Jó reggelt, hosszúak leszünk, de alaposak.
Közép-európai híradó: végignéztük a német parlament első kötelező oltásról szóló vitáját, elnézünk a római konklávéra, betekintünk a víruslaborba.
Illés Gergő arról ír, miért nem szabad magunkra haragítani Navracsics Tibort.
Bakó Bea megfejtette az EU-jog legutóbbi nagy rejtélyét, azaz hogy hogyan mentette meg magát szép csendben a nagy öntökönszúrástól egy kisebb öntökönszúrással Ursula von der Leyen és az Európai Bizottság.
Bukovics Martin pedig egy furcsa ellenzéki kommunikációs váltásra hívja fel a figyelmet, ami után felmerül: ki a hangadó a hatpárti összefogásban?
Jó olvasást, hétvégére lesz egy meglepetésünk, de lejjebb úgyis kiderül, hogy mi az.
Chronik Mitteleuropa
A kötelező oltásról kezdett el vitázni a német parlament
Miután a közlekedésilámpa-koalíciót alkotó német kormánypártok a polgári-liberális FDP ellenkezése miatt nem tudtak megállapodni konkrét javaslatban az oltáskötelezettséget és annak mikéntjét illetően, pont az FDP miatt a kormány mögött parlamenti többség sincs a témában, az utcán pedig százezrek vonulnak azért, hogy ne legyen ebből semmi, sőt, még a CDU/CSU is visszavonta a tervezetét, így
konkrét törvényjavaslat hiányában egyfajta orientációs vitát folytattak, a választás előtt a kötelező oltást még mereven elutasító, a választás után már hevesen támogató kancellár, Olaf Scholz magát kímélve ráadásul fel se szólalt, az egészségügyi miniszter pedig nem a miniszterek helyén (a házelnöki pulpitus mellett, a képviselőkkel szemben), hanem az SPD-frakcióból hallgatta a vitát.
A jelszó: a kormányt adó frakciókban etéren nem lesz frakciófegyelem, szavazzon mindenki, ahogy akar, beszéljen mindenki mindenkivel frakciófüggetlenül, álljon össze CDU-s és SPD-s, éljen a parlamentarizmus! Tegnap volt az első vita, március végén szavaznak az addigra kikristályosodó jogszabálytervezetről. A fő álláspontok:
18 év fölött mindenkire vonatkozzon az oltáskötelezettség. Ezt főleg a szociáldemokrata SPD és a Zöldek politikusai támogatják, de megszavaznák az FDP, a kommunista Linke és a CDU/CSU bizonyos képviselői is. A Zöldeknél épp kizárási eljárás alatt álló rebellis tübingeni főpolgármester, Boris Palmer azzal érvel az álláspont mellett, hogy ezzel lehetővé válna azonnal kivezetni az összes járványügyi intézkedést, miután az intenzív ágyakon alig lenne már covidos. (Ez a dán példa: ott február 1-től a magas, 83%-os átoltottsági arányra való hivatkozással törlik el az összes járványügyi intézkedést, a maszkhordást is.)
Semmiféle oltáskötelezettség ne legyen, miután egyik vakcina sem képes meggátolni az újrafertőződést és a fertőzés átadását, ezért semmiféle érv nincs a kötelező oltás arányossága és alkotmányos volta mellett. Ezt a parlament FDP-s alelnöke, Wolfgang Kubicki és számos liberális képviselő mondja. Támogatja őket a szélsőjobboldali AfD-frakció, pár zöld és linkés képviselő is.
A rizikócsoportok védelme miatt mondjuk az 50. életkortól legyen kötelező az oltás, és csak bizonyos ideig, vagyis éppen azoknak az embereknek, akik már csak az élettapasztalatuk miatt is a leginkább tisztában vannak döntésük következményeivel. Ezt a FDP-s és zöld képviselők támogatják, de a CDU/CSU-tól is valami ilyesmi hangzik el többségi álláspontként.
Hogy mely álláspontnak mekkora a támogatottsága, azt megtippelni is korai lenne.
A vitán volt szocdem részről moralizálás (mindenkire veszélyes a covid, ezért egy szurinyi szolidaritásra van szükségünk) és az oltatlanok ellátásának túlságosan magas költségével való érvelés, kommunista ellenkezés az esetleges bírságok szociális hatásaira és a társadalmi kohézió megszűnésére való hivatkozással (a Linke-legenda Gregor Gysi a leghangosabb tapsot az AfD-től kapta), kereszténydemokrata akadélyoskodás a jogtechnikai megoldásokon (lehessen kötelező oltás, de nagyon figyelni kell, hogy alkotmánykonform módon) és az omikron delta variánshoz képesti gamechanger hatásairól (egyre kevesebb embert ápolnak kórházban a rekordszámok ellenére), a sok szigorítás után a kötelező oltástól a szabadság eljövetelét váró zöldek, az oltatlansága miatt csak az ülésterem karzatáról felszólalni tudó (nem vicc), a kötelező oltásban az oltatlan kontrollcsoportok eltüntetésének szándékát látó AfD-s, és az intézkedésben a lockdownok ellenszerét felfedező, alternatívát semmiben sem látó, beszéde végén a frakcióján belüli vitát és sokszínűséget dicsérő FDP-s.
Mindeközben a tévében a tudomány is szót kért magának: az egyik német sztárvirológus, a német kormánynak is tanácsokat adó Hendrik Streeck arról beszélt, a kezdetektől fogva hibás volt az a kommunikáció, hogy az oltás véd a megfertőzéstől és annak továbbadásától, és ezáltal megteremtődik a nyájimmunitás. Mint mondta, a pandémiának nem lesz attól vége, hogy mindenki beoltja magát, jövőre is lesz járványhullám, a felső légúti betegségek már csak ilyenek, a covidból való felgyógyultság pedig jelentősen alul van értékelve, azt minimum az oltottsággal egyenrangú védettségként kellene kezelni, tekintve, hogy a tanulmányok szerint a felgyógyulást követően átlagosan a 300. napon képzelhető el újrafertőződés. (Ehhez képest itthon eltörölték a felgyógyultságot mint védettségi kritériumot, Németországban leszállították 90 napra, EU-s szinten pedig csak fél év, míg Svájcban és Hollandiában már 365 napra adják az erről szóló védettségi igazolványt.)
Hétfő óta nem sikerült olasz elnököt választani
Előfordult korábban is, ebben semmi meglepetés nincs, mi is csak rögzítjük a tényt. Sokak szerint illene már a jobboldalnak elnököt adnia, ezért a hagyományos olasz jobbközép, a centrodestra (Berlusconi Forza Italiája, Salvini Legája és Meloni neofasisztái) három olyan jelöltet nevezett meg, amely a balközépnek (Demokrata Párt, Öt Csillag és pár kisebb formáció) is elfogadható lehet. Ők azonban egyikből sem kérnek, mondván ha nincs többsége egyik oldalnak sem, pártok fölötti elnökre van szükség. Amíg ez nincs meg, a többség vagy üres szavazólapot ad le, vagy össze-vissza trollkodik mindenféle nevekkel. A választás pedig pont mától lesz izgalmas:
tegnap ért véget a harmadik forduló, mostantól nem kell kétharmad, a feles többség is elég ahhoz, hogy valaki Olaszország elnöke legyen a következő hét évre.
Rég esett szó az olaszországi dittatura sanitariáról: most épp olyan szabályokat hoztak, hogy amennyiben valaki február 1-jétől szupermarketben (amelyek mindenféle védettségi igazolvány nélkül látogathatóak) olyan termékeket vásárol, amelyek nem az alapellátás részei (tehát például egy oltatlan kisgyerekes anyukának megtetszik egy gyerekkönyv), azt csak úgy teheti meg, ha felmutatja az ún. greenpasst, azaz a friss negatív tesztet, oltást vagy felgyógyulást igazoló QR-kódot, azaz tulajdonképpen egyre keményebb lockdownt vezetnek be az oltatlanok számára. A dél-tiroli RAI gyűjtése alapján a greenpass már csak a bíróságokra, rendőrségekre, szupermarketekbe, gyógyszertárakba, drogériákba, optikákba, állatkereskedésekbe és benzinkutakra nem kell, minden máshoz (még újság- és cigarettavásárláshoz is) igen, sőt, még akkor is, ha valaki a postára személyesen menne el a nyugdíjáért. Igaz, cserébe a harmadik oltásukat megkapottak QR-kódja korlátlan ideig működhetne.
A politika pedig hagyja főni a maga főzte lében a szigorú intézkedéseket a kormány élén meghozó Mario Draghit: noha a miniszterelnök neve nagy esélyesként az elnöki posztra is szóba került, ezt tegnap mind a minden válságban királycsinálót játszó exkormányfő Matteo Renzi, mind Matteo Salvini, mind az Öt Csillag Mozgalom vezetője, Giuseppe Conte kizárta, mondván ezzel a lépéssel azonnal szétrobbanna az eleve csak a korábban az Európai Központi Bankot vezető Draghi személye és nemzetközi hitelessége miatt összeállt nemzeti egységkormány, heteken át új többségeket kellene keresni, új alkukat kellene kötni. Látjuk, mennyire megy ez nekik.
Az osztrák kormány úgy tesz, mintha lazítana
Az ún. kötelező oltást február 1-gyel bevezető Ausztria jobbközép-zöld kormánya bejelentette, hogy jövő héttől elkezdi kivezetni a keményebb korlátozásokat, miután a kormánynak tanácsot adó szakértők az omikronhullám számait kielemezve arra jutottak: lehet ugyan, hogy a fertőzöttek száma újabb és újabb rekordértéket mutat, a halálozásoké ellenben napról napra megy le, és a kórházak intenzív osztályain is egyre kevesebb a covidos beteg. November közepe óta kijárási tilalmat rendeltek ugyanis el a magukat nem beoltatók számára (igaz, számos kivétellel, munkába és bevásárolni lehet menni és egészségügyi sétára is bármikor): igazából mindössze ezt törlik el, az olasz/német mintára felgyógyultsági vagy oltási igazoláshoz kötött szolgáltatások továbbra sem válnak a QR-kóddal nem rendelkezőknek hozzáférhetővé.
(Bukovics Martin)
Jön, jön, jön: interjú Szijártó Imrével a covidizmus baloldali kritikájáról!
Nagy visszhangot váltott ki az a kétrészes (1, 2), a Mércén megjelent cikk, amiben a Berlinben élő Szijártó Imre baloldali nézőpontból, rendkívül önkritikusan megy neki az uralkodó covidnarratívának: kritizálja az oltások kapcsán kialakított diszkriminációt, az autoriter eszközökkel történő járványkezelést és a fél baloldalt, hogy bár rendre attól óvott, hogy egyszercsak egy disztópia közepén találjuk magunkat, amikor ez eljött, azt nemhogy nem veszi észre, hanem még tapsol is neki. A cikkért kapott hideget-meleget szinte mindenhonnan, szóval nem tudtuk nem meginterjúvolni.
Miért gondolja kapitalistának a covidizmust?
Mikor jött rá, hogy például Hont András nem csak azért szólal fel a szabadságjogok mellett, mert szeretne inni a Kisüzemben?
Mi a nagyobb szitokszó a baloldalon: orbánista vagy lezárásellenes?
Mit válaszol Gulyás Mártonnak, aki szerint eleve félbarom a cikke?
A hétvégén olvashatóak a válaszok a Gemišten, javarészt előfizetőknek!
Mintha Navracsics Tibornak egyszer tényleg elege lenne
Navracsics Tibor a magyar belpolitika egyik legérdekesebb teremtménye. Na, nem olyan szórakoztatóan érdekes, mint Kósa Lajos, nem is olyan bicskanyitogatóan, mint Rogán Antal.
Hanem inkább úgy, hogy a fideszes mainstreambe tíz éve még tökéletesen beillett, a volt igazságügyi miniszter és a Juncker-bizottság biztosa a mára jobbratolódott Fideszben már szinte egyedüliként lenne hivatott megszólítani azt a négy-öt százaléknyi szavazót, akit még érdekel a polgári Magyarország. Teszi mindezt úgy, hogy évente ad egy nagyinterjút egy független médiumnak (2019, 2020, 2021), ahol fanyalog egy sort a NER jobbratolódása miatt.
A félautoriter rendszereknek rendszerint megvannak a maguk Navracsics Tiborjai, akik sokat tudnak, de a hallgatásért cserébe kapnak egy kutatóintézetet vagy egy kormánybiztosi posztot, ahol csendben elmolyolhatnak. Hogy Lengyelországban Jarosław Kaczyński mennyivel kutyaütőbb politikus Orbán Viktornál, mi sem mutatja jobban, hogy végletekig magára haragított egy Navracsics Tibort – jelen esetben a volt lengyel miniszterelnök-helyettes Jarosław Gowint.
Keep reading with a 7-day free trial
Subscribe to GEMIŠT to keep reading this post and get 7 days of free access to the full post archives.