Habsburg-békejavaslat, szerencsés pécsiek, jó horvát borok

Üdv Triesztből, ahol ugyanúgy esik az eső, mint Magyarországon és még melegebb sincs. Cserébe az Illy levitte a partmenti saját kávézójában az árakat, és nagyon jó borokat, friulanókat, helyi nevükön tocait adnak ház boraként mindenhol. Techet Péter írt még 2017-ben az egykori osztrák kikötőváros kapcsán a harcról, ami azért folyik, hogy Trieszt a latin kultúra legkeletibb vagy a jugoszlavizmus legnyugatibb bástyája legyen-e. Titóistákat nem láttam sehol, de a harc gasztroszinten ma is folyik, leginkább össze-, én pedig ezt egyáltalán nem bánom. Egy kitűnő halas a kérdésemre, miszerint dove si mangia bene (vagyis hol lehet jót enni a környéken), egy pljeskavicát lepényben is adó étterembe küld, a bárban kirántják a csevapot, ljubljanskának hívják a cordon bleu-t és még ajvárt (a podravkás horvátot, ami szerintem nagyon gyenge, de senki se lehet tökéletes) is adnak mellé, a gnocchi mellé gulascht kínálnak, a pékségekben pedig simán van négyféle burek joghurttal, nem csak pisztáciás cornetto.

A San Giacomo nevű belső-nyolckeresen lepattant egykori munkásnegyedben egymás mögött parkolnak a horvát, szlovén és román rendszámú autók, a legjobb zenét pedig az olasz közmédia trieszti szlovén rádiója adta a kocsiban. A boltokban lévő széles banjalukai sörválasztékról nem is beszélve. Amikor Firenzében laktam, hangsúlyosan olasz városnak láttam Triesztet: igaz, akkor egy belvárosi hotelben szállásoltam el magam, a turistás helyekről ki se mozdultam és szép idő volt. Most, két évnyi szinte Olaszország-mentes élet és egy csomó belgrádi és boszniai tartózkodás után, esős-nyirkos hidegben, San Giacomóból kisétálgatva inkább a belgrádias elemeket látom, vagy inkább látom meg. De pont ettől izgalmas a város.

És igyekszik az lenni a Gemišt is: a mai hírlevélben a közép-európai és balkáni hírösszefoglaló mellett a hétvégi eszéki borfesztivál konklúziójáról lesz szó. Jó olvasást!

---

Chronik Mitteleuropa

Ukrajna kapcsán Ulrich Habsburg-Lothringen a bécsi jobbközép Die Presse napilapba írt egy megoldási javaslatot. A 82 éves gróf, az utolsó toszkán nagyherceg dédunokája a Habsburg-háznak nem tagja nagyapja rangon aluli házassága miatt, az osztrák politikai életben ellenben aktív, 2017-ig a karintiai Zöldeknél politizált, és a Habsburg-ház választáson való indulástól való eltiltását is azt követően törölték el az országban, hogy bejelentette indulási szándékát a 2010-es osztrák elnökválasztáson. Igaz, arra figyeltek, hogy a választás után töröljék csak ezt el, hogy a gróf ne indulhasson. Friss ötlete szerint a korábbi Habsburg Monarchia országai, az atlantisták szemében eleve kicsit gyanúsnak bélyegzett Magyarország, Szlovákia és Ausztria közös fellépésére van szükség ahhoz, hogy béketárgyalások induljanak el Oroszország és Ukrajna között, az imperialista Putyinnak ugyanis bizonyára imponálna, ha az osztrák-magyar utódállamok az 1772-1918 között a mai Ukrajna 20%-át (Lemberg, Brodi és Csernyivci környékét) tartalmazó korábbi közös birodalmukra hivatkozva lépnének fel:

„Egy próbát megérne, különben tisztességesebb lett volna már 2022-ben odaadni Ukrajnát húsvéti áldozati bárányként az oroszoknak. Az ellövöldözött pénzből középtávon meg lehetett volna menteni egymilliárd embert a szegénységből (…).”