Kétéves a Gemišt: vitát indítunk, rólatok mesélünk

Pont két éve küldtük ki az első hírlevelünket: az ellenzéki előválasztás technikai bénázása, az akkor még csak a királycsináló szerepre áhítozó német liberálisok és a magát tökönszúró román jobboldal volt a téma 2021. szeptember 14-én. Az előválasztással sokat végül nem nyert az ellenzék, sőt, kiderült róluk, hogy erkölcsi és politikai hullák gyülekezete az egész, az FDP tényleg királycsinálóvá vált és ma is a berlini zöld-balos kormánykoalíció része, a román jobboldal meg ismét összebútorozott a posztkommunistákkal, olyannyira, hogy a centrista-liberálisok brandelik épp át magukat jobbossá, hátha az hoz nekik valamit a konyhára.

A Gemišt olyan sokat nem változott, mint Közép-Európa vagy a világ, amiben igen, abban is inkább a javára. Tartjuk magunkat ahhoz, hogy az olvasót nem nevelni kell, hanem tájékoztatni annak érdekében, hogy értse, hol él: akár arról, hogy miért nyer mindig a Fidesz; hogy miféle megfigyelésre adna lehetőséget az EU; hogy miért csinálnak mindenből konteót; hogy miért nem fasisztázzák már hirtelen Giorgia Melonit; hogy mi most a helyzet a Balkánon; vagy hogy alkoholista-e a magyar, vagy csak nem tud inni, csak hogy az elmúlt hónapok legnépszerűbb anyagait említsük.

Írhatnánk most olyanokat az olvasóknak udvarolva, hogy a Frankfurter Allgemeine Zeitungnak 1960 óta az a szlogenje, hogy dahinter steckt immer ein kluger Kopf, azaz a lap mögött mindig egy okos embert találni (ezt nyilván olyan szituációkra értve, amikor valaki mondjuk a vonaton ülve olvassa az egyre inkább a Zöldekre szavazó életmód-konzervatív polgárság ma is lepedőnyi méretű lapját), és ez a Gemišt-olvasókra még inkább igaz, de ezektől eltekintünk, tudjátok magatokról úgyis, nem ezért vagytok itt. Amit tavaly írtunk a média problémáiról, fenntartjuk, sőt, az ma (nem csak a Substackre menekülő egyre több szerző miatt) még inkább érvényes:

Meghalt az Azonnali, éljen a Gemišt!

Nagy szavaknak nem érezzük különösebb idejét és értelmét kétévesen, leszámítva azt, hogy ha nem tapasztalnánk az olvasói érdeklődést és támogatást, nem biztos, hogy lenne Gemišt: úgyhogy nagyon köszönjük! Továbbra is annyit ígérünk, hogy ami eddig volt, az ezentúl is lesz: csak reméljük, mindig egyre jobban. A 2024-es európai választás kampányának időszakában biztos nem lesz témahiány. Már most sincs.

---

Vitasorozatot indítunk: elfér egymás mellett a szabadság, a demokrácia és a klímavédelem?

Rekordmeleg volt az idei nyár, olvashattuk lépten-nyomon az elmúlt hetekben, miközben a nyáron azért nem ritka 35 fokban olvadoztunk. A sajtó pedig arról is gondoskodott, hogy a nagy izzadás közepette azon aggódjunk: ez még csak a kezdet, a klímaváltozás miatt a hőség nyárról nyárra rosszabb lesz. Az ilyen hírek pedig magukban hordozzák a felvetést: valamit tenni kell, ez így nem mehet tovább.

Már a covid alatt is felvetették többen, hogy a világszerte a járvány ürügyén bevezetett lockdownok valójában csak a kezdet: az emberiség felkészítése arra a sok korlátozásra és lemondásra, amit a klímaváltozás elleni küzdelemben kell majd átélnie.

De mi van, ha az emberek ezt nem akarják?

Mi van akkor, ha a többség tisztában van azzal, hogy a klímaváltozás fontos globális probléma, de nem megelőzni akarja, hanem alkalmazkodni hozzá – még úgy is, ha tudja, hogy kevésbé szerencsés helyen élőknek ez az életébe, az életmódjába, a lakhelyébe kerülhet? Ha azt mondja: that’s life, so it goes?

Az idei nyár végét követő lehűlés tökéletes alkalom arra, hogy feltegyük a kérdést: képesek-e megbirkózni a demokráciák a klímaváltozás kihívásaival? Ha már csak éveink, évtizedeink vannak hátra annak érdekében, hogy változtassunk, mint azt a radikális klímavédők hirdetik, megengedhető-e, hogy a nép olyan pártokat szavazzon meg országok irányítóiként, akik engedélyezik fák, erdők kivágását, nemzetközi színtéren az autógyárak érdekeiért lobbiznak, vagy épp az orosz-ukrán háború miatt elfelejtik a bolygó szempontjait, és geopolitikai okokból a csővezetékben jövő energiához képest sokkal környezetszennyezőbben ideszállított LNG-gázra állítják át Európát, esetleg politikai számításból a zöldítő szakpolitikákkal mennek szembe?

A kispolgárok lázadását átélhette már Európa: ebből született a francia sárgamellényes mozgalom, ebből nőtt ki az idei holland önkormányzati választást megnyerő parasztpárt, és a legtöbb német elemző ebben látja az ottani szélsőjobboldal felemelkedésének fő okát is. Mi lesz, ha a német Zöldek további autokratikus, elitista stílusa miatt az AfD már nem csak kicsike járásokban, de egész tartományokban hoz 50% feletti eredményeket?

Rossz-e a demokrácia, ha nem lehet megtenni, ami „tudományosan” vagy morálisan szükséges lehet? A berlini konzervatív Die Welt napilap szerint már folyik a fogalmak, a határok kiszélesítése, a definíciók átírása, a lopakodó gazdasági-társadalmi rendszerváltás, noha a demokrácia eddig is mindig változott és eddig se jelentette a többség korlátlan akaratát vagy a teljesen szabad, korlátoktól mentes életet.

Ámde mi lesz, ha fokozatosan és észrevétlenül vagy akár hirtelen és drasztikusan a mindennapi életünk alapvető szintű megváltoztatására kényszerítenek minket? Ha hirtelen zöld plecsnit, és így a városokba behajtási engedélyt már csak az elektromos autók kapnak? Ha a kötelező energiatanúsítványokhoz szabott előírások hirtelen szigorításával befolyásolják vagy akár ellehetetlenítik az ingatlanok szabad adásvételét? Ha netán okostelefonos alkalmazásokkal és QR-kódokkal (ahogy annak idején az oltottsági státuszt) majd a klímalábnyomunkat kell igazolni?

A szabadságunk korlátozása zajlik a többség akaratával szemben, amely ellen akár még lázadni is lehet? Vagy az állami szabályozó hatalomnak a történelemben megismert további kiterjesztése az egész? Elvégre ma sem szabályok nélkül élünk szabadon: határok, jogszabályok, tiltások garmadáját fogadja el a legtöbb ember.

Meddig lehet indok a „tudomány” vagy a morál a többséggel szemben? Lehet-e és kell-e a többséget életmódja megváltoztatására kényszeríteni? És a társadalmilag elvárt szigorítások nem éppen leginkább az alsó és alsóközép osztályokat sújtják majd, miközben a javaslatok a gazdagabb rétegektől jönnek?

A következő hetekben a Gemišten erről olvashattok egy vitát számos felkért hozzászólóval, köztük Lányi Andrással, Isztin Péterrel, Seres Lászlóval, Jávor Benedekkel vagy épp a TASZ-szal. Ha te is írnál egy cikket a fenti vitaindítóra, vagy valakinek a megjelent véleményével vitatkoznál, várjuk a cikkedet a gemisthu kukac protonmail pont com címre, vagy a gondolataidat a kommentmezőben.

---

MKKP-Szikra-kormány, Bugár mint kormányfő, durva középen állás: mi minden derült ki a Gemišt-olvasókról?

Nyáron több héten keresztül hirdettük a hírleveleinkben az olvasói felmérésünket, amelyben arra voltunk kíváncsiak leginkább, hogy mi tetszik nektek, és mi nem. Nagyon izgalmas és tanulságos válaszokat kaptunk, de ezen felül volt még egy csomó olyan kérdésünk, amire a válasz nektek is érdekes lehet: ezeket foglaljuk most össze.