Ha van értelme annak, hogy valaki nagyvárosban lakjon, az ez
Jó reggelt! Itt a csütörtök helyett kivételesen pénteki hírlevél, benne rengeteg Prágával.
Chronik Mitteleuropa
Prágában magyar cigányokkal van a baj, ukrán menekültként érkeznek, sátorokba rakják őket, mondván minden szállás betelt
Az ukrán menekültek fogadására, a nekik szánt információk közléséhez a prágai főpályaudvar főépületének sarkában alakítottak ki egy kisebb részt a csehek. Itt napok óta magyar szó a domináns: 500 magyar nyelven beszélő cigány szállásolta ugyanis el magát múlt hét közepefele óta, legalábbis én akkor láttam őket megérkezni. Miközben Prágában mindenhonnan ukrán zászlók lógnak, és az oroszok által
megtámadott országgal való szolidaritás gyakorlatilag elvárt és kötelező lett, a vita napok óta arról megy, hogy mi legyen a főpályaudvaron csövező cigányokkal, egyáltalán menekültek-e, és ukránok-e, ha van magyar állampolgárságuk is?
A cseh belügy tegnapra virradóan felhúzott egy sátortábort az eléggé kieső, északi Troja nevű városrészben, miután kiderült, azért nem tudnak hova menni, mert szállást valamiért nem találnak nekik, gyorsított menekültstátuszt pedig nem akarnak adni. A cseh belügyminisztérium állítása szerint már csak azért sem jár nekik menekültstátusz, mert a cigányok állampolgárságát nehéz megállapítani, ha pedig sikerül, akkor gyakran az derül ki, hogy van magyar útlevelük is, ami viszont nem jogosítja fel őket arra, hogy menekültek legyenek az EU-ban, hiszen annak már eleve állampolgárai. Éppen ezért most azt csinálják, hogy tüzetesen átvizsgálják mind az ötszáz cigány útlevelét: akinek van arról pecsétje, hogy kilépett Ukrajnából, és bebizonyosodik, hogy nem magyar állampolgár, az kérvényezheti a menekültstátuszt.
Vít Rakušan, a jobbközép belügyminiszter közölte: „Ha valaki Magyarország polgáraként van nyilvántartva, az Csehországban turistának számít, és nem jogosult sem az átmeneti menekültstátuszra, sem az ezzel járó támogatásokra. A cseh menekültügyi rendszerbe akkor kerül csak be valaki, ha az ukránon kívül más állampolgársága nincs, és teljesíti a követelményeket.“ Cigányokkal az orosz-ukrán háború kitörését követő hetekben Németországban is volt probléma, Bajorországban rendőrök akadtak ki azon, hogy valaki magyarként miért adja ki magát ukránnak. Hogy az illetők kárpátaljaiak, vagy trükköző magyarországiak, nem tudni, ezt nem igazán írják sehol: ma igyekszem kideríteni a főpályaudvaron, ha még ott vannak.
Egyre több fotót látni Strache ibizai kamuoligarchájáról
Ahogy közeledik az első, ÖVP-FPÖ felállású, tisztán jobboldali bécsi Kurz-kormány bukását hozó ibizai videó harmadik évfordulója, annál izgatottabb az osztrák sajtó. Most épp az akkori alkancellárt és FPÖ-elnököt, Heinz-Christian Strachét elcsábítani hivatott kamuorosz kamuoligarcháról kerültek elő felvételek: azaz az ibizai fincán rögzített hét és fél órás anyagból képkockák a történteket követően felszívódott, az osztrák hatóságok számára még a biometrikus adatai meglétének birtokában is láthatatlan, állítólag bosnyák egyetemista lányról. Az osztrák sajtó szerint az illetőt vagy rögtön meggyilkolták, hiszen bizonyos csoportok ezt teszik, ha valaki túl sokat tud egy ennyire érzékeny és fontos akció hátteréről, vagy most is hasonló munkát végez, vélhetően valamilyen amerikai drogmaffia-ellenes akciócsoportnak. De ezek csak feltételezések, ahogy azt sem tudjuk, az viszont tény, hogy 2019-ben, az ibizai videó nyilvánosságra kerülésekor valamiért senki sem mutatta a lányt, nem volt róla semmiféle anyag, nem lehetett tudni, hogy néz ki. Most már van.
Már boardingpass sem kell a repüléshez, elég egy pillantás
Ha már biometrikus adatok: a Lufthansa tegnap este küldött nekem egy levelet, miszerint ha akarom, mostantól a hamburgi, frankfurti, müncheni és bécsi repülőtereken boarding pass nélkül is fel tudok szállni a járataikra, mert ők be tudnak azonosítani engem biometrikus adatok alapján akár még maszkban is. Feltéve persze, ha hozzájárulok, és előzetesen regisztrálok: ezt minden út előtt meg kell tenni, be kell hozzá fotózni az útlevelet és lőni mellé egy szelfit. A repülőtéren beszállás előtt csak bele kell nézni mélyen egy képernyőbe az azonosításhoz. A német légitársaság állítja, hogy az adatokat beszállás után két órával legkésőbb törlik. Ezt még emészteni kell, főleg, amikor az Európai Bizottság mesterséges intelligenciával elemeztetné ki küldés előtt a telegramos-whatsappos szöveges üzeneteinket, nehogy azok gyerekpornót tartalmazzanak, Oroszországból pedig olyan hírek jönnek, hogy ott a taxiappokat üzemeltető cégeket arra kötelezné a nemzetbiztonságra hivatkozva a kormány, hogy adjon valós idejű hozzáférést a titkosszolgálatnak ahhoz, hogy ki mivel merre megy.
Óda egy piachoz
Vinohrady egy Palotanegyeddel ötvözött Prenzlauer Berg, Prága és igazából egész Közép-Európa egyik legjobb negyede, ami rögtön a Vencel tér után, a soksávos út után kezdődik, hegynek felfelé. A helyiek kicsit gúnyosan expatnegyednek nevezik, én mint lényegében expat csak simán szép és jó helynek tartom, az útikönyvek pedig azt írják róla, hogy ha valamire nem illik az a Kelet-Európában a felkapott negyedekre jellemző általános leírás, miszerint azt az ide az olcsó lakásárak miatt beköltöző vendéglők, kocsmák, művészek, galériák tették élhetővé, az Vinohrady, ez a városrész ugyanis mindig is drága volt, mindig is hozott egy bizonyos színvonalat, és mindig kimondottan polgári karaktere volt.
Kelet-Európában a teljesítmény eleve inkább ez: magasan tartani a színvonalat, és nem erőlködve, a dolgot kínosan bizonygatva polgárinak lenni,
hanem természetesen, proseccobárokkal, heti négy biopiaccal, arra külön kitelepülő újhullámos kávézókkal, tényleg jó kocsmákkal – az egyik a prágai Inter-szurkoló olaszok törzshelye, 4:2! –, már ebédkor tele levő kerületi sörfőzdével, olasz minőséget cseh árakon adó sonkásokkal – a Gran Moravia nevű delikátlánc története külön cikket érdemel –, fúziós spanyol-bolgár delikáttal, széles és mindenhol macskaköves járdával, mellette virágzó fákkal, köréjük ültetett virágokkal, eldugott, árnyékos játszóterekkel a házak udvarában, holland szupermarkettel, a borkimérés előtt az olcsón decizett borokért álló sorokkal, yoyós kismamákkal, most épp ukrán zászlós erkélyekkel, parkból-sörkertből kilátással a komplett városra.
Ezt mind fenntartani: ehhez pénz, de főleg ízlés kell.
A színházi rendezőnek tanuló cseh szomszédlány szerint ez a környék egyfajta rezervátum: pár hasonló adottságú belvárosközeli kerületet leszámítva Prágában azért nem annyira idilli a helyzet – igaz, vannak más cseh városok, ahol meg helyenként igen –, de ezt ő is csak hallomásból tudja, mert abban a házban született és élt mindig is, amelyikben most mi is, és innen legfeljebb Franciaországba vagy valamelyik izgalmasabb német nagyvárosba költözne csak el.
Prága ezen részén a szocializmus egyszerűen nem látszik meg, leszámítva a žižkovi tévétornyot, de hát tegyenek mindenkivel annyi rosszat, mint hogy felmehet 100 méter magasra körülnézni a lakása környékén, a folyó túlpartján lévő dombokról meg könnyedén beazonosítja, hogy hol lakik.
Már az utcanévtáblák is sugároznak egy bizonyos rangot: Královské Vinohrady, azaz királyi szőlőhegyek, itt ugyanis a mostani paloták és bérházak, valamint palotának nevezett Bauhaus-bérházak helyén korábban szőlő volt, ami persze Prágában nem meglepő, szőlő ugyanis most is van a városban, több helyütt is, hovatovább bor is készül, ami azért rendkívül kellemetlen, mármint nem nekem, hanem az osztrák bormarketing és az az közvetetten finanszírozó EU számára, mert eközben Bécs azzal reklámozza magát sok pénzért, hogy ők az egyetlen főváros Európában, amely egyben borvidék, amelynek a belterületén szőlő van, és ez mennyire egyedi és különleges.
Tény persze, hogy Bécs esetében többszáz hektárról, kiforrott, eredetvédelmileg leokézott, hitelesített és működő borvidékről van szó, míg Prágánál mindössze három kicsike, egyébként jól kinéző és eltérő adottságú, fekvésű, fajtaösszetételű területről – egy a vár tövében rögtön, ez a Szent Vencel szőlője, magyar Wikipédia-oldala is van, egy a hipszter és felkapott szecessziós épületekkel teli Vršovice szélén egy óriási parkban, ahol rögtön meg is lehet kóstolni a borokat, egy pedig a Vltava kanyarulatában, panelok alatt, itt profi borászat is működik –, ez azonban inkább annyit jelent, hogy a csehek etéren is a csendes beleszarás jól működő technikáját választották, mondván, aki érti és értékeli azt, amit csinálnak, az rá fog lelni úgyis, a többiekért meg nem kár – persze dehogynem, de hát én tanultam international wine business-t az egyetemen, és egy főváros turisztikai célra hasznosítható borospincéje az maga a lehető legklasszikusabb és legprimitívebb értelmében vett international wine business: külföldi turistáknak bort adsz el pénzért.
A biopiac morva borai katasztrofálisak.
Keep reading with a 7-day free trial
Subscribe to GEMIŠT to keep reading this post and get 7 days of free access to the full post archives.