Invázió, békefenntartás, buli, eltűnő közélet és Besenyő Pista

Jó reggelt! Üdv Prágából, Bécsből és Budapestről, a városokból, ahonnan a mai hírlevél íródik. A mesterséges intelligencia bizonyára megállapítaná a mai kontentből, hogy hamarosan vége a nyári uborkaszezonnak, szóval ennek jegyében közszolgálati jelleggel először a közép-európai hírek jönnek. Majd a többi:

• Techet Péter hosszasan tudósít mindenről, ami nyáron Ausztriában történt: besenyőpistai magasságok a kormányban, FPÖ-s belharcok a pénzért és a kancellári posztért, Kurz exkancellár a bíróság előtt, és még sok más.

• Vágó Gábor a megszűnőben lévő magyar közéletet siratja el.

• És végül lesz pár szolgálati közlemény is a végén. Jó olvasást!

---

Chronik Mitteleuropa

Röviden arról, hogy mi minden történik a környéken.

Magyarországon Orbán Viktor házibulit tartott augusztus 20. alkalmából a kedvenc politikusaival: itt járt a monacói herceg, a katari emír, és a fél türk világ (Törökország, Azerbajdzsán, Türkmenisztán, Üzbegisztán, Kirgizisztán és Tatárföld vezetői) mellett Budapestre jött a szerb világ (Dodik és Vučić), a bukott közép-európai haveri kör (Janša, Babiš, Kurz), Tucker Carlson és persze az erdélyi RMDSZ-elnök. Hogy a titói el nem kötelezett államok frakció felmelegítése-e a cél, vagy Orbán tényleg csak fontosnak akarta magát mutatni azzal, hogy házigazdaként összehoz mindenkit mindenkivel, nem tudni, ahogy azt sem, hogy Sebastian Kurznak sikerült-e valakire rásóznia főnöke, Peter Thiel valamelyik titkosszolgálati-megfigyelő szoftverét. Azt viszont igen, hogy Budapest utcáin Erdoğan török elnököt filmsztárként köszöntötték, aki megígérte Dodiknak, hogy ellátogat hozzá Banja Lukába, ahogy azt is, hogy magyar közpénzből pótolja ki Orbán a boszniai Republika Srpskában a németek által Dodik állandósult szeparatista hangvétele miatt leállított projekteket. A szerbek Athénban folytatják a bulit: oda a jobboldali görög miniszterelnök az összes balkáni vezetőn túl von der Leyent, Zelenszkij ukrán és Sandu moldáv elnököt is meghívta.

Lengyelországban nem jött össze a nagy lex Tusk-trükk, azaz hogy a kormányzó nacionalista-szociálkonzervatív PiS valahogy rásüsse az oroszügynök-bélyeget a jobbos-liberális ellenzéket vezető Donald Tuskra még az október 15-i választás előtt. A PiS ugyanis életbe léptetett egy törvényt, amely kötelezi a parlamentet arra, hogy vizsgálóbizottságot hívjon össze az orosz befolyást (rendkívül kiterjesztő módon) vizsgálandó: ezt nevezték el rögtön lex Tusknak. A korábban ezt még rendkívüli sürgősségűnek nevező PiS-ben azonban belátták, hogy ez annyira erőltetett lenne, hogy lecsavarták az egészet, és ebben a ciklusban már nem foglalkoznak vele. Ám mint arra a Gazeta Wyborcza emlékeztet: mivel az időközben az Európai Bizottság nyomására felvizezett törvény már életbe lépett, ezért amennyiben Tuskék nyernék a választást (és erre esélyük is van), felhasználhatnák ezt a fegyvert a PiS ellen, a bizottság vizsgálhatná a PiS-es politikusok orosz kapcsolatait. A PiS ezért stratégiát váltott: bevált módon németezni kezdtek, és Donald Tusk úgymond főnökével, Manfred Weberrel, az Európai Néppárt bajor elnökével akarnának vitázni, mondván ő dönt, nem Tusk, aki közben idén is összeterelte a legtöbb ellenzéki pártot, hogy a szenátusi választásra közös jelölteket állítsanak (oda egyéni körzetekből, az alsóházba, a Szejmbe listákról kerülnek be), hogy a felsőházban ismét ellenzéki többség legyen.

Csehország tegnap az utazási korlátozások és a cenzúra eltörlésével emberarcú szocializmust megteremteni akaró prágai tavasz leverésének 55. évfordulójára emlékezett. 1968. augusztus 21-én szállták meg Csehszlovákiát a Varsói Szerződés túlerőben lévő seregei, köztük a magyar is, hogy leverjék a keleti blokk többi állampártja által rájuk is veszélyesnek ítélt, jó fél évet megélt demokratizáló kísérletet, már a megszállás első napján több tucat civilt meggyilkolva. A legerősebb beszédet a cseh államfő, Petr Pavel tartotta: szerinte Oroszország semmit sem változott 1968 óta, a neve ugyan megváltozott, de politikája és értékvilága nem, Ukrajnában ugyanazt műveli most, mint amit náluk 55 évvel ezelőtt. A szlovák konzervatív Postojban úgy emlékeznek 1968-ra: beszélhettek végre a tabukról, a rezsim addigi áldozatairól, kinyílt előttük a világ, az emberek optimistákká és felszabadulttá váltak. Közben a Magyar Nemzet egy Demokratától igazolt szerzője arról értekezett, hogy a magyar részvétel az invázióban teljesen oké volt, hiszen „honvédeink elbitorolt magyar földre léptek 1968-ban, és ott magyar reménnyel, magyar hűséggel találkoztak. Magyarországnak, a magyar nemzetnek ezért semmi szégyenkeznivalója nincs”, Kádáréknak annál inkább: maradhattak volna Dél-Szlovákiában, de nem tették.

Szlovákia államfője, Zuzana Čaputová menesztette a szlovák titkosszolgálat vezetőjét, miután a NAKA nevű rendőrségi szerv eljárást indított ellene egy razziát követően: ez ugyanis a szabály. A titkosszolgálati vezetőt a Robert Fico-féle mélyállam ölebének tartják, így nem csoda, hogy az őszi szlovákiai választás esélyesének tartott Smer párt elnöke az ellenzékkel való leszámolást emlegetett a lépés kapcsán. A Smer és két potenciális partnere, a Peter Pellegrini exkormányfő vezette, volt smeresek alkotta Hlas párt, valamint a szélsőjobbos Sme rodina párt közben a rendőrfőkapitány leváltását követelte. Csakhogy az, hogy éppen ki kerül a NAKA célkeresztjébe, a szlovák politikára rálátó forrásunk szerint teljesen random dolog, ez nem politikai megrendelés, legfeljebb a kampány közepére való időzítés lehet ízlés kérdése, hiszen volt jó három évük arra, hogy elvégezzék a ficotlanítást. Persze amennyiben Fico alakíthat kormányt ősszel, már az első napján visszacsinálhatja az egészet.

Szlovénia elkezdett felállni a nagy árvizek után, a lassan visszahúzódó és felszívódó vizek miatt épp óriási szúnyoginvázió közepette mérik fel a teendőket, miközben a hegyekben, az osztrák határ melletti részeken továbbra is vannak még olyan utak, amik le vannak zárva, mivel járhatatlanok. A szlovének részben radikális megoldásokhoz folyamodnak: miután Robert Golob szociálliberális miniszterelnök udvariasan arra kérte az ott lakókat, hogy ha lehet, ne invesztáljanak a házuk felújításába, kiderült, hogy Ljubljana és Maribor között a hegyekben, Letuš falu két elárasztott részét teljes egészében elbontanák, hogy ezen 150 épület helyén a teljes völgy hosszútávú és tartós árvízvédelme érdekében rendesen, de szabályozottan kiáradhasson a víz, ha egyszerre sok csapadék folyna le a Savinja-folyón, hiszen a víznek egész egyszerűen kell a hely, kell az ártér. A helyiek többsége megértő, csak azt szeretné, ha mielőbb megtudnák a részleteket: hol kapnak cserébe házat, és mikor mehetnek oda, most ugyanis sokan, akiknek nem dőlt össze a házuk, de a víz elárasztotta a földszintet, az első-második emeletről reménykednek. Ilyen megoldásokra még több más helyen is szükség lehet, épp azt mérik fel, hogy hol. Szlovén árvízvédelmi szakemberek közben arra figyelmeztetnek, hogy mindenki imádkozzon, hogy ősszel ne legyenek nagy esők, mert attól még rosszabb lesz.

Bosznia-Hercegovinában fellázadt a liberális értelmiség azellen, hogy az EUFOR magyar parancsnokot kapjon. 2024-től Sticz László (CV-je itt) fogja vezetni az uniós békefenntartó missziót. Magyarországnak Ausztria 15 évnyi parancsnokság után adta át a feladatot, még úgy is, hogy az amerikaiak azért lobbiztak, hogy az olaszok kapják azt meg – úgy tudni, végül azért maradtak mégis Magyarország mellett, mert a magyar honvédség az EUFOR rendelkezésére bocsát három éven keresztül legalább négy helikoptert. A magyar parancsnokság elleni tiltakozást azzal indokolják, hogy a Republika Srpska elnöke, Milorad Dodik rendszeresen szeparatista nyilatkozatokat tesz, és most már az ország alkotmányos berendezkedését is támadja – Orbán Viktor pedig ezeket nemhogy nem ítéli el, hanem rendszeresen fogadja Dodikot, így amennyiben a szerb vezető úgy döntene, hogy leválasztja az entitását a közös országról, a magyar parancsnok elképzelhető, hogy inkább félrenézne, ez pedig biztonsági kockázat Bosznia-Hercegovina számára. Az ország bosnyák társállamfője Dodik törekvései miatt nyáron már felszólította az EUFOR-t, hogy küldjön több békefenntartót az országba, az EU-s vezetők azonban nem látták ennek szükségét.

A boszniai zsákutca

Németország rég látott elégedetlenséggel viseltet a szocdem-zöld-liberális kormány iránt: a nép majd’ kétharmada új kormányt akar, Olaf Scholz kancellárral 70% elégedetlen, 69% szerint pedig nemcsak a kormány, de a komplett német állam is képtelen megbirkózni a jelen kihívásaival. A helyzet annyira rossz, hogy a Weltben a Springer-konszern CEO-ja, maga Mathias Döpfner (portrénk) írta meg ennek okait: amíg nincs szigorúbb, a gazdasági érdekekre, és nem a jóemberkedésre koncentráló bevándorláspolitika, amíg nincs olyan energiapolitika, ami ténylegesen, azaz az atomerőművek rendszerbe való visszakapcsolásával garantálja az ellátásbiztonságot, amíg nincs olyan gazdaságpolitika, ami tesz a középosztály elszegényedése ellen, és amíg nem áll át arra a média, hogy buborékokból való moralizálás helyett az embereket tényleg érintő és érdeklő dolgokról beszéljen, a németek teljes joggal tarthatnak attól, hogy a lejtőn nem lesz megállás. Ez pedig a továbbra is a 21%-on állva minden kormánypártnál magasabb támogatottságú AfD karjaiba löki őket, amely párt kormányra kerülése Döpfner szerint akár a német demokrácia végét is jelentheti. Közben vita folyik arról is, hogy betiltsák-e az AfD-t: erről majd később, részletesen.

Bajorországban megtalálták a szélsőjobboldal megállításának sikerreceptjét: be kell tolni a sörsátorba Hubert Aiwanger bajor gazdasági minisztert, a tartományt az ottani állampárttal, a CSU-val együtt irányító kisgazda-jobbközép Freie Wähler (FW) párt elnökét. Népviseletes zakót hord, a szülői házban, a disznótenyésztő családi gazdaság mellett él, bajorosan pörgeti az ‘r’ hangot, viccet csinál a zöld és baloldali követelésekből, isteníti a húsevést és az autózást, kiáll a szabadság, a magántulajdon és az emberek békénhagyása mellett, az AfD megerősödésének okát pedig abban látja, hogy a Zöldek túlságosan ideologikusan kormányoznak, szembemenve a kisemberekkel. Aiwanger pártja az október 8-i tartományi választás előtt egy friss bajorországi kutatás szerint 14%-os támogatottsággal fej-fej mellett áll a Zöldekkel, maga mögé utasítva azon AfD-t, amit országosan már 20% fölé mérnek. Az AfD megpróbálja ugyan nyilvánosan Aiwangerről azt mondani, hogy tisztára olyan, mintha az övék lenne, az emberek azonban láthatóan pont azért támogatják, mert nem az: úgy visszhangozza a gondolataikat, hogy közben maga is hivatalban van, azaz valóban tehet a változásért. Ha Aiwanger így folytatja, Markus Söder jobbos CSU-FW-kormánya magabiztosan dolgozhat a következő ciklusban: a CSU 40% környékén áll.

Triesztben a nyár témája a kultúrharc: augusztus 20-án nagyjából hatvan nő fogta magát, és ruhában ment be (videó) a kikötőváros Pedocin nevű strandján a vízbe, hogy így tiltakozzon azellen, hogy több strandoló megakadályozta ott pár nappal azelőtt, hogy muszlim nők burkiniben, azaz az iszlám legszigorúbb előírásainak megfelelő, szinte mindent fedő fürdőruhában menjenek a vízbe. A trieszti kikötő melletti, belvárosközeli Pedocin-strand egyedülálló Európában: ez egy olyan tengerparti rész, ahol a nők és a férfiak számára kijelölt partszakasz egy fallal ketté van választva, azaz aki zavarva érzi magát a másik nem figyelő tekintetétől, itt elvileg nyugodtabban fürödhet. A szolidaritási akció közben is kapták az ívet a ruhában fürdőzők, többen beszóltak, hogy a karnevált a szomszédos Muggiában tartják, de a férfirészlegről is lehetett hallani rasszista és szexista szövegeket. A helyi Lega szerint a burkiniben való fürdés nemcsak higiéniai, de emberi jogi kérdés is, és nonszensz, hogy pont baloldaliak állnak ki a szabadsággal érvelve a nők elnyomását szimbolizáló viselet mellett. A Trieszt melletti Monfalcone legás polgármestere közben bejelentette, hogy mostantól a szezonban eleve tilos lesz burkiniben fürödni az ő strandjaikon.

(Bukovics Martin)

---

Az osztrák politikában nincs uborkaszezon

Kurz igazmondása, a bécsi szelet normalitása és az FPÖ-sök belharca.