Itt a háborús veszélyhelyzet, de lesz-e sorozás?

Elnézést a rettegtető címért, amit a covidvonatról a majomhimlőre átült járványújságírók is megirigyelhetnének, de az első kommentekből úgy tűnik, sokaknak tényleg ez az egyik legfőbb kérdése az Orbán Viktor által kedd este bejelentett újabb, ezúttal háborús veszélyhelyzetről, amit frissen épp most írtak bele a tizedik módosítással a gránitszilárd Alaptörvénybe.

Hogy adjak már az elején egy egyszerre megnyugtató és rémisztő választ: szerintem nem lesz sorozás, de nem azért, mert ez jogilag lehetetlen lenne, ugyanis Orbánék jogilag gyakorlatilag bármit megtehetnek – nem elsősorban a veszélyhelyzet miatt, hanem amúgy is, mert parlamenti kétharmaduk van.

Vegyük csak a most lejáró – pontosabban háborúsra cserélt – járványügyi veszélyhelyzetet. Simán megcsinálhatták volna azt is, hogy a munka törvénykönyvébe írják be az oltáskényszert, vagy a gyülekezési törvényben tiltják be a tüntetéseket. Nyilván az is alkotmányellenes lett volna (ahogy szerintem veszélyhelyzeti rendeletben is az volt), és nyilván a haverokkal feltöltött kirakat-alkotmánybíróság arra is ugyanúgy rámondta volna az áment, ahogy rámondta a rendeletekre.

Az egész veszélyhelyzetnek jogtechnikailag semmi indoka nem volt. A színjáték leginkább arra volt jó, hogy az embereket kondicionálja: szokják meg a rendkívüli jogrendet, szokják meg, hogy a legpofátlanabb jogkorlátozásokat is lenyomják a torkukon, szokják meg, hogy legitim opció a kijárási tilalom.

És amikor az eredeti indok, a covidjárvány már végképp nem látszik tarthatónak, átnyergelünk egy másik ürügyre: arra, hogy a szomszédban háború van. A háborús veszélyhelyzet bevezetése mögött már nem a kondicionálás van: arra már nincs szükség. Sorozásra meg még nincs (reméljük, nem is lesz). De akkor minek ez az egész? Van egy tippem, de csak az előfizetőinknek árulom el.