Így akarnak minket megfigyelni
Jó egy évvel ezelőtt foglalkoztunk érdemben utoljára az egyre fejlettebb technológiai megoldások miatt rohamtempóban lopakodó megfigyelőállammal: akkor az Ursula von der Leyen vezette Európai Bizottság azon javaslatáról volt szó, amely a kiskorúak pedofilok előli védelmére hivatkozva elolvastatta és kiértékelte volna elküldés előtt a létező összes chatprogram összes üzenetét a techcégekkel. Ezt akkor a kritikusok a legkifinomultabb tömeges megfigyelőgépezetnek nevezték, amelyet Kínán és a Szovjetunión kívül valaha is bevetettek. A javaslat az asztalon van továbbra is.
De nem csak az, jön a digitális személyazonosság, a készpénz előnyeit nélkülöző digitális euró, átdefiniálódnak az orvosi titkok, ahogy a privátszféra és a levéltitok is.
Nyilván azóta, hogy nemcsak mobiltelefonokat (amiket a koszovói háború idején a szerb titkosszolgálat telefonálásra is alkalmas kémkütyüknek nevezett), de egyenesen kamerákkal és mikrofonnal felszerelt okostelefonokat használnak tömegek, a kényelemért sokan szívesen feláldoznak dolgokat, főleg ha úgy vannak kondicionálva, hogy közben nem is érdekli már őket, hogy ezt teszik, a média pedig legfeljebb film- és sorozatkritikákban említi a polgárok utáni kémkedés vagy a tömeges megfigyelés kiterjedt lehetőségeit. Szóval nézzük, hogyan állnak az ezirányú uniós projektek!
Jön az egységes digitális személyi, talán ki lehetne bújni alóla
Az EU épp a komplett bürokrácia digitalizálásán dolgozik, és nemcsak papír-, de plasztikmentessé is tenné a dolgokat, amennyire csak lehet. Erre szolgálna az eID, az EU egész területén egységesen használható digitális tárca, az Apple-telefonokon lévő Wallet nevű apphoz hasonló uniós szolgáltatás, amiben az uniós polgárok az e-igazolványaikat, e-aláírásukat, az ügyfélkapus bejelentkezési adataikat, a bűnügyi nyilvántartásban való fel(nem)bukkanásuk tényét, az egészségügyi állapotukról szóló információkat (greenpass, orvosi receptek) is tárolhatnák, de betehetik a bankkártyáikat is, így fizethetnének is ennek használatával, nemcsak termékekért és szolgáltatásokért, de adót is, sőt, bankhitelt is vehetnének fel a segítségével. De bejelentkezhetnének ezzel közösségi oldalakra, fórumokra, kommentfalakra, vagy akár az előfizetéses újságjukba is, az eID lényegében az illető online személyi száma lenne.
Azaz a Magyarországon elérhető eSzemélyihez képest is többet tudna az eID, azzal az előnnyel, hogy ez EU-szerte mindenhol elismert, a hazaival egyenértékű okmány lenne, nem kellene költözéskor mondjuk a magyar helyett olasz személyit csináltatni, mert mondjuk ott a jogsiszerzéshez csak a saját nemzeti okmányaikat fogadják el.
Noha ténylegesen egyszerűbbé teszi rengeteg lusta és kényelmes ember életét már az is, hogy nem kell sokszáz felhasználónevet és jelszót megjegyeznie (sokak automatikusan a Facebook- vagy a Google-fiókukkal jelentkeznek be oda, ahova csak lehet, kiszolgáltatva az adataikat a számos nemzetállamnál már így is nagyobb hatalommal és befolyással rendelkező techcégeknek), szkeptikus és adatvédelmileg tudatos szemmel elég furcsa az ötlet: miért is jelentkezzek be a közösségi oldalra, a boros webshopba vagy a kerékpármegosztó oldalra a kvázi személyimmel, mi köze a fogyasztói magatartásomhoz az uniós és nemzetállami hatóságoknak, von-e le bármilyen következtetést mesterséges intelligencia a tárcában tároltak alapján arról, hogy milyen hotelbe foglalok, hová miket kommentelek, és biztos jó-e az nekem, ha az adataimat mondjuk a kormányok automatikusan cserélhetik egymás közt? És meg fogom-e tudni valaha is, hogy a titkosszolgálatok mennyire, mi alapján férnek hozzá ehhez az adatfolyamhoz, vagy akár csak azt, hogy pontosan mely ország szolgálatai?
A másik oldalról viszont érthető, ha az európai nemzetállami és uniós hatóságok hozzáférést akarnak ahhoz az adatfolyamhoz, ami az interneten zajlik, és ki akarják csavarni ennek kizárólagosságát az amerikai techcégek és az azokkal partneri viszonyban álló titkosszolgálatok kezéből. Nem véletlenül bírságolták meg pár hete a Facebookot, az Instagramot és a Whatsappot tulajdonló Metát amiatt, hogy az az európai felhasználók USA-ban tárolt adatait megoszthatta az ottani szolgálatokkal.
Arról, hogy az eID pontosan hogyan néz majd ki, hogyan működik és ki milyen adathoz hogyan, milyen mélységben fér hozzá, még nem született döntés, most kerül csak az Európai Parlament, az Európai Bizottság és a tagállamok illetékeseiből álló EU Tanácsa alkotta trilógus elé a téma, azaz zárt ajtók mögött állapodnak meg a részletekről. Az EP álláspontja azonban korrekt: a kalózpártiak elérték, hogy belekerüljön, hogy ne egy központi adatbázisban legyenek tárolva az eID-k, hanem a felhasználók gépein, és egy felhőbe akkor lehessen csak fellőni ezeket, ha azt az adott felhasználó kifejezetten szeretné. Ahogy azt is, hogy ne legyen kötelező az eID, maradjanak más, akár offline azonosítási-hitelesítési módszerek is (mert ha nem maradnak, azzal gyakorlatilag kötelezővé tennék az internetkapcsolatot), és azt is, hogy ne egyetlen egységes felhasználó szolgáljon az adott ember azonosítására, hanem legyen lehetőség külön-külön userekre a különféle felületeken.
Végleges döntés ősszel születik majd a spanyol EU-elnökség égisze alatt.
Digitális euró: jön, de egyelőre nem érti senki, miért lenne jó
A készpénz nyomtatott szabadság: ez a mondat számos német bankautomatán szerepel, és jóideje hangoztatják liberális és szélsőjobboldali pártok, hogy a készpénz szent, annak felszámolása merénylet az emberek szabadsága ellen, a progresszívok pedig megpróbálják konteónak beállítani azokat a cikkeket, amelyek arról szólnak, hogyan finanszíroznak mindenféle alapítványok és kormányok készpénzmentesítő projekteket. A járvány alatt nagy lendületet kaptak ezek, rá tudták ugyanis fogni a készpénzre, hogy azon keresztül is terjed a vírus (hiába közölte a jegybank, hogy ez hülyeség, és eleve tessék kezet mosni), így véve rá sokakat a kártyás vagy akár online fizetésre: ez a lendület aztán odáig vezetett, hogy számos fesztiválon ma már csak kártyával lehet fizetni, külföldi fastfoodláncok és parkolási cégek nem fogadnak már el készpénzt, bizonyos országok pedig külön törvényt hoznak arról vagy épp az alkotmányba írják, hogy a készpénzt igenis kötelesek lesznek elfogadni a kereskedők.
A készpénz tehát a jövő egyik kultúrharcos témája lehet,
Norbert Häring német gazdasági újságíró például akkurátusan gyűjti a híreket arról, hogy éppen ki mit nyilatkozik erről, ki nem fogad már el casht, és ki ad kedvezményt azoknak, akik nem kártyával fizetnek, így megspórolva a kártyacégek jutalékát. Aki ugyanis készpénzzel fizet, arról nem vagy csak nagyon nehezen tudja meg az állam, illetve a pénzügyi adatait kezelő pénzügyi és techcégek, hogy mire költött, azaz például milyen gyógyszert szed vagy milyen szexjátékokat vásárolt, míg online vagy kártyás fizetésnél minden tranzakciónak nyoma van, utánkövethető mind, rögtön a kártya tulajdonosának nevével, címével, meg az összes többi adatával együtt.
A készpénzes fizetés híveit rendkívüli módon bosszantja az összes olyan korlát, amely drágává teszi vagy mondjuk a pénzmosás elkerülésére hivatkozva nehezíti ezt: a bankautomaták készpénzfelvételi díját, a készpénzes tranzakciók felső határát; szerintük ezek célja, hogy az emberek komfortérzetére apellálva népszerűtlenné tegyék a casht, és elfogadtassák a megfigyelést jobban lehetővé tevő megoldásokat.
Június végén mutatta be az Európai Bizottság a digitális euróról szóló javaslatát: ez ugyanúgy jegybankpénz lenne (azaz a bankszámlákon tárolt, jogilag a banknak adott, jegybanki pénzre beváltható követelésnek számító pénzzel ellentétben államilag teremtett pénz), mint a készpénz, csak épp digitális, de ugyanúgy a frankfurti Európai Központi Bank felelne érte. Egyelőre csak a bankok férnek hozzá a digitális jegybanki pénzhez, az e-euró újítása az lenne, hogy mindenki hozzáférhetne, és digitális fizetési tranzakciókban használhatná. Az euróövezet esetében a bizottsági javaslat szerint a polgárok nem vezethetnének számlát az Európai Központi Banknál (ez továbbra is a kereskedelmi bankok kiváltsága maradna), de a bankoknál külön számlákat vezethetnének a digitális jegybanki pénz számára.
Az e-euróval lehetne fizetni is, mint ahogy kártyával vagy online lehet a számlapénzzel, és kapna egy pluszfunkciót is, egy appal, az eID-vel vagy egy kütyübe szerelt NFC-chippel úgy lehetne passzolgatni egymás között, mint a készpénzt, egy bizonyos (mivel állami intézményekről van szó, politikai-gazdasági nyomásra bármikor, bárki számára módosítható) összeg alatt elvileg viszonylag szabadon és viszonylag anonim módon, offline is. Ám mivel a javaslat legfeljebb 3000 eurót engedne e-euróban tárolni, semmilyen előnye nem lenne a digitális eurónak a valódi euróhoz képest, sőt, az e-euró pont a digitális léte miatt veszítené el a fizikai készpénz összes előnyét, digitális euróhoz hozzájutni ugyanis csak személyazonosító okmányokkal és egy bankszámlával lehetne, azaz például a papírokkal nem, de a némi (tényleges) készpénzzel azért rendelkező menekülteket rögtön kizárnák ebből.
Mint arra az e-euróval és a készpénzellenességgel szemben eleve kritikus német gazdasági újságíró, Norbert Häring felhívja a figyelmet: a Bizottság a javaslata alapján tisztában van azzal, hogy mennyire megnehezült készpénzzel fizetni, de ahelyett, hogy elhárítaná előle a korlátokat, meghagyja őket továbbra is, és a digitális eurót nyomatja, előírja, hogy azt el kell fogadnia szinte minden piaci szereplőnek, a pénzügyi szereplők nyakába pedig gyakorlatilag promóciós kötelezettséget akasztana.
Hogy ugyanezt a készpénzzel miért nem teszi meg, arra a magyarázat konteónak minősül, holott kézenfekvő: a fizikai pénzt nem lehet kontrollálni, azt nem lehet látni, hogy ki mennyit tart a párna alatt vagy a széfben, az e-pénzt ellenben igen.
A javaslatban szerepel is, hogy a digitális euró nem lenne teljesen anonim. Az indoklás: a pénzmosás, a korrupció és az adóelkerülés elleni küzdelem. Az eszköz neve épp ezért gyönyörű újbeszél: mégsem viselkedik tehát úgy, mint a készpénz, az euró.
A fizikai készpénz kivezetését követően a digitális jegybankpénzre pedig fel lehet húzni egy kínai mintájú kontrollt vagy egy zöld társadalmi (karbon)kreditrendszert is akár, és mivel az egészet állami oldalról működtetik, ez a technológia elviekben megadja a lehetőséget ahhoz, hogy egy autoriter fordulatot követően az új hatalom könnyedén szabályozni tudja akár azt is, hogy ki jogosult épp kapni másoktól e-pénzt, ki nem (mondjuk a Magyar Hang-előfizetők, a túl sokszor húsevők vagy a nemrég Oroszországban járt emberek), ahogy akár azt is, ki költhet többet (Orbán Viktor facebookos lájkolói, a Pride-ra/Békemenetre kilátogatók, vagy épp a húst két hete nem vásárlók), ki kevesebbet, azaz kinek mekkora e-készpénzkeretet enged. Az újítás ellenzői nagyrészt egy ilyen disztópia elméleti lehetősége miatt állnak ki a cash mellett, és persze ott vannak az ügyeskedők és a feketézők is, ők nyilván más miatt.
A véleményt, hogy az új monetáris eszköz nem nyújt hozzáadott értéket a polgárok és a vállalkozások számára, hanem csak a készpénz kiszorításának felgyorsítását és egy készpénz utáni időszakra való felkészülést szolgál, az EU pénzügyminiszterei is osztják, ők június 15-én tárgyaltak a digitális euróról. Nem látjuk, hogyan magyarázzuk el az embereknek, mi az előnye a digitális eurónak, foglalható össze a véleményük. Aki most hátradől, mondván ez csak az euróövezetet érinti, ne tegye: a Magyar Nemzeti Bank évek óta gondolkodik a digitális forinton, még ha értelmét ők se nagyon látják.
A Bizottság javaslatát idővel, de vélhetően majd csak a 2024-es európai parlamenti választást követően megrágja majd az Európai Parlament és a tagállamok alkotta Európai Unió Tanácsa is, ekkor belekerülhetnek módosítók a tényleges anonimitás vagy a fizikai készpénz védelme és egyenrangúsítása érdekében, például a közismerten és radikálisan készpénzpárti németek részéről. Az Európai Központi Bank tervei szerint 2026-ban, de reálisan inkább 2028-tól jön a digitális euró.
Chatüzenetek automatikus olvasása és kiértékelése: valahogy lesz
Erről írtunk egy éve: a gyerekek védelmére és a pedofilok közeledési kísérleteinek megakadályozására hivatkozva az Európai Bizottság akár azt is lehetővé tenné, hogy a techcégek MI-algoritmusainak vagy extrém esetben egy azokat figyelő alkalmazottnak nemcsak az illető e-mailjeit, online tárolt képeit kellene átvizsgálnia, hanem még a másiknak való elküldés előtt el kellenie olvasnia az emberek chatüzeneteit, és ezeket gyanú esetén továbbítaniuk kellene egy erre szakosodott, a német sajtóban Chatfelügyeletnek csúfolt uniós hivatalnak. Tehát nem azon emberek üzeneteit szkennelik, akik valamiért gyanúsak, akik már követtek vagy követhetnek el pedofil bűncselekményeket vagy gyerekpornó birtokában voltak/lehetnek, hanem mindenkiét: azaz mindenki gyanús lett. A javaslatot emiatt tömeges megfigyelésnek, diktatúrákba illőnek nevezték jogvédők, a gyerekvédelmi köntöst pedig kamunak: nem véletlen, hogy azon még mindig csámcsognak a kormányok és az Európai Parlament illetékes bizottságai, és úgy néz ki, az EP az, amely gáncsolja a javaslatot és össze-vissza akadékoskodik, mert a tagállamok többsége mélyen egyetért vele.
Egy komplett csomag lett időközben a javaslatból, abban benne lenne a felhőben tárolt fájlok szkennelése is pedofil(nak tűnhető) tartalmak után is, azaz az óvatlan felhasználók nemcsak a levéltitok intézményének inthetnek búcsút a digitális térben, de a privátszférájuknak is. Egy 2023 februárjában 8007 kiskorú EU-polgár között végzett közvélemény-kutatás szerint a megkérdezettek 66%-a elutasítja, hogy hivatalok, techcégek vagy rendőrök olvashassák az üzeneteiket, 87% pedig nem akarná leírni a véleményét a politikáról és a szexről sem szívesen beszélne ezeken a felületeken, ha azokat így figyelnék: ez ugye azért is izgalmas, mert az uniós tisztviselők és politikusok az ő nevükben, az ő védelmükre hivatkozva terveznek lépni.
A megfigyelő eszközökkel ez a chilling effectnek nevezett jelenség a fő probléma: amikor a polgárok egyszerűen nem merik már artikulálni a véleményüket, és nemhogy tüntetni nem mennek ki az utcára, de már egymás között kommentelni se fogják az eseményeket az esetleges retorzióktól való félelmükben.
A tagállami kormányok tárgyalásaiból kiszivárgott feljegyzések alapján a legnagyobb vita azon megy, hogy mi legyen az üzenetek végpontok közötti titkosításával, azaz hogy csak a feladó és a címzett ismerje azok tartalmát, senki más, így a szolgáltató sem. A chatellenőrzéses javaslat legnagyobb ellenzője, a szocdem-zöld-liberális német kormány például semmi olyat nem fog megszavazni, ami feloldaná, feltörné a polgárok egymás közötti kommunikációjának ezt a fajta védelmét. Az EU-elnökséget július elejétől átvett spanyolok célja az, hogy az EU-ben egyáltalán ne legyen lehetősége végpontok közötti titkosítást kínálnia az üzengetős platformoknak, a franciák pedig azzal érvelnek a titkosítás megtartása, de az állam számára mégis lehetővé tett kikerülése mellett, hogy a chatszolgáltatók ne tudjanak emögé bújni, és erre hivatkozni, hogy miért nem szolgáltatnak adatokat, ha erre kérnék őket.
A franciák trükkje egy client-side scanning nevű technológia lenne. Ez a tartalmat a titkosítás előtt vagy után vizsgálná, és ezt követően jelentené, ha valami furcsa dolgot talált az eszközön, vagyis úgy kell elképzelni, mintha az állam videokamerákat szerelne az emberek otthonaiba, a kamerák pedig maguk jelentenék, ha törvénytelen dolgot csinálunk vagy illetlen dologról beszélgetünk. A technológia (amit az eszközök szoftverfrissítései során például teríteni lehetne) a telepítést követően úgy viselkedik, mint egy kémprogram, azaz lehetővé teszi harmadik felek számára, hogy hozzáférjenek az adott eszközön tárolt dolgokhoz, vagyis lényegében egy Pegasus-szerű cuccot raknának minden EU-polgár telefonjára. (Nemzetállami hatáskörben a saját polgáraival ezt épp megteszi a francia kormány: egyes gyanúsítottak lehallgatásához, követéséhez a rendőrség bírói engedély birtokában aktiválhatná az illető laptopjának, okostelefonjának kameráját, mikrofonját és GPS-ét, de akár az autójának informatikai rendszerét is. Magyarországon ezt titkos információgyűjtésként ismeri a jogi szaknyelv: nyolc hatóság, köztük a NAV, a TEK és az ügyészség is jogosult erre bírói engedéllyel.) Érdekes szál, hogy az Apple 2021-ben már használta ezt a módszert, és akkor a legújabb technológiának próbálta azt eladni, majd kis idő után rájöttek, hogy ez nem kicsit aggályos, és felhagytak vele.
A módszer kritikusai szerint a nyilvánvalókon túl azért veszélyes ez a technológia, mert azzal nagyon, nagyon könnyen vissza lehetne élni azzal, hogy pár paramétert (a kívülállók számára láthatatlanul) átállítanak: így lehetne vele mondjuk terroristák toborzása után kutatni, aztán simán az összes létező bűncselekmény elkövetését kutatni, végül a rendszer ellenfeleit, vagy a kormánypárt narratívájától eltérőket, azaz a technológia diszkréten ezeket is jelezheti a hatalomnak a pedofilok mellett.
Arról sincs még megegyezés, mi legyen a hangüzenetekkel, és mik tekinthetők annak: a legtöbb állam csak az előre felvett, majd elküldött hangüzeneteket szkennelné, mondván a fiatalok eleve így kommunikálnak már az üzenetek legépelése helyett, sokan ellenben a valós időben folytatott telefonálást is beraknák a megfigyelendő kommunikációba, de esélyes, hogy ők kisebbségben maradnak, pláne mivel a nemrég megbukott liberális holland kormány képviselőjének lelkiismerete felhorgadt, és ezt aránytalan tömeges megfigyelésnek nevezte a jegyzőkönyv szerint. Abban viszont megegyeztek, hogy a szkennelés kiterjed majd az olyan szolgáltatásokra is, amelyek telefonszámhoz vannak kötve, azaz az e-mail, a chatszolgáltatások és az internetes telefonálás mellett (ezeket eddig a szolgáltatók önkéntes alapon vizsgálhatták át, a Meta egy ideje szűri már a felhasználók facebookos és instagramos üzenetváltásait)
többek közt a Whatsappot, a Signalt és a Vibert is figyelik majd.
A magyar pozícióról annyi derül ki, hogy Orbánék és brüsszeli embereik kilenc másik országgal együtt messzemenőkig támogatják a keményvonalas spanyolokat és a bizottsági javaslatot – mindezt annak ellenére, hogy az EU Tanácsának saját jogi tanácsadó szolgálata azt az alapjogokkal összeegyeztethetetlennek tartja jelen formájában, és emiatt úgy véli, hogy az ordító aránytalanság miatt (azaz hogy mindenkit potenciális gyanúsítottkét kezel) az Európai Bíróság úgyis elkaszálja majd.
A német sajtóban közben felbukkant háromszáz tudós, cybervédelmi és IT-szakember nyílt levele, amelyben arra hívják fel a figyelmet: az EU által bevetni tervezett technológia nem alkalmas arra a célra, amire használni akarják, egyrészt mert rengeteg falspozitív eredményt ad (becsléseik szerint csupán egyetlen szolgáltató napi adatmennyiségének átvizsgálása is milliós nagységrendű téves riasztást eredményezne, ami ahhoz vezethet, hogy sokakat, plusz ezen felül egymásnak dickpiceket küldözgető meleg fiatalokat vegzálhatnának alap nélkül), másrészt meg mert a mesterséges intelligencia egyszerűen nem érti az embert, az bár felismer bizonyos mintákat, ám egy olyan, nüanszokkal teli, érzelmekkel operáló bűncselekményt, mint amilyen a pedofilok kisgyerekekhez való közeledése, nem tud.
Fontos hangsúlyozni: megszavazva még semmi sincs véglegesen, az egyes EP-s bizottságok egymásnak passzolják a labdát, így minden alakulhat még, de az eddigi tárgyalások és cikkek alapján most ezeket a főbb irányvonalakat látni. A spanyol EU-elnökség célja, hogy még 2023 végén meglegyen a végleges, elfogadott szöveg.
Valósidejű arcfelismerés nem, magatartásfigyelés igen
Június közepén szavazta meg az Európai Parlament, hogy betiltanák a vitatott arcfelismerő technológiát alkalmazó biometrikus tömeges és valósidejű megfigyelést az európai közterületeken, valamint megszavazták az arcfelismerő adatbázisok, például a Clearview AI (az amerikai rendőrség által használt, az adatbázisát 30-100 milliárd, közösségi médiára feltöltött fotó behúzásával felépítő szoftver: ugye mi mindenre jó az olcsó okostelefon, és hogy mindenki mindenhol szelfizik vele?) betiltását is. Nemzeti egység volt: minden magyar EP-képviselő így szavazott.
Az adatvédelemmel foglalkozó szakértők történelminek értékelik a szavazás eredményét: Patrick Breyer, a német kalózpárt EP-képviselője egyenesen arról beszél, hogy ezzel megakadályozták, hogy az EU olyan disztópiává váljon, mint amilyen Kína már most. (Vagy épp a brexit utáni Egyesült Királyság, ahol ma már tök oké a boltokban arcfelismerőket telepíteni.) Az EP-képviselői karrierjét az uniós megfigyelési törekvések elleni küzdelemnek szentelő német jogász szerint egyetlen példa sincs arra, hogy a valós idejű biometrikus megfigyelés valaha is megakadályozott volna egy terrortámadást vagy más hasonló eseményt. A 99%-os téves riasztási arányok miatt ezek a technológiák ráadásul nem is megbízhatóak ahhoz, hogy bármilyen hasznukat vegyék: az ilyen algoritmusok rutinszerű használata még nagy pontosság mellett is azt eredményezné, hogy a téves riasztások száma messze meghaladná a helyes riasztások számát, ezért a Bizottság ezzel (is) csupán álcázta volna a tömeges megfigyelést.
A szavazás eredménye még nem jelent automatikus tiltást: az EP-nek a tagállami kormányok alkotta Tanáccsal is meg kell egyeznie, amelyek ezt a covid után meglepően tudatos adatvédelmi és alapjogi szigort még alaposan felhígíthatják.
Ez a kör azért lesz izgalmas, mert az EP elé került eredeti bizottsági javaslatban szerepelt egy olyan rész, hogy a tagállamok nemzetbiztonsági érdekekre hivatkozva eltérhetnek az uniós szabályozástól, azaz nyugodtan kísérletezhetnek a saját népükön akár a legdurvább biometrikus megfigyelésekkel is: azaz a Tanácsban ezt a részt még visszacsempészhetik mondjuk a Pegasus-kémszoftverrel nemzetbiztonsági okokra hivatkozva többeket is megfigyeltető magyar, lengyel, görög és spanyol kormányok.
Az itthoni hatályos jogszabályok egyébként nem teszik lehetővé biometrikus adatokat kezelő közterületi térfigyelő rendszer működtetését. Két példát is ismerünk itthonról: 2021-ben a siófoki ellenzéki exrendőr polgármester telepített egy ilyen, kínai cégtől vásárolt technológiát a Balaton-parti városba, majd miután megbírságolta emiatt az adatvédelmi hatóság, 2022-ben már be se kapcsolta a kamerákat. 2014-ben az akkor rendpártiságban utazó fideszes Kocsis Máté vezette Józsefvárost szórták tele arcfelismerésre is alkalmas kamerákkal, de úgy tudjuk, hogy ezek a bejelentés ellenére senki arcát sem tudták volna felismerni, mert nem vették meg hozzá a szoftvert.
Azt persze nem érdemes vizionálni, hogy hamarosan a térfigyelő kamerákat is leszerelik, mint a cseh és német Kalózpárt követeli odahaza: az automatizált magatartásfigyelés betiltását ugyanis nem szavazta meg az Európai Parlament, hiába nyújtott be több, jellemzően német kalózpárti, zöld és szociáldemokrata képviselő egy erre vonatkozó módosító indítványt. A francia parlament ugyanis idén március végén zöld utat adott az automatizált magatartásfigyelésnek, az észak-németországi Hamburg városa pedig július közepén tervezi bevezetni ezt a technológiát a drogosok és a hajléktalanok fellegvárának számító Hansaplatzon. Ezalatt azt kell érteni, hogy a kamerák által vett képet mesterséges intelligencia elemzi, és bizonyos előre megadott magatartásminták esetén jelez. Hamburgban ezek az esés, verekedés, ütések, taposás, (ki)fekvés, lökdösődés, támadó és védekező testtartás lesznek, és amennyiben a rendszer egy szituációt veszélyesnek tart, értesíti az ügyeletes rendőröket, akik aztán eldöntik, reagálnak-e rá, kiküldenek-e járőrt, vagy inkább hagyják az egészet. (A környéken élők érdemi szociálpolitikai intézkedéseket akarnak több kamera helyett.)
A hamburgi rendszert a Rajna-parti Mannheimben évek óta használják kísérleti jelleggel: a tapasztalatuk az, hogy 10% a téves riasztás, és a rendszer még évek után sem képes biztonsággal megkülönböztetni egymástól egy ölelést egy verekedéstől.
A franciák azért erőltetik ezt, mert szerintük a magatartásfigyelés kiszúrta volna előre a Nizzában 2016-ban a korzózó tömegbe hajtó kamiont. Az ilyen terrorista akciók elkerülésére a 2024-es párizsi olimpia alatt mesterséges intelligencia használatával monitoroznák a valós idejű kamera- és drónfelvételeket. Hogy mi számít rendellenességnek, a törvény nem definiálja, ennek megállapítását egy később meghozandó kormányrendeletre bízták. Állítólag az lenne csak a cél az automatizált viselkedésmegfigyeléssel, hogy megtalálják az esetlegesen elhagyott táskákat és nyomon követhessék, merre mozog és mozoghat a tömeg.
A törvény elfogadásakor a francia parlament egyébként meglepően üres volt: a nyugdíjreform elleni tüntetések miatt az 577 képviselőből 73 volt csak jelen.
Noha a francia kormány hangsúlyozza, hogy az intézkedés csak átmeneti, a kétezres évek óta minden egyes nagy sportrendezvény kiváló ürügyként szolgált az új biztonsági technológiák alkalmazására: 2012-ben Londonban bevezették a térfigyelő kamerás megfigyelést a városban szinte mindenhol. 2018-ban Moszkvában, a foci vb alatt úgymond kísérleti jelleggel alkalmazni kezdték az arcfelismerést, ami aztán úgy maradt, és amit jelenleg is használnak az orosz főváros komplett lakosságának megfigyelésére, és 43 ezer orosz iskolában is felhelyeztek párat, nem vicc, az Orwell márkájúból. Kérdés tehát, hogy az automatizált magatartásfigyelés is állandósul-e: habár lehet, ez a lázadozó francia külvárosok miatt közben már el is dőlt.
A gond ezzel csak az, hogy az automatizált magatartásfigyelés kvázi a hátsó bejáraton hozná be a biometrikus megfigyelést. Noha a viselkedésalapú szkennerek célja nem az egyes személyek azonosítása, bizonyos események felismeréséhez szükségszerűen fel kellene dolgozniuk személyes adatokat, például az emberek járását, útvonalait vagy külső megjelenését, ami mind olyan dolog, ami már lehetővé teszi az azonosításukat. A békát berakták már a hidegvizes fazékba, és elkezdték feltekerni alatta a gázt.
Belenézhetnének tudtunkon kívül az egészségügyi aktánkba
Az Európai Parlament asztalán van egy ideje az Európai Bizottságnak azon, Európai egészségügyi adattér nevű javaslata, amely többek közt könnyebben megoszthatóvá tenné az egyes egészségügyi információkat és dokumentumokat EU-szerte, azaz mondjuk ha valaki az olaszországi nyaraláson megsérült, és ott megröntgenezték, akkor a szlovákiai háziorvosa is könnyedén hozzáférhessen a lelethez, vagy ha valaki átköltözik az egyik uniós országból egy másikba, ott rögtön láthassa az orvosa az anamnézisét. Hogy ez jó és egy későbbi esetleges közös uniós egészségügyi rendszerhez elengedhetetlen, nem vitás, vita arról folyik, hogy legyen-e joga kitakarni az egészségügyi személyzet elől a pácienseknek érzékeny adatokat, például arról, hogy van-e szexuális úton terjedő betegsége, vagy be van-e oltva covid ellen.
Az érzelmeket az korbácsolta fel, hogy a bizottsági javaslat egyben arra is kötelezné az egészségügyi szolgáltatást nyújtó cégeket és intézményeket, hogy az adataikba betekintést engedjenek kutatási célból a gyógyszeripari, informatikai és biztosítási cégeknek, illetve a politikai döntéshozóknak, meg az általuk használt mesterséges intelligenciáknak. Mindezt úgy, hogy ehhez nemhogy nem kellene hozzájárulást adnia sem az orvosnak, sem a páciensnek, de az állam, a bigpharma és a bigtech még csak szólni sem köteles, hogy helló, belenéztem ám a leleteidbe, de nem lettünk okosabbak, azért köszi. És azt sem lenne köteles közölni, mire használta az adatokat.
A javaslat az európai gyógyszeripart tenné versenyképessé azzal a jelentősen lazább vagy semmilyen állami adatvédelmi korlátokkal nem rendelkező orosz és amerikai konkurenciával szemben, hogy rengeteg hasznos adatot vágna hozzá: a mostani gyakorlatilag 0%-os hozzáférést felvinné 100%-ra, ami főleg a kifejezetten ritka betegségek kutatásában hozhat fontos áttöréseket. Az ára viszont az adatvédelem lenne, amelyre az EU állítólag olyannyira esküszik a GDPR óta. Ezért a javaslat ellen Németországban 100 ezer aláírásnál tartó petíció indult. Ez úgy érvel:
a javaslat az orvosokkal szembeni alapvető bizalmat ássa alá, hiszen hogyan forduljon úgy valaki orvoshoz, ha tudja, hogy az orvosi titoktartásnak már annyi?
A javaslat támogatói azzal érvelnek, hogy az egészségügyi adatok nyilván anonimizálva lesznek, azaz nem fogja tudni senki, hogy épp kinek a leleteit nézi, illetve ezeket csak megnézni lehetne, őket szerkeszteni, azokba belenyúlni semmiképp sem. Az Európai Parlamentben a témát egy horvát néppárti EP-képviselőnek, Tomislav Sokolnak szignálták ki, aki közölte: lehetetlen, hogy változatlan formában átmenjen a bizottsági javaslat az EP-n, egy szigorú adatvédelmi és beleegyezési klauzula mindenképpen kell bele, egyensúlyt kell találni a kutatók és a polgárok érdekei között, a döntéshozói-szakpolitikai szint hozzáféréséről nem beszélve, az eleve érzékeny téma. A politikus arra nem tért ki, hogy egy ilyen javaslat után mennyire vehető komolyan az Európai Bizottság, amikor európai értékekről és alapjogokról beszél.
Az Európai Parlamentben a javaslatról való szavazást eredetileg erre a hétre tűzték ki, ám a bizottságokban olyan heves viták folynak még mindig róla – jellemző módon nem az egészségügyért felelős bizottságban, hanem a szabadságjogokért felelős LIBE-ben –, hogy már azt is jó jelnek tekintenék, ha szeptemberben megegyezés születne, és mehetne az EP-s kompromisszumos javaslat a trilógusba, azaz egy ennyire szenzitív téma megtárgyalását is inkább zárt ajtók mögé menekítik. Az eredményt a Bizottság már 2025-ben életbe léptetné, a brüsszeli lapok szerint 2027-2028 a reális dátum.
A cikk pesszimista vége
Akár ad valaki a 2030-as Great Reset-teóriára, akár nem, az egyes intézkedések bevezetési dátumaira tekintve tény: 2030-ra már egy egészen más EU-ban fogunk élni, mint most, megvagdosott és kiüresített alapjogokkal, adatvédelemmel, kénytelen-kelletlen elfogadva a digitális megfigyelést új normalitásként.
Avagy ahogy azt Kádár Barnabás momentumos háttérember pár éve egy cikkében megfogalmazta: a 2020-as évektől azt választhatod csak meg, hogy ki fog elnyomni.
Keep reading with a 7-day free trial
Subscribe to GEMIŠT to keep reading this post and get 7 days of free access to the full post archives.