Így vernek át a pártok az EP-kampányban
Nem minden EU-s téma európai parlamenti téma
Így húsz év EU-tagság után sem sikerül (vagy inkább akaródzik) a pártok mindegyikének megugrani azt az alapvető minimumot, hogy európai parlamenti (EP) választás előtt EU-s, és ne nemzeti hatáskörbe tartozó ügyekkel kampányoljanak; de azért van, ahol előjönnek EU-s témák, és a sajtóban már látszik némi tudatosság ezzel kapcsolatban. A Gemišt olvasói bizonyára átlátnak például a szitán, amikor Magyar Péter olyan, az EU-val köszönőviszonyban sem lévő dolgokkal kapcsolatos ígéreteket tesz közzé az EP-kampányban, mint a családipótlék- és nyugdíjemelés, az aktanyilvánosság, hogy milyen minisztériumok lesznek vagy nem lesznek, vagy hogy hány ciklusig lehessen valaki országgyűlési képviselő és miniszterelnök.
Azonban van az EP-választásokkal kapcsolatos kamuzásnak egy kifinomultabb módja is, amit a választók hülyítésében már haladó szinten járó pártok kezdenek egyre inkább alkalmazni: amikor nagyjából ugyan EU-val kapcsolatos témában, akár ténylegesen EU-s hatáskörbe tartozó ügyekben ígérgetnek, csak épp olyanokban, amibe az európai parlamenti képviselőknek nem lesz beleszólásuk, így pont ebből a szempontból édesmindegy, hogy szavazunk-e rájuk.
Dolgok, amikről biztosan nem fognak dönteni az európai parlamenti képviselők
Az EU-ban maradás vagy az EU-ból való kilépés
A feketeöves DK-sok régóta riogatnak azzal, hogy Orbán kivezeti Magyarországot az EU-ból, de valójában az EU-kilépés mint opció csak a Mi Hazánknál kerül elő, ott is a távoli jövőbe tolva („majd, ha gazdaságilag megengedheti magának Magyarország”, Toroczkai valami ilyesmit mondott a partizános vitában). Van azonban egy jó hírem (a feketeöves DK-soknak nem annyira jó): ilyet csak Orbán Viktor tudna csinálni, a kilépés ügye ugyanis a tagállami kormányokra és parlamentekre tartozik, ráadásul a magyar Alaptörvény ehhez kétharmados parlamenti döntést követel meg.
A Mi Hazánk egyetlen (vagy akár több) EP-képviselője egy huxitot biztosan nem tudna összehozni, de még az egész Európai Parlament sem. A teljesség kedvéért érdemes megemlíteni, hogy a Mi Hazánk által 2030-ra kiírni tervezett népszavazás Magyarország EU-tagságáról sem lehetséges a jelenlegi Alaptörvény alapján, ugyanis az EU-tagság az Alaptörvényben is kodifikálva van, olyasmiről pedig nem lehet népszavazást tartani, ami alkotmánymódosítást igényelne.
Hogy mi minden lesz jobb EU-s pénzből itthon
A DK választási programnak nevezett, 15 pontos, egyenként egy-kétmondatos populista ígérgetésgyűjteményében szerepelnek olyasmik, hogy majd EU-s pénzből lesz itt jobb gyermekvédelmi és szociális rendszer, nyugdíjak, és így tovább. Ez egyébként sokmindenben átfedést mutat a Magyar Péter-féle ígéretcunamival, csak a DK-nál mindegyik elé odaírták, hogy európai nyugdíj, európai minimálbér, satöbbi, hátha úgy jobban beveszik, mégiscsak EP-választás lesz.
Az igazság ezzel szemben az, hogy az EU-s források túlnyomó részét a tagállami kormányokon keresztül osztják, vagyis nem a magyar EP-képviselőkön, hanem a magyar kormányon múlik, hogy mire lesznek elköltve az EU-s pénzek – már ha majd feloldják a befagyasztott összegeket, ugye. Meg kell itt említeni a Kutyapárt beígért Robin Hood-alapját is, ami azonban nem a tagállamoknak járó, kormányokon keresztül osztott EU-s pénzekre vonatkozik, hanem az EP-képviselőjük EP-keretéből osztanának pénzt, ez tehát nagyságrendileg jóval kisebb összeg. A képviselői keret bizonyos részét meghatározott dolgokra (például az ülésekre való utazásra) lehet felhasználni, azonban van egy havi csaknem ötezer eurós összeg, amit gyakorlatilag szabadon elkölthetnek, így az sincs kizárva, hogy ezt megpályáztassák civil projektekre.
Hogy miért nem jön EU-s pénz
Az is vicces, hogy a Momentum azzal kampányol, hogy majd elérik: közvetlenül pályázhassanak az önkormányzatok, intézmények és civil szervezetek EU-s pénzekre. Ez ugye azért merül fel egyáltalán, mert az Európai Bizottság jogállamisági aggályai miatt eurótízmilliárdokat függesztettek fel a Magyarországnak járó támogatások közül: a kisebb részt szabályos eljárásban, és okkal, az EU-s pénzek kormány általi kiosztásánál tapasztalt korrupció miatt, a nagyobb részét pedig önkényes és hasraütésszerű módon.
A pénzek felfüggesztésére annyira büszke a Momentum, hogy plakátokon is dicsekszik vele, miközben épp ennek a „mellékhatását” igyekeznek a közvetlen kifizetések ígéretével kiküszöbölni. Ráadásul amennyire visszataszító a pénzek felfüggesztésével való büszkélkedés, annyira hazug is, ugyanis a Bizottság által önkényesen felfüggesztett EU-s pénzeknél értelemszerűen nulla beleszólása volt az EP-képviselőknek, de még a szabályos jogállamisági eljárásban sem rúg labdába az EP:
a Bizottság és a Tanács dönt arról, hogy felfüggesszenek-e pénzeket egy tagállamnak. A jogállamisági mechanizmusról mint eljárásról szóló jogszabályt meg kellett szavaznia az EP-nek, de az eredeti előterjesztés a Bizottságtól még 2018-ból származik, amikor még nem is volt a Momentumnak EP-képviselője.
Sőt, a jogszabály jobb, garanciális elemeket legalább részben tartalmazó verzióját is még 2019 tavaszán, tehát az előző ciklusban fogadta el az Európai Parlament.
Cseh Katalin és Donáth Anna EP-képviselőként annyit tehetett csak hozzá a jogállamisági mechanizmus „sikertörténetéhez” (hacsak a senkit semmire nem kötelező hisztérikus EP-s állásfoglalásokat nem tekinti valaki eredménynek), hogy a második olvasatban elfogadták az EP-ben a jogszabályt, ami már a tagállamok által a Tanácsban igencsak kilúgozott verzió volt. Van mire büszkének lenni!
Háború és béke
A Fidesz legnagyobb kampányhazugsága, hogy majd „Brüsszel elfoglalásával” az ő EP-képviselőik megállítják az orosz-ukrán háborút, vagy legalábbis azt, hogy az az EU-ra átterjedjen. Azt abszolút meg lehet érteni, ha valakinek nem tetszik egyes uniós vezetők háborúval kapcsolatos retorikája vagy az Oroszországgal szembeni szankciós politika egyes elemei. Ezen azonban néhány EP-képviselő, vagy maga az EP többsége sem tudna közvetlenül változtatni, hiszen az EU közös külpolitikája olyan kivételes terület, amelyről a döntéseket (a Bizottság kezdeményezése mellett) a tagállamok állam- illetve kormányfői hozzák egyhangúsággal az Európai Tanácsban. Vagyis Magyarországot Orbán Viktor képviseli és fogja képviselni az EP-választás után is: az álláspontja és vétóhajlandósága pedig aligha fog változni annak függvényében, hogy a Fidesz hány EP-képviselőt küld az Európai Parlamentbe – sokkal inkább attól, hogy feloldanak-e még némi pénzt Magyarországnak járó befagyasztott EU-s forrásokból.
Dolgok, amikről a kampányban tényleg beszélni kellene, mert ezekről viszont dönteni fognak
Ki legyen az Európai Bizottság következő elnöke?
Az előbb nem véletlenül írtam, hogy közvetlenül nem tud változtatni az Európai Parlament az EU külpolitikáján. Közvetve, egyetlen egyszer ugyanis lehet ráhatása az Európai Parlamentnek külpolitikai ügyekre, méghozzá akkor, amikor az EU-s csúcsvezetőket, mindenekelőtt az általános kezdeményező, javaslattevő szerv, az Európai Bizottság elnökét megválasztják. Itt persze részben sötétben tapogatózunk, hiszen bár vannak a pártcsaládoknak csúcsjelöltjeik, a csúcsjelölti rendszer nem kötelező, csak egy politikai megállapodás. Az mindenesetre biztos, hogy a jelenlegi Bizottsági elnök, Ursula von der Leyen újrázni akar: az ő politikája háború és béke ügyében valóban eléggé harcias, de amúgy legalább nyolc területen bizonyította már, hogy milyen rendkívüli károkat képes okozni az EU-nak.
Mégis, arról, hogy támogatnák-e őt ismét a pozícióra, óriási a lapítás a magyar pártok részéről. Február végi körkérdésünkre egyedül a Mi Hazánk és az LMP közölte egyértelműen, hogy nem támogatják, a többiek vagy talánoztak, egyrészt-másrészteztek, vagy nem is válaszoltak. Persze azért a Fideszről is lehet sejteni, hogy csak nem szavazná meg VDL-t, ha már plakátokon hergel ellene, ami azért is vicces, mert VDL épp annak köszönhetően jöhetett képbe mint bizottsági elnök, mert Orbán Viktor anno megfúrta a Néppárt 2019-es hivatalos csúcsjelöltjét, Manfred Webert.
Milyen és mekkora legyen az EU a jövőben?
Az EU-bővítés Ukrajna bámulatos sebességű tagjelöltté válásával (és a kénytelen-kelletlen akkor már Moldova és a Balkán felé is tett gesztusokkal) megint napirendre került, bár az elkövetkező ciklusban ennek aligha lesz konkrét hozadéka. (A csatlakozást annak hosszadalmas letárgyalása után kell majd a végén jóváhagynia az Európai Parlamentnek és persze minden tagállamnak is.)
Arról mindenesetre konszenzus van, hogy addig nem szabad új tagállamot felvenni, amíg az EU nem esett át egy alapvető intézményi reformon, azaz az EU-szerződés módosítása lesz szükséges. Hogy pontosan mi változzon, arról már egy német-francia munkacsoport és az Európai Parlament alkotmányügyi szakbizottsága is bemutatott egy-egy javaslatot. A fő közös pontok, hogy a megmaradt kivételes területeken (külpolitika, költségvetés) is csökkenteni (vagy akár egyenesen megszüntetni) kellene az egyhangú döntéshozatal követelményét, csökkenteni kellene a Bizottság létszámát (amit már a Lisszaboni Szerződés alapján is kellett volna, csak „átmenetileg” ezt azóta sem alkalmazzák), azaz nem lenne minden tagállamnak saját EU-biztosa, és arról is megy az ötletelés, hogy hogyan használják kiterjedtebben, hatékonyabban az EU-s pénzekkel való zsarolást (virágnyelven pénzügyi feltételességet) jogállamisági és/vagy politikai célok kikényszerítésére. Ezek mind olyan témák, amikben nehéz elképzelni, hogy az összes tagállam egyhangúlag egyetértésre tudna jutni, tehát óriási kompromisszumokat kell majd kötni.
A szerződésreform során a kulcsszereplők a tagállamok vezetői az Európai Tanácsban, de az EP is szóhoz juthat: a rendes jogalkotással ellentétben itt van javaslattételi lehetősége, és tagokat delegál a szerződésreformot kidolgozó konventbe. A pártok ezekről a témákról gyakorlatilag semmit nem mondanak: az EU-bővítéséről még csak-csak megjelenik valami gondolat (a Momentum szerint oké, de tartsák tiszteletben a jogállamiságot, a Mi Hazánk szerint olyanok, akik elnyomják a magyar kisebbségeket, vagyis Ukrajna, Szerbia nem csatlakozhatnak), azonban arról, hogy hogyan nézzen ki a megreformált EU, mély hallgatás van a pártok részéről, már ha nem tekintjük a DK közelebbről nem definiált „Európai Egyesült Államok” jelszavát érdemi elképzelésnek.
„Unalmas” szakpolitikák
Ahogy az a Politico példálózó gyűjtéséből kitűnik, az Európai Parlament leginkább az unalmasnak tekintett szakpolitikai kérdések terén ért el az átlagember számára is megfogható változásokat (mint az Olaszországban továbbra is mindenhol használt műanyag-szívószálak betiltása vagy a telefontöltők egységesítése). A legtöbb ilyen szakpolitikai célkitűzést (nem meglepő módon főleg környezetvédelmi, energetikai kérdésekben) az LMP programjában lehet találni, a Második Reformkor pedig az EU-s források túlnyomó részét fedező kohéziós pénzek felhasználási szabályait alakítaná át jelentősen (nem csak a korrupció kiküszöbölésére, hanem eleve az értelmesebb pénzköltésre fókuszálva). Ide sorolható szakpolitikai kérdés a Fidesz korábbi slágertémája, a migráció is, amellyel most EP-programszinten a Mi Hazánk foglalkozik.
A közeli jövő egyik legnagyobb alapjogi kihívását, azt, hogy a mesterséges intelligencia és a big tech platformok átláthatatlan működése ne vezessen disztópikus jövőhöz, csak a Kutyapárt és a Momentum tematizálja, utóbbi online fogyasztóvédelmi szempontokat és az online csalások elleni fellépést is behozza.
Vagyis érdemes szavazás előtt az ikszelni tervezett párt szakpolitikai elképzeléseit megnézni, ugyanis a sok bullshit között ezek azok, amikből tényleg lehet érdemi esélyük és hatáskörük valamit meg is csinálni. Még fontosabbak lennének az EU jövőjére és a bizottsági elnök személyére vonatkozó elképzelések, de konkrétumok híján itt marad a nyilatkozatokból való találgatás és a gondolatolvasás.
Keep reading with a 7-day free trial
Subscribe to GEMIŠT to keep reading this post and get 7 days of free access to the full post archives.