Mennyire akarunk önálló Európát?

Jó reggelt! Szó lesz ma Pozsony újjáépülő belvárosáról, a NATO leendő, talán kelet-európai főtitkáráról, a covidamnesztiához folyamodó német Spiegel hetilapról, Emmanuel Macron francia elnök európai stratégiai autonómiájáról, plusz egy szerb főszerkesztőről, aki visszahozhatja az uszítás szabadságát. És persze a tegnapi nagy bejelentésről, aminek nagyobb a füstje, mint a lángja, már ha van lángja. Jó olvasást!

---

Most sem kergették el Orbánt a NATO-csapatok

A honi, magát nyugatosnak tekintő (és az amerikai nagykövetségre bejáratos) sajtó úgy várta a US Embassy tegnapi sajtótájékoztatóját, mint az egyszeri rádióhallgató ‘56 őszén az ENSZ-csapatok megérkezését. Még a Bloomberg is felkapta a nagyra fújt pletykát. David Pressman sajtótájékoztatóján aztán kiderült, hogy nem jönnek Orbánt elkergetni az amerikai csapatok, de nem tiltották ki az Egyesült Államokból még Habony Árpádot sem (aki minden karmelitológus találgatása ellenére nemcsak a nemzetközi jobboldali kampányokban, hanem a hazai propagandagyárban is aktív még mindig). Egyszerűen az orosz érdekköröket további szankciókkal sújtja a State Department. Ezek az érdekkörök a közkeletű nevén kémbanknak hívott intézményen keresztül itt vannak Magyarországon is, és az alelnök, Laszlóczki Imre is szerepel a szankcionált személyek listáján, aki magyar állampolgár.

A nagykövet a saját renoméját tette kockára azzal, hogy a sajtótájékoztatót megelőző héten nagyot vajúdtak a hegyek, és tegnap csak egeret szültek. Egy karrierdiplomatát nem a magyar médiaelit véleménye érdekli, hanem a többi diplomatáé, akik ilyen horderejű bejelentésre nem szoktak sajtótájékoztatót tartani. Talán még egy közleményt sem érne meg a részükről, ha nem volna kommunikációs offenzívában az amerikai demokrata vezetés Orbánékkal szemben.

(A Ruszkik haza feliratú plakátkampány finanszírozása szerintem belefér a szövetségi rendszeren belüli soft power nyomásgyakorlás eszköztárába: a hisztis óvodás érzékenységével rendelkező magyar diplomácia persze rögtön felkapta rá a vizet. Viszont az, hogy szövetséges ország vezető tisztségviselőit lehallgatják, már nem fér bele a barátok közötti nyomásgyakorlás eszköztárába tisztességes helyeken: ezt persze nem veri nagydobra a narancsos propaganda.)

Amikor 2014-ben a magyar adóhatóság vezetőit tiltotta ki az USA a területéről, az komoly ügy volt. Jól elő volt készítve, és hónapokig tartott. Az évek múlásával aztán a magyar kormányzat közpolitikai gyakorlata is megváltozott: visszaszorultak az adott ügyet kirobbantó hálózatos áfacsalások. Az eset azért érdekes, mert az Egyesült Államok egy ‘70-es években született törvény miatt nem tűri a korrupciót az amerikai cégek leányvállalatainál. Amelyik cégvezető korrupciós ügybe keveredik külföldön, azt otthon állítják bíróság elé. Ezért is vannak versenyhátrányban az amerikai cégek például a német vállalatokkal szemben sokszor az olyan helyeken, ahol elvárják az „alkotmányos költségek” fedezését. A korrupció elleni globális küzdelem – melynek zászlóshajója a Transparency International – tehát az amerikai vállalatok elementáris üzleti érdeke. Persze így is vannak olyan ügyek, amelyek inkább elsüllyednek, mint a Microsoft-botrány, hiszen az üzlet az első.  

A valódi fegyver a demokrata elit kezében a kettős adóztatásról szóló egyezmény visszatartása. Ha nem sikerül pontot tenni az ügy végére, akkor a magyarok amerikai befektetésein extra forrásadó lesz. Ha tovább húzogatja az oroszlán bajszát, a Moszkvába drága gázért és meg nem épülő atomerőműért ingázó Szijjártó Péter vezette magyar diplomácia, könnyen behúzzák a satuféket az amerikai demokraták. Még akkor is, ha nekik is üzleti káruk lesz belőle. Persze a magyar kormány arra bazírozik, hogy a pénz mindent felülír. Ám láthattuk az EU-s pénz után szaladgálós szappanoperában, hogy van az a pont, ahol elfogy a türelem és a kincstári jóindulat.

(Vágó Gábor)

---

Chronik Mitteleuropa & Balkan

Szerb szürreál: a kormánypárti főszerkesztő börtönbe vonult, hogy elérje az elnöknél, hogy kedvére anyázhassa az ellenzéki kollégáit

Az előzményeket itt elolvashatod, röviden: Dragan J. Vučićević, a szerb kormánypárti bulvár legaljának, az Informernek a főszerkesztője kapott egy hivatalos levelet: amennyiben nem fizeti be egy szerb ellenzéki újságíró lealbánzsoldosozása miatt rá kirótt bírságot, le kell ülnie a büntetését. Vučićević rögtön áldozatpózba vágta magát, és közölte, őt a véleménye miatt akarják lecsukni. Jó egy héten keresztül tévéről tévére menve sajnáltatta magát, újságjának címlapjai is arról szóltak, hogyan készülődik épp a külföldiek által neki intézett börtönre, mi mindenen megy épp keresztül ez a becsületes szerb férfi. Az álláspontja ugyanis az, hogy igenis szabadjon bármit mondani más közszereplőkre, ne legyen határa a véleménynyilvánítás szabadságának: a börtönben pedig éhségsztrájkolni fog, hogy ez a szabályozás megváltozzon.

A műsor tehát eddig is jó volt, de a prémium minőséget akkor érte csak el, amikor maga a szerb elnök, Aleksandar Vučić is beszállt abba: nagylelkűen közölte, hogy átvállalja a kedvenc főszerkesztőjére kirótt 200 ezer dínáros (640 ezer forint) büntetést, csak ne menjen börtönbe, mert az rossz lenne az országnak. Szép gesztus volt, főleg mivel államfőként havonta csak 168 ezer dínárt (540 ezer forintot) keres, az ellenzéki sajtó el is kezdett gúnyolódni azon, hogy a végén még éhezni fog szegény elnökük. Vučić cserébe azon lamentált, hogy milyen érdekes, hogy pont egy az ellenzéki vádak szerint általa irányított újság vezetőjét büntette így az ugyancsak az ellenzéki vádak szerint általa kézivezérelt igazságszolgáltatás, és hogy vajon mi az oka annak, hogy bizonyos kiadókat sosem sújtanak bírsággal, másokat pedig mindig. (A megfejtés nem bonyolult: Szerbiában jellemzően a kormánypárti bulvár uszít válogatás nélkül szinte mindenki ellen és terjeszt mellé fake news-t, az ellenzéki sajtó a magyarországi helyzethez hasonlóan igyekszik beszámolni a hírekről, és főleg választások előtt megy át agitpropba, de akkor se az összes.) A főszerkesztő azonban kötötte az ebet a karóhoz, és elutasította a segítséget, mondván ő itt elvekért harcol.