Lockdown Files: te mennyit kerestél a járványon? ;)
Ha napilap lennénk, a mai egy különösen vastag kiadás lenne. De Magyarországon érdemi printsajtó hiányában a hírlevél a napilap, így már mondjuk is, miről írtunk!
The Lockdown Files: a brit sajtó jobbik részét az tartja lázban, hogy kiszivárogtak az akkori brit egészségügyi miniszter járvány alatti chatüzenetei. Mit árul ez el az ottani politikai kultúráról, és mi történne itthon hasonló esetben? Bakó Bea írása.
Mire mutat rá a sok kiszivárgott chatüzenet a járvány kezelését illetően? Mit szúrtak el, és mi ennek az oka? Miért nem sikerült olcsóbban, hatékonyabban és főleg gyorsabban kezelni a covidot? Letoha Tamás kutatóorvossal beszélgettünk.
Lázadás a fideszes helytartó ellen a sakkszövetségben: miért fontos ez, miről van szó, és lehet-e NER-mentes a magyar sport? Vágó Gábor merült el a járvány alatt hirtelen nagyon népszerűvé lett sportág hazai szövetségének belharcaiban.
És persze a közép-európai híradó: hogyhogy meg lehet mostantól bírságolni a maszkot hordókat Ausztriában? Miért alapít új mozgalmat a szerb elnök, és mit jelent ez Koszovó kapcsán? Mi folyik a szlovák jobboldalon? Miért tiltják be a dohányzást csomó közterületen Olaszországban? Mit akar a pártja színeiben többé nem induló Sahra Wagenknecht, az új német békemozgalom vezetője?
Boris Johnson és a minisztere olyanokat chateltek a covid alatt, hogy azért bárki járványtagadó nagymamagyilkosnak minősülne
„Ha nyolcvan éves lennék, és azt mondanák nekem, hogy választhatok, hogy kinyírjuk a gazdaságot, vagy megkockáztatom, hogy elkapok egy betegséget, amit 94 százalék esélyem van túlélni, tudom, melyik opciót választanám.”
Bár sokszor írtam hasonlókat a majd egyszer talán újra elérhető Azonnali.hu-n, nem saját magamtól idéztem, hanem Boris Johnson korábbi brit konzervatív miniszterelnöktől, aki a covidjárvány elején írta ezt a munkatársainak egy zárt Whatsapp-csoportban. Aztán meg beleállt a szigorú lockdownpolitikába.
Johnson józan covidügyi magánvéleményéről annak köszönhetően értesülhetett csak a közvélemény, hogy a covid alatti egészségügyi minisztere, Matt Hancock – aki 2021 nyarán amiatt kényszerült lemondásra, mert a szeretőjével és közeli munkatársával smárolva felvételekkel bizonyítottan megszegte az akkor még az ölelést is tiltó szigorú távolságtartási szabályokat – 2022-ben íratott egy önfeldicsérő könyvet egy újságíróval, és ehhez a saját Whatsapp-üzeneteit is az újságíró rendelkezésére bocsátotta. Isabel Oakeshott megírta a könyvet Hancockkal közösen, ami meg is jelent tavaly év végén, majd elment az üzenetekkel a Telegraphhoz, amely bő egy hete a Lockdown Files címszó alatt tálalja a legfelháborítóbb részleteket.
A főbb tanulságok olyasmik, amiket eddig is sejthetett, aki nem a Marsról jött.
Részleteiben is kiderült, amit a több országban covid alatti titkos bulikon kapott politikusokról szóló hírekből (meg a sztori főhőse, Hancock lemondásának körülményeiből) eddig is tudni lehetett: hogy a vezető politikusok és szakértő tanácsadóik nemcsak, hogy nem tartották be a saját maguk által hozott brutális lockdownszabályokat, de még röhögtek is a szerencsétlen pórnépen, akik meg (a fenyegető magas bírságok miatt) kénytelenek voltak. Volt, amikor a saját költségen karanténhotelekbe kényszerített külföldről hazatérőkön poénkodtak, volt, hogy afölött örömködtek, hogy milyen magas bírságok születtek egy-egy szabályszegés kapcsán. Közben pedig még volt képük a közvéleményt olyan pszichopata, érzelmi zsarolásra épülő plakátkampánnyal nyomasztani, mint ez:
Az sem okozhat sokkoló erejű meglepetést (pláne az illiberális Magyarországon, vagy Németországban, ahol abból van most botrány, hogyan tömte ki közpénzekkel a neki kedves újságírókat a kormány), hogy miként tekintettek ezek az emberek a sajtóra: ismerős szerkesztőket nyomasztottak a hírek nekik kedvező, vagy épp az embereket kellően elrettentő tálalásáért.
És persze nem maradhatnak ki az olyan piszlicsáré hatalomfitogtatások, mint a rokonoknak való soron kívüli tesztidőpont intézése sem.
A lista eddigi elemei persze nem covidspecifikusak: a hatalom korrumpál, itt csak az ezzel való visszaélések covidra specializált formáit láthatjuk. Lényegében ugyanez a kategória az adót csaló, de a nyilvánosságban a vállalkozások minden kis könyvelési hibájának szigorú megtorlásáról szónokló politikus, és az is, amikor politikusok interjúk letiltásával és az EU-s pártcsaládjukkal való rossz sajtókapcsolatok elintézésével fenyegetőznek, ha nem a nekik tetsző formában megy ki egy cikk (ezek valós példák a korábbi főszerkesztői praxisomból, és egyik se fideszes volt – azok kevés kivétellel még fenyegetőzni se álltak szóba velünk). Ezek a kicsinyességek úgy tűnik, Európa legrégebbi modern demokráciájában is a mindennapok részei.
Innentől pedig következik a tanulságlista.
Egyes durva korlátozó intézkedéseket teljesen hasraütésszerű, olykor kifejezetten politikai okokból, vagy inkorrekt, meghaladott adatok alapján hoztak meg. Például az iskolai maszkviselésnél döntő érv volt, hogy lesz-e emiatt konfliktus a skót miniszterelnökkel, Johnson pedig úgy jelentett be egy egyhónapos lockdownt, hogy másnap szóltak neki a szakértői, hogy az indokolásul előadott adatok már nem is aktuálisak – a lockdownt persze nem vonta vissza. Hasraütésszerűen bevezetett korlátozásokra példát persze minden országban lehetne mondani, de ugye aki akkor felvetette a korlátozások következetlenségét, az a szabadság ellenségeitől rögtön megkapta: járványtagadó nagymamagyilkos!
A járványtagadó nagymamagyilkos jelző járt olyasmikért is, mint nyilvánosan leírni, hogy kábé annyi az esély meghalni covidban, mint leesni a lépcsőn, mégse tiltod meg a lépcsőzést. Boris Johnson amúgy pont ezt is leírta a Whatsappon. Legalább egy dologban tehát biztosan okosabb és józanabb volt, mint az őt rendre hülyének néző okos és jóemberek: a baj az, hogy a józan paraszti esze ellenére csak beleállt az őrült lezáráspolitikába.
Hanckock kicsit cizelláltabban is leírta Whatsappon a lényeget, ami szintén közveszélyes járványtagadásnak minősült a covidparába beleőrjített közbeszédben: az általános halálozási arány jószerével jelentéktelen, és csak a magas kockázatú csoportokban releváns. Aztán meg lelkesen előadta, hogy hadd szarják össze magukat az emberek az új variánstól meg a negatívabb kicsengésű kutatási eredményektől, legalább betartják a szabályokat, meg amúgy is, hadd fogyjon a teszt meg a vakcina. A két üzenet közül egyértelműen nem az első a közveszélyes kategória.
A tanulságok nem érnek véget a kiszivárgott üzenetek tartalmával, ugyanis az is sokatmondó, ahogy a közvélemény a botrányt fogadta. Illetve, milyen botrányt? A Telegraphon kívül a legtöbb brit lapban (legalábbis az online kiadásokban) általában nem érdemelnek címlapot a sztori újabb részletei, még ha a lényegesebb részekről hellyel-közzel be is számolnak. Például a magyar ellenzéki újságírók kedvenc (főleg mert ingyenes) információforrása, a Guardian is, mégis, valahogy
a magyar sajtó túlnyomó részének figyelmét teljesen elkerülte, hogy nyugaton épp bebizonyosodik: oltári nagy kamura épült a 21. század eddigi legnagyobb, csaknem globális illiberális kísérlete, amelyben teljes társadalmakat fosztottak meg alapvető szabadságaiktól egy eltúlzott (sőt, a kockázati kategóriákba nem tartozó többség tekintetében egyenesen elhazudott) veszélyre hivatkozva.
Bár józan ésszel azt gondolhatnánk, hogy a legnagyobb shitstorm Matt Hancockra és csevegőpartnereire zúdul most, ez inkább csak néhány eddig is lockdownkritikus, konzervatív lap esetében van egyértelműen így. Ehelyett a shitstorm egy jelentős részét Isabel Oakeshott kapja, mondván, hogy milyen etikátlanul járt el újságíró létére, hogy a Hancockkal kötött megállapodását felrúgva kiadta az üzeneteket, és hogyan bízzon meg benne ezek után bármelyik forrása. Az újságírói hivatás alapvető szintű félreértéséről van itt szó, hiszen az újságírásnak nem az a célja, hogy a források jóban legyenek az újságíróval. Ez csak az eszköze. A cél a közérdek szolgálata.
Annál pedig kevés közérdekűbb információt lehet elképzelni, minthogy egy kormányzat annak ellenére tette tönkre emberek millióinak életét úgy két évre (de még tovább is, ha a távoktatás vagy épp az elhalasztott tervezett orvosi beavatkozások hosszútávú hatásaira gondolunk), hogy tudta: a veszély olyan csekély, hogy messze nem indokolja az ilyen drasztikus intézkedéseket. Az, hogy az erről szóló bizonyítékokról a közvélemény értesüljön, sokkal többet is megér, minthogy egy volt miniszter haragudjon az emberre, netán beperelje a titoktartási szerződés megsértése miatt. Pont, hogy az ilyen súlyú bizonyítékok elhallgatása ment volna szembe az újságírói etikával. Persze felesleges ezt olyanoknak magyarázni, akik egyértelmű bizonyítékok színre kerülésekor is inkább hibáztatnak valaki mást, mint a hatalmon lévőket; holott az állítólagos „negyedik hatalmi ág” minőségükben ez lenne a dolguk.
Bár a hatalmon lévők korrupciója és cinizmusa kapcsán a fenti történetben felfedezhetők határokon átívelő közös vonások, azért a végére csak idekívánkozik egy kis bezzegnyugatozás. Van ugyanis néhány eleme a sztorinak, ami Magyarországon mondjuk biztosan nem fordulhatott volna elő. Az például egyértelműen a politikai kultúrának egy más szintjét tükrözi, hogy egy volt miniszter egy olyan újságírót kérjen fel a könyve megírására, aki regnálása alatt nyilvánosan kritizálta őt a lockdownpolitikája miatt. És Nagy-Britanniában legalább lesz egy nyilvános közérdekű vizsgálat is a járványkezelésről: ezt egy bíró vezeti, és bár elítélni a végén senkit nem fognak, arra biztosan jó, hogy meghallgassák az illetékeseket, és legalább utólag megállapítsák, hogy mit rontottak el. Helyre ez már persze nem teszi a dolgokat, de mégis: ez lenne az első lépés ahhoz, hogy még egyszer ne sétáljunk önként bele egy, a liberális demokráciával köszönőviszonyban sem lévő elnyomásba sem „a tudomány” mérhetetlen aránytévesztése, sem a média által generált tömeghisztéria, sem hatalmi visszaélések, sem ezek kombinációja folytán. A magyar illiberális demokrácia miatt naponta panaszkodó magyar közbeszédben erre egyelőre láthatóan nincs igény.
(Bakó Bea)
Letoha Tamás: Olcsóbban, gyorsabban és hatékonyabban kezelhették volna a járványt, de azon nem kaszált volna ekkorát a politikai elit
A szegedi kutatóorvos saját gyógyszerfejlesztő cégét vezeti, és kutatócsoportjával a koronavírussal kapcsolatos kutatásokat is végez. Letoha azon kevesek egyike, aki a járvány alatt szakértőként végig felszólalt a józan ész érdekében, az értelmetlen korlátozások és az oltottságalapú megkülönböztetés ellen. Arról kérdeztük, hogy orvosi szemmel mik a kiszivárgott chatüzenetek legfontosabb részletei.
Laikus szemmel úgy tűnik, hogy olyan nagyon nagy újdonságok nem derültek ki a levelezésekből, csak amiket már a lockdownok alatt több országban lelepleződött politikusbulikból is sejthettünk: hogy a politikusok nem tartották be az általuk kitalált hülye szabályokat, és röhögtek a pórnépen, akik meg igen. Orvosilag van-e valamilyen, az eddigi ismereteken túlmutató jelentősége ennek a kiszivárogtatásnak, akár a lezárások, akár az erőltetett oltások vonatkozásában?
A kiszivárgott levelezésből egyértelműen kiderül, hogy a lezárásokat elrendelő és a covid kockázatát szándékosan eltúlzó angol politikusok tisztában voltak azzal, hogy a fiatalabb korosztály számára a covid kockázata elhanyagolható. Mégis tovább folytatták a horrorpropagandát, hogy az emberek megfelelően viselkedjenek. A megfelelő viselkedéshez persze hozzátartozott, hogy mindenki menjen el teszteltetni és oltakozzon. A tesztelésben pedig Matt Hancocknak és szakértőinek közvetlen anyagi érdekeltségük volt: a davosi világgazdasági fórumon Hancock maga dicsekedett azzal, hogy ő az Egyesült Királyság egyik legnagyobb szekvenáló cégében, a Genomics Englandben részvényes.
Legtöbbször azt emelik ki, hogy Hancock óriási hibája volt, hogy visszautasította az idősotthonokban való szisztematikus tesztelést 2020 áprilisában, a járványnak viszonylag az elején, mert inkább azzal akart sikerkampányt folytatni, hogy naponta százezer tesztet végeznek országszerte, és ennek eredménye volna, hogy kiugróan sokan haltak meg az angol idősotthonokban. Tényleg ez volt a legnagyobb orvosi jellegű hiba a járványkezelésben?
A legnagyobb hiba az volt, hogy a minél nagyobb arányú tesztelés és vakcinázás érdekében az emberek elől elhallgatták a lehetséges gyógymódokat.
A covid-19-ot kiváltó SARS-CoV-2-vel molekuláris szinten több, mint 70 százalékos genetikai hasonlóságot mutató SARS-CoV-1 (SARS, Severe Acute Respiratory Syndrome, azaz „Súlyos Akut Légzőszervi Szindróma”) ellen az orvostudomány 2003-ban még azonnal tudott reagálni. Egy ribavirin nevű antivirális szerből, egy bakteriális felülfertőződést megakadályozó antibiotikumból és egy gyulladásgátló szteroidből álló protokollal az orvostudomány azonnal megállította a SARS-járványt.
A covid-19 világjárvány kezelésében azonban a Hancockhoz hasonló, egyébként nem egészségügyi végzettségű vezetők, akiknek a tesztelésben számos üzleti érdekeltségük volt, más stratégiát határoztak meg a világméretű lezárásokkal. A potenciálisan hatékony terápiák elhallgatása mellett, ahogy azt a hét európai ország (köztük az Egyesült Királyság) idősotthonaiban tapasztalt kiugró covid-19 halálesetek okait feldolgozó nemzetközi tanulmány megállapította: „a halálesetek és sérelmek mértékéhez és természetéhez jelentős mértékben hozzájárul az idősek emberi jogainak mélységes figyelmen kívül hagyása”.
Így főleg az idősotthonok covid-19-ben szenvedő lakosai nem részesültek életmentő kezelésekben, például oxigénben és intravénás szerekben, hanem palliatív, azaz pusztán a fájdalmat enyhítő ellátást ajánlottak nekik. Sok otthonban ez „nyugtató koktél” formáját öltötte; ezt gyakran telefonon írták fel, és morfiumot és midazolámot tartalmazott, amelyek ismert légzésgátló gyógyszerek.
Mindezt alátámasztja, hogy az Egyesült Királyságban a midazolám-injekció – amit általában idős fekvőbetegek nyugtatására használnak – felírási gyakorisága egybeesett az első komoly covid-19 hullámmal. Hiszen a hivatalos angol javaslat is midazolámot és morfiumot javasolt a nagyon idős, magas kockázatú covidbetegek ellátására. Hogy ne terheljék túl a rendszert. A „bezárási szorongás” kezelésére használt nyugtatószerek alkalmazásának növekedése pedig a skót Alzheimer Társaság szerint a demenciával kapcsolatos halálozás jelentős növekedéséhez vezethetett.
A politikusok kiszivárgott üzenetei közt olyan mondatok is vannak szép számmal, ami miatt engem, meg aki még felvetette, virtuálisan meglincseltek, miszerint nagymamagyilkos vagyok. Mikor Boris Johnson leírja, hogy ha ő 80 éves lenne, és aközött kéne választania, hogy kinyírják a gazdaságot, vagy esetleg elkap egy betegséget, amit 94 százalék esélye van túlélni, ő tudja, melyiket választaná. Az, hogy ezek után mégis beleállt a lockdownpolitikába, az a politika természetének, a szakértőlobbinak, vagy a médiának köszönhető?
Keep reading with a 7-day free trial
Subscribe to GEMIŠT to keep reading this post and get 7 days of free access to the full post archives.