Magyar Péter jelen formában nem rendszerváltó, hanem rendszert konzerváló politikus

A Magyar Péter-jelenséget a Gemištnél sokféleképpen látjuk, azaz nincs róla (helyesebben mondva, erről sincs) egységes álláspontunk, mint az Techet Péter vagy Vágó Gábor noha egymásnak nem ellentmondó, de ellentétes tanulságot levonó cikkeiből is kiderülhetett. De mondhatunk mi bármit, az idei EP-választáson a Magyar-párt megkerülhetetlennek tűnik, olyasvalaminek, ami sokakat fordíthat a magyar belpolitika követése felé: ez pedig nem feltétlenül rossz dolog, ha túllép a szurkolás szintjén. Elindult tehát a mindenki előtt nyitott nagy EP-választási vitánk, ami egyelőre a Magyar Péter-jelenségre fókuszál: Kesselbauer Ábel fehérgalléros munkás szól hozzá.

„A change, it had to come
We knew it all along
We were liberated from the fold, that's all
And the world looks just the same
And history ain't changed
'Cause the banners, they all flown in the last war

(.....)

There's nothing in the street
Looks any different to me

(.....)

Then I'll get on my knees and pray
We don't get fooled again
Don't get fooled again
No, no

(.....)

Meet the new boss
Same as the old boss”

The Who: Won’t Get Fooled Again

Magyarországon valódi verseny nélkül nem lesz változás. Sajnos a jelenlegi politikai kultúrát a szektásság jellemzi, és egyelőre úgy tűnik, erre van igény verseny helyett. Több, mint egy évtizede nem látunk közszolgálati műsorokat, közszolgálati híradásokat, ahol a kormány és az ellenzék szempontjai együtt kerülnének bemutatásra, mindkét oldal képviselőjének jelenlétében lennének ütköztetve. Ezen az állami tévé csütörtöki eseménye sem változtatott.

A viták korlátozásával párhuzamosan szüntette meg a Fidesz a nyílt politikai versenyt a választási rendszer átszabásával. Először csak nem ment el a vitákra, aztán már a média (akár kormánypárti, akár nem) jelentősebb része is elkezdett eszerint működni, nem is törekedve a másik oldal érveinek korrekt bemutatására. Ma egy de facto egypártrendszerben élünk, ahol a választópolgárok kb. 40 százalékát képviselő pártoknak egyharmadnyi hely sem jut a törvényhozásban. Van, hogy a Fidesz a szavazatok több mint 50 százalékát szerzi meg, van, hogy annál kevesebbet, de mindig kétharmadhoz jut a parlamentben. Kétharmaddal a birtokában végre hajtott egy state capture-t, elűzött egy egyetemet, komoly vagyonokat osztott újra. Komoly önkormányzati hatáskörök híján a helyhatósági választások majdnem érdektelennek.

Természetesen a jelenlegi rendszerben is le lehet győzni a Fideszt országgyűlési választáson, de ahhoz egy valóságos földindulásra lenne szükség, vagyis egy Fidesz-ellenes koalíciónak nem elég csupán a szavazatok 50+1 százalékát megszereznie, a legtöbb egyéni választókerületben is nyernie kell.

Továbbá, a Fidesz akár az utolsó pillanatban is átírhatja a szabályokat az aktuális érdeke szerint. Ezek a tények eddig a Művelt Ellenzéki Politizáló Közönséget (copyright: Széky János) – a továbbiakban MEPK – nem zavarták különösebben, hiszen négy kétharmadot sikerült legitimálniuk a Fidesznek.

A megmaradt nem kormánytól függő média, közvélemény-kutatók, thinktankek stb. persze nem élnének meg abból, hogy ha azt közölnék minden „választás” előtt, hogy a meccs le van futva, nincs itt semmi látnivaló. A Fidesznek ugyanúgy szükség van egy megverendő háziellenzékre, mint Kunhalmi Ágnesnek költségtérítésre vagy Horn Gábornak a további közéleti szereplésre.

2022-ben még tartott a show a régi-új szereplőkkel, de a negyedik kétharmad után látszott, hogy ezt a műsort már az MEPK jelentős része is unja. A csodafegyvernek beállított előválasztás sem azért nem működött, mert eleve rossz ötlet volt, hanem azért, mert a választás maga nem egy valódi verseny volt.

A választás előtt a feles alkotmányozás meséjével hitegették az ellenzéki szavazókat. Kár, hogy arra nem készítettek terveket, hogy hogyan lehet akkor alkotmányozni, ha a parlamenti többség közelébe sem kerülnek. Amúgy az sem merült fel, hogy mi van akkor, ha az ország egyik fele egyetért a jelenlegi alkotmánnyal. Persze, a szekták mindig úgy gondolják, ők tudják a megoldást, és az ő feladatuk felvilágosítani a tudatlan tömeget.

Politikai verseny híján nincsenek értelmes viták arról, hogy milyen országban akarunk élni, milyen oktatásügyet akarunk és folytathatnám, de minek. A kutyapárt poénkodva mondta, hogy „legyen minden jobb”, ezt a többi párt komoly arccal nyomja, megtoldva azzal, hogy ehhez csak az kell, hogy tűnjön el Orbán, a többit meg majd megoldják valahogy. Ha vannak is szervezett viták, azokra a kormánypárt emberei nem mennek el, mint ahogy az történt az EP-vitán, amit a Partizán rendezett, ahol egy fideszes sem tisztelte meg a választókat a részvételével.

Összegezve: értelmetlen demokráciát játszani, vitákkal, előválasztással, ha a valódi ellenfél ebben nem vesz részt, és nincs az a választási rendszer, amin meg lehet őt ezért (is) büntetni. A Fidesz az elmúlt 14 évben egy korábban el nem képzelt szintre züllesztette le politikai kultúrát, és terjesztette ki szinte az egész társadalomra. Az abnormálist normálisként fogadtatta el.

Így lett ellenzéki messiás egy olyan ember, aki a rogáni elvek mentén politizál: nagyotmondással, kamuzással, neki nem tetsző újságírók rágalmazásával, viták kerülésével. És közben a rajongótábora nem veszi észre magáról, hogy egyre jobban hasonlít az általa gyűlölt másik táborra.

Ugyanakkor némi kárörömmel tölt el, hogy pont a rogáni módszerek nem fognak Magyar Péteren, és láthatóan kínlódik az egész propagandaüzem.

Számon lehet kérni Magyaron a politikai stílust, de az igazság az, hogy ő csak azt politikai kultúrát testesíti meg, amiben lassan tizenöt éve élünk, és amelyet a társadalom többsége láthatóan elfogadott. Magyar Péter semmi olyat nem mondott, ami még ne hangzott volna el az elmúlt tíz év valamelyik ellenzéki tüntetésén, vagy nem jelent meg valamelyik nem kormányzati médiában.

Ha a júniusi választáson a Fidesz hozza a szokásos 50% körüli eredményét a Magyar-párt előretörése mellett, az csak azt fogja jelenteni, hogy a helyzet lényegében változatlan.

Változatlan, mert ez azt mutatja, hogy a választópolgárok nagy többsége továbbra is elfogadja a Fidesz ajánlatát. Vagy – és itt jön a Fideszen túli pártok felelőssége – továbbra sem látnak honfitársaink másik, számukra érdekes alternatívát, vagy továbbra is félnek az ellenzék hatalomra kerülésétől (végképp eltörölni mindent) vagy azt gondolják, hogy az ellenzék még rosszabb helyzetet teremt számukra.

Ráadásul, az EP-választások utáni napon mi történik? Ha a Fidesz nagyarányú győzelmet arat, akkor minden folytatódik tovább. Az EU-tagországok és USA levonják a következtetést: a magyarok támogatják Orbán Viktor rendszerét. Ha tényleg 40% alá kerülne a Fidesz, annak lenne talán relevanciája, de nem hinném, hogy az elpártolt választók rögtön átszavaznának egy másik pártra tömegével. A pártok önhittségét mutatja, ha azt gondolják, a szavazók irányíthatóak volnának.

Nem tudunk semmit arról, hogy a magyar hétköznapok tekintetében mi lenne más attól, ha a Tisza Párt listája jó eredményt érne el. Tartok tőle, hogy még két évig folytatódna a nagyotmondás a 2026-os választásig. Valószínűleg folytatódna a pingpong az ellenzéki oldalon is, az adok-kapok között egyszer-egyszer azért kibékülnének. Ami nem fog megtörténni, az az, hogy nem fogunk kapni továbbra sem alternatív világképeket, néhány napot is túlélő perspektívákat, konzekvensen végigvitt ügyeket. Két év hosszú idő, ahhoz, hogy fenntartsuk a rajongásunkat. Nem valószínű, hogy a tömegek minden harmadik hónapban elmennének tüntetni.

Szép lassan vissza fog térni minden az eddigi kerékvágásba.

A végére eljutottunk egy kulcskérdéshez, amit sem a pártok, sem a MEPK őszintén még fel sem tettek maguknak, nemhogy találtak volna rá választ: rendszerváltást akarnak vagy csupán kormányváltást?  

Egy kormányváltás egy valamennyire koherens koalíciót követel, ahol a kormánypártok bár nem mindenben értenek egyet, de nagy vonalakban tudják közösen képviselni a politikájukat. És persze legalább egy ciklusnyni kormányzásra készülnek. Egy rendszerváltás viszont az ország radikális újraszervezését jelenti. Kellene egy koherens elképzelés és közös akarat, a társadalmi támogatottságról nem is beszélve. Mit akarnak és azt hogyan akarják megváltoztatni?

Miközben az előbbi inkább hasonlít egy klasszikus liberális demokráciában megszokott bal-jobb szembenállásra, ahol zöld és liberális pártok alkalmi koalícióra léphetnek bármelyik oldallal, addig a rendszerváltó erő egy nagyon tág alkalmi szövetséget jelent, akár olyan erőkkel, amelyek normál esetben szóba sem állnának egymással – ez persze általában kizárja a hosszú távú közös kormányzás lehetőségét.

További alkérdés, hogy vajon le lehet váltani egy rendszert a saját rendszerén belül?

A MEPK-et megszólító ellenzék ezért egy önellentmondásokkal teli taktikát választott az elmúlt választásokon: rendszerváltást és kormányváltást ígért egyszerre, úgy, hogy – állításuk szerint is – egy nemdemokratikus rendszer tiszteségtelen és igazságtalan választási rendszerében, demokratikus módon le tudják váltani az Orbán rezsimet. Orbán távozása egyben egyedüli cél és megoldás mindenre. Az eredményt ismerjük: se rendszer-, se kormányváltás nem lett.

Egy legyengült Fideszt saját választási rendszerében egy egyesült erő valószínűleg le tudna győzni, együtt kormányozni viszont valószínűleg képtelennek lennének az azt alkotó pártok.

Magyar Péter pártjának azt kell elérnie, amit eddig egyik nemfideszes pártnak sem sikerült: egyesítenie az összes ellenzéki párt szavazóit, és ezenfelül az eddigi Fidesz-szavazók közül is átcsábítani sokakat. Ha ez nem sikerül, marad az eddigi stratégia – megpróbálni kicsinálni a többi ellenzéki pártot. Ha ez sem sikerül, jöhet az összefogás 2026-ban.

Einsteinnek tulajdonítjuk általában azt a mondást, hogy „az őrültség nem más, mint ugyanazt tenni újra és újra, és várni, hogy az eredmény más legyen”.

Hacsak valami drasztikusan nem változik a következő két évben, akkor érdemes lenne a Művelt Ellenzéki Politizáló Közönségnek elgondolkodnia egy kollektív beutalón a pszichiátriára a 2026-as „választások” előtt.

---

Te hogyan látod a jelenséget? Írd meg kommentben vagy akár válaszcikként a gemisthu@protonmail.com címre, folytatódjon a nagy magyar EP-választási vita!