Magyar Péter öt igazsága

Az európai parlamenti választások Magyarországon egyértelműen a belpolitikáról, mégpedig a nemzetállami belpolitikáról szóltak. Ez nem valami sztyeppei mucsaiság – más európai országban se szokott sokakat érdekelni, hogy mit csinál az Európai Parlament, az EP-választások egyfajta „tét nélküli“ helyi nemzeti választások.

Ezt már csak az is mutatja, hogy a nagyon európai pártok, amelyeknek Európa a közös belpolitika, nem szerepeltek most sem fényesen: az Egyesült Európai Államokat hirdető Volt párt Németországban és Hollandiában – az alacsony küszöb miatt – szerzett mandátumot, de például a nevében is „Európai Egyesült Államok“ olasz listája még a bejutási küszöböt sem ugrotta meg, az ezzel a jelszóval a plakátjain kampányoló osztrák Neos a listavezetője miatt eléggé leharcolt Zöldeket sem tudta beelőzni, Magyarországon pedig hiába mondták el a momentumosok, hogy mennyit és mit dolgoztak az Európai Parlamentben (és tény, hogy sokat dolgoztak), ez láthatóan 3,67 százaléknál többeket nem érdekelt.

Magyarországon azonban 2010 óta gyakorlatilag minden országgyűlési, európai parlamenti, helyi vagy bármilyen más szavazás Orbánról szól, ami persze éppen neki a legjobb. A mostani EP-választás is belpolitikai volt, de valahogy most a legtöbbet – előtte és utána is – Magyar Péterről beszéltek az emberek, az újságok.

Noha ő is Orbánról beszélt, de ellentétben a korábbi ellenzékkel, az ő mondanivalója nem defenzív reakció, nem puszta orbánozás (és pláne nem európázás), hanem offenzív alternatívaképzés, a közélet tematizálása, uralása.

A hírekben nem az szerepelt – mint eddig mindig –, hogy Orbán hol volt, mit mondott, milyen inget viselt, és arra mit reagál az ellenzék és a Facebook-értelmiség, hanem Magyar Péter gyűlései jöttek elsőként, ezek értek címlapot. Február óta senkit sem érdekelt Orbán, mindenki – hívei és ellenfelei egyaránt – Magyar Péterre figyelt. 2006 óta nem volt ilyen politikus Orbán mellett és ellen.

Magyar Péter a pártjával majdnem 30 százalékkal robbant be a közéletbe, a Fideszt pedig 45 százalék alá nyomta, miközben a régi ellenzék pártjai kispárttá váltak vagy gyakorlatilag – ideértve a Momentumot is, amely persze most megint nagyon megújul majd – megsemmisültek.

Magyar Péter képes volt arra, amire a többpárti, heterogén ellenzéki pártok nem: letisztítani a terepet és egyetlen alternatívát állítani.

Az állandó összefogósdikkal a tereptisztítás eleve nem volt lehetséges, emiatt lehet frakciójuk ma is olyan pártoknak, amelyek hatásukban és nagyságukban nem nagyobbak egy kisebb baráti körnél, ezért lehet része a magyar közéletnek azon Párbeszéd, amely még életében választáson önállóan nem mérettette meg magát. Azonban az egyetlen alternatívaképzés se jött össze: Vona Gábor nem lett 2018-ra sem az ellenzék egyetlen ereje, Gyurcsánynak pedig eleve ez csak cél maradt, és mára meg kell elégednie azzal, hogy ő lehet a kispárti MSZP tényleges utódja.

Magyar Péter letisztította a terepet, éppen azért, mert nem fogott össze senkivel, nem beszélt koalíciókról, visszaléptetésekről, stratégiai szavazásokról, hanem – mily meglepő egy politikustól! – egyedül akart és akar győzni. Ezt pedig a választók meglátták és értékelték.

Jelenleg az Orbán-rendszernek egyetlen alternatívája van: a Magyar Péter meghatározta (és alelnökölte) Tisza-párt. A Demokratikus Koalíció posztkommunista kispárt lett, amely biológiai okokból csak még kisebb lesz. A Momentum, a Jobbik és az LMP megsemmisült, a Momentum ugyan nincs egy százalék alatt, de nem valószínű, hogy hirtelen most lesz majd világos és offenzív víziója, karizmatikus vezetője, ha ez nem jött össze nekik 2017 óta. A kétfarkúak pedig egy rétegpárt (és ekként nagy szükség is van rájuk), de nem tudtak áttörni, még az EP-be se sikerült bejutniuk, azaz pár budapesti eredményükön kívül – amelyek persze nagyon fontosak és örömteliek – nem lettek sokkal nagyobbak és fontosabbak.

Hibátlan szett. Fotó: Magyar Péter / Facebook

Magyar Péter sikerének öt oka lehet – ezek egyben „jótanácsokként“ is érthetőek, bár egy jó politikus éppen arról ismerszik meg, hogy ösztönösen érez rá ezekre.

És ő ráérzett.

1. Soha ne hallgass az értelmiségre!