Kik akarnak békét, mi folyik Moldovában, miért nem lesz kerítés Boszniában?

Jó reggelt! Először is elnézést amiatt, hogy a keddi hírlevél kimaradt: betegen elég nehéz ilyet írni, nem is sikerült. Most viszont újra itt, a következő témákkal:

• mit akarnak Németországban azok, akik Ukrajna kapcsán békéről beszélnek?

• hogyan keverték le az amerikaiak Václav Havelt, amikor független Európát akart?

• mi folyik Moldovában, ahol bukott a kormányfő, lesz-e román elnök Maia Sandu?

• miért nem épít kerítést Horvátország a friss schengeni külső határára?

• és, és, és: miért menj pont a mostani hétvégén Temesvárra? Jó olvasást!

---

Chronik Mitteleuropa

Pártokon átívelő összefogást akartak Németországban a békéért: eddig annyit értek el, hogy az AfD békepártnak kezdte el magát hívni

A német közbeszédet az tartja most lázban, hogy Sahra Wagenknecht Linke-politikus és Alice Schwarzer német feminista guru, az EMMA magazin alapító-főszerkesztője még múlt héten útnak indított egy petíciót az orosz-ukrán háborúban való mihamarabbi békéért. Schwarzer már tavasszal is felszólalt a fegyverszállítások ellen, akkor az atomháborútól való félelem volt ennek kiváltó oka, Wagenknecht pedig a magyar kormányéhoz hasonló álláspontjával turnézza végig a médiákat hónapok óta, már amikor nem arról kérdezik, hogy mikor lép ki a Linkéből és alakít végre új pártot.

Ezért is robbanhatott nagyot a közös petíciójuk. Meg persze az időzítés miatt: alig egy héttel azelőtt jelentette be Németország szociáldemokrata kancellárja, Olaf Scholz, hogy végül úgy döntött, Leopard-tankokat küldenek Ukrajnának. Tehát ezt írják:

„Az Oroszország által brutálisan megtámadott ukrán lakosságnak szüksége van a szolidaritásunkra. De mi lenne szolidáris most? Meddig kell még harcolnia és meghalnia embereknek Ukrajna csatamezején? És mi is most a háború célja egy évvel annak elkezdését követően? A német külügyminiszter nemrég arról beszélt, hogy mi Oroszország ellen háborúzunk. Ez komoly?

(…) Ukrajna ugyan – a nyugat támogatásával – megnyerhet egyes csatákat. De háborút nem nyerhet a világ legnagyobb atomhatalma ellen. Milley tábornok, az USA vezérkari főnöke is ezt mondja. Olyan patthelyzetről beszél, amelyben egyik fél sem nyerhet katonailag, és a háborút csak tárgyalóasztalnál lehet befejezni. Hát akkor miért ne fejeznénk azt be most? Most rögtön! A tárgyalás nem egyenlő a kapitulációval. Tárgyalni annyit tesz, hogy mindkét tesz belemegy kompromisszumokba. Annak érdekében, hogy elejét vegyék további százezrek halálának és még annál is szörnyűbb dolgoknak. Ezt így látjuk mi is, és a német lakosság fele is. Itt az idő hallgatni ránk!

Mi, Németország polgárai nem tudunk közvetlenül hatni Amerikára, Oroszországra vagy európai szomszédainkra. A kormányunkat és a kancellárunkat viszont tudjuk figyelmeztetni és kell is figyelmeztetnünk az esküjükre, amiben az áll, hogy elhárítja a német népet érő károkat. Felszólítjuk a kancellárt, hogy állítsa le a háború fegyverszállítások általi eszkalációját. Most. Mind német, mind európai színtéren egy széles, fegyverszünetért és béketárgyalásokért felszólaló szövetség élén kellene állnia. Most. Minden elvesztegetett nap ezer további halottat jelent, és csak közelebb visz minket egy harmadik világháborúhoz.”

A petíció útnak indítói között szerepel többek közt Peter Gauweiler, a pártpolitizálással egy ideje felhagyott CSU-s nagyöreg, a CDU-s extábornok, Erich Vad, Merkel korábbi biztonságpolitikai tanácsadója, Günter Verheugen korábbi uniós bővítési biztos (ő a magyar olvasónak is ismerős lehet), Martin Sonneborn, a német viccpárt elnöke, vagy Ulrike Guérot politikatudós neve történészek, szociológusok, művészek és egy leköszönt evangélikus püspök mellett. A társaság ugyan színes, közülük többen már a járvány alatt is kritikus véleményt fogalmaztak meg az akkori aktuális narratívával szemben, de olyan igazán nagy nevek nincsenek rajta. A hírlevél kiküldésekor nagyjából félmillió aláírónál tartanak, február 25-ére pedig egy nagy berlini béketüntetésre hívnak mindenkit a Brandenburgi kapu elé.