Hány évet ül majd Kurz?

Jó reggelt! Miközben a budapesti kormány tovább építi le a szociális ellátórendszert, egy országgal nyugatabbra kirobbant minden idők legkomolyabb politikai és korrupciós botránya: egy kancellárt csukhatnak a rács mögé. Ezen felül szó lesz arról, hogyan lehet vajon Szlovákia a nyugat szemében liberális mintaállam az illiberális Magyarországhoz képest, és teszünk egy olasz kitérőt is. Jó olvasást!

---

Ibiza semmi sem volt ahhoz képest, ami most következik Ausztriában

Internetes népművészet.

Képzeljük magunkat Sebastian Kurz helyébe.

Pont jókor szálltunk ki a politikából, a covidos járványkezelést tűrhetően vittük, ránk amiatt mérges igazán senki se lehet, legfeljebb a pártunk partvonalra szorított régi elitje, dehát azok legyenek is mérgesek, a korrupciós balhékat is vigyék el ők, meg aztán érdemben ránk bizonyítani úgysem fognak tudni semmit. Most jó állásunk van, ismerős politikusoknál lobbizunk a főnökünk, egy, a titkosszolgálatoknak szoftvert fejlesztő, az amerikai republikánusokat támogató nagyvállalkozó, Peter Thiel céges érdekeiért, és néha tanácsokat adunk neki azt illetően, hogy melyik politikusban van annyi fantázia, hogy érdemes legyen támogatni a kampányát. A fizetésünk akkora, hogy a nagyrészéből háromhavonta be tudunk fektetni újabb és újabb startupokba, közben pedig a korábban kézből etetett újságírók arról tweetelnek, hogy visszatérünk-e a politikába, amire az új, sokkal izgalmasabb perspektívák és az európai kormányok előtt álló kihívások nyomora miatt mosolyogva és szerényen mindig nemet mondunk.

Persze van, aki annyira kíváncsi vagy még mindig szerelmes, hogy rá lehetett venni, hogy írjon egy újabb biográfiát rólunk, 36 éves korunkban immáron a harmadikat, hiszen ez a legelegánsabb módja annak, hogy utólag szépítsünk a történteken, és jelezzük a minket már nagyrészt utáló pártunknak, hogy a szavazóik szíve továbbra is a miénk. A provinciális médiák aztán a könyv premierjét követően barátságosan meginterjúvolnak, beszélhetünk arról sokadszorra, milyen volt Putyinnal találkozni, mert a szerencsétlen utódunkkal ellentétben mi már külügyminiszterként is odafigyeltünk az oroszokra, pár csipkelődő odaszúrás az ÖVP-nek, pár szép mondat arról, hogy az ügyészségi vizsgálatok már alábbhagytak, de mindezt úgy, hogy az egész egy elegáns felülemelkedés legyen a provinciális Bécsen. Hétvégén nem volt olyan lap, ahol ne mi folytunk volna a csapból is. És sehol semmi kritika!

Ülhetünk is fel a gépre, business class, feleség és gyerek is otthon, nézik a Netflixet, végre nyugi van, reméljük, gyorsan kihozza a stewardess a narancsleves Camparit. Csipogni kezd a telefon, osztrák hírappok, pushüzenetek: Thomas Schmid kitálalt.

Hát, inkább mégse legyünk most Sebastian Kurz helyében.

Az előzményeket sem időnk, sem terjedelmünk nincs taglalni, itt minden elolvasható. Röviden: a napokkal a 2019-es európai parlamenti választás előtt nyilvánosságra hozott Ibiza-videó először a kisebb koalíciós partnert, a szélsőjobboldali FPÖ-t és annak videóban szereplő elnökét, az alkancellár Heinz-Christian Strachét tette tönkre. Az ellenzék, a sajtó és az ügyészség azonban vérszagot érzett, és elkezdett szimatolni a nagyobbik koalíciós partner, az ÖVP háza táján, hátha Strache mondatai, miszerint minden párt illegálisan finanszírozza magát, Sebastian Kurz kancellár pártjára is igaz. Sorra jöttek a házkutatások, lefoglalták kormánytagok mobiltelefonjait és merevlemezeit, és noha próbálták hátráltatni a vizsgálatokat, sorra derültek ki a csúnyábbnál csúnyább ügyek, ami odáig vezetett, hogy Kurz tavaly október elején először a kancellári, majd december elején az ÖVP-elnöki posztjáról is lemondott.

Úgy tűnt akkor, hogy ez elég lesz az ÖVP amortizációjának megállításához, Kurz is elkezdte magát befektetőként és üzletemberként újrapozícionálni, a sajtóban pedig egyre kevesebb érdeklődést mutattak Ausztria legnagyobb korrupciós botrányának egyre jelentéktelenebb részletei iránt. Ez változott most meg. Ugyanis az ügy egyik főszereplője, a Néppártban kitűnő kapcsolatokkal rendelkező egykori pénzügyminisztériumi vezető, az állami vagyonügynökség elnöki pozícióját

az akkori kancellárnak, Sebastian Kurznak egy chatüzenetben puszidobálós emojikkal megköszönő Thomas Schmid úgy döntött, nem akarja magát beáldozni Kurz érdekében, ezért inkább oldalt vált, és az ÖVP korrupciós és hatalommal való visszaéléses ügyeinek koronatanújává válik, kipakolva mindent, amit tud. És amit tud, az az, hogy Sebastian Kurz gyakorlatilag mindenről tudott.

Schmid személye azért kényelmetlen Kurz, és vicces a közvélemény számára, mert az egész, ÖVP-t behálózó botrány az ő telefonján talált chatüzenetek miatt robbant ki. 2019. november 12-én azzal a tudattal adta át a készüléket a nyomozóknak, hogy előtte napokon át gondosan letörölt róla minden olyan dolgot, ami szerinte terhelő lehetett bárkire. Csakhogy mint egy évvel később kiderült, a mobilról letörölt dolgokról volt egy automatikus biztonsági mentés egy alig használt merevlemezen, amit aztán egy házkutatás során megtaláltak, majd tartalmát lemásolták a nyomozók: innen aztán sorra szivárogtak ki a kínosabbnál kínosabb beszólások, gúnyolódások, és benyalások a főnököknek, mindenféle emojik kíséretében. A Profil című hetilap ezért 2021-ben az év emberének egy kütyüt, Schmid mobiltelefonját választotta meg.

A politikai pályáját az első, Wolfgang Schüssel vezette ÖVP-FPÖ-kormány pénzügyminiszterénél, Karl-Heinz Grassernál sajtószóvivőként kezdő Schmid az anyja miatt döntött úgy, hogy kipakol, az ugyanis közölte vele, hogy a fiát nem úgy nevelte, hogy az elfusson a tettei következményei elől, úgyhogy lesz szíves felvállalni, amit tett. Bécsben egy kocsma ki is írta: meghívják egy sörre a kedves anyukát. Mindez kedden derült csak ki, holott Schmid már idén áprilisban jelezte az osztrák gazdasági és korrupciós ügyészségnek, a WKStA-nak, hogy beszélne, mert van mit. Hiába, az elnökválasztást udvariasan meg kellett várni a politikai bomba élesítésével.

Június óta az ügyészek hónapokon keresztül, 15 teljes napon át faggatták, titokban, Grazban, egy rendkívül hosszú témalistát végigjárva. Ezzel most végeztek, úgyhogy kiküldték róla a sajtóközleményt, noha Schmid maga hivatalosan nem számít még koronatanúnak, ahhoz ugyanis az kell, hogy a nyomozók a mondanivalóját tényleg be is tudják bizonyítani, és hogy a büntetés alóli mentesülést jelentő státuszt Schmid egyáltalán kérvényezze. A munkát elkezdték: ugyanaznap, amikor kiderült, hogy Schmid koronatanú lehet, házkutatást tartottak René Benko médiába és ingatlanokba fektető osztrák üzletember, Kurz egyik bizalmasának Signa Holding nevű cégénél is.

És mint az ilyenkor lenni szokott, a WKStA-tól elkezdtek szivárogni az újra vérszagot érző sajtóhoz Schmid vallomásainak részletei. Ezekből kiderül például, hogy:

• Miután 2021. október 6-án (Kurz kancellári posztról való lemondása előtt 5 nappal) házkutatást tartottak a kancellárián, Kurz magához rendelte Schmidet az ÖVP meidlingi politikai akadémiájára. Schmid a találkozó előtt felhívta Kurz jobbkezét, az akkori pénzügyminiszter Gernot Blümelt (akinek a laptopját és iratait nem tudta lefoglalni az ügyészség, mert azokat a felesége a házkutatás során a babakocsiban kimenekítette, és csak az államfő, Alexander Van der Bellen közbenjárására szolgáltatta be a hatóságoknak), hogy tudja-e, miről lesz szó, és hogy tud-e esetleg arról, hogy Kurz csapdába akarná őt csalni azzal, hogy be van poloskázva az iroda. Blümel azt mondta a telefonban Schmidnek, hogy vicces, mert nemrég Kurz ugyanezzel hívta őt fel, tudakolván, hogy Schmidnél lehet-e poloska. A pénzügyminiszter hozzátette: nehéz találkozó lesz, ha már itt tartanak.