Megtisztulás? Leszámolás? Mártírkodás?

Jó reggelt! Kicsit hosszú lesz, de talán megéri: majális, Németország, Szlovákia lesz ma, utóbbit ráadásul az egyik legismertebb felvidéki elemzővel, Tokár Gézával beszéljük át.

---

Chronik Mitteleuropa

Hol, mi volt május 1-jén?

A negyedik kétharmad előtt Magyarországon a Fidesz-KDNP-t leszámítva minden párt, még a Momentum is csinált valami majálisszerűséget a munkát ünneplendő valahol a fővárosban, ez idén a nagy letargiában meg az Országgyűlés tegnapi nyitóülésére való nagy készülődésben elmaradt, mindössze a Mi Hazánk hozott össze egy bulit, a Munkáspárt meg egy performanszot. Holott mondanivaló akár lehetett is volna mondjuk a nagykorúságról: május 1-jén volt a 18. évfordulója, hogy az egykori keleti blokkból tíz ország belépett az EU-ba, vagy ha az utólag okosak már annyira hiányolták az ellenzéki kampányból a megélhetési kérdéseket, hát azokról.

De mi volt máshol Közép-Európában? Érdemes átnézni, mennyire sokszínűek vagyunk.

• Ausztriában a bécsi városháza előtti téren a május elsejei felvonulást követően a legnagyobb ellenzéki párt, a szociáldemokrata SPÖ vezetői öt év ellenzékiség, és a közvélemény-kutatási adatok szerint fél évnyi első hely (26-28%-on áll az SPÖ, 24-26%-on a jobbközép ÖVP) után bejelentkeztek a kormányzásra: „Ha nem vagytok rá képesek, legalább hagyjátok, hogy mi, szociáldemokraták csináljuk!” Pamela Rendi-Wagner pártelnök beszéde a romantikus jeleneteket sem nélkülözte: amikor elkezdett esni közben az eső, Michael Ludwig bécsi főpolgármester, aki az SPÖ-ben élet és halál ura, azonnal ott termett mellette egy esernyővel, hogy a feje fölé tartsa. Mire a pártelnök: „Velem most már semmi sem történhet. Mellettem a polgármester is. Van-e ennél szebb?”

• Triesztben még mindig nem hagyja magát a tengerparti városban ősz óta rendkívül erős greenpass-ellenes mozgalom. Noha május 1-től lényegében sehova, így se munkához, se étterembe járáshoz, se tömegközlekedéshez nem kell már az ún. védettségi QR-kód, a járványkezelés ellenzői egy ponton megakadályozták a szakszervezetek hagyományos, helyenként kétnyelvű, olasz és szlovén feliratos táblákkal tarkított felvonulásának továbbhaladását, mondván azok nem védték meg a munkásokat akkor, amikor arra leginkább szükség volt: amikor a covid elleni oltást rájuk kényszerítették. Ekkor azonban jött a rendőrség: először nem engedték egymásnak feszülni a két csoportot, majd a kb. 50 nogreenpasser elkezdte egy kicsit ütni a rendőröket. Kicsivel később, miután a felvonulás elért a főtérre (itt télen tilos volt tüntetni, Trieszt vezetése ugyanis attól tartott, hogy a széles közvélemény összeköti a város jelképeit a no green pass mozgalommal, amely napokon át a Piazza Unitán vert tábort), a greenpass-ellenesek fel akartak jutni a színpadra, ezt azonban megakadályozták, kis dulakodás itt is volt. A balhénak itt már nem a rendőrség, hanem a hirtelen leszakadt eső vetett véget. A csendes többség meg eleve a Karszt-hegységben lévő olcsó és jó borkiméréseket, az ozmicéket választotta.

• Németországban a berlini május 1-jékről szólnak többnyire a hírek, pontosabban a kreuzbergi rendőrök vs. anarchisták verekedésről. A covid olybá tűnik, lenyugtatta a kedélyeket (noha a pandémia alatt is sikerült erőszakba fullasztani a munka ünnepét), vagy a szélsőbal elköltözött a német fővárosból, vagy átalakult progresszív woke élcsapattá: a berlini rendőrség szerint az idei volt ugyanis a legbékésebb május 1-je évtizedek óta, mert a 14 ezer ember részvételével zajló meneten csak 500-an voltak kifejezetten erőszakosak, ők üvegpalackokkal dobálták a rendvédelmi szereket, és tűzijátékokat is megeresztettek feléjük. Mindössze 29 rendőr sérült meg, és 123 tüntető ellen indult szabálysértési eljárás (tavaly 350 tüntető volt érintett, és száz rendőr sérült meg). Mondjuk azt az illetőt, aki egy szakszervezeti majálison tojással dobálta meg a szocdem főpolgármestert, még nem sikerült előállítani.

• Horvátországban hasonlított a leginkább a korábban Budapesten megszokottakra a nap. A legbalosabb városban, a tengerparti Fiuméban beszélt az erős 26-28%-os kormányzó jobbközép HDZ mögött csak erős középpárti státuszba visszacsúszó, 16%-on álló ottani szocdemek vezetője, Peđa Grbin: bizarrnak nevezte, hogy a járványügyi korlátozások elvették az ünnepeket, majd felrótta, hogy a nők csak nőnapon fontosak, a munkavállalói jogok pedig csak május 1-jén, ám ha ők nyernék a választást, ezt másképp lenne, mondta. A szakszervezetek gyakorolták az őket elvileg képviselő párttól való fizikai távolságtartást, és Zágrábot vonulták körbe magasabb béreket követelve. Split (Spalato) lakói hagyományosan a Marjan-hegyre másztak vagy buszosztak föl babot enni, közben pedig hallgathatták, melyik párt mit akar nekik eladni. Itt a hétvégén ráadásul a szezon is megkezdődött: jó hír a munkavállalóknak, hogy dolgozók tízezrei hiányoznak a tengerparton, legjobb alkalom egy jó béralkura!

• Míg az elnök és a kormánytagok az uniós nagykorúságról posztolgattak, Szlovákiában az egymással meglepően jó viszonyban lévő szélsőjobboldali és baloldali ellenzék próbált leginkább tétet adni a munka ünnepének. Okkal: a pozsonyi parlament Robert Fico mentelmi jogának felfüggesztéséről vitázik, a baloldali populista exkormányfő a nyitrai Szvatopluk-téren ezért a baloldali népvezér szerepét vette magára 2500 ember előtt (igaz, előzetesen tízezer főre készültek). Szerinte a kormányon lévők azt se tudják, mi az, hogy május 1., a keményen dolgozó kisembert lenézik, holott tisztelni kellene, pláne az 1989 előtt is dolgozókat, ezért kormányváltás, sőt, elnökváltás kell mielőbb, az angolul megválasztásakor még nem beszélő, buddhista vallású Zuzana Čaputovát ugyanis amerikai hölgyikének tartja. A 14-15% körülre mért Smer oroszpárti politikusa, Ľuboš Blaha tovább emelte a tétet: szerinte a Robert Ficóért, a szabadságának megőrzéséért folytatott harc egy harc azért, hogy Szlovákiának még legyen jövője. „Hogy ne csak egy amerikai gyarmat legyünk, hogy ne csak egy fasiszta állam legyünk!” A tömeg utána Robert Fico nevét skandálta, majd azt, hogy mi vagyunk a szlovákok. Mármint ők. Pozsonyban délután egyszerre kormányellenes, békepárti és áremelkedés-ellenesi tüntetést tartott a 7% körül mért Republika nevű szélsőjobbos párt, a pillanatnyilag legnépszerűbb pártot, a Smer-szakadárokból álló, 17-19%-ra mért Hlast vezető Peter Pellegrini exkormányfő pedig arról beszélt, hogy a szlovák kormány jobban tenné, ha külpolitika helyett az emberek problémáival foglalkozna.

• Csehországban a május 1-jét csak a baloldalon tartják fontosnak a munka ünnepeként megünnepelni: a szcéna hagyományosan a prágai Střelecký-szigeten gyűlik össze, ahol a mérsékeltebb szocdemek magyarázkodhatnak a radikálisabbak, azaz sztálinisták és anarchisták jelenléte miatt. A cseheknek ez a nap hagyományosan inkább a szerelem ünnepe, a politikusok ezért töltöttek fel annyi csókolózós képet aznap, és Prágában a majálisok is inkább tűntek influenszerfesztiváloknak, ahol sminkes és parfümös termékmintákat meg olcsó proseccót kaphattak csókolózós szelfikért cserébe. A Csehországot kormányzó jobbközép Spolu-koalíció mindenesetre szebb napsütéses időt nem találhatott arra, hogy Petr Fiala miniszterelnök jelenlétében beindítsa a prágai önkormányzati választási kampányát: a Prágát 2010-2013 között már vezető 78 éves nőgyógyász, Bohuslav Svoboda lesz a főpolgármester-jelöltjük, akinek úgy kell legyőznie a regnáló kalózpárti Zdeněk Hřibet, hogy még mindig folyik ellene egy bírósági eljárás egy korábbi korrupciógyanús ügye miatt.

• Szerbiában a belgrádi párszázfős jugónosztalgiás, új baloldali ellenzéket sürgető tüntetéseket leszámítva mindenki pihent: kimentek a szabadba grillezni.

• Romániában ugyanez, a Kolozsvár melletti Tordai-hasadék konkrétan be is dugult a tömegtől. Mivel a posztkommunista-nacionalista, nevében szociáldemokrata PSD tagja a nagykoalíciós bukaresti kormánynak, a hagyományos menü, a sör és miccs mellé idén nem jártak baloldali követelések, csak egy nyilatkozat a párt munkaügyi miniszterétől, miszerint a pandémia és a háború hatásai a munkaerőpiacon a legkiszolgáltatottabbakat fogják érinteni. A pártnak csupán a szlatinai szervezete tartott majálist: itt 5 miccs és egy pohár sört mindenkinek ingyen járt, közben pedig hallgatni lehetett az olyan fejtegetéseket, miszerint lehet, hogy nem a kommunisták találták ki a május 1-jét, hanem az amerikaiak, de tökélyre bizony Romániában fejlesztették!

Békepárti levelet írtak, szétszedték őket

Pacifistának lenni egyre nehezebb még azon Németországban is, amelynek kormánya a szociáldemokraták megengedő, Moszkvával partnerségben gondolkodó Oroszország-politikáját próbálja most úgy átállítani, hogy az megfeleljen az atlantista európai mainstreamnek, de valamennyire még azért párbeszédképes legyen Putyinnal.

Olaf Scholz szocdem kancellárt pont emiatt dicséri meg az a nyílt levél, amelyben olyan német értelmiségiek, mint Martin Walser író, Alice Schwarzer feminista lapkiadó, Reinhard Merkel jogfilozófus, Alexander Kluge filmrendező követelik azt, hogy a német kormány ne térjen le az eddigi rendkívül megfontolt és józan irányvonalától (lényegében ezt másolja a magyar kormány is, mint azt Ungár Péter elmondta), és ne szállítson semmiféle nehézfegyverzetet Ukrajnának. A péntek este óta 170 ezer ember által szignózott levél szerzői szerint Oroszország súlyosan megszegte a háborúval a nemzetközi jogot, Ukrajnának pedig alapvető politikai-erkölcsi kötelessége megvédenie magát, de vannak határok, amelyeket nem lenne érdemes átlépni.

Ilyen az, hogy meddig és mennyit szenvedhet még az ukrajnai civil lakosság, valamint az, hogy a rengeteg fegyverszállítás és a konfliktus árnyékában kialakult nagymértékű fegyverkezés rendkívül veszélyes lehet: akár atomháborút is hozhat.