

Bonjour, guten Morgen, dobro jutro! Ahhoz képest, hogy kiderült szinte biztosra, a Balkánon nem lesz háború, valami európai parlamenti állásfoglalásról beszél a budapesti sajtó, de mindenki nagy szerencséjére mi nem budapestiek vagyunk, így beszélhetünk az olyan dolgokról, mint hogy kik és hogyan érték el, hogy Szerbia és Koszovó lecsendesedett, hogy ténylegesen min múlik az, hogy jön-e uniós pénz, hogy tényleg oltásigazolványhoz kötik-e majd globálisan az utazást, hogy min bosszankodik most nagyon erősen a lengyel kormány, és hogy mekkora különbség van aközött, ahogyan az EU és ahogyan a román nép látja Romániát. Jó olvasást!

---

Nyugi, pont akkora az esélye, hogy megkapjuk az EU-s pénzeket, mint két hónappal ezelőtt

Százalékos esélyre továbbra sem tippelnék, de az senkit ne tévesszen meg, hogy a napokban nagy lett a turbulencia a jogállamisági mechanizmus körül – a szappanopera legújabb részében ugyanis tényleg semmi érdemi nem történt. A sajtóba szerdán véletlenül „kiszivárgott”, hogy a Bizottság nincs meghatva a kormány úgynevezett korrupcióellenes csomagjától (okkal egyébként), majd csütörtökön az Európai Parlament is elfogadott egy állásfoglalást arról, hogy most már aztán tessék a Bizottság eredeti javaslatának megfelelően szankcionálni Magyarországot, mert a „korrupcióellenes” csomag nem nyújt elég garanciát az EU-s pénzek ellopása ellen.

Ebben az a szép, hogy amint azt már akkor is írtam, a Bizottság már eredetileg, szeptemberben sem volt elájulva a kormány – akkor még csak beígért – törvénycsomagjától, és mivel akkor a 7,5 milliárd eurónyi kohéziós pénz felfüggesztéséről szóló javaslatot beadta a Bizottság a tagállami kormányokat tömörítő Európai Unió Tanácsának, így onnantól kezdve

tökmindegy, hogy a köztes időben, mikor már a labda rég a tagállami minisztereket tömörítő Tanács térfelén pattog, a Bizottság mitől van meghatva vagy elájulva: ezért is nem nyilatkozat, hanem „sajtóértesülés” útján értesülhettünk a nagy semmiről, aminek azért adtak egy esélyt, hátha politikai nyomásgyakorlásra jó lesz.

Az Európai Parlament állásfoglalásáról meg annyit, hogy az egész jogállamisági eljárásban az EP-nek nem osztottak lapot: a javaslattevő a Bizottság, a döntést a Tanács hozza, az EP-képviselők legfeljebb a pálya széléről kiabálhatnak, miközben amúgy senki se kérdezte a véleményüket. Az egyetlen dolog, amire az állásfoglalás jó lehet, hogy a szavazási listákat böngészve az esélylatolgatás szempontjából releváns infók is szembejönnek: például a lengyel kormánypárt, a PiS – orosz-ukrán helyzet ide vagy oda – továbbra sem támogatja Magyarország pénzügyi csuklóztatását, de ami talán meglepőbb, hogy a nagyobb szlovák és cseh kormánypártok képviselői sem.

Újra van valami egység? A V4-es miniszterelnökök tegnap Kassán, balról jobbra: Orbán Viktor magyar, Petr Fiala cseh, Eduard Heger szlovák és Mateusz Morawiecki lengyel kormányfő. Fotó: Krystian Maj, KPRM

Merthogy a lényeg nem az Európai Parlament, hanem a nemzeti kormányok akaratán múlik, ők fognak a Bizottság pénzfelfüggesztési javaslatáról minősített többséggel dönteni a Tanácsban. A Tanácsban pedig nem az elvek, hanem a politikai érdekek és alkuk diktálnak. Például a csehek és a szlovákok – EP-képviselők útján előrevetített – elnézése aligha független attól, hogy Orbán korábban úgy puhította fel az oroszok elleni energiaszankciókat, hogy az az egész közép-európai térségnek jól jöjjön. Nem hiába szavaz a magyar parlament csak jövőre a finn és a svéd NATO-csatlakozási kérelemről, hátha így legalább egy tartózkodást ki lehet húzni a két északi tagállamból. (A szavazásnál ugyanis az igenek számítanak a minősített többségbe, ergo a tartózkodás olyan, mintha “nem” lenne.) Aztán ott van az Ukrajna megsegélyezésére felvenni szánt második közös EU-s hitel, amit egyelőre bőszen ellenez Magyarország, de el tudom képzelni, hogy beadná mégis a derekát, ha megkapná a pénzeket. És van egy csomó „ha” és kölcsönös szívesség, amikről nem belelátva a színfalak mögé, az egyes miniszterelnökök fejébe, fogalmunk sincs.

Épp ezért is nehéz megjósolni a decemberi tanácsi szavazás végkimenetelét. Annyi azonban biztos, hogy nem az Európai Bizottság „kiszivárgott” és az Európai Parlament elharsogott ajánlásai lesznek a döntők, hanem az, hogy ki mit kér vagy remél egy-egy „megfelelő” szavazatért cserébe.

Végül a tisztánlátás kedvéért: mindez a 7,5 milliárd euró felfüggesztését kilátásba helyező jogállamisági mechanizmusról szólt. Az EU közös hiteléből finanszírozott helyreállítási alap, amelyből 5,8 milliárd euró a tét, más tészta: ott nagyon is számít, mit mond vagy akar a Bizottság, mert a Bizottság saját maga húzhatja az időt akár a végtelenségig a magyar helyreállítási tervről való döntéssel (amit aztán szintén a Tanácsnak is meg kell majd erősítenie). A legfrissebb értesülések szerint a helyreállítási pénzekre végül csak rábólintanak majd Brüsszelben, de korábban olyasmiről is cikkeztek, hogy ezt egy átfogó igazságügyi reformhoz kötnék – aminek egyelőre nincs nyoma a budapesti parlament honlapján. Az 5,8 milliárd euró sorsáról tehát egyelőre teljes az átláthatatlanság bő egy hónappal az év vége előtt – még szerencse, hogy Európában Magyarországgal ellentétben jogállam van, ugye?

(Bakó Bea)

---

A hét kérdése: mi lesz a tanácsi szavazáson?

Bármit is ködösítenek az elemzők, a lényeg ez, és elvileg másfél hét múlva, december 6-án tartják majd a mindent eldöntő szavazást. Ahhoz, hogy átmenjen a Bizottság javaslata, az országok 55%-ának kell igennel szavaznia rá, de úgy, hogy az EU lakosságának 65%-át képviseljék. Ha viszont kevesebb, mint 4 tagállam ellenzi, a lakosságaránytól függetlenül automatikusan átmegy. A tartózkodás ‘nem’ szavazatnak számít, és a szavazás nem titkos, azaz látszódni fog utána, melyik ország mit mondott.

Spekuláljunk egy kicsit mindenféle tét és komolyság nélkül, hogy ki hogyan szavaz!