A francia nemzetgyűlési választások második fordulójában egyértelműen kiderült: a franciák, akik többen is mentek el ezúttal szavazni, mint az első fordulóban, továbbra sem akarnak egy lepenista kormányt. Minden másra meg ott lesz az az új Nemzetgyűlés, amelyben egyik tábor sem szerzett többséget, de
a baloldaliak győzelmet ünnepelhetnek, a macronisták új esélyt kaptak, a jobbközép republikánusok pedig túléltek.
A nemzetgyűlési választásokat megnyerte a baloldali összefogás, az Új Népfront: a koalíció (a késő esti eredmények szerint) 182 mandátumot szerezhetett az 577 fős Nemzetgyűlésben (reggel hét körül, a hírlevél kiküldésekor 577 egyéni körzetben van még csak eredmény, de az sem végleges). Noha a koalíción belül Jean-Luc Mélenchon pártja, a Lázadó Franciaország lett a legerősebb, de szorosan mögötte ott van a Szocialista Párt (PS). Azaz azon erők – a szocialisták, a zöldek és a kommunisták –, akik akár nyitottak lennének a macronista tábor felé is, többségben vannak. Ez azért fontos, mert ha a baloldali Új Népfront jelölheti az új miniszterelnököt, Mélenchonéknak nem lesz többségük, a többiek pedig eleve azt akarják, hogy a közös miniszterelnök-jelöltet a megválasztott baloldali képviselők jelöljék ki.
Emmanuel Macron elnökként persze nincs kötve a baloldal választási győzelméhez, mást is felkérhet kormányalakításra. De amint a jelenlegi miniszterelnöke, Gabriel Attal, aki amúgy a választás estéjén felajánlotta lemondását, mondta:
az Ötödik Köztársaság történetében először fordulhat elő, hogy az új kormányt nem az elnök, hanem a parlament alakíthatja meg. Jelenleg az a helyzet, hogy Macron csak akkor tudhat valakit felkérni eséllyel kormányalakításra, ha a parlamentbe jutott pártok megállapodásra, többségre tudnak jutni maguk között.
Egyik tábor sem szerzett többséget: az Új Népfront nyert, de egyedül nincs abszolút többsége; a macronisták a második legerősebb erő lettek, de a jelenlegi koalíciójukat a jobbközép szakadárokkal nem tudják folytatni, mert velük sincs abszolút többségük; a lepenista Nemzeti Tömörülés csak a harmadik helyre fut be, azaz az ő kormányra kerülésük esélye/veszélye elhárult; a jobbközép Republikánusok pedig meglepően jól szerepeltek, azaz még növelni is tudták mandátumaik számát, noha éppen a pártelnökük, Eric Ciotti átállt a lepenista táborba, de ott nem ért el jelentősebb sikert.
Macron a szélsőjobboldal kormányra kerülését megakadályozta, most a baloldalt kell megosztania
Amikor Macron az európai parlamenti választás estéjén bejelentette, hogy előrehozott választást ír ki, és sokan a nyugati sajtóban felelőtlenséggel, hazardírozással vádolták. A célja az lehetett, hogy bebizonyítsa: nincs abszolút többsége a szélsőjobboldalnak. Ez mindenképpen sikerült neki, a Le Pen-tábor hiába növelte a mandátumainak számát, messze elmaradt az abszolút többségtől.
Most viszont az a kérdés, hogy mire megy Macron egy olyan parlamenttel, amelyben a szélsőjobboldal ugyan nem szerzett többséget, de a többi tábor se tud egyedül kormányt alakítani. És itt a másik lehetséges macroni cél: bevonzani a baloldal egy részét az elnöki táborba, amivel egyrészről a saját táborát visszatolhatja abba a balközépbe, ahonnan Macron 2017-ben eleve indult elnökként, másrészről biztosíthatja a baloldal segítségével a centrista többséget – akár 2027-ben is – Le Penékkel szemben, harmadrészt pedig – és ez lesz most a legfontosabb kérdés – a baloldali koalíciót most vezető Mélenchont letolhatja Le Pen mellé a szélre.
Keep reading with a 7-day free trial
Subscribe to GEMIŠT to keep reading this post and get 7 days of free access to the full post archives.