Mennyire rontaná az ellenzék esélyeit, ha tudná a nép, hogy szigorításpártiak?

Ceglédi Zoltán politikai elemző a Gemištnek médiáról, járványról és az április 3-i nagy ősrobbanásról: interjú!

Ceglédi Zoltán jogász, politikai elemző. Itt lehet találkozni vele Facebookon.

---

• Mennyire kell komolyan venni azt, amit Komáromi Zoltán mondott tegnap?

• Miért nem téma az ellenzéki sajtóban az ellenzék járványkezelése?

• Miért nem akarnak bizonyos ellenzéki szereplők túllenni a járványon?

• Miért jó az a Fidesznek, ha a bizonytalanok a Mi Hazánkhoz mennek?

• Miért lesz a 2022-es választás olyan, mint egy ősrobbanás?

---

„Amikor a tűzoltóautó kimegy egy tízemeletes ház tüzét eloltani, és rámegy a virágágyásra, sőt, arrébb tesznek pár jogszerűen ott parkoló autót, hogy odaférjen és tudjon oltani, eszébe jut bárkinek is, hogy mindez a szabadságjogok sárbatiprása? Nem” – ez volt az ellenzék egészségügyi szóvivője, a DK-s Komáromi Zoltán válasza arra a kérdésre, hogy mi a véleménye a szigorítások szabadságjogi kritikájáról. Hogyan tudnák véghezvinni az élet szinte minden területének érvényes, védettségi QR-kódhoz kötését?

Pár évvel ezelőtt különböző vidéki kistelepüléseken a rendőrök szándékosan bírságoltak meg mélyszegénységben élő roma embereket amiatt, hogy a biciklijükön nem volt jó a csengő, nem világított elég fényesen a lámpájuk, nem megfelelő színű volt a küllők közötti prizma – a jogvédők akkor példaértékű munkát végezve sorra nyerték az ezek miatt indított pereket. Ezeket az embereket ugyanis úgy rakták félre, hogy rájuk eresztették a rendőröket, a bírságot nem tudták kifizetni, majd mehettek a börtönbe leülni a büntetést: egy idő után ki-be jártak a börtönből.

Amit az ellenzék akar a QR-kódokkal, az ugyanezt eredményezné: folyamatosan lehetne vegzálni az embereket, akár csak szúrópróbaszerűen. Kíváncsi vagyok, hogyan képzelik el ezt a QR-kódozást egy mélykúti kocsmában. Hogyan számolnak el azzal, ha valakit a tömegközlekedésből kizárnak, ezért elesik munkalehetőségtől, nem jut el az orvoshoz. Ahonnan én jövök, ott nincs olyan orvosi ellátás, amit gyalogszerrel el tudna érni az ember, komolyabb ellátásért minimum Kiskunhalasra be kell menni.

Mondhatom-e valakinek, hogy mivel a QR-kódja nem működik, ezért most nem mehet el kemoterápiára?

Többek közt Olaszországban bizony mondhatod.

Az elég nagy probléma.

A kötelező oltás megoldhatná ezt?

Nem véletlen, hogy senki sem mer kampányolni a kötelező oltással. Jellemző habitus, hogy azért nem merik betolni egy csomó helyen – itthon az ellenzék sem –, mert attól tényleg van idegenkedés. Azt a tűt mindenkinek beleszúrják a karjába.

Ha csak szigorítások és korlátozások vannak, bízhat még abban az ember, hogy ezt ő a maga szintjén kijátssza, megoldja. Látjuk, hogy a fővárosi elit, a rihi-röhörésző fővárosi online portálok újságírói írnak arról szörnyülködve, miféle titkos éttermek vannak a lezárások alatt, meg nem hordják a maszkot a nyitvatartó kaszinóban – miután ők elmentek oda. Úgy viszonyulunk ma ezekhez a szabályokhoz, mint ahogyan Magyarország egy része az adófizetés bizonyos elemeihez teszi: persze, magas az adó, de majd kijátszom, veszek költségszámlát. Lehet igény arra, hogy kijátszható rendszer jöjjön létre – csakhogy az maga lenne a hazugság.

A választók többségében eszerint a Fidesz-féle laza járványkezelésre van igény? Vagy kijött a Fideszből a liberális énje, és meggyőződésből csinálják?

A magyar társadalom kötött egy dealt a Fidesszel – és nem a járványkezelés volt az első. Csomó mindenben arra jutottak a magyarok, hogy mivel a kormány békében hagyja őket, ők cserébe lojálisak lesznek hozzá.

A Fidesz vonatkozó filozófiáját kiválóan példázza a kata mint adónem: meghagyom a kereseted nagyrészét egy bizonyos plafonig, de cserébe ne kérj tőlem rendes nyugdíjat. Ugyanez látható az egészségügynél is: az állami rendszer úgy szar, ahogy van, cserébe kifejezetten segítem a magánegészségügy terjeszkedését, az állami rendszerben viszont üldözöm a hálapénzt – az a pénz rendesen, számlás magánszolgáltatóknál kössön ki.

Mindez azért is érdekes, mert 2010-ben a Fidesz nagy jóléti ígéretekkel nyert, arra készült és abban bízott, hogy el tud szaladni a hiány 7% fölé – ám ezt az EU és az IMF nem engedte nekik. Ekkor jött be a Matolcsy-metódus, és arra jutottak, hogy a külföld felé bebiztosítják magukat az alacsonyan tartott hiánnyal, a többit pedig majd megbeszélik odahaza az állampolgárokkal.

Gulyásfasizmus a gulyáskommunizmus után?

Fasizmusnak azért nem mondanám ezt, tökre kapitalista ugyanis sok tekintetben, amit Orbánék csinálnak. Dacára annak, hogy a verseny számos dimenzióban nem tud megjelenni, miután a fideszes gazdasági hátország számos dologra rátenyerel.

De mi abban a kapitalista, liberális hozzáállás, hogy kötelezővé teszik a közszférában az oltást? Oké, hogy az orbáni veszélyhelyzet szabadabb, mint nyugaton, de akinek előírta akarata ellenére a munkáltatója az oltást, az ezt a házmestertempót vélhetően másként látja.

Ennek két eleme van. Ha megnézzük, milyen kevés piaci szereplő írta elő a dolgozóinak a kötelező oltást, pláne teljes körben, azt látjuk, hogy a Fidesz jól mérte fel: ebből nem lesz oltásfasizmus. És nézzük meg azt is, mondjuk a tanárokra kihegyezve, hogy az ő szakszervezeteiktől jelentek meg a legdurvábban lezáráspárti hangok. Először azt követelték, hogy az iskolák kapujában legyen lázmérés: kiküldték a lázmérőket, ma 10-ből 9 helyen nem mérnek már lázat. Ezután azt követelték, hogy teszteljék őket: soron kívül kezdte el ezt szervezni az állam, a harmadik tesztelési körben már nem találtak tanárt, aki elment volna rá. Majd azt követelték, hogy vegyék őket előre az oltási sorban.

A kötelező oltás előírását követően viszont már nagyon nehezen tud érvelni amellett a tanártársadalom, hogy zárják be az összes iskolát, mert ők veszélyben vannak, hiszen oda lehet tenni mellé, hogy de hát még be sincsenek oltva teljes egészében. Egészen eddig tehát nem volt fogás azon a tanártársadalmon, amelynek szakszervezetei egyébként az ellenzéki tüntetések rendszeres résztvevői – most már van:

azért zárjanak be az iskolák, mert ti nem vagytok hajlandóak beoltatni magatokat?

Komáromi Zoltán Gemištnek adott nyilatkozata kapcsán felmerül a kérdés: miért engedi el a társadalmi egyenlőséget zászlajára tűző ellenzék az oltottsági igazolványok kritikáját?

Az ellenzéknél nincs olyan, hogy egységes kommunikáció. Nagyon kevés olyan megszólaló, és még kevesebb olyan téma van, akit és amit lehet az ellenzék közös álláspontjaként értelmezni. Különösen igaz ez a járványra: a koronavírus esetében ötletszerű Facebook-posztok jönnek a politikusoktól, akik biztosra menve azt írják ki, hány ember halt meg, hiszen az egy negatív hír, nem az ő, hanem a kormány hibája, megtörtént már, megítélésében pedig viszonylag egységes.

A védettségi igazolvány oltottságira történő átalakítása egy korlátozó-szigorító intézkedés, amihez nagyon nehéz viszonyulnia annak az ellenzéknek, amely alapvetően szigorításpárti.

És szó van arról is, hogy az omikron kapcsán prognosztizálhatatlan, hogy mi fog történni. Ma benne van a pakliban, hogy nem lesz már mivel riogatni és úgy csúszunk rá a feloldozást hozó tavaszra, ahogy az is, hogy – és tavalyról van egy ilyen élménye az ellenzéknek – várakozási idő nélkül jön a következő hullám.

Én az ellenzéktől egységes álláspontot kértem egy sajtóbeli becslések szerint 2,66 millió magyart érintő ügyben, ezután küldött el az Egységben Magyarországért sajtóosztálya a DK-s Komáromi Zoltánhoz nyilatkozatért – ez azért kívülről eléggé egységes kommunikációnak tűnik.

A kampány jelen állása szerint bejelentettek egy nem árnyékkormány árnyékkormányt, amiben az egészségügyet Márki-Zay Péter részéről Komáromi Zoltán viszi – csakhogy a koronavírus kapcsán nincsen olyan kidolgozott, lefektetett ellenzéki álláspont vagy mondás, aminek az artikulálására őt felkérték volna. Ő azt mondja, amit gondol, de ez még nem jelenti azt, hogy ez egy kidolgozott álláspont lenne.

Vagyis érdemes nem készpénznek venni, hogy egészségügyi diktatúrát vezetnének be?

Mi történt korábban a másik megosztó ügyben, a feles alkotmányozásnál? Úgy nézett ki, hogy kialakul egy közös ellenzéki álláspont azt illetően, hogy ezt inkább nem kéne, majd jött egy témahiány, és berántották Fleck Zoltánt, aki azóta is a dobtáras alkotmányozással próbálkozik. A témahiány mint vákuum beszívta tehát a radikális álláspontot. Meggyőződésem, hogy ha lenne egy kormányváltás, és a mostani ellenzék szembetalálná magát a járványkezelés aktuális problémáival, ugyanez a vákuum létrejönne, és be tudná szívni a Komáromi Zoltán által említett szigorításokat – jelenleg azonban nincs erről egységes álláspontja a pártjaiknak.

Melyik jelent inkább biankó csekket a járványkezelés terén, az ellenzék vagy a Fidesz?

A Fidesz sokkal kiszámíthatóbb etéren. Ismerjük a szempontjaikat: mivel a kormányzásuk arra épül, hogy az emberek tudnak dolgozni, pénzt keresni, adót fizetni, működtetni a gazdaságot és kifizetni akár a magánegészségügyi ellátást, ezért ezt a lehető legkevesebb lezárással és korlátozással kezelik.

Az ellenzék jóval nagyobb és beavatkozóbb államban hisz, amely sokkal több korlátozást hajt végre, nagyobb újraelosztással dolgozik – ez adóemeléseket is jelent –, és jóval több dologban dönt az emberek helyett, cserébe pedig van egy ígérete arról, hogy az állami egészségügy sokkal jobb lesz. Mégpedig úgy, hogy az egészségügyi szereplők sokkal nagyobb beleszólást kapnak az egészségpolitikába a mostanihoz képest: ne felejtsük el, hogy a korábbi SZDSZ-es egészségügyi államtitkár vezette orvosi kamara láthatóan az ellenzékkel működik együtt.

Vagyis egy „ellenzéki kormányzás” jelentősen kiszámíthatatlanabb lenne: az egyik oldalon ott vannak azon közgazdászok, akik a költségvetésnek a bevételi oldalára is figyelnének, és ehhez nem csak adót emelnének, a másik oldalon viszont ott állnak azon szereplők, akik tizenkét év várakozás után egy nagyobb, beavatkozóbb államot szeretnének működtetni.

A miniszterelnök részéről deklarált, hogy a járványt szeretné minél előbb letudni – abban viszont nem vagyok biztos, hogy minden ellenzéki szereplő túl szeretne rajta lenni.

Miért nem?