Kokain, gender, korrupció, faszozás és Moszkva

Jó reggelt! Bakó Bea az EU-s pénzekért cserébe megígért Integritás Hatóságnak nézett utána, hogy kiderítse: lehet, jobban járt volna az ország, ha azt a 17 milliárd forintot, amibe ez az adófizetőknek került, rögtön az Európai Bizottság valamelyik EU-s pénzekről döntő illetékesének offshore számlájára utalja a kormány. Techet Péter Svájcból jelentkezik: ír kokainról, genderezésről és átnéz Olaszországba is, ahonnan sokak kedvenc rovatával, a most a szerelemről és a faszozásról szóló Teleromanzo italianóval tért vissza. A szokásos közép-európai hírek mellett lesz médiakritika is: jó beleszólás, rossz beleszólás, egy tarcali dűlőút és a kormánymédia genderügyi kamuja.

Úgyhogy jó olvasást!

---

Túl sok érdemi dolgot nem csinált eddig a korrupciót üldözni hivatott Integritás Hatóság, lehet, még azt se hozza vissza, amibe kerül

Lassan egy éve tart a huzavona az EU és a magyar kormány között az EU-s pénzek különböző (olykor eléggé mondvacsinált) jogalapokkal indokolt felfüggesztése miatt, aminek során Navracsics Tibor már számtalanszor megígérte, hogy most már tényleg csak pár hét, és jönni fognak a pénzek. Egyelőre nem jöttek, de Gulyás Gergely július végén azt mondta a kormányinfón, hogy most már benyújtják a számlát a Bizottságnak, hiszen minden törvényt elfogadtak, amit kell, a legutóbbi igazságügyi csomagot ráadásul – a miniszter által elismerten – a Bizottsággal egyeztetett formában. Mondjuk „Brüsszellel egyeztetett” igazságügyi csomag ide vagy oda, azért simán elképzelhető, hogy a Bizottság nem csak a törvények betűjét fogja megnézni, mielőtt a zsebébe nyúlna, de azt is, hogy ezek a gyakorlatban hogyan muzsikálnak.

Ott van például a korrupcióellenes hatóságként tavaly novemberben felállított Integritás Hatóság, amelytől anno sajtó egy része némileg fellelkesült, mi inkább szkeptikusak voltunk. Hogy az Integritás Hatóság az eddigi működése alatt mit csinált, arról olyasmiket lehetett eddig megtudni a sajtóból, hogy Fidesz-kedvenc biztonsági céggel szerződtek, csúnyán ráncolták a szemöldöküket az első éves jelentésben, és alapvető változtatásokat javasolnak a közbeszerzések terén.

Sokkal érdekesebb viszont, hogy a jelentésíráson és senkit semmire nem kötelező javaslattevésen túl a kevés érdemi jogköreit mire használta az Integritás Hatóság. Amint azt a törvényjavaslat benyújtásakor is megírtuk, olyan nagyon sok ilyenje nincs az új hatóságnak, nagyjából az alábbi jogkörök azok, amik valamire esetleg jók lehetnek: az EU-s pénzek felhasználását érintő csalás, korrupció gyanúja esetén felfüggeszthet közbeszerzéseket, perben megtámadhat közbeszerzési döntőbizottsági határozatokat, feljelentést tehet, és élhet a szintén újonnan bevezetett büntetőeljárási jogintézménnyel, miszerint korrupciós ügyekben, ha elutasítják a feljelentést, akkor bárki felülbírálatot kérhet a bíróságon.

Beadtunk tehát egy közérdekű adatigénylést, hogy kifejezetten arról érdeklődjünk: hányszor, milyen ügyekben élt ezen jogosítványokkal a hatóság. Aztán jött a kellemes meglepetés: bőven határidő előtt meg is válaszolták, és nem is színtiszta lepattintással, bár a kérdéseink egy részénél folyamatban lévő ügyekre és hasonlókra hivatkozva nem közöltek konkrétumokat. A meglepetés kevésbé kellemes része: még ebből a félválaszból is kiderült, hogy annyira vérmesen nem üldözi azért a korrupciót az Integritás Hatóság. A működésének nyolc hónapja alatt ugyanis mindössze

• egy közbeszerzést függesztett fel,

• közbeszerzési döntőbizottsági határozatokat egyszer sem támadott meg,

• kétszer tett feljelentést

• és kétszer kért felülbírálatot feljelentés elutasítása ellen.

Ráadásul ezen ügyekben átfedések is vannak, és az azonosítható ügyek közül mindössze egy érint klasszikus NER-es mutyinak tűnő ügyet.

A felfüggesztett közbeszerzés kapcsán csak annyit közöltek, hogy 50 napos felfüggesztésről van szó, egyébként pedig titkolóztak, mondván, hogy folyamatban van az ügy, az iratokba meg csak ügyfelek tekinthetnek bele, úgyhogy semmi közünk hozzá. Ez a válasz csak annak fényében vicces, hogy pont pár nappal korábban járta be a sajtót – magának az Integritás Hatóságnak a közleménye alapján! – az egyértelműen azonosítható ügy: a Szekszárd melletti Szálka tóparti strandja, amely a polgármesteré, és azt EU-s pénzből akarja fejleszteni. Illetve további, vízelvezetésre kapott pénzt meg a helyiek által vitatott útépítésre költöttek (amiből a hatóság szerint egy körülhatárolható érdekcsoport profitál); annak idején helyszíni riportot is lehetett erről olvasni a Telexen. A strand és a „vízelvezetési projekt” keretében összesen 300 millió forintnyi EU-s támogatásról van szó.

A Szálkáról szóló közleményben maga az Integritás Hatóság jelenti be, hogy a közbeszerzés felfüggesztése mellett feljelentést is tettek költségvetési csalás és hamis magánokirat felhasználása miatt, tehát az egyik feljelentés ki is pipálható a fenti listából. Pedig arról is azt írták a válaszukban, hogy a nyomozás érdekében folyamatban lévő büntetőeljárásról nem adnak ki adatot. A másik feljelentés azonban rejtély maradt, arról sajnos nincsen közlemény a hatóság honlapján.

De jöjjenek az exkluzív infók! Azt ugyanis elárulta a hatóság, hogy milyen ügyekben nem értettek egyet azzal, hogy az ügyészség elutasította a korrupció miatti feljelentést, és kérték az elutasító döntés felülbírálatát.

Összesen kettő ilyen van, az egyik a DK-s Vadai Ágnesnek a Polt Péter legfőbb ügyészhez intézett írásbeli kérdése alapján indult. Ebben a képviselő arra az Átlátszó által megírt cikkre hivatkozott, miszerint Győrben három cég nyerte meg a közbeszerzések jó részét (többtízmilliárdos nagyságrendben). Az osztrák Strabagon kívül (amely már a szocialista kormányok alatt is nagy közbeszerzésbajnok volt) a másik két cég Szíjj László, illetve a Borkai Zsolt köreihez tartozó Gasztonyi László érdekeltségébe tartozik, utóbbi cég a Tiborcz-féle Elios alvállalkozójaként is feltűnt a legendás közvilágítási ügyben. Az Átlátszó cikke szerint a példátlan közbeszerzési sikersorozatot gyakorlatilag egy-egy keretmegállapodással kivitelezték, amelyeket kifejezetten cégre szabottan írtak ki útfelújítás- és karbantartás, valamint közvilágítás terén: a keretmegállapodás megnyerése után már minden kapcsolódó felújítási munkát tőlük kellett megrendelni.

Vadai szerint a cikkben leírtak felvetik többek között a hűtlen kezelés, vesztegetés, hivatali visszaélés és versenyt korlátozó megállapodás gyanúját is, ezért azt kérdezte Polt Pétertől, hogy mit tett ezellen az általa vezetett ügyészség. Polt a kérdést feljelentésként értékelte, de aztán a feljelentést elutasította a Nemzeti Nyomozó Iroda illetékes osztálya arra hivatkozva, hogy a bűncselekmény gyanúja hiányzik.

Az Integritás Hatóság a feljelentést elutasító döntést azzal támadja, hogy valójában a nyomozó hatóság nem végzett tényleges nyomozati cselekményt, sőt, burkoltan arra is utal, hogy a nyomozók vagy funkcionális analfabéták, vagy szelektíven olvasnak, ugyanis bár Vadai kérdése és az általa hivatkozott újságcikk is konkrét információkat, gazdasági társaságok nevét és közbeszerzési adatokat tartalmaznak, a feljelentést elutasító végzés, csak az újságcikkben szereplő általános, visszás statisztikai adatokat jeleníti meg, azok alapján jelenti ki a gyanú hiányát. Kerek-perec kijelenti az Integritás Hatóság, hogy „a határozat álláspontunk szerint szándékosan kerüli a feljelentés információinak megjelenítését a határozatban, ezzel is elkerülve a nyomozáselrendelési kötelezettséget”.

Kifogásolja azt is a hatóság, hogy nem vették számba az összes szóba jöhető bűncselekményt, csak azokat, amelyeket Vadai felsorolt, és felhozza, hogy ha annyira nem találtak semmi gyanúsat, akár meg is hallgathatták volna Vadait, vagy adatokat kérhettek volna a különböző állami nyilvántartásokból.

Egy nagy volumenű NER-es mutyi ellen tehát valóban fellépett az Integritás Hatóság, de végül ez pontosan a nagy semmire volt elég, ugyanis a felülvizsgálati indítvány nemcsak az ügyészségről, de az ezt végső fokon elbírálni hivatott bíróságról is visszapattant.

Érdeklődésünkre a hatóság elküldte az erről szóló bírósági végzést is, ami tökéletesen illusztrálja, hogy a gyakorlatban miért tűnik halálra ítélt műfajnak az elvileg bárki által benyújtható „vádkikényszerítés” a korrupciós ügyekben. A bíróság először is rögzíti, hogy Vadai írásbeli kérdése nem feljelentésnek indult, hanem csak egy újságcikk kapcsán érdeklődött a legfőbb ügyésznél, azaz Vadainak értelemszerűen nem lehettek további információi, bizonyítékai az ügyről. Ebből pedig azt a következtetést vonja le, hogy a nyomozó hatóság jól tette, hogy nem hallgatta meg Vadait és nem próbált más módon sem bizonyítékokat gyűjteni, hanem csak az újságcikk alapján döntött a feljelentés elutasításáról.

A bíróság szerint a nyomozó hatóságnak az sem volt feladata, hogy a (szándéka szerint nem feljelentő) Vadai által említett büntetőjogi tényállásokon kívül más bűncselekmények lehetőségét is megvizsgálja. Egyébként már a Vadai által felvetett büntetőjogi tényállások végigvételénél is lehet néhány meglepő állítással találkozni, egy ponton például a bíróság arról értekezik, hogy a cikkben foglaltak – így tehát a cégre szabottan kiírt keret-közbeszerzések, amiket ugye valakinek csak ki kellett írni – nem jelentik azt, hogy bárki megszegte volna a hivatali kötelezettségét vagy hivatali helyzetével visszaélt volna. A bíróság végezetül még rá is tromfol az ügyészségre, mondván: nem is azért kellett volna a feljelentést elutasítani, mert a bűncselekmény gyanúja hiányzik, hanem mert a feljelentett cselekmény nem bűncselekmény, de a végkimenetel szempontjából ez végül is lényegtelen. A bíróság végzése ellen pedig fellebbezésnek helye nincs.

Mindenesetre ha ez az általános mérce a felülbírálati indítványok elbírálásához, akkor a jelek szerint annak érdemes csak próbálkoznia, aki az ügyészség helyett el tud végezni nyomozati munkát, hogy annak orra elé tolja a bizonyítékokat, plusz kellő jogi tájékozottsággal bír ahhoz, hogy minden szóba jöhető büntetőjogi tényállásra is felhívja az ügyészség figyelmét, mert maguktól nem kell ilyeneket keresniük.

A másik ügy, ahol a feljelentés elutasítását támadta az Integritás Hatóság, általunk guglizás alapján nem beazonosítható. Egy Somogy megyei településről van szó, ahol áron alul értékesítettek két önkormányzati ingatlant egy szlovák állampolgárnak, és a különbözetet állítólag a polgármester kapta. Az ügyészség azzal dobta vissza az ügy miatti feljelentést, hogy a képviselőtestület előre leokézta a polgármester által ajánlott árat, szóval nincs itt semmi látnivaló, minden szabályszerűen történt, pedig a polgármester láthatóan azután végeztetett értékbecslést az ingatlanokra, hogy már megkapta a vételi ajánlatot. Az, hogy mennyi pénzről van szó, csak hozzávetőlegesen derül ki a számunkra megküldött iratokból: ingatlanonként maximum nagyjából tízmillió forint körüli összegről. Ebben az ügyben még nem született döntés arról, hogy kell-e folytatni a nyomozást, vagy rendben volt-e a feljelentés elutasítása.

Az Integritás Hatóság tehát eddig egy nagy (győri közbeszerzések), egy közepes (szálkai strand) és egy peanuts-nak mondható mutyi ügyében tett érdemi lépést, illetve van még egy feljelentés, amiről nem árulnak el semmit. Mindezt nyolchónapnyi működés után tette le az asztalra egy olyan szervezet, amely az idei évben tizenhétmilliárd forintból működik a honlapján közzétett költségvetése szerint. Mivel a győri ügyből nem lett semmi, így – hacsak a titokban tartott feljelentés nem valami nagyobb összeget érint – sanszos, hogy még a működési költségét sem hozza vissza.

(Bakó Bea)

---

Chronik Mitteleuropa

Szlovénia napok óta az 1991-es függetlenség óta az országot ért legnagyobb, területe kétharmadát érintő természeti katasztrófával, a heves nyári esőzések miatti árvizekkel és földcsuszamlásokkal küzd. A víz számos települést elzárt a külvilágtól, sok helyen nincs vagy áram vagy víz, épületek százai váltak lakhatatlanná, hidak omlottak be, a Murán áttört egy gát, rengeteg út, még az országon keresztülhaladó autópálya is le van zárva Ljubljana környékén (mert azon is áll a víz), másfél nap alatt 3700 helyre kellett kiszállnia a katasztrófavédelemnek. Miközben a szlovén sajtó egyszerre igyekszik beszámolni az újabb és újabb károkról, közszolgálatilag az olyan praktikus dolgokról is tájékoztat, mint hogy a korábban a vízben állt autót nehogy beindítsa bárki, szállíttassa inkább szervízbe, hogy megtudja, működőképes-e még, vagy hogy hogyan kell kitisztítani a nem túl tiszta vízzel elárasztott lakásrészeket. A szlovén politikai elit összezárt, a válságkezelésbe és döntéshozatalba a Janez Janša vezette ellenzéket is tevékenyen bevonó szociálliberális kormány minden nem létfontosságú infrastrukturális beruházást leállított, Janša pedig hogy hasznossá tegye magát, maga is lapátot ragadott, hogy egy faluban segítsen megtisztítani a házakat az iszaptól és a kosztól. Az eddig ismert kár Robert Golob kormányfő szerint alsó hangon 500 millió euró, az EU- és a NATO-beli partnerektől helikoptereket, markolóhidakat, pontonhidakat kért. Horvát, magyar és lengyel segélyszervezetek már hétvégén küldtek humanitárius segítséget, az osztrákok pénzt is ígértek.

A Szerbia északi részén, az egykoron német többségű harmincezres Duna-parti Bácspalánkában (Bačka Palanka) feszült a hangulat. Július végén a Szerbia-szerte pusztító vihar ugyanis számos villanyvezetéket leszakított a településen, az egyik ilyen megölt egy 13 éves kisfiút másfél héttel azt követően, hogy a nagypapáját agyoncsapta az áram. A leszakadt vezeték huszonhét, az illetékeseknek tett bejelentést követően is még mindig ott hevert a földön, ezért a férfi megpróbálta azt eltávolítani. (Az elektromos művek később bűnbakként kirúgott dolgozói azzal magyarázták ezt, hogy évek óta munkaerőhiány van a cégnél, így is tizenkét órás műszakokban fogadták a bejelentéseket. A magasfeszültségű vezetékek helyreállítása volt a prioritás, mindenki másnak, így az érintett családnak is azt mondták, várjanak türelemmel és ne nyúljanak hozzá semmihez.) A bácspalánkaiak azóta többször is az utcára vonultak a várost is kormányzó Szerb Haladó Párt ignoranciája és hallgatása ellen tiltakozva. Közben híre kelt, hogy Ana Brnabić miniszterelnök a városba látogat, ezt aztán először lemondták, félve a helyiek reakcióitól, a politikus végül titokban, zárt ajtók mögött találkozott az érintett családdal, ahol az állam részéről emberfeletti erőfeszítéseket ígért. A helyieknek ez nem elég, a polgármester lemondását követelik.