Szürreális állapotaink, valamint valóságérzékelésre és reflexióra kórosan képtelen társadalmunk bemutatását egy teljesen új témával szeretném kiegészíteni. Jó hír, hogy ezúttal nem lesz szó se járványról, se bullshitmunkáról.
Monetáris politikáról szeretnék beszélni. De nyugalom, ezt sem szakértősködve, inkább alulnézetből, a jobb megértést elősegítve. Az ilyen írások jellemzője, hogy mindig panaszkodik a kisember, ami egyrészt fárasztó, másrészt nem teszi hitelesebbé az írót. Most tehát épp ellenkezőleg, tisztán pedagógiai céllal „dicsekedni” fogok, vállalva az ellenszenv és félreértés kockázatát, amit amúgy pedig cseppet sem kívánok.
Tavaly ősszel mondta Surányi György (a jegybank 1990-1991, majd 1995-2001 közötti vezetője), hogy „a magyar jegybank benzinnel próbálja a tüzet oltani”. Surányi és Róna Péter korábban a svájcifrank-hitelek veszélyére is figyelmeztettek és már akkor sem ártott volna figyelni rájuk, mert milyen igazuk lett.
Szóval ebből a benzinből az én marmonkannámba is ömlött egy kevés. Éppen nagyobb lakásba akartunk költözni, és ezért bankhitelt kerestünk. Már akkoriban, október-novemberben mínusz három-öt százalékos reálkamaton kínálták a lakáshiteleket, sőt, hogy mindez még durvább legyen, nem is változó, hanem akár 10 évre rögzített állandó kamattal. Mindezt úgy, hogy már kezdtek felpörögni az inflációs várakozások. (Az egyszerűség kedvéért kamaton THM-et értsünk, a reálkamat pedig a fizetendő nominálkamat és az infláció különbözete, ha magasabb az infláció, mint a nominálkamat, akkor negatív a reálkamat.)
Ez elég bizarr volt, ezért többször is megkérdeztem a hiteligénylés folyamán az ügyintézőt, hogy tényleg biztosan elfogadják, mert különben nem írjuk alá a lakásvételi szerződést. Megnyugtatott, a lakást meg is kaptuk, a THM 4,5% lett, bár akkoriban nem volt ritka a 3-4% sem. Nagyon kerestem az apróbetűs részt, de nem sikerült megtalálni, hol lenne az átverés. Jelenleg, alig fél évvel később a (hivatalos) infláció 10% felett vágtat.
Nem szeretnék további számokkal és szcenáriókkal untatni, viszont most eléggé úgy tűnik, hogy ennek a hitelnek akár több, mint a felét ajándékba kapjuk, ami magában több tízmilliós tétel. (Ehhez olyan nem túl valószínűtlen feltételeknek kellene teljesülnie, mint hogy az átlagos infláció a következő 5-6 évben 8-10% felett marad, az ingatlanárak pedig követik az inflációt.) A hitelt persze nominálisan az utolsó forintig vissza kell majd fizetni, az igazi kérdés, hogy a törlesztés mennyit fog érni pár év múlva. Nyilván ne igyunk előre a medve bőrére, de itt el is engedem a sztorimat.
A lényeg, hogy mindez éppen azért volt lehetséges, mert a jegybank a választásokig öntötte a kereskedelmi bankokba az olcsó hitelpénzt, hogy elősegítsék a gazdasági növekedést. Fontos még, hogy itt nem CSOK-ról vagy egyéb szociálpolitikai célokhoz kötött hitelekről van szó, hanem piaci hitelekről, amit korlát nélkül felvehetett bárki egy sokadik bérbeadásra szánt lakás vásárlására.
A káros piactorzító hatásokhoz egy adalék: érdemes megnézni, hogyan nő a lakástulajdonosok koncentrációja és hány lakás áll éven túl is üresen Buda legjobb környékein – szubjektív benyomásom szerint egyre több. Negatív reálkamatok mellett nem akkora hülyeség ez, mint első hallásra hangzik. Egy használt lakást általában fel kell újítani ahhoz, hogy ki lehessen adni, nehéz mestert találni, a bérbeadás viszont amortizálja, fáradságos, stb. Aki árfolyamnövekedésre játszik és pár év múlva eladja, akár üresen is tarthatja az ingatlant.
Alig pár hónap múlva a forint bezuhan, és leértékelődik minden szomszédos rivális devizához képest. És jön az abszurdum csúcsa, teflonkormányunk ezt is megúszni látszik! A hamelni patkányfogó hipnotizált sokadalma bólogatva emészti, hogy háborús infláció van. Sőt, a független és amúgy épelméjűnek tűnő értelmiség maradéka szerint akár erről is Soros tehet!
A nagypolitikában és spekuláns körökben nem vagyok járatos, nem tudok hozzászólni ahhoz, hogy „valakik megdöccentették a forintot, akár politikai okokból”. Nem lehetne ugyanakkor legalább munkahipotézisként feltenni, hogy a szomszédainknál nem tapasztalt mértékű bedőlés és gazdasági válság jórészt éppen az eszetlen jegybanki pénzszórás következménye? Amit nem is én mondok: Surányi, Róna már előre figyelmeztettek. Én csak annyit tudok hozzátenni, hogy valóban
random emberek százezreinek (például nekem) öntöttek több tízmilliós tételeket kvázi ajándékba, és akkor a rendszer valódi kegyeltjeiről nem is beszéltünk.
Foglaljuk össze: Matolcsy 2013 óta jegybankelnök. Számmisztikával, kínai babonákkal, ezoterikus trollkodással szórakoztatja a közönségét, vagy akár hisz is ezekben. Egy induló világgazdasági válság küszöbén, növekvő infláció mellett a szakmája és a józan ész szabályaival szembemenve negatív reálkamaton dönti az ajándékpénzt a kereskedelmi bankokon keresztül a fizetőképes középosztály százezreinek, „hogy serkentse a gazdasági növekedést”. Hiába a figyelmeztetések, pár hónappal később a forint bezuhan minden szomszédos devizához képest. Mindez már rövidtávon húsbavágó következményekkel jár milliók számára.
A reálbéreket a kormány teljesen nyíltan szeretné csökkenteni. Az infláció persze a statisztikai kozmetikázás, az ársapkázás és az olcsó orosz olajért bevállalt külpolitikai elszigetelődés nélkül nyilván jóval magasabb lenne, és lesz is. A forintmegtakarítások elértéktelenednek. Aki a következő években szeretne hitelt felvenni, az sok jóra ne számítson. Lehet persze azt mondani, hogy ilyenek a gazdasági válságok, és ne akarjuk a világgazdasági helyzetért a kormányt felelőssé tenni és igen, máshol is nő az infláció. De azért a baj elég nagy ahhoz, hogy differenciáljunk. A gazdaságpolitikának mérsékelnie kellene a válság hatásait, nem pedig benzinnel oltani a tüzet. A magyar politika felelőssége jól megbecsülhető a szomszédokhoz képest bezuhant forinton.
Mindebben viszont nincs semmi kivételes. Ugyanez történt még nagyobb tétekben a spontán privatizáció folytán (akkor az volt a szöveg, hogy meg kell teremteni a piacgazdaság alapjait), később EU-pénzek osztogatásakor, állami eladósodásból, most éppen a forint bedöntéséből. Mindahányszor „serkenteni próbálták a gazdaságot”. Először pénzszórás csókosoknak vagy kisebb tételekben pár százezernyi random középosztálybelinek, amíg van miből. Majd jön a hét szűk esztendő az egész népnek.
Számomra felfoghatatlan, hogy mindez hogy maradhat következmények nélkül. A nyilvánosságban fel sem merül a futóbolondot megyőzően alakító jegybankelnök páros lábbal kirúgatása. Tulajdonképpen
van még olyan, hogy magyar politikát alakító nyilvánosság, közbeszéd? Úgy értem, NER-propagandán és az mRNA-genderlobbi helyi képviseletén túl.
Véleménycikkek a Gemišten? Még szép!
Örömmel teret adunk tőlünk eltérő véleményeknek, vendégcikkeknek is. Ezeket csak a gemist.hu-n publikáljuk, ingyenesen, mindenki számára elérhetővé téve őket, a címben jelezve, hogy [vendégvélemény], a hírlevelekben pedig külön felhívjuk rájuk a figyelmet. Ha küldenétek cikket, a gemisthu@protonmail.com címen várjuk őket. Nyilván csak jól megírt, amennyire lehet, tényeken alapuló és aktuális dolgot közlünk, a szerkesztés és a válogatás jogát fenntartva. Külön örülünk, ha az írás provokál, új szempontot vet fel, konstruktív vagy csak simán kilóg a mainstreamből. Ettől lesz jó.
FYI: vendégcikket olvasni ingyenesen lehet, kommenteléshez már előfizetés szükséges.
Keep reading with a 7-day free trial
Subscribe to GEMIŠT to keep reading this post and get 7 days of free access to the full post archives.
 | A guest post by
|