Miért Magyar Péter?

Magyar Péter Békésben. Fotó: MP / Facebook

Egy ideje teljesen felhagytam a magyar politika követésével, pláne kommentálásával.

Magyar Péterről most februárban hallottam először, amikor megnéztem a vele készült Partizán-interjút. Igazán idegesített. Ő maga is, meg az egész interjú. Engem nem a saját szenvedéstörténete meg „a valami csoda folytán“ (Andreas Oplatka) a legkeményebb kádárizmus alatt Nyugat-Európában kutatóskodó Mádl Ferenc rokonsága érdekelt volna, hanem hogy milyen érzés lehetett eddig minden posztot – a kezdeti ügyvédkedéstől a későbbi állásokig – pusztán családi kapcsolatok (apa, feleség) miatt megkapni.

És hogy miért pont a teljesen alkalmatlan Varga Judit és Novák Katalin kirúgása, megtámadása volt az a pont, ami miatt valaki bedühödik a NER-re. De hát 2015 februárja után se kérdezték meg sokaktól, hogy miért lett volna Orbán jobb Simicskával, mint nélküle.

A Fidesz-kritikus konzervatív újságírók mégis csak akkor szakítottak a NER-rel.

Mégis érdeklődéssel követtem ezután Magyar Péter megnyilvánulásait. Elfogult legfeljebb (lásd feljebb) negatív értelemben voltam.

Aztán március 15-én csinált egy olyan demonstrációt, ahol meglepően sokan jelentek meg, és ahol nem egy CEU-s kulturális antropológus slamelt vagy valami feminista siránkozott, hanem elhangzott egy olyan beszéd, amely egyszerre emlékezett március 15-re és adott egy egészen konkrét konzervatív-liberális programot.

Magyar Péter tud beszélni, meg tud mozgatni tömegeket, tud tüntetést szervezni. Már ebben eltér a jelenlegi ellenzéktől, amely nagyobb tömeget csak akkor tud kivinni, ha a Gyurcsány-szavazó egykori munkásőrök is megmozdulnak. Aztán meghallgattam vele számos interjút, és rá kellett jönnöm:

ez az ember valami egészen mást és egészen másképp mond, mint az eddigi hivatalos, költségvetési pénzből kitartott ellenzék.

Egyrészről élesen elhatárolódik Gyurcsány Ferenctől, és ezt komolyan is gondolja, nem úgy, mint Márki-Zay Péter, aki végül elfogadta, hogy a Demokratikus Koalíciónak is jelöltje legyen. (Azaz nem kellett volna a „Mini-Feri“-plakátokon csodálkoznia, elvégre ő maga állt be Gyurcsány elé listavezetőnek, és vitte be a DK-t az Országgyűlésbe.)

Másrészről Magyar Péter olyanokat is mond, amiket eddig csak a Fidesztől – tetszik vagy nem: helyesen – lehetett hallani.

Beszél arról, hogy az Európai Unióban a kelet-európaiak el vannak nyomva, hátrányban vannak, ami statisztikailag is igazolt. Beszél arról, hogy egy szuverén Európa nem jelentheti az USA-val való kizárólagos szövetséget. Beszél arról, hogy az ukrán-orosz háborúnak van egy szélesebb kontextusa, amiben jó és rossz nem olyan könnyen megkülönböztethető. Beszél arról, hogy Magyarországon politikai rendszerváltást nem külföldről kell remélni. Beszél arról, hogy az EU-ból érkező kritikák nagy része ideológiai bullshitolás, vagy egyenesen álszentség, mint amikor úgy követelnek alkotmánybíróságot, hogy az más EU-államokban vagy Svájcban sincs, elvégre nem szükségszerű eleme egy jogállamnak. Beszél arról, hogy a NER-rel együtt az egész elmúlt 35 év politikusait ki kell dobni. És amikor szuverenitást emleget, helyesen utal arra, hogy Orbán Viktor Magyarország külföldi kiárusítását, gyarmatosítását ugyanúgy folytatta, mint elődjei 2010 előtt tették.

De nemcsak beszél, hanem ígér is. Megígérte, hogy ő nem fog együttműködni senkivel sem, aki bármikor is Gyurcsány Ferenccel koalícióban volt.

Nem hisz az „összefogásban“, amely 2022-ben látványosan – még a korábbi konstrukciókhoz képest is – megbukott, és nem gondolja, hogy a korábban Horváth Csaba szavazatával zuglói polgármesterré, majd Gyurcsány Ferenc szavazatával budapesti főpolgármesterré vált Karácsony Gergely ideális lenne Budapest számára.

Igaza van, ha gyakorlatilag azt üzeni: édesmindegy, hogy Karácsony Gergelynek, Vitézy Dávidnak vagy Szentkirályi Alexandrának hívják a költségvetés- és hatáskörhiányos Budapest első emberét.

Az ellenzék egyrészről azt hazudja, hogy diktatúra van Magyarországon, másrészről meg azt hazudja, hogy valamiért ezen diktatúrában mégis fontos lenne, ki is vezeti Budapestet. Karácsony ötéves teljesítménye pedig igazán nem támogatásra méltó. Ha néha tolmáccsal elmenne Bécsbe, Prágába, Pozsonyba, Ljubljanába vagy Zágrábba, láthatná, hogy az általa vezetett város jó, ha még Belgráddal és Bukaresttel versenyezhet valamiért, valamint hogy bicikliutakat nem úgy szoktak csinálni, hogy az első esőre eltűnő festékkel felfestenek biciklisávokat oda is, ahol az autók se férnek már el.

Magyar Péterrel szemben óriási az elvárás, a fanyalgók „messiásvárásról“ beszélnek. Ők azok, akiknek a pártjai pártucatnyi embert tudtak eddig csak utcára vinni, elvégre – quelle surprise! – a buta nép nem a hajléktalannak kinéző szélbalos aktivistákra, az EU-t kritikátlanul elfogadó politikusokra vagy a narratívák és diskurzusok tolásáról makogó közszereplőkre vágyik.

A párt, amely kikosarazta Magyar Pétert

Magyar Péter fel tud öltözni (bár a fehér sportcipője miatt egyelőre még bizonytalan vagyok, hogy szavaznám-e, egy polgári ember cipője ugyanis bőrcipő minden körülmények között), tud beszélni, nem a CEU-s szemináriumok makogását és rózsaszín ködét idézi, amit és ahogy mond, kétségbe meri vonni a költségvetési pénzből kitartott hivatalos ellenzék eddigi stratégiáját és EU-blablás mondanivalóját.

Eddig is voltak kísérletek arra, hogy a rendszerváltás utáni világot kétségbe vonják. Csak aztán valahogy mindegyik becsicskult éppen ezen elmúlt 35 év előtt.

A Lehet Más a Politika nevű autista párt 2010-ben ezt ígérte; csak valahogy egy belpesti ügyvéd és valamilyen okból biológusként (!) jogi egyetemen oktató ember nem volt hiteles alternatíva, elvégre hiába kritizálta az SZDSZ-t, az egész párt (küldetéstudatával és agresszivitásával) „SZDSZ“-ebb volt, mint az SZDSZ bármikor is.

Aztán jöttek a jól fésült belbudai zsúrfiúk és zsúrlányok, akik, miután rájöttek, hogy Nyugat-Európában apuci és anyuci nem tud állásokért leszólni, hazaköltöztek és nagyot álmodtak. Az álomból ma annyi lett, hogy egy kommunistának az unokája szidja a legnagyobb ellenzéki párt szintén kommunistaunoka főemberét – és közben 2022-ben és idén is gond nélkül együttműködnek egymással.

Ott vannak a kutyák, akik röhögés nélkül ajánlanak valakit az Európai Parlamentbe, akinek az az „érdeme“, hogy „részvételi“ ügyekkel (wtf?!?) foglalkozott Karácsony Gergely hivatalában.

Volt még egy Márki-Zay Péter is, aki amúgy szerintem egy végtelenül tisztességes ember, de sajnos politikusnak nem bizonyult elég okosnak, mert hagyta magát behúzni a régi ellenzék által.

És közben az egykori nyilasvezér most éppen Széchenyi Istvánnak érzi magát. Két év múlva majd Kossuth Lajos lesz, 2030-ban pedig Mária Terézia.

A háttérben pedig összeállt a posztkommunista oldal: az MSZMP-utód MSZP-t Gyurcsány Ferenc és a Párbeszéd viszi át fogában tartva a másik partra.

Az az ellenzék, amely egyrészről – helyesen – az ügynökakták nyilvánosságát követeli, de közben megsiratta az MSZMP pártlapjának, a Népszabadságnak megszüntetését – amely Mészáros Lőrinc egyetlen pozitív tette volt életében, elvégre Németországban sem jelent meg napilap 1945 után „Völkischer Beobachter“ címen –, másrészről most is átmenti az MSZMP-utódpártot – pedig 1980-ban, azaz 35 évvel 1945 után a CDU/CSU nem kereste NSDAP-utódpártok támogatását –, ne hirdessen rendszerváltást, mert nem akarunk visszatérni abba a korszakba, amikor Gyurcsány Ferenc KISZ-titkár, Lendvai Ildikó pedig kultúrcenzor volt.

Ha Magyar Péter kitart amellett, hogy mer beszélni azon témákról – az USA vagy a német tőke szerepéről, az Európai Egyesült Államok hazugságáról, az EU hibáiról, az ukrán-orosz háború szélesebb kontextusáról és remélhetőleg más progresszív élethazugságokról is –, amelyekről az ellenzéki nyilvánosságban nem illett és nem szabadott, és ha tényleg mindenféle együttműködést, akár támogatást és koalíciót megtagad mindazokkal, akik bármikor is együttműködtek Gyurcsány Ferenccel, akkor – tetszik vagy nem – ki lehet jelenteni: megszületett a valódi rendszerellenzék.

És akkor pár szót Gyurcsány Ferencről.

Nem gondolom, hogy vissza kellene vonulnia. Óriási politikai teljesítmény van mögötte, azaz aki kritizálja, az inkább utánozza le: legyen egy 1 százalékos pártból egy 20 százalékos. Ha vannak emberek, akik őrá szavaznak, akkor mélységesen antidemokratikus azt követelni, hogy vonuljon vissza. Vonuljanak vissza azok, akik eddig csak listákra felkapaszkodva tudtak mandátumokat szerezni.

De! A politikában egyfajta erkölcsi minimum mégis kell. Magyarországon, ahol annyi erkölcsi határt hágtak már át, talán az egyetlen, amiben esetleg meg tudunk még egyezni, hogy az ellenfelekkel szemben alkalmazott nyílt erőszak mégis lehetne egyfajta vörös vonal, határ. Orbán Viktor eddig egyetlen egyszer sem alkalmazott erőszakot ellenfeleivel szemben. Gyurcsány Ferenc viszont éppen ezt tette 2006 őszén. Akár tudott róla, akár nem, akár akarta, akár nem, a példátlanul brutális rendőri erőszak után nem távozott ő maga, a belügyminisztere, sem a rendőrfőkapitány. Senki nem kért elnézést, de a kádárizmusban családilag levédett „Casco-ellenzéki“ (Hernádi Gyula) Demszky Gábor még ki is tüntette a rendőri erőszak legfőbb felelősét.

Magyar Péter a lehetőség arra, hogy megszülethet ezzel szemben egy antikommunista, polgári, nem balos-progresszív (azaz nem elmebeteg) alternatívája a jelenlegi rezsimnek.

Mert igenis: Orbánnak nagyon is sok mindenben igaza van, amikor a jelenlegi posztkommunista ellenzéket, az EU-t vagy az USA-t kritizálja. A jelenlegi ellenzék ezen kritikákkal sem ért egyet. Magyar Péter igen, és talán éppen ezért tud több embert kivinni az utcákra, mint a CEU workshopjairól vagy az USA nagykövetségéről szalajtott eddigi ellenzék.

Most van esély valami másra. Lehet, hogy ez is elbukik; lehet, hogy az egész csak egy nagy rogáni színház. De most megpróbálhatjuk elzavarni az elmúlt egész 35 évet.

---

A Magyar Péter-jelenséget még itt, a Gemištnél is sokféleképpen látjuk, azaz nincs róla (helyesebben mondva, erről sincs) egységes álláspontunk, jön is mindjárt Vágó Gábor egy ellenvéleménnyel. De mondhatunk mi bármit, az idei EP-választáson a Magyar-párt megkerülhetetlennek tűnik, olyasvalaminek, ami sokakat fordíthat a magyar belpolitika követése felé: ez pedig nem feltétlenül rossz dolog, ha túllép a szurkolás szintjén. Te hogyan látod a jelenséget? Írd meg kommentben vagy akár válaszcikként a gemisthu@protonmail.com címre, induljon a nagy magyar EP-választási vita!