Macron utolsó reménye

Le Penék megnyerték az első fordulót, de kivel szemben áll össze „republikánus“ front?

Jó reggelt! Mától a magyar kormány veszi át az EU soros elnökségét, ami leginkább azt jelenti, hogy novemberben Budapesten tartanak egy nagy EU-csúcsot, mást nagyon nem. Az EU központjában is inkább nyugodt időszakra számítanak, és arra, hogy a magyar kormány retorikailag legfeljebb a felszínt karcolgatja majd, a mélyben ugyanis szépen illeszkedik az agendája a brüsszeli prioritásokhoz. A mai hírlevélben arról lesz szó, hogyan szavazták a franciák és hogyan szorulhat a győzelme ellenére is ellenzékbe Marine Le Pen a második fordulót követően; majd a közép-európai és balkáni történések jönnek a varsói gigarepülőtértől a csehek Ukrajna-ellenességén át a montenegróiakat Belgrád felé épp tempósan visszatoló szerb vezetőig. Jó olvasást!

---

Le Penék megnyerték az első fordulót, de kivel szemben áll össze „republikánus“ front?

Az Emmanuel Macron által az EP-választás után előrehozott francia parlamenti választások első fordulója nem hozott meglepetést – és a sokkhatás is elmaradt, elvégre számítani lehetett arra, hogy a Marine Le Pen-féle Nemzeti Tömörülés az európai parlamenti választás után a nemzeti választást is megnyeri. A Nemzeti Tömörülés szövetségeseivel együtt 33%-ot, a legszélesebb baloldali összefogást megvalósító Új Népfront 28%-ot, a macronista tábor 20%-ot, a maradék jobbközép 10%-ot szerzett. Az első fordulóban – a kora hajnali eredmények szerint – Le Penék 297 helyen végeztek az első helyen, miközben a Népfront 150 helyen, a macronista „Együtt a Köztársaságért“ 65 helyen, a Republikánusok 19 helyen állnak az első helyen.

A vidék-város-ellentét Franciaországban is jelen van. Párizsban például mindenütt a macronisták vagy a népfrontosok végeztek az első helyen, a francia fővárosban a Nemzeti Tömörülés 10-15 százalék között szerzett csak. A Nemzeti Tömörülés a nagyobb városok közül a hagyományosan radikális jobboldali Nizzában, valamint az etnikailag élesen kettéosztott Marseille fehérek lakta déli részén tudott nyerni, de Bordeaux-ban, Lille-ben, Lyonban vagy Strasbourgban csak a harmadik helyen várják a második fordulót. A tengerentúli területek közül csak az Indiai-óceáni Mayotte-szigeten nyert a Nemzeti Tömörülés: ott a muzulmán bennszülöttek a Comore-szigetekről érkező bevándorlók ellenében szavaznak Le Penékre hagyományosan.

A második fordulóra kezd már formálódni „a republikánus front“, de ez azalatt már egész mást értenek az egyes pártok:

míg a macronisták csak Le Pent, a jobbközép már a szélsőbaloldalt is meg akarja akadályozni, a baloldal pedig Le Pen és Macron ellen akar harcolni a következő egy hétben a második fordulóban. De mostanra már a Nemzeti Tömörülés is bejelentkezett a maga „republikánus frontjával“, amely a centristáknak és a jobbközépnek szóló ajánlat „a baloldal ellen“.

Klasszikus „republikánus front“: visszalépések Le Penék ellen

Noha a Nemzeti Tömörülés a legtöbb körzetben – ismét nem nagy meglepetésre – az első helyre futott be, Le Penéket a második fordulóban még meg lehet állítani. A klasszikus „republikánus front“, azaz a „bárki, csak ne Le Penék“ elve érvényesülhet: nemcsak Emmanuel Macron, de a jobbközép által Le Penhez hasonló veszélyként értékelt szélsőbaloldali vezető, Jean-Luc Mélenchon is „a Nemzeti Tömörülés jelöltjei elleni szavazásra“ buzdított. Gabriel Attal, macronista miniszterelnök szerint a centrista tábor jelöltjeinek vissza kell lépniük, ha a harmadik helyen indulnának csak a második fordulóban, és hasonlót jelentett be Mélenchon is a harmadik helyre szorult népfrontos jelöltek kapcsán. Eszerint egyes körzetekben macronistáknak kéne a Népfront jelöltjeire, akár a Mélenchon-féle Lázadó Franciország vagy a Kommunista Párt politikusaira szavazniuk, miközben ezen pártok híveinek más körzetekben a macronista jelöltet kéne ikszelniük. (A francia politikai nyelvben a Kommunista Párt nem számít szélsőbaloldalnak, ezt a jelzőt a francia média Mélenchonékra, valamint az aprócska, Népfronton kívüli trockistákra és maoistákra használja.)

Centrista „republikánus front“: se Le Pen, se Mélenchon

A „republikánus front“ azonban kezd töredezni. Egyrészről a jobbközép Republikánusok gyakorlatilag már a választások előtt szétszakadtak: elnökük, Eric Ciotti nyíltan a lepenista Jordan Bardella miniszterelnöksége mellett szólalt fel, cserébe a Nemzeti Tömörülés már az első fordulóban is a ciottista jelölteket támogatta egyes helyeken. Másrészről viszont az önállóan indult, anticiottista Republikánusok se hajlandóak felszólítani a lepenista jelöltek elleni szavazásra, ha velük szemben mélenchonista vagy kommunista jelölt áll.

Hasonlóan tett Édouard Philippe, Macron egykori miniszterelnöke, Le Havre jelenlegi polgármestere is, aki Horizont nevű pártja nevében azt mondta: Le Pent és Mélenchont egyszerre kell megállítani. Philippe amúgy az egyik lehetséges macronista elnökjelölt lehet 2027-ben, és már most egy széles centrista tábort – a jobbközép Republikánusoktól a szocialistákig – akar összeterelni a szélsőjobb és a szélsőbal ellenében. Mivel a Népfrontban azonban a szélsőbaloldal is jelen van, ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy – amint a választások előtti elemzésünkben írtuk – a macronisták célja a baloldali egység megbontása és a balközép beterelése a jobbközép mellé.

Macron öröksége: ennyire jobboldali még sose volt Franciaország

Lepenista „republikánus front“: mindenki Mélenchon ellen

Steeve Briois, a Nemzeti Tömörülés alelnöke rá is érzett a lehetőségre, és felszólította a centrista és jobbközép szavazókat, hogy a második fordulóban

„az antiszemita szélsőbaloldal“ hatalomra kerülését akadályozzák meg, mert „a polgárság nem akarhat egy Mélenchont miniszterelnöknek“.

Briois szerint tehát most az a kérdés, hogy „Le Pen vagy Mélenchon“, azaz a Nemzeti Tömörülés egészen új értelmet akar adni „a republikánus frontnak“, amelynek eszerint a szélsőbaloldal hatalomra kerülését kell megakadályoznia most.

Baloldali „republikánus front“: Macronnal Le Pen ellen, de kormányon már Macron ellen is

A baloldali Népfront nem szakadt szét, sőt, gyakorlatilag öröm- és győzelmi hangulat jellemezte őket. Noha készek visszaléptetni a harmadik helyre szorult jelöltjeiket Le Pen ellen, de – amint Marine Tondelier, zöldpárti politikus ordította a választás estéjén – „vége van Macronnak, végük van Macronéknak a Matignonban [a miniszterelnöki palotában]“, és megígérte, hogy „nem lesz centrista kormány, mert megszületett a valódi, republikánus, szociális és zöld Népfront“. Tondelier a jó szereplésért köszönetet különösen a kettős állampolgároknak mondott, akiknek a többsége észak-afrikai arab.

Manuel Bompard, a mélenchonista párt politikusa megígérte, hogy „egy hét harc jön, házról házra, üzemről üzemre, lépcsőházról lépcsőházra fogjuk megnyerni ezt a választást“. Szerinte „nem szabad elhinni, hogy a szélsőjobboldal már megnyerte“. A Népfront tehát „a republikánus frontot“ leginkább magára érti. Éppen ezért nemcsak Le Pent, de Macront is keményen bírálták – és szerintük Le Pent meg kell akadályozni Macronnal közösen, kormányt azonban már egyedül akarna a baloldal alakítani.

A sok „republikánus front“ között Macron nyer végül?