Miért nehéz megmondani, hogy kire szavazz az EP-választáson?

Az európai parlamenti választásban az a jó, hogy

mindenki a regisztrált lakóhelye szerinti ország pártlistáira szavazhat: azaz hiába vagyok mondjuk magyar állampolgár, ha Olaszországban van a hivatalos lakcímem, az olasz pártok között válogathatok akkor is, ha olasz állampolgár nem vagyok.

Nem kell hazautaznom vagy elmennem a nagykövetségre a hazai választékért.

Persze lehet utóbbit is tenni, ám az, ha valakinek több országban is van regisztrált lakcíme, a szavazás napján pedig beutazza Európát, hogy leszavazzon mindenhol, egyrészt tiszteletreméltó európaiságot feltételez, másrészt nehezen lenyomozható ugyan, de választási csalásnak számít, így erre nem bátorítanék senkit. Giovanni di Lorenzo, a német Die Zeit olasz-német kettős állampolgár főszerkesztője a 2014-es EP-választáson így tett, és miután elbüszkélkedett ezzel egy talkshow-ban, indult ellene eljárás, ám a német ügyészség arra jutott, hogy egy kisebb pénzbírságot kér csak.

Magyarországra visszajelentkezni már nem lehet, a határidő lejárt, de senki ne búslakodjon emiatt. Mivel sok olyan olvasónk van, aki nem Magyarországon szavaz, ezért ha már megy az endorsement-sorozat, elmondom, én hol kikre ikszelnék és miért rájuk. Hátha találni köztük megfontolandó érveket vagy épp érdekes pártlistákat.