Miért van káosz Szlovákiában?

Jó reggelt! Május 9-e van, ez az Európa-nap, amikor elvileg Európa békéjét és egységét kellene ünnepelni. Hogy az egység mennyire nincs meg, azt jól mutatja bármi legkésőbb az EU-s pénzügyi válság kezelése és Görögország megbüntetése óta, legújabban az, hogy el akarják venni a kisebb tagállamok vétójogát az uniós kül- és biztonságpolitikát illetően. A béke, pláne az eredeti elképzelés, egy Lisszabontól Vlagyivosztokig tartó együttműködés pedig lekerült a napirendről, és nem úgy néz ki, mintha ebbe Európa beleszólhatna vagy bele akarna szólni: nem csoda, hogy német bestsellerekben már az EU bukását vizionálják. Ha tehát valamit ünnepelnék, az az európai sokszínűség, szerencsére ez még megvan. Ennek jegyében a mai témák:

• Vasárnap délben lemondott a szlovák miniszterelnök, így egy időre véget ért az ottani kormányválságos kabaré: az elnökasszony egy magyar közgazdászra bízta a választási kampány alatti kormányzást egy szakértői kormány élén. Tokár Géza politikai elemzővel beszéljük át, hogy mi van és lesz most Szlovákiában.

• Hogyan politizálódott át szinte azonnal a két múlt heti szerbiai mészárlás, mit jelent az, hogy az ellenzék szerint hamarosan mindennek vége lesz Szerbiában?

• Hogyan propagál orbánista fordulatot Sebastian Kurz, és mikor térhet vissza?

• Hogyan sikerült nigériai magántulajdont csinálnia német állami tulajdonban lévő műkincsekből a német külügyminiszternek a feminista külpolitika jegyében?

• Melyik közép-európai város várta legjobban III. Károly koronázását, és miért?

---

Chronik Mitteleuropa

A politika máris rátette a kezét a szerbiai tömeggyilkosságokra

Még el se temették a múlt héten az iskolájukban meggyilkolt gyerekeket és azon falusiakat, akiket rejtélyes körülmények között egy 20 éves lőtt le a belgrádi mészárlás éjszakáján, a szerb balközép ellenzék pártjai már be is jelentették, hogy az országos gyász végének másnapjára tüntetést hívnak össze az erőszak ellen, értve ezalatt az egész országot megrázó gyilkosságokat és egy árukapcsolással azt is, ahogyan a szerb kormány és holdudvara általánosságban kezeli a dolgokat. A Vučić elnök aktuális ellenségeinek kinevezett emberek ellen uszító, ellenük erőszakot és gyűlöletet szító közmédia vezetőinek leváltását, az ugyanebben utazó Pink és Happy nevű tévék sugárzási engedélyének felmondását, a valóságshow-k, valamint az elnököt támogató, az újságírói etikai kódex ellen rendszeresen vétő bulvárlapok betiltását, valamint a belügyminiszter és a titkosszolgálatok vezetőjének, Aleksandar Vulin távozását követelték, ugyanis úgy látják, ők nem képesek garantálni a szerbek biztonságát.

Mostantól brutális kézivezérlés jön Szerbiában

Noha a szélsőjobboldali ellenzék nem vett részt rajta, mondván csak pár napja történtek a gyilkosságok, a tüntetés az utóbbi évek egyik legnagyobbja lett: több ezren hallgatták, ahogy random tüntetők felolvassák a kegyeleti okokból nem felszólaló balközép politikusok követeléseit, és közlik, hogy amennyiben azokat május 12-ig nem teljesíti a kormány, úgy Vučić számára mindennek vége lesz, jelentsen ez bármit. Noha a kormánysajtó igyekszik ügyet csinálni egy felbőszült újságírónak az erőszak elleni tüntetésen elhangzott mondataiból, miszerint be kellene menni a parlamentbe és letépni az elnök fejét, az ellenzéki sajtóban megszólaló tüntetők inkább arra számítanak, hogy nem egy újabb gyilkosságot, hanem valószínűleg egy, a tegnapinál is nagyobb kormányellenes demonstrációt kell ezalatt érteni.

Vučić már napközben közölte, hogy elég régóta tüntetnek ellene, és még mindig ő az elnök, kibírja ezt is. Aztán csak bevonult este kilencre a Happy tévébe, hogy elmondhassa, hazudnak a szervezők, amikor ötvenezer tüntetőről beszélnek, mert a résztvevők pontosan meg lettek számolva, és legfeljebb kilencezren, ha voltak.

Ana Brnabić miniszterelnök hiába állítja, hogy a most kormányzó pártok a korábbi, baloldali kormányok ellenzékeként az akkor történt tragédiákat nem használták fel politikai céljaikra, most mindenki kiveszi ebből a részét. Aleksandar Vučić még az országos gyász kezdete előtt arról beszélt, hogy ha nem lenne felelős pozícióban, Szerbia destabilizációjáról szóló összeesküvés-elméletek jutnának eszébe a második mészárlásról – a haladó párt környékén a balos-nyugatos ellenzéket kimondva-kimondatlanul amerikai, a szélsőjobboldalit pedig orosz ügynöknek tartják, de eleve szeretik magukat mindenféle összeesküvés-gyakorlatok elszenvedőiként bemutatni.

A lemészárolt gyerekekre való, iskola előtti múlt heti megemlékezésen sem az elnök, sem a kormányfő, sem a belgrádi főpolgármester nem vett részt, csak az egészségügyi és az oktatási miniszter, utóbbi aztán le is mondott. A távolmaradás azért is furcsa, mert Vučić túllépve az elnöki jogkörein személyiségi jogot, adatvédelmi előírásokat és orvosi titkokat lábbal tiporva, rendkívüli sajtótájékoztatókat összehívva menedzselte a tragédiákat, olyan információkat (a kiskorú gyilkos orvosi jelentésében és vallomásában foglaltakat, a szülei fizetésének összegét) osztott meg a nyilvánossággal, amelyeket eleve nem is szabadott volna megkapnia, és úgy nyilvánította terrorcselekménnyé a második mészárlást és ígért be a 20 éves tettesnek életfogytiglant, hogy az nem az ő, hanem a bíróság feladata volna, ráadásul ügyvédek szerint a történtek eleve nem merítik ki ezt a kategóriát, életfogytiglant pedig eleve nem kaphat, mert a szerb törvények szerint azt csak 21 év felettiekre lehet kiszabni.

A szerb elnök a mikromenedzselés bajnoka, krízishelyzetekben tudja igazán alakítani a kedvenc figuráját, a népéért aggódó, ötletelő, azt minden erejével megvédeni igyekvő, ebben már eddig is alaposan elfáradt, de egy darabig talán még kitartani képes családapát: azt sugallván, hogy itt az igazi áldozat az ő,