Magyar Péter EP-s tervei, Orbán-ellenes kordon: Strasbourgból jelentkezünk

Jó reggelt Strasbourgból! Tegnap ült össze először az új Európai Parlament, benne az újonc tiszapártos és mihazánkos képviselőkkel, immáron momentumosok, jobbikosok és magyar szocialisták nélkül. Furcsa itt lenni azután, hogy az öt évvel ezelőtti nyitóülésről is tudósítottam: akkor tartották az utolsó brit EP-választást, és fél évre még a brit EP-képviselők, köztük a brexitpártosok is bejöttek ide trollkodni. Míg akkor a levegőben azt lehetett érezni, hogy most megszabadultunk Nigel Farage kerékkötőitől, akinek a frakciója meg is szűnt, és indulhat a tényleges munka, ma a hangulat inkább valami olyasmi, hogy ezek a kerékkötők egyre csak szaporodnak, az eddigi egy helyett már két szélsőjobbos frakció is van, hovatovább, aki az ECR-t is ideszámítja, annak egyenesen három, ráadásul a jobbközép Néppárttól az új AfD-körüli frakcióig tartva azt látni, hogy a jobboldal még többségbe is került a házban.

A hírlevelet nagyrészt az EP sajtószobájából írjuk. Olyan hely ez, ahol mint a németek a termálban vagy a strandon a törülközőikkel, a korán érkező újságírók már előre lefoglalják mindenki elől a szabadon elérhető dolgozóasztalokat, és vannak, akik annyira felhúzzák magukat azon, hogy valaki beült a négy lefoglalt, de épp üres asztalainak egyikéhez, hogy egyenesen a sajtósokhoz rohan pattogni emiatt, hogy tegyenek rendet, akik aztán közlik vele, hogy a limitált kapacitások miatt épp ők tanácsolták ezt, amire további fél órán keresztül azon pattog, hogy így nem lehet nyugodtan dolgozni, majd a helyfoglaló mindezt megunva közli vele, hogy ő Bosznia-Hercegovinából jött és mindenre van megoldás, találjanak erre is. Az ilyesmitől minket megkíméltek: egy kedves olasz kolléga gondolt ránk, és foglalt egy asztalt nekünk is még időben, az osztrák közmédia, a lengyel Fakt és a római napilap, a Domani közé.

De indítsunk távolabbról, Budapestről. Lufthansa-járaton ennyire hosszúra nyújtott business class-t ritkán látni, mint a hétfő délelőtti Budapest-Frankfurton, szinte az összes magyar MEP elsőosztályon utazott, random utasok Deutsch Tamással felszállás előtt fotózkodtak, Schaller-Baross Ernő és Gyürk András valamelyik lounge-ból érkezve szállt fel Győri Enikővel és más fideszesekkel, hogy új frakciójuk hétfő esti ülésére siessenek. Dobrev Klára már a boarding alatt intenzív whatsappozásban volt, amennyire látni lehetett, tele volt a képernyő szívecskés üzenetekkel, Molnár Csaba körül ellenben megfagyhatott a levegő, mert komor arccal nézett valamit az első sorokban, és noha kiszavazták a magyarok az EP-ből, azért a DK-s Rónai Sándor is felvette a pécsi lakossági fórumán már megismert kék öltönyét, hogy elutazzon korábbi munkahelyére, ahol ki tudja, lehet, leesik neki még Strasbourgban valamilyen EP-s tanácsadói állás, Európában törődnek a friss munkanélküliekkel.

A szokásos fehéringes szettjében a repülőre váró sorba taktikusan nem beálló, a gépre csak a végén felszálló, addig egy félreeső helyre bebújt Magyar Péter akkora feltűnést nem keltett, mint vártam, sőt, kifejezetten fáradtnak tűnt, a neki többször is mikrofonállványkodó, ugyancsak a repülőgépre váró, az Európai Parlament szervezésében velünk együtt Strasbourgba utazó Gulyás Balázzsal azért lepacsizott. Míg a főnök a telefonját nyomkodta, az újonc tiszás EP-képviselők mint valami osztálykiránduláson, egymással trécseltek, és tisztes távolságból, de észrevehetően Vágó Gábort nézegették intenzíven, ami már csak azért is vicces, mert ők azok, akik valamilyen szintű közhatalmat gyakorolhatnak, ezáltal közszereplők, nem a politizálástól 2019-et követően visszavonuló Vágó, de mégis utóbbi az ismertebb. Ez ettől a héttől talán megváltozik majd. Közülük amúgy többen is másodosztályon jöttek.

A fideszesek és a tiszások nem vegyültek egymással, sőt, úgy hallani, a kormánypárt brüsszeli emberei már egyáltalán nem vagy nagyon nem szívesen állnak szóba azon Magyarral, akivel korábban, amikor exfeleségével, Varga Judittal még Brüsszelben dolgoztak, rendszeresen összejártak. De nekem nem is annyira a magyar politikusok voltak a legérdekesebbek az EP nyitóülésén, hanem a parlament két új színfoltja.

Fred Beleri, a dél-albániai tengerparti Himara kisváros börtönből is megválasztott polgármestere, akit a görög nacionalista-jobboldali kormánypárt az albán jogállamiság hiánya miatti protestből küldött az EP-be, erre a pár napra eltávot kapott az albán börtönből, ahol októberig kell letöltenie a szavazatvásárlás miatt rá kirótt büntetést. Belerit a sajtó ugyan nem ugrálta körbe, görög látogatók és más képviselők állandóan vele akartak fotózkodni, beszélgetni, vagy csak simán megfogni a kezét.

Diana Șoșoacă, a román szélsőjobboldali SOS Romania az EP-ben függetlenként helyet foglaló üdvöskéje alkalomhoz illő öltözetben, román népviseletben jelent meg, majd egy rögtönzött sajtótájékoztatón az Európai Parlament sátáni architektúráját (ha jól értettük) emlegetve beszélt arról román újságíróknak a plenáris ülésnek helyet adó teremmel szemben, hogy a Tusványoson szerinte Erdély átvételét hirdető Orbán Viktorékkal nincs és nem is lehet közös álláspont. Azaz biztosan nem ülnek be a Patrióták Európáért frakcióba, ahova eleve nem is hívták őket. Șoșoacă egy jelenség, értetlenül bámulják, igaz, amikor nem produkálja magát, megpróbál beleolvadni a tömegbe, más kérdés, hogy ez a megjelenése miatt nem nagyon sikerül neki.

Az új román jelenség. Fotó: Techet Péter, 2024

Páran a távozó képviselők között is jelen voltak még, hivatalosan ugyanis tegnapig tartott a munkaszerződésük. A búcsú pillanatai ezek. Délelőtt 10 óra körül, a tizedik Európai Parlament megalakulásával egyidőben a cseh Jan Zahradil, az ECR 2019-es csúcsjelöltje, aki szándékosan nem is vállalt újabb ciklust (elvileg a cseh politikát akarná kicsit megbillenteni, miután pártja, az ODS Petr Fiala kormányfő vezetésével ízléséhez képest túlságosan elment középre: Zahradil a klausista autóspártiakkal együtt ezt akarná valahogy visszacsinálni az ODS borítékolható 2025-ös választási vereségét követően) a nagy, virágmintás büfé félreeső sötét sarkában, egy asszisztenshez odakéredzkedve itta meg az utolsó strasbourgi kávéját és süteményét, hogy aztán szabadkozzon nekem, hogy majd jövő héten beszélünk, mert ezek itt az utolsó EP-képviselőként eltöltött percei és már nagyon várja kint a felesége a kocsiban.

Mi viszont maradtunk bent, és mutatjuk, miről volt szó eddig Strasbourgban. Interjúkkal, háttéranyagokkal pedig majd pénteken jelentkezünk. Jó olvasást! (BM)

---

Mit akarhat Magyar Péter az Európai Parlamentben? Kiutat a fideszes szavazóknak és helyet a baloldalnak

Magyar Péter tegnap délután megtartotta első sajtótájékoztatóját európai parlamenti képviselői minőségében. Tarr Zoltánon kívül a többi öt másik tiszapárti képviselő most sem mutatkozott. Azon kiváló taktikát, amit ugyanis Magyar képvisel, esetleg ők még csak akadozva-botladozva adnák elő. Magyar ugyanis ezen a tájékoztatón is ügyesen úgy bírálta – és amúgy keményen tette – mind a Fideszt, mind a teremben jelenlévő orbánista médiát (az MTVA és a Hír TV volt jelen), hogy utóbbiak

nem tudhattak egykönnyen Budapestre faxolni cikket arról, hogy a Tisza Párt a háború mellett és „a magyar emberek“ ellen van.

Magyar ugyanis például elmondta, hogy egy új, ma délelőtt elfogadandó, több frakción átívelő – az Európai Néppárt nagyrésze által is támogatott – Ukrajna-párti határozati javaslat számos pontjával – például az ukrán „végső győzelem“ megfogalmazással – nem értenek egyet. Lehet persze még ezt is „háborúpárti“ álláspontként eladni, de Magyar közben hosszasan ecsetelte az ellenvéleményeit, ami miatt a javaslat egyes részeit tudnák csak megszavazni, s erről a néppárti frakciót vezető bajor Manfred Webert is tájékoztatták. Vélhetően Weber is értette, ha Magyar közben kacsingatott – elvégre neki arra kell figyelnie, hogy olyan kérdésekben, mint egy semmire sem kötelező határozati javaslat, ne adjon okot az orbánista médiának „háborúpártizásra“.

Magyar hasonlóan beszélt annak kérdésében is, hogy Orbán „visszaél-e“ a vétójogával. Jó pozitivista jogászként Magyar azt hangsúlyozta, hogy egy joggal, ami minden tagállamnak kijár, nem lehet „visszaélni“, elvégre Orbán ott és akkor vétózik (ha vétózik), ahol és amikor erre valóban joga van. Politikailag lehet ezt bírálni, de Magyar ellenezné, hogy emiatt elvegyék Magyarországtól a vétójogát, esetleg egyenesen a szavazati jogát, főleg, hogy eleve zavarja az olyasmi, ha az Orbán-kormány kritikája egész Magyarországot érintheti negatívan. Ő ezért nem szavazna meg Magyarországot korlátozó döntéseket sem – ahogy azt más hazai ellenzéki EP-képviselők korábban büszkén tették –, elvégre – és ebben eléggé igaza is van – minden ilyen lépés kontraproduktív: az Orbán-kormányt nem lehet és nem is kell „Moszkvából, Washingtonból vagy Brüsszelből“ megbuktatni, az ilyen EU-s kísérletek viszont csak az orbánista propagandát erősítik.

Magyar jobboldaliságába se tudhat különösebben a propaganda belekötni. A Tisza Párt alelnöke – a Gemišt kérdésére – elmondta: támogatja, hogy az Európai Néppárt közeledjék a Giorgia Meloni vezette Európai Konzervatívok és Reformerek (ECR) pártcsaládhoz/frakcióhoz, elvégre „így teljes“ az a jobbközép, amely végülis megnyerte a júniusi választásokat. Az ECR bevonzása a jobbközépre az egységesülő Európa érdeke is – gondoljunk bármit is Meloniról –, elvégre csak így lehet megakadályozni, hogy a Meloni vezette formáció a két másik szélsőjobboldali frakció, a Patrióták és a Szuverén Nemzetek felé közeledjék. Európai színtéren pedig jelenleg fontosabb Meloni leválasztása róluk, mint Meloni belpolitikájának esetleges kritikája. Magyar amúgy azonban azzal sem ért egyet, hogy kiközösítsék a szélsőjobboldalt: egyrészről mögöttük is választói akarat áll, amit egy demokráciában figyelembe kell venni, másrészről zavarja őt, hogy az elszigetelés kérdése miért csak jobboldali pártok, de sohasem a szélsőbaloldal kapcsán merül fel.

Amit Magyar ezen kérdésekben elmondott, azokkal egy fideszes szavazó is egyetérthet: Ukrajna áldozati szerepének elismerése, de a túlzott támogatás kritikája; a vétójog védelme; és a „cordon sanitaire“ értelmetlensége, antidemokratikussága.

Azon kérdésekben tehát, amelyekben amúgy is felesleges vitát nyitni (elvégre úgysem Brüsszelből lehet Orbánt leváltani, úgysem egy EP-határozattól függ Ukrajna „végső győzelme“, és úgysem lesz a tényleges hatalmi centrumnak része a szélsőjobboldal), nem foglalt el radikális, esetleg a balliberális pesti értelmiségnek tetsző véleményt. Ezzel viszont éppen megnyitja az utat a valódibb és hatékonyabb Fidesz-kritika előtt.

Nem a vétójog használata vagy Ukrajna miatt kellhet Orbánékat elsősorban leváltani – és amint látható: mindezek miatt a magyar választók többsége nem is váltana kormányt –, hanem a korrupció, az egészségügy vagy az oktatás állapota miatt. Magyar Péter nem azoknak alternatíva, akik mindenért, de főleg kül- vagy identitáspolitikai okokból utasítják el Orbánékat – hanem azoknak, akik talán éppen ezen kérdésekben maguk is „orbánisták“.

Miközben Magyar jobbközép alternatívát állít – és minden újságírói belekérdezés ellenére sem botlik meg, mint mondjuk Márki-Zay Péter a Partizán-interjúban –, a progresszív tábor nyíltabban és őszintébben állhat bele saját ügyeibe. Többséget bizonyosan nem szereznek a jobbközép Magyar és a szélsőjobboldali Orbán harca mellett, de éppen ennek nyugalmával képviselhetnek végre valóban baloldali menekült- vagy liberális Európa-politikát. A teher, hogy nekik mégiscsak azért meg kéne szólítaniuk a fideszes szavazókat is, eddig is túlságosan nagy súly volt számukra, az el is nyomta őket: fideszes szavazó nem jött, de a balos hitelesség elszállt.