Mi történik Romániában?

Jó reggelt, üdv Bukarestből, ahol a feje tetejére állt minden az elnökválasztási eredmények láttán. Persze a városban így sincs az élére vasalva semmi, de az, hogy a szinte ismeretlen 62 éves Călin Georgescu az esélytelenek nyugalmával, a voksok majd’ 23%-ával megnyerje a román elnökválasztás tegnapi első fordulóját, mindenkit nagyon meglepett, még Romániában is, nemcsak a nemzetközi sajtóban.

Ismerős arc? A románok többségének sem.

A korábban a román külügyminisztériumban és az ENSZ-ben dolgozó, az utóbbi időben fenntarthatósági szakértőként szereplő politikus neve ezért az esélyes elnökjelölteket bemutató listánkon sem volt rajta: noha korábban a szélsőjobboldali AUR környékén mozgott, amely még miniszterelnöknek is jelölte pár éve egy kormányválság során, most függetlenként indult, pártháttér nélkül, a romániai nihil az ilyeneket nem szereti, gondoltam. Nem tévedhettem volna nagyobbat: a Putyin iránt megértő szövegeket mondó, saját elnökjelöltségét Istentől jövő küldetésként hangoztató, egy 2020-as nyilatkozatában az antiszemita és magyarellenes, a nácikkal együttműködő Vasgárda vezetőit hősökként, inspirációként emlegető politikust 6-8% köré mérték, de több, mint 20% lett belőle. A román média szerint a tiktokos klipjei repítették az élre, máshol gyakorlatilag nem is kampányolt az első kör győztese.

A sajtó egy dologban nem tévedett: tényleg nagy verseny alakult ki a második helyért, csak nem úgy, ahogy azt előre elképzelték. Călin Georgescu mögé Elena Lasconi, a jobbközép-liberális USR elnökjelöltje, a nyugatos Romániát akarók választása futott be a második helyre. Ez is óriási meglepetés: a kérdés ugyanis az volt a választás előtt, hogy ki lesz majd a miniszterelnök, a posztkommunista-nacionalista Szociáldemokrata Párt (PSD) elnöke, Marcel Ciolacu ellenfele. Erre Ciolacu ma reggel helyi idő szerint 9:15 körül lebukott a második helyről a harmadikra: a diaszpóra voksait számolták meg utoljára, azok pedig szívből gyűlölik a posztkommunista PSD-t. Akik nyugatos Romániát akarnak, erre a párszáz szavazatra mutogatnak majd most: ennyin múlt.

13,9%-kal George Simion, a szélsőjobbos AUR elnöke lett a negyedik – őt várta a többség a második helyre –, a választás estéjén a kisebb kormánypárt, a nacionalista-jobboldali Nemzeti Liberális Párt (PNL) éléről a 8,8%-át látva gyorsan le is mondott Nicolae Ciuc ă volt kormányfő az ötödik, utánuk 6,32%-kal a nagy reményekkel induló, de jelöltségét túl sokáig lebegtető korábbi NATO-főtitkárhelyettes, Mircea Geoană (6,32%), majd a szokásos 4,5% körüli eredményét hozó RMDSZ-elnök, Kelemen Hunor, aki elég látványosra színezte az első fordulós térképeket, ugyanis hat megyében is az élen végzett. (Georgescu egyébként a magyarok lakta megyékben szerepelt messze a legrosszabbul, Hargitában 3,5%-ot kapott, Kovásznában 7,3%-ot.)

Így választott Románia az első fordulóban. A sötétebb piros Marcel Ciolacu (PSD) győzelmét mutatja, a mályva Călin Georgescuét. A kék Elena Lasconi (USR), a zöld Kelemen Hunor (RMDSZ), a sárga Nicolae Ciucă (PNL). Forrás: ROAEP

Ez az eredmény több dolgot jelent.

A románoknak nagyon elegük van az elitjükből. A két kormánypárt, a PSD és a PNL jelöltje együtt jó 30%-ot szerzett, és egyik se került be a második fordulóba. A két ciklust követően leköszönő Klaus Johannis tíz éve azt ígérte, egy normálisabb, műveltebb országot csinál Romániából – ehelyett a rendszert és a titkosszolgálatok hatalmát erősítette, és a járványkezelést és a nyugati háborúügyi mainstream álláspontot lenyomta az emberek torkán. Johannis noha nem állhatott rajtvonalhoz, de megsemmisült ezen a választáson. Az állandó ígérgetésbe belefáradt, nemcsak a nyugatiak, de még a saját elitjük által is lenézett románok az utóbbi választásokon

mindig is a protestvoks lehetőségét keresték: így nőtt nagyra először a korrupcióellenességgel kampányoló liberális USR. Hogy ünnepelték akkor azt a román diaszpórát, amely most 55%-ban a szélsőjobbra szavazott!

Az emberek ugyanis időközben kiszerettek az USR-ből és megtalálták a büszke románságot, nemzeti öntudatot és tartást hirdető AUR-t. Majd miután az beült a parlamentbe, hogy a maga módján ugyancsak része legyen a rendszernek, szétszakadt, az elnöke meg öltönyt húzott, a szavazók ismét keresgélni kezdtek egy olyan erő iránt, amely az elégedetlenségüket a leglátványosabban nyilvánítja ki.

Így találtak az AUR-ból kiszakadt Diana Șoșoacăhoz. Ő az a letűnt korok népmesei figurájának, faluvégi javasasszonynak öltözött EP-képviselő, akit már a strasbourgi nyitóülésen ki kellett kísérni az ülésteremből az ordibálásai miatt – előtte a kamerákra szentelt vizet locsolva áldotta meg az újságírókat. Șoșoacă el akart indulni az elnökválasztáson, de a román alkotmánybíróság nem engedte rajthoz állni – Călin Georgescu sikere mögött nem csodálnám, ha az általános elitellenesség mellett az ő szavazóit lehetne nagyrészt találni. Vagyis Șoșoacă AUR-nál tízszer radikálisabb, a román vidék hiedelemvilágát Paintben szerkesztett plakátokkal, sámánszerű figurákkal mint jelöltekkel, Oroszország-párti szövegekkel és random, magyar irányítású román titkosszolgálatokat hallucináló összeesküvés-elméletekkel vegyítő SOS Romănia nevű pártja baromi erős lehet – kíváncsi leszek a most vasárnapi parlamenti választás eredményére, a szélsőjobboldalnak az elnökválasztás első köre alapján van egy kb. 35%-os tábora. Ez nem lehet meglepetés egyébként, a 2000-es elnökválasztás második fordulójában nagyjából darabra ennyi voksot kapott a Nagy-Románia Párt elnöke, Corneliu Vadim Tudor, mint most Simion és Georgescu együtt.