Miért lenne érdeke egy kormánynak, hogy hirtelen a WHO-t kelljen megkenni őhelyette?

Jó reggelt! A mai témáink szépen sorban: a WHO-s pandémiaegyezmény, a tegnap este bejelentett szerbiai előrehozott választások, az SPÖ-s elnökválasztás utóélete, az AfD mint a német Zöldek politikai életbiztosítása, kárpátaljai óvóhelyek, Milorad Dodik konteói Szerbia kapcsán, a trieszti Sacher-cukrászdanyitás geopolitikai jelentősége, a legújabb szlovákiai kisebbség, valamint a montenegrói választások és az ottani új politikai elit hirtelen jött NATO iránti szerelme. Meg a bécsi lakótelep, amit a hetvenes években utópiának tartottak, ma pedig imádnak a lakói. Jó olvasást!

---

Kell-e tartani egészségügyi világdiktatúrától?

Tedros Adhanom Ghebreyesus WHO-főtitkár az idei közgyűlést követő virtuális sajtótájékoztatón. Fotó: Antoine Tardy, WHO, 2023

Május végén ülésezett az Egészségügyi Világszervezet (WHO) közgyűlése, ahol az egyik fő téma egy járványügyi egyezmény kidolgozása volt. A covidjárvány alatt a WHO – erősebb hatáskör hiányában – csak ajánlásokat adott ki. Ezek ugyan nem kötelezőek, mégis jellemző volt, hogy

a kormányok a WHO-ajánlásokra mutogatva hoztak meg drasztikus szabadságkorlátozó intézkedéseket, így a tervezett egyezmény kapcsán is sokan attól tartanak, hogy az majd alapot ad a WHO-nak arra, hogy még a covid alattiaknál is disztópikusabb járványügyi korlátozásokat erőltessen a kormányokra.

Azonban azt látni kell, hogy a WHO nem az EU, a tagállamok nem ruháztak rá hatalmat, hogy általában kötelező szabályokat hozhasson. Ez tükröződik az új egyezmény tervezetének általános megfogalmazásából is: a rendelkezések többnyire arról szólnak, hogy a tagállamok miként erősítsék meg az egészségügyi ellátórendszerüket, hogy felkészültek legyenek egy legközelebbi járvány esetén. (Ugye az egészségügyi ellátórendszer rendre hivatkozási pont volt a covidjárvány alatti, sokszor értelmetlen szabadságkorlátozások igazolásakor.) A közgyűlésen egyelőre nem fogadták el az egyezményt, csak egy második, átdolgozott tervezetet tettek az asztalra a kidolgozásért felelős kormányközi munkacsoportok, a közgyűlés pedig évente ülésezik, így egy darabig nem várható érdemi előrelépés az ügyben. Az EU mindenesetre sürgeti, hogy 2024 májusában, azaz a következő WHO-közgyűlésen elfogadják az egyezményt.

A járvány alatt szkeptikus álláspontra helyezkedőket és az ezen politikailag nyerészkedni akarókat (mint Toroczkai László vagy a német AfD) mindez számos ponton triggereli: járvány, WHO, elitkonszenzus. Mint egy épp megvalósuló konteó.

Mi ez a WHO-s pandémiaegyezmény?

Arról, hogy a felvetődő aggályok és konteók mennyire reálisak, és elképzelhető-e, hogy a WHO drasztikus intézkedéseket erőltessen a kormányokra, Lattmann Tamás nemzetközi jogászt kérdeztük, aki rögtön leszögezte: a jelenlegi tervezet még messze nem a végleges szerződésszöveg, és ha meg is állapodik majd végül a közgyűlés az egyezményben, ez ugyanolyan nemzetközi szerződés lesz, mint bármelyik másik, ami azt jelenti, hogy a résztvevő államoknak alá kell írni, majd ratifikálni kell, és a szerződés csak ezután fogja kötni az adott államot. Magyarul

aki akar, kimaradhat belőle, és ha már valaki csatlakozott, később ki is léphet.

„Egyelőre semmi olyan nem látszik a tervezet szövegében, ami arra utalna, hogy egy államok feletti szuperrezsim fog kialakulni, ahol az ENSZ-tisztifőorvos fogja megmondani, hogy mikor van egészségügyi veszélyhelyzet” – mondja Lattmann. Szinte minden második mondatban ott van a részes államok szuverenitására való utalás, tehát nem úgy tűnik, hogy arra játszanának, hogy a szuverenitást majd felül lehetne írni mindenféle vírusok miatt, részletezi Lattmann.

Arra a kérdésre, hogy egyébként politikailag mennyire reális, hogy valaki kimaradjon egy ilyen egyezményből – hiszen az ENSZ égisze alatt kötött fontosabb egyezményeknek jellemzően a világ szinte összes országa a tagja – azt mondta, a tervezet alapján úgy tűnik, bőven lesznek államok, akik nem fognak sietni csatlakozni.

De miért vonakodnak, ha az egyezmény miatt amúgy nem kell egészségügyi világdiktatúrától tartani? Erre a választ Lattmann egy teljesen más területen látja: a tervezetben sok utalás van arra a szándékra, hogy a szabadalmak által nyújtott jogi védelem bizonyos esetekben áttörhető legyen – például a szegény országok érdekében. Ez persze nem újdonság, az igény, hogy a vakcinaszabadalmakat szabadon felhasználhatóvá tegyék, megfogalmazódott már a covidjárvány alatt is. „A tervezet egyik központi fogalma az equity – amit magyarul leginkább méltányosságnak lehet fordítani – vagyis az, hogy segítsünk a szegényeknek a gazdagok pénzéből. Csakhogy általában ennek a gazdagok nem szoktak örülni.”

Felvetésünkre, hogy ezek szerint nem a WHO-t is nagylelkűen pénzelő vakcinacégek, globális konszernek és mindenféle mecénások pénzelte alapítványok állnak az egyezmény terve mögött, mint ahogy azt sokan gondolják, Lattmann úgy válaszolt: az előkészítés jelen fázisában teljesen mindegy, hogy ki pénzeli a WHO-t, mert egyelőre nem a WHO, hanem kormányközi munkacsoportok dolgoznak az egyezmény kidolgozásán. Mint mondja, kétségtelenül létezik a gyógyszerlobbi, de nem kell minden mögött azt keresni. Egyelőre ott tartunk, hogy kormányok által delegált szakértők ötletelnek. Lattman szerint ez még nem az a szint, ami a lobbi számára is izgalmas. „Majd, ha ez egy valós szerződésszöveggé formálódik, ami már a szavazás közelébe kerül, akkor valószínűleg azok az országok, ahol van egy jelentős gyógyszerlobbi, azok nekiállhatnak egy kicsit még gyúrni ezt a szöveget.”

Azon félelemmel kapcsolatban, hogy az új egyezmény alapján majd az oltásokat kötelezővé, illetve a covid alatt veszélyhelyzeti engedéllyel tömegesen használt vakcinákat általánossá tennék, leszögezte: ennek semmi jele a tervezetben, ez továbbra is tagállami hatáskör, és a kormányok erről a hatáskörükről nem is mondanának le, szándék sem látszik rá a közgyűlési anyagokból. Elméletileg, ha néhány állam valamiért mégis akarná ezt, akkor egymás közt külön egyezményekkel megállapodhatnak erről akár már most is, de ez a tervezett egyezménynek ehhez semmi köze, ebbe sem a WHO, sem más állam nem szólhatna bele – mondja.

Viszont az, hogy a tagállamok előre, nem konkretizált ügyben felhatalmazást adjanak a WHO-nak a kötelező szabályalkotásra, már csak a gyógyszerlobbival és a korrupcióval összefüggő prózai okból is elég valószínűtlen: „Miért lenne érdeke bármely kormányzatnak, hogy hirtelen a WHO-t kelljen megkenni őhelyette?”

A tervezetben egy, disztópikus asszociációkra okot adó utalást mindenesetre találtunk, méghozzá azt, amelyik a járványokkal kapcsolatos tájékoztatásra és „dezinformáció elleni küzdelemre” vonatkozik. Az ilyen megfogalmazásokról nem csoda, ha valakinek a magyar rémhírterjesztési rendelkezés, a kényelmetlen dolgok algoritmus általi szűrése és hátrébb sorolása, vagy a „nem megfelelő” vélemények betiltása jut eszébe.

Lattmann azonban azt mondja: bár a tervezet összességében elég általánosan, semmitmondóan utal arra, hogy az alkalmazása során az emberi jogokat tiszteletben kell tartani, van egy olyan kitétel is, hogy az egyezmény nem ütközhet a tagállamok más, nemzetközi szerződésből fakadó kötelezettségeivel. Ez kifejezetten izgalmas kérdést vet fel az Európa Tanács tagállamai (köztük Magyarország) esetén is szerinte, hiszen az Emberi Jogok Európai Egyezménye például a véleménynyilvánítási szabadságot is védi. „Az persze más kérdés, hogy a jövőben az államok milyen minőségben fogják a más nemzetközi szerződésből eredő kötelezettségeiket betartani, de ez nem az WHO-s járványügyi egyezmény hibája lesz.”

Mit tegyek, ha mindez zavar?