Mi lesz itt, pénzeső vagy pofára esés?

Jó reggelt! Szó lesz ma arról, miért sikeres a Fidesz Budapesten, és mi miatt ennyire sikertelen most az ellenzék; arról, miért nem érdemes nagyobb figyelmet szentelni a DK árnyékkormányának; arról, hogy az Európai Bizottság és a magyar kormány kommunikációja közül hogyan lehet eligazodni azt illetően, hogy jön-e Magyarországra végül uniós pénz, és hogy az mennyi lesz. De mondunk híreket a környékről is, és végül ajánlunk öt jó bort a Szekszárdi Szüreti Napokat követően.

---

Hogyan hódította meg a Fidesz Budapestet?

Az ellenzéket megsemmisítő áprilisi országos választási eredmény dacára Budapest még úgy, ahogy relatíve tartotta magát, hogy ne váljon narancsszínűvé a választási térképe. Mégis: az elmúlt hónapokban a fővárosban lezajlott 11 időközi önkormányzati választásból 9-et nyert meg a kormánypárt. Mi volt a Fidesz titka, hogy nyerni tudott olyan helyeken, mint Zugló és Óbuda?

Nem csupán a DK saját pártkatonáiból felállított árnyékkormánya erős jelzés arra, hogy az egy évtizeden át mantrázott nagy összefogás atomjaira hullt április 4-én. Az időközi választásokon minden párt magára maradt a jelöltjeivel. Persze a prominens politikusok, pártelnökök influenszer képviselők elmennek egy-egy körre kopogtatni majdnem minden jelölttel, de érdemi együttműködés nincsen helyben a jelöltek mögött. A momentumosért szinte csak Momentum-aktivisták mozdulnak meg, a dékásért csak dékások. 

Az állami apanázs csökkenése majdnem minden pártban elbocsátásokhoz vezetett. Ez azzal járt, hogy most már nemhogy a Fidesszel, de egymással sem nagyon harcolnak a mikroalakulatok, hanem a pártokon belüli pozícióharcok erősödtek fel az elmúlt hónapokban. Párszázezer forintos fizetésekért folyik a belharc az 1-2 százalékos támogatottság és a mérhetetlenség határán. Eddig sem volt sok önkéntes aktivista, de már a fizetett pártkatonákból is jóval kevesebb tud kimenni, és azok is rossz szájízzel teszik ezt egy időközi önkormányzati kampányban. 

Nem a Fidesz nyeri meg a budapestiek szívét, hanem az ellenzék veszíti el. A Kubatov-listák frissek és aktuálisak, az átköltöztetés is hatékony a kampányok sötétszürke zónájában, de a szavazatszám alapján mindezek nem sokat osztanak vagy szoroznak. Ami számít, az a narratíva, az üzenet, a lendület és az erő. Ezek közül a szétaprózódott hatpárti ellenzéknek nem sok maradt. De a magát árnyékellenzéknek kinevező MKKP is csak egyszer tudott nagyot gurítani: az erzsébetvárosi időközin, 13,25%-ot kapva. A nyári katás tüntetések elfesztiválosítása mintha nem pörgette volna fel a protestpárt támogatottságát. Bár látható és üzenettel bíró kampányt vittek Lágymányoson, mégis kisebb szavazataránnyal kellett beérniük, mint tavasszal. 

Az időközi választásokból persze nem lehet óriási végkövetkeztetéseket levonni, de a folyamat egyértelmű. Ami összeállt áprilisra, az szétesett a nyáron. Nem tudni, mi adja vissza a változásba vetett hitét a budapestieknek. Holott a megélhetési válság egyre nagyobb elégedetlenséget fog felkorbácsolni, és nincsen protesterő sem, ami ezt kanalizálni tudná.

(Vágó Gábor)

---

Mi lesz november 19-én?
EU-s pénzeső, vagy pofára esés?

Vasárnap végre kiderült, hogy mennyire büntetné meg a Bizottság Magyarországot az úgynevezett jogállamisági mechanizmus keretében: három kohéziós program pénzeinek 65 százalékát (a Magyarországnak járó összes kohéziós pénz egyharmadát), 7,5 milliárd eurót függesztenének fel. Arról továbbra sincs szó, hogy a járvány utáni helyreállítási alapból igényelt további 5,8 milliárd eurós összeggel mi lesz, azt ugyanis a jogállamisági mechanizmustól függetlenül, csak úgy nem fizetik ki egyelőre.

A jogállamisági mechanizmus keretében felfüggeszteni javasolt 7,5 milliárd euró a kohéziós pénzeken belül a környezetvédelemi és energiaalapot, az integrált közlekedési alapot, valamint a terület- és településfejlesztési alapot érintené. Az utóbbi különösen fájdalmas annak fényében, hogy a magyar vidék egy jelentős részének (köztük ellenzéki vagy független vezetésű településeknek) az EU-s pénzek jelentik az egyetlen esélyt a fejlesztésekre, mert a saját bevételeikből örülnek, ha a megemelkedő rezsit és/vagy a napi működésüket tudják finanszírozni.

A Bizottság azért a kohéziós programokra koncentrál a szankciós javaslatban, mert ezeket a pénzeket általában közbeszerzésen kell elkölteni, és a közbeszerzések átláthatósága, illetve az egyszereplős közbeszerzések nagy aránya a Bizottság egyik fő aggálya. (Itt érdemes megemlíteni azt a beszédes megjegyzést is a javaslatból, hogy von der Leyenék úgy látják, a közbeszerzéseken már 2005 és 2010 között, azaz a szocialista kormányok idején is jóval nagyobb arányban lehetett nyerni politikai hátszéllel, mint anélkül, de ez a tendencia 2010 óta tovább erősödött.) Valamint ezekben a programokban lehetnek kedvezményezettek az új közérdekű vagyonkezelő alapítványok is, amelyekkel szemben a Bizottságnak nem ok nélkül vannak fenntartásai.

Az EU-s pénzek pályázatokon, közbeszerzéseken való elköltése egyébként jellemzően előfinanszírozással történik: magyarul a kormány kiírja a pályázatot, magyar közpénzből kifizeti, és a Bizottság utólag téríti azt meg, miután a projekt teljesült.

Vagyis a pénzek felfüggesztése (vagy az ezzel kapcsolatos, valószínűnek látszó további időhúzás) esetén a kormány két dolgot tehet: vagy kevesebb pályázatot ír ki, vagy kiírja őket és megfinanszírozza abban a reményben, hogy nem sokáig tart a felfüggesztés – bár ezt a jelen gazdasági helyzetben, amikor csökkentett lakossági rezsiárakra és egyebekre is költik a pénzt, nem hinném, hogy meglépik.

A kormányzat sikerpropagandával reagált a döntésre, ami meglepően hangozhat az igencsak magas összeg fényében. A Bizottság és a magyar kormány azonban szépen összehangolva mellébeszél arról, hogy miről is szól a vasárnapi döntés: belengették a november 19-i dátumot, ameddig a magyar kormánynak további garanciákat kell adnia (a korrupciót visszaszorító törvények elfogadása formájában), és azt sugallják, hogy ha ez megtörténik (márpedig megtörténik, ígérik), akkor nem lesz semmi szankció. Sőt, az illetékes miniszter, Navracsics Tibor kerek-perec ki is jelentette egy interjúban, hogy ebben az esetben a Bizottság saját hatáskörben visszavonja a pénzek felfüggesztésére szóló javaslatot.

Ezt bizony megnézném, és ha esetleg így lesz, annak bizonyára a híres uniós jogállamiság is a csodájára fog járni. Ugyanis a jogállamisági mechanizmusról szóló rendelet elég egyértelműen meghatározza az eljárás menetét. Ami a következő: