Milyen a horvát Orbán? Hol laknak még magyarok Romániában?

Úgy néz ki, lassan lecseng a magyar közélet kampány előtti nagy pillanata, amikor lemondani kényszerült egy államfő és egy EP-listavezető, tízezreket vittek utcára influenszerek, és tömegek tippelgették, hogy vajon mi mozgathatja Magyar Pétert, aki látszólag kitálalt, de nem mondott semmi érdemit azóta se. Ahogy szombati évértékelőjében Orbán Viktor sem, akit láthatóan sokkal jobban izgat az EP-választás az eleve általa elbábozott magyar belpolitikánál. Jogos, ezzel mi is így vagyunk.

Ez tehát végre egy szokásos hírlevél sok-sok Közép-Európával! Szó lesz arról, hogy

• mi az oka annak, hogy hamarosan egymillióan se lesznek magyarok Romániában és hogy vannak-e olyan részek az országban a friss népszámlálási eredmények alapján, ahol tíz év alatt több magyar, cigány vagy akár német lett, mint román;

• miért fogott össze a horvát ellenzék, és hogy lesz-e magyar vagy akár szerb mintára közös fellépés és lista a jobbratolódott HDZ ellen az idei választáson;

• hogyan idegesíti a német kormányt Donald Tusk; miért sebezhetőek a román katonai és titkosszolgálati objektumok; miért fordulnak el nyugati szövetségesei a 16 évessé vált Koszovótól; mit csinált Karácsony Gergely Belgrádban; miért ijedt meg egy AfD-s hóembertől a német rendőrség; hol kell borozni május végén;

• mik az EP-választási hírek: uniós hivatal exvezetője a szélsőjobb szolgálatában, PiS-es személyzeti botrány és von der Leyen második ciklusa a téma. Jó olvasást!

---

A romániai magyar falu, ami mára német lett

Noha már 2021-ben lezajlott a romániai népszámlálás, az adatok kiértékelése olyan lassan megy, hogy még mindig nincs például aktuális térkép az etnikai viszonyokról. Mármint hivatalos: az erre szakosodott romániai intézménynél még mindig csak a 2011-es verziót lehet lehívni. Egy erdélyi származású történész, Kovács Szabolcs viszont a nyers adatokból, önszorgalomból elkészítette Románia friss etnikai térképét, és ha már, a romániai magyarság arányát is szemléltette egy külön darabon, majd felrakta őket az ismerőseinek a Facebookra – úgyhogy ezek most itt, a Gemišten debütálnak a nagyközönség előtt! Ennek apropóján Kovács Szabolcsot megkérdeztem arról is, hogy milyen következtetéseket és tanulságokat lehet levonni az adatokból.

A magyarok aránya Romániában: pirossal a 80% fölötti többség, naranccsal a 80% alatti többség, sárgával, ahol kisebbségben vannak, de 20% felett. Közepesen világos kékkel, ahol 10-20% között, világoskékkel, ahol 5-10% között, sötétkékkel, ahol 1-5% között. Szürkével, ahol ezalatt. Grafika: Kovács Szabolcs

Mi történt a romániai magyarsággal a 2011-es népszámláláshoz képest?

Stabilan fogyott a két népszámlálás között eltelt tíz évben a száma – ugyanakkor túlzás lenne kijelenteni, hogy ez a számbeli fogyás sokkal gyorsabb ütemben zajlott volna, mint korábban. Míg 2002 és 2011 között 204 ezer fővel lett kevesebb a magyarság száma, 2021-ben 225 ezer fővel kevesebben vallották magukat magyar nemzetiségűeknek, mint tíz évvel korábban.

Százalékos arány tekintetében már látványosabb a fogyás: míg 2002-ben 6,6% volt a romániai magyarság aránya, 2011-ben még 6,1%, addig 2021-ben pedig már csak a romániai összlakosság 5,2%-a vallotta magát magyarnak.

A végleges népszámlálási adatok szerint 2021-ben 1 002 151 volt a romániai magyarság száma, mely a leginkább azért döbbentette meg a közvéleményt, mert így a lélektani határnak számító egymilliós szám közvetlen határára került.

Meg kell itt említenünk ugyanakkor egy sajátos és hangsúlyos problémát, melynek szintén kihatása volt a népszámlálási eredményekre: az országban csaknem 2 és fél millió ember nem diktálta be nemzetiségét. Közöttük vélhetően akár további százezer magyar bújhat meg. A nemzetiség be nem vallásának több oka is volt. Ez volt az első romániai népszámlálás, mely – első körben – jórészt online zajlott, és szemmel láthatóan erre sem a szervezők, sem a lakosság nem feltétlenül voltak felkészülve.

Voltak azonban ennél banálisabb okok is: Csíkszeredában például sokan azért nem fogadták a számlálóbiztosokat, mert elterjedt az az alaptalan pletyka, hogy a megadott adatok határozzák meg, hány ukrán menekültet fognak betelepíteni a megyeszékhelyre. A probléma olyan méreteket öltött, hogy a Székelyhon külön cikkben foglalkozott a kérdéssel, Korodi Attila polgármester pedig kénytelen volt hivatalos nyilatkozatot közzétenni, melyben cáfolta a fenti pletykát – ennek ellenére is a városban a lakosság 11,5%-a nem regisztráltatta nemzetiségi hovatartozását. De nem volt jobb a helyzet a másik magyar többségű megye székhelyén, Sepsiszentgyörgyön sem, ahol ez az arány 11,28%-ra rúgott. A székelyföldi városok közül Gyergyószentmiklós vezeti a negatív rekordot, 14,93%-kal.

Az általad készített térképek alapján nagyon fogy a szórványmagyarság, azaz a nem a Székelyföldön, egy tömbben, hanem Erdély-szerte a többségben lévő románok mellett élők magyarok száma. Asszimiláció, az idősek természetes fogyásnak nevezett elhalálozása vagy a fiatalok elköltözése a fő ok?

Mindhárom tényező szerepet játszik, ugyanakkor legfontosabbként mindenképp a külföldre költözést határoznám meg. A szórványvidék fokozatosan elöregedik, az itteni magyarságnak évtizedek óta negatív a természetes szaporulata, a fiatalság jobb esetben nagyobb városokban, rosszabb esetben külföldön találja meg boldogulását.

Már régen nem Magyarország az elsődleges úticél – Székelyföldről sem –, a romániai magyar fiatalok Nyugat-Európát célozzák meg az itteni magasabb bérek és magasabb életszínvonal miatt. Egyes nagyvárosokban is már nagyon látványos a fogyás:

Nagyváradon és Szilágysomlyón 20% alá csökkent a magyarok aránya, 10% alá ment Nagybányán, 5% alá Brassóban és Besztercén. Nagyszeben lett az első olyan erdélyi megyeszékhely, ahol a magyarok aránya nem éri már el az 1%-ot sem.

Kifejezetten gyorsnak mondható a magyarság fogyása Arad megyében, ahol tíz év alatt 10%-ról 6%-ra csökkent az aránya. Itt az asszimilációs arány is eléggé jelentősnek mondható, bár hivatalos kimutatást vélhetően senki nem készített.

A moldvai csángók gyakorlatilag kimutathatatlanok lettek mára, ezt jól látom? Vagy megvannak ők továbbra is, csak nem magyarként?

Sajátos, de a magukat magyarnak valló moldvaiak száma 2011-hez képest nőtt, még ha csak néhány száz fővel is. A jelenség már a román médiának is feltűnt,

az Adevărul bukaresti napilap nemrég egy olyan cikket hozott le, melyben a „moldvai katolikusok” erőltetett, a magyar állam pénzén történő elmagyarosításáról értekeztek, a Moldvai Csángómagyarok Egyesületét pedig a magyar kormány ügynökszervezeteként írták le, mely szerintük ezt a célt hivatott elősegíteni.

2021-ben a moldvai megyékben, azaz Suceava, Botoșani, Neamț, Iași, Vrancea, Vaslui és Bákó megyékben – Galați északi része is történelmileg Moldva, de én attól most önhatalmúlag eltekintek – 4995 személy vallotta magát magyar nemzetiségűnek. Meg kell ugyanakkor itt említeni, hogy közülük 2635 személy a magyar többségű Gyimesbükk községben, illetve 265 személy az Ágas községhez tartozó Kosteleken él: ezek kakukktojásnak számítanak, amennyiben a történelmi Erdély részei voltak, és csak az 1950-es években végrehajtott megyerendezésekkor csatolták őket „Moldvához”.

A tulajdonképpeni moldvai magyarság száma így hivatalosan 2372 főt tesz ki. Egyes községekben még nőtt is a magyarok aránya: így Klézse községben 6,2%-ra, Gajcsána községben a hozzá tartozó Magyarfalu miatt 11,5%-ra, de Tatrosvásárhelyen és Szőlőhegy községekben is váratlanul megjelent egy 1% feletti magyar közösség. A legutóbbi önkormányzati választáson az RMDSZ-nek sikerült egy-egy tanácsost bejuttatni Gajcsána és Tatrosvásárhely helyi tanácsába, ezzel az 1950-es évek óta először sikerült a moldvai magyarságot – bizonyos szinten – politikailag megszerveznie. Utoljára a Magyar Népi Szövetség juttatott be egy moldvai csángót a klézsei Duma György személyében a bukaresti parlamentbe, 1949-ben.

Ez az óvatos öntudatra ébredés a magyar nyelvtanításnak és a különféle kulturális programoknak köszönhető. Ugyanakkor a magukat magyarnak vallók aránya ahhoz képest, hogy valójában mennyien beszélik a magyar nyelvet, valószínűleg elenyésző. Utoljára Tánczos Vilmos járta be a moldvai csángó falvakat az 1990-es években, akkori kimutatása szerint mintegy 60 ezer fő beszélte a magyar nyelvet anyanyelveként. Bár ezt a terepbejárást azóta senki nem csinálta utána, sajnos a moldvai magyarság asszimilációja gyors ütemben zajlik és ugyanúgy hozzájárul az itteni magyarság számának csökkenéséhez a külföldre vándorlás.

Az EU-tagság utáni szabad munkavállalási moratóriumot követően a 2021-es volt az első romániai népszámlálás. Vannak olyan területek, ahol a magyarság aránya amiatt tudott nőni akár csak egy kicsit, mert a románok tömegesen elhúztak onnan Olaszországba, Spanyolországba, Németországba, Ausztriába?