Legyen meg a ti akaratotok!

Így várja Burgenland a nagy osztrák választást

A Miatyánkot átfogalmazó, itt most címnek is adott idézet a Dél-Burgenlandot észak-déli irányban átszelő 56-os út mellől származik. A szeptember 29-i osztrák szövetségi választások fő esélyesének tartott szélsőjobboldali Szabadságpárt (FPÖ) nem bízta a véletlenre, csak nekik annyi plakátjuk van itt, mint a többi pártnak együtt. Annak ellenére, hogy Herbert Kickl pártelnök-kancellárjelölt, Jörg Haider egykori beszédírója nagyban radikalizálta az FPÖ-t, a mostani kampányban kifejezetten mérsékelt hangnemet ütnek meg. „Öt jó év.” Vagy: „Ti vagytok a főnökök, én a szerszámotok” – hirdeti bizalomgerjesztő mosollyal a politikus egy másik óriásplakáton.

Holott Burgenlandban nem a szélsőjobboldal, és nem is a többi osztrák vidéki részen taroló, emiatt a vidék pártjának tartott jobbközép Néppárt (ÖVP) a népszerű, hanem a szociáldemokrata párt (SPÖ), amely a legutóbbi tartományi választáson abszolút többséget szerzett a rendpárti tartományfőnök, Hans-Peter Doskozil vezetésével.

És ez várható jövőre is. De hogy vasárnap mi várható itt, azt nehéz megmondani.

Burgenland Ausztria legkeletibb tartománya, az ország teljes 9 milliós lakosságához képest mindössze 300 ezer ember él itt. A terület a trianoni békével került hozzájuk, arra hivatkozva, hogy ez a sok falu és kisváros szükséges egyrészt Bécs élelmiszer-ellátásához, másrészt hogy megilleti az ott élő németeket a nemzeti önrendelkezés joga. Nagyvárosa még osztrák vagy közép-európai értelemben véve sincs – a tartomány központja eredetileg a most hatvanezer lakosú Sopron/Ödenburg lett volna, de az 1921-ben a Magyarországhoz való tartozás mellett szavazott, osztrák nézőpont szerint csalások sorozatával –, kis aligtízezres mezővárosok jelentik itt a regionális központokat. Ez itt az osztrákok keletje, a pannon Pußta, a magyar határ közelsége miatt egy kicsit egzotikus, vad vidék, ahol mindenki kisember, ahol szinte minden étteremben és kocsmában magyarok a felszolgálók, az útjelzőtáblák a történelmi horvát és magyar kisebbségek miatt gyakran akár háromnyelvűek is, a boltok és üzletek feliratai alapján Horvathnak, Wurglitsnak, Szerencsitsnek, Edernek, Farkasnak hívják a tulajdonosokat, ahol a nemzetiségi keveredés miatt nyelvtanilag is furcsa a helyiek dialektusa, ahol osztrák mércével a legnagyobb az elmaradottság.

Az itteni 37 500 eurós fejenkénti GDP szinte a fele a legjobban teljesítő osztrák tartományénak, a 62 600 eurót felmutatni tudó Salzburgnak (ez 2023-as adat, az összehasonlítás kedvéért: Magyarországé 20 500 euró). Burgenland alapvetően agrárvidék, amely évtizedek óta a turizmusból próbál megélni, támaszkodva a napsütéses órák magas számára, a szőlő- és bortermelésre, valamint az évszázadok óta kialakult pincesori borkimérésekre, a Buschenschankokra. A Fertő-tótól egészen a Szentgotthárd melletti Heiligenbrunnig rengetegféle bort lehet kóstolni, és szinte

lehetetlen úgy autózni ezen a dimbes-dombos tájon, hogy ne haladjunk el gondosan művelt szőlők, pincesorok, települési vinotékák vagy épp bormúzeumok mellett. Szegénység, hagyományok, német-magyar-horvát multikulti: tiszta Baranya!

Szüretkor, szeptember közepén szinte senki sincs nyitva a határmenti Vashegyen vagy annak környékén. Noha a terület Eisenberg DAC néven kihozott fűszeres borai miatt az egyik legjobb osztrák kékfrankos-termőhelynek számít, a nyitott borkiméréseket listázó naptár alig pár helyet mutat csak nyitva. A Buschenschank-kultúra igazi közép-európai dolog: a Habsburgok megengedték a parasztoknak, hogy azok saját borukat árulják a pincéjüknél, így Monarchia-szerte kialakultak a pincesorokon a borkimérések, ahová az emberek hozhatták a saját ételeiket vagy a gazda falatkáiból vehettek.

Ők azonban figyeltek arra, hogy ez tényleg meg is érje, így előre megegyeztek, hogy ki mikor nyit ki egy bizonyos ideig: így nem jelentenek akkora konkurenciát egymásnak, másrészt kitolják a szezont is, az pedig, hogy a faluba betérők mindig találnak valakit nyitva, annak vonzerejét növeli. Friuliban ezek az osmizák (az osam/nyolc szóból, arra utalva, hogy jellemzően nyolc napra kaptak engedélyt), a mai Szlovéniában vinotoč a nevük, Dél-Tirolban Hofschank, de Petőfi Sándor faluvégi kurta kocsmája is erre a hagyományra utal. Az egyik utolsó mohikán Walter Graf az eldugott Csáterbergen: az erdőkkel körbevett, murvás erdei úton megközelíthető kis 40 hektáros szőlőhegyen pártucat fából felhúzott pince van csak. A gazda aznap végzett a szürettel és épp a prést mosta, mikor megérkeztünk hozzá, amint látja, hogy parkolunk be, már dobja is félre a munkát, és jön elénk, hogy betessékeljen a teraszra.