Még mindig működik a patrónus-kliens rendszer Romániában
Először is elnézést, hogy nem reggel 6:45-kor van a postaládátokban a hírlevél, szerettem volna rendesen a romániai választás eredmény mögé nézni. Másodszor: nemcsak Románia van terítéken, lesz EU, konteózás és közép-európai, valamint balkáni aktualitások a német titkosszolgálati vezető furcsa politikai mozgásáról, spóroló csehekről, Magyarországtól tartó horvát védelmi miniszterről, a bürokraták félelméből két hónapja nem épülő boszniai vasútról többek közt. Jó olvasást.
Románia választott: gyakorlatilag a szokásost
Az elnökválasztás múlt heti első fordulójához képest a tegnapi romániai parlamenti választási eredménye normális, európai trendekbe illeszkedő módon alakult:
erősödött a szélsőjobboldal, a nagypártok középpárti státuszba csúsztak le, szép sikereket értek el az identitáspolitikában utazó kicsik. Nem volt olyan fokú az elitellenes hangulat, mint az elnökválasztás első körében – a választók kiélték a dühüket és lecsillapodtak, így a román patrónus-kliens rendszer működni tudott.
A parlamenti választás kampányhajrája ehhez képest szokatlanul furcsán alakult, a román politikai elit ugyanis Călin Georgescu és Elena Lasconi második fordulóba kerülése miatt láthatóan sokkos állapotba került és miután fogalma nem volt arról, hogy milyen parlamentet szavaz meg a nép a következő évekre, nagyon furcsa dolgok kezdtek el hirtelen történni. Az alkotmánybíróság a második (Elena Lasconi USR-elnök) és a harmadik helyezett (Marcel Ciolacu PSD-elnök) közötti kis szavazatkülönbség miatt belengette az első forduló eredményeinek megsemmisítését, majd az erről szóló döntést elnapolta a parlamenti választás utánra (hiszen alkotmányt csak parlamenti választás után tudnak értelmezni, addig nem), mire közben elkezdték a szavazatokat újraszámolni, a tévékben pedig azon spekuláltak, hogy decemberben mikor lehetne megtartani az elnökválasztás megismételt első, majd második körét – de mindez a jelenség kipukkadt a parlamenti választás napján, történetesen urnazárást követően, kiszivárgott ugyanis, hogy az újraszámlálás alapján ugyanaz az eredmény, mint volt, sőt, Elena Lasconi párezerrel még több voksot is kapott, mint számolták eredetileg. Hétfő este várható tehát egy alkotmánybírósági döntés, amely dönt majd az első fordulóról – ha így is az ismétlés mellett döntenének, az minimum botrányos lenne.
A cirkusz egyvalamire jó volt: az alkotmánybíróságra nagy hatást gyakorolni képes nagyobbik kormánypárt, a posztkommunista-nacionalista Szociáldemokrata Párt, a PSD – még ha az intézmények tökéletes kiüresítésével, a román demokrácia káoszba taszításával is – el tudta magáról hitetni választói szemében, hogy igazából lehet, hogy erős, lehet, hogy igazából az ő jelöltjük került (volna) be a második fordulóba, vagyis az elnökválasztási kudarcot követően mesterségesen felpumpálták kicsit a pártot.
A tegnapi parlamenti választáson így a PSD futott be az első helyre 22,5%-kal – hasonló részvételi arány mellett körülbelül 250 ezer vokssal kaptak többet most, mint Marcel Ciolacu pártelnök az első elnökválasztási fordulóban, azaz múlt vasárnap valószínűleg tényleg átcsoportosíthattak szavazatokat szélsőjobbos jelöltekre taktikai okokból, végül saját magukat kitaktikázva a második fordulóból. A nevükben szociáldemokraták azt hozták, amit polgármestereiknek és helyben beágyazott erős embereiknek, a local baronoknak köszönhetően szoktak: szinte a teljes Kárpátokon túli terület az övék, ezzel a Habsburg Monarchia határai ismét szépen kirajzolódtak.
A választás egyik legfurcsább eseménye, hogy van 2,2%-nyi PSD-szavazó, akinek végül nem sikerült leszavaznia a pártra, mert vagy azt se tudja, kik annak a politikusai, vagy nem tudja, milyen a logója, vagy nem tud eleve olvasni, így nincs képben. 1,8%-nyi szavazatot kapott ugyanis a PSD vizuális megjelenésére megtévesztően hasonlító, teljesen ismeretlen PSDU nevű párt, amely a PSD három rózsát ábrázoló logóját karikírozva három fáklyát tett a logójába, a pártnév pedig ugyanúgy Partidul Social Democrat, csak a végére még hozzátették, hogy „Unit” (egyesült), amit a logóban kisbetűkkel elrejtettek, diszkréten, alig észrevehetően a PSD rövidítés alá írva. Egy másik PSD-klón, a „független”, azaz independent PSD, vagyis a PSDI 0,4%-ot kapott, ennek is egy rózsa van a logójában, de ők legalább annyi kampánytevékenységet felmutattak, hogy a múlt heti bukaresti tüntetésekre kivitték a molinójukat.
A 18,2%-ot elért szélsőjobboldali AUR-é a második hely, ők Arad megyében, Bukovinában, a román tengerparton, valamint a diaszpórában szerepeltek kimagaslóan, a magyarlakta térségekben pedig átlag alatt. A román szélsőjobboldal rajtuk kívül még két párttal lesz jelen a parlamentben: a botrányhős boszorkányt alakító Diana Șoșoacă SOS Románia nevű pártja 7,6%-ot kapott, az ismeretlenségből a TikTokon előbukkant, szokatlanul jól szervezett, Călin Georgescut támogató AUR-szakadár POT (Fiatal Emberek Pártja) 6,3%-ot, a szélsőjobboldal közösen tehát 32%-ra volt jó. Ez egyrészt nagyjából ugyanaz az arány, amennyien 2000-ben a Nagy-Románia Párt elnökjelöltjére, Vadim Tudorra szavaztak, másrészt viszont majd’ félmillió szavazattal kevesebb, mint amennyien az elnökválasztás első körében Georgescura és Simionra ikszeltek – ami alátámasztja az elméletet, hogy irányított PSD-voksokkal segítették meg a szélsőjobboldalt. Hogy a három szélsőjobbos párt mennyire alkothat közös blokkot, nagy kérdés: míg a kormányzásra bejelentkező AUR most látványosan kezet nyújtana a tőlük kiszakadt formációknak, a kampányban Șoșoacă az AUR-elnököt buzizta, most pedig arról beszélt, hogy a POT titkosszolgálati kreáció, és az AUR-nak csak egy részével lehet együttműködni. A POT elnöke ráadásul vízböjtkúrára megy most a nagy siker után, vagyis egyelőre figyel és bölcsen hallgat.
A kisebbik kormánypárt, a nacionalista-jobboldali Nemzeti Liberális Párt (PNL) lett talán a legjobban megbüntetve: 14,36%-ot kapott, majd’ tíz százalékponttal kevesebbet, mint a 2020-as választáson. A polgármestereik vonzáskörzetében, Erdélyben és a bukaresti agglomerációban erős párt azonban még így is jobban szerepelt, mint a még a szülőfalujában is a 274-ből csak nyolc voksot szerezni képes elnökjelöltjük, így némi reményük lehet a jövőre nézve.
A jobbközép-liberális, mondanivalóban és ideológiában egyre inkább a PNL-re hasonlító USR 12,2%-ot kapott, vagyis nem tudott profitálni abból, hogy a pártelnök Elena Lasconi jutott be az elnökválasztás második fordulójába, aki a bejutást követően rögtön arról kezdett el beszélni nemzeti színű zászlót szorongatva, hogy az új elnökhöz új többség is dukál, így tessék erőssé tenni az USR-t. Ugyan nagyvárosi-középosztálybeli bástyáikat megőrizték – az általuk vezetett Temesváron, Bukarestben, Brassóban még nyerni is tudtak –, a választók láthatóan a PSD és a szélsőjobboldal elleni protestként voksoltak Lasconira az első körben, és így fognak majd tenni az elnökválasztás második fordulójában is. Az USR kapcsán érdemes megemlíteni két tőlük kivált szakadárpártot. A Nicolae Ștefănuță körül gyülekező SENS nevű progresszív zöldpárt 2,8%-ot kapott az első megmérettetésén, a Dacian Cioloș exkormányfő körül gyülekező REPER párt 1,4%-et, ha ezeket szakszerűtlenül összeadnánk az USR eredményével, azt kapnánk, hogy a sok idézőjellel progresszívnek nevezett tábor ugyanúgy szerepelt, mint legutóbb.
Az RMDSZ a maga 6,4%-ával nagyot nyert, hihetetlenül jól mobilizáltak az elnökválasztás első körös eredményével, a román szélsőjobboldali veszéllyel minden létező platformon – még az Untappd nevű sörértékelő alkalmazásban is – riogatva a szavazóikat: öt megyében is a magyar párt végzett az élen, Hargitában ráadásul úgy értek el 88%-ot, hogy nem volt más párt, amely átugrotta volna helyben az 5%-os küszöböt. A szélsőjobboldal ott szerepelt a leggyengébben, ahol az RMDSZ erős volt – igaz, Hargita megyében így is volt egy település (Galócás), ahol az SOS Románia nyert. Az RMDSZ kapcsán ugyancsak érdemes kitérni a polgármesterek és a romániai patrónus-kliens rendszer választásra való hatására: a leglátványosabb példa talán az, hogy Bákó megyében túl sok szavazatot nem kaptak eddig, miután azonban nemrég lett két polgármesterük is Gyimesbükkön és Gajcsánán, hirtelen elkezdtek szállítódni nekik a szavazatok, mindkét településen az élre repítve a magyar pártot. De eleve,
általánosan elmondható, hogy minden párt ott szerepelt jól, ahol polgármestert ad.
Érdemes kitérni a román diaszpórára, vagyis a Romániát a több pénz és a jobb élet reményében elhagyó, de vélhetően frusztrálódó nyugat-európai vendégmunkásokra: a három szélsőjobbos párt – az AUR, az SOS Románia és a POT – együtt 55%-ot ért el a körükben. Az USR szerepelt még valamennyire jól náluk – illetve a budapesti nagykövetségen az RMDSZ –, vagyis a román rendszerrel szemben fennáll a dühük.
Hogy milyen parlamenti többséget lehet ebből kihozni, egyelőre jó kérdés, hiszen nem látni még sehol grafikákat arról, hogy hány párt hány mandátumot szerez a képviselőházban, illetve a szenátusban. Az viszont biztos, hogy a választók ismét megüzenték, hogy a PSD-PNL-nagykoalíciónak vége, ennek nem lesz többsége. De biztosan nem lesz többsége egy jobbközép PNL-USR-RMDSZ-koalíciónak sem.
A nyilatkozatok alapján azt lehet tudni, hogy az AUR kormányozni akar, akár egy kisebbségi szélsőjobboldali AUR-SOS-POT-koalíció élén is. Az RMDSZ nyilván mindig kormányozni akar, hiszen a magyar kisebbségi érdekvédelemre akkor van a legnagyobb hatással – kérdés, hogy akkor is kormányra akarna-e kerülni, ha erre csak a szélsőjobboldallal együtt lenne lehetősége, mint azt nemrég Claudiu Tufiș politikatudós nekünk felvetette. A PSD és a PNL ellenben kész ellenzékbe vonulni.
Kisebbségi kormányzás és népszerűtlen konstellációk között lehet csak választani: PSD-AUR? PSD-PNL-USR, úgy, hogy a szélsőjobboldal – az osztrák FPÖ mintájára – tovább erősödhet (rendszer)ellenzékben? A kormányfő megnevezésének joga az államelnöké – a döntő Georgescu vs. Lasconi csata pedig most vasárnap jön. Georgescu a béke fontosságát sulykolja, míg Elena Lasconi már szervezi maga mögé a szélsőjobb elleni értelmiségi nagykoalíciót. A nagy kérdés az, hogy hova áll a PSD, és hova az RMDSZ.
(Bukovics Martin)
Végre ti is konteósok lettetek
Habár nem először. Ahogy sodródunk bele a következő hidegháborúba, a konteós logika a mostanáig erre állítólag immunis társadalmi rétegekre is átterjed. Hirtelen nincs probléma a gyanakvással, jogos a paranoia, érdemes a paraván mögé nézni, zörög az a haraszt, fújja a szél.
Ha nem tetszik egy választási eredmény, mert a négyévente rendezendő pecsétfesztiválra a nyugati szelek befújtak egy fasisztát, akkor Romániában is hirtelen megkondulnak a vészharangok, tiltjuk a TikTokot, nyitogatjuk a szekrényeket, keressük bennük az orosz kémeket, számolgatjuk újra a fecniket, hátha mégis a közvélemény-kutatóknak volt igazuk, amikor beírták a rubrikákba a kívánatos számokat.
Az eddigi értelmezések, amelyeket az összeesküvés-elméletek szakirodalma felhalmozott, javarészt fentről lefelé magyaráznak, jó szokás szerint: elmondják nekünk az urak, hogy tévedünk, amennyiben szándékot sejtünk történések mögé, a világ nem olyan „egyszerű”, hogy a nekünk nem tetsző folyamatokat valami idegen, rejtőzködő hatalomra fogjuk rá. Liberális barátaink kedvence, Karl Popper írja a(z általuk nem hitt) konteókról, hogy azért nem igazak, mert egy adott eredményt egyes érdekelt felek intencióinak tulajdonítják.
Ebben természetesen van valami, a probléma vele, hogy túlságosan általános megállapítás, és a tükörbenézést is mellőzi. Ahogy arra Charles Pigden filozófus rámutat, a konteó fogalmának meghatározása gyakran soviniszta konstrukció: „Amikor azt mondják vagy sejtetik, hogy az összeesküvés-elméletekben nem kellene hinni, akkor nem csak arra gondolnak, hogy nem szabadna elméletekben hinni, amelyeknek összeesküvés az alapjuk. Nem is arra értik, hogy nem szabadna a hivatalostól eltérő elméletekben hinni, amelyek gonosz terveket tulajdonítanak egyik vagy másik kormánynak. Merthogy ők maguk is gyakran buzgón terjesztenek ilyen elméleteket. (…) Amit valóban értenek ez alatt (amennyiben van egy összefüggő elképzelésük), hogy nem szabadna elhiggyünk olyan elméleteket, amelyek a közelmúltban vagy jelenben levő nyugati kormányok (vagy kormányzati szervek) terveire alapoznak, és amelyek a releváns nyugati országok jelenlegi ortodoxiájával szemben állnak.”
Mára ott tartunk, hogy egyik kézzel adnak, a másik kézzel elvesznek: miközben tele(s)írják a sajtót azzal, hogy csupa konteó a világ, maguk osztanak meg bármit, ami igazolja a paranoid világképüket.
Ennek az oka, hogy a fasizálódó Nyugat nem néz tükörbe, nem fedi fel saját borzalmas múltját és jelenét, a jövőjén gondolkodni sem mer.
Az, hogy a román elnökválasztás első fordulójának első helyére Călin Georgescu került, több tényezőn múlott, és nem csupán azon, hogy a TikTok algoritmusa kinek kedvez, vagy, hogy Putyin úrnak milyen intenciói voltak ebben a kérdésben. Múlott például azon, ahogy a Politico kiemeli, hogy Románia borzalmasan teljesít, hatalmas problémákat okoz a kivándorlás, a megélhetési válság, elveszett minden bizalom a közintézményekben és így tovább. És múlott azon is, hogy Európa nyugati része már régóta újra fasizálódik, egyre-másra erősödnek a legborzalmasabb pártok és szereplők – éppen Románia maradt volna ki ebből az előkelő társaságból?
Tükörbenézés helyett konteósan magyarázzák a rossz „választási” eredményeket: ha Trump, akkor ruszkik, ha Orbán, akkor ruszkik, ha Georgescu, akkor ruszkik. Oroszok, mármint, merthogy nem niggerezünk, nem zsidrákozunk, tehát nem is ruszkizunk.
Oroszok? Igen, ők is, vannak rá bizonyítékok, néha. Jól eltanulták. Kínaiak? Benne lehetnek, bár állítólag nem túl ügyesek. CIA? Khm, az már biztos, hogy nem. Állami titkosszolgálatok, nagytőke, social media, kiszolgáltatott, talpnyaló újságírók, lefizetett kutatók? Ugyan már, biztos, hogy nem, kivéve, ha: TikTok, Russia Today, nem megfelelő származású doktoris az európai egyetemen.
NSA, Wikileaks, Panama, Paradise, Pandora, Volkswagen, Pegasus? Teljesen jogosan vagyunk mind konteósok. Átvernek a közintézményeink, a tőkésosztály, a nekik dolgozó politikai osztály, a zsebükben levő sajtó és kutatóintézetek, megmondóemberek, tenyérjósok meg kuruzslók.
A konteós logika általánossá vált, ez egy válságtünet, amit ideig-óráig el lehet kendőzni fontoskodó intézkedésekkel, újraszámolgatásokkal meg mindennek a betiltásával, amit nem a megfelelő propagandára használnak fel. Mint mindig, nem alaptalanul vagyunk tehát konteósok, de mint mindig, gyakran valóban relevánsabb magyarázatokat pótolva ezzel, a tükörbenézést pedig kifejezetten helyettesítve.
Pedig ha valamikor, akkor mostanság volna ideje a szembenézésnek.
(Kustán Magyari Attila)
Ha érdekel a konteókutató szerzővel készített korábbi interjúnk, itt olvashatod el:
Ursula királynő és az ő 26 alattvalója
A román elnökválasztás meglepetései közepette nem is jutott időnk a múlt héten foglalkozni azzal, hogy az Európai Parlamentben megválasztották az új Európai Bizottságot, a von der Leyen 2.0-t. Itt a Gemištnél legalább nyolc okból kesergünk amiatt, hogy újrázhat „Európa” élén az egyik legkártékonyabb európai politikus, de még szeptemberben a Politico is összeszedte, hogy miként von magához még több hatalmat a háta mögött már eddig is „Ursula királynőként” becézett von der Leyen például a neki ellentmondók háttérbe szorításával, majd kiutálásával, a portfóliók szétdarabolásával, a biztosokkal szemben az „oszd meg és uralkodj” elvét alkalmazva.
Keep reading with a 7-day free trial
Subscribe to GEMIŠT to keep reading this post and get 7 days of free access to the full post archives.
 | A guest post by
|